Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-20 / 1631. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 20. Elhallgatott május elseje Mindennek van határa (a.l.) Mindig nagy előszeretettel írtam az IWW által képviselt ipari szervezetről, abban a tudatban, mert még ezideig, a tényleges szocializmus elméletét és annak gyakorlatba való átvitelét sehol sem fejtették ki olyan egyszerűen és könnyen érthetőleg mint itten. Hogy az IWW ezideig nem szervezett be nagyobb tömegeket az ipari szervezeteibe, nem elméleti és gyakorlati összetételébe keresendő a hiba. Mindezek dacára az emberi társadalomban állandóan történnek olyan fontos események, amelyekkel okvetlen foglalkozni kell azoknak, akik harcot folytatnak egy igazságosabb társadalmi rendszer felépítéséért. Figyelve állandóan a végbemenő társadalmi eseményeket. Meg lehet állapítani, hogy például ebben az országban a reakció ma aranykorát éli. A kapitalizmus oly félelmetesen fogott hozzá a saját szájaizü propagandához, hogy mindent lekaszabolnak, ami bármilyen mértékben a haladást van hivatva szolgálni. Azok az úgynevezett liberális elemek, akik még a közelmúltban abban a reménybe ringatóztak, hogy lépésről-lépésre, egy tényleges demokratikus társadalmat lehet a mai kapzsi kapitalizmusból átformálni, ezeknek a közel jövő megfogja mutatni, hogy a reakció mindent lefog hengerelni. Az itteni munkásmozgalom és annak vezetői is nagy meglepetésnek néznek elébe. Ma még ugyan egyhuron pendülnek a munkásokat kizsákmányoló kapitalizmussal, mert ők kezdték meg, a szervezetből a haladó elemek kizárását és még ma is nagy hangon elismerést osztogatnak ezért önmaguknak. Nem kell azonban sokáig már várni. Ma még csak a radikálisokat üldözi a kapitalizmus. De már minden jel arra mutat, hogy a reakció teljes kontrolt fog gyakorolni ebben az országban, mert a kapitalizmus olyan horribilis összegeket költ propagandára, hogy egészen bizonyosra vehető, hogy hű cselédei fognak kerülni az ország irányitó gépezetébe, akik azután nem fognak megelégedni, csak a radikálisok, vagy a liberálisok üldözésével, hanem lefognak számolni mindazokkal, akik csak látszólag is munkás érdekeket képviselnek. Hogy itt az Egyesült Államokban még ezideig nem fejlődött ' ki egy számottevő forradalmi munkásmozgalom, annak is tudható be, hogy a tizenkettedik órába, mindig dobtak valami koncot az elégedetlenkedő munkás tömegeknek. A jövőbe való pillantás pedig nem biztathat bennünket nagyon vérmes reményekkel, mert az itteni kapitalizmus el van tökélve, de nem csak1 arra, hogy a haladó elemekkel leszámoljon, hanem, hogy mindent szétzüllesszen ami munkásérdekeket szolgál. Maga az uralkodó osztály állapítja meg, hogy ottan, ahol a nagy tömegeknek helyzete elviselhetetlen, a kommunizmus jó talajra talál. Vájjon'kiket lehet okozni a fent nevezett állapotokért? A társadalomnak egy ilyen korszakához értünk, amikor maga az elnyomott és kiéhezett tömegek kiutat keresnek az elviselhetetlen gazdasági állapotokból. Hogy azután mindennek van határa, csak azok nem akarják megérteni, akik állandóan gazdasági előnyöket élveztek mások rovására. Sokaknak ma még mindig fontos, hogy a feltörtető nincstelenek milyen elmélet alapján és milyen eszközökkel harcolnak egy emberségesebb társadalomnak megvalósításáért. Nem-e mindig az adott viszonyok szabják meg, úgy a taktikát, mint a harci eszközöket ? Gyakorlati tapasztalat tanít meg bennünket arra, hogy a munkásokat is. csak úgy lehet szervezkedésre bírni, ha az adott viszonyok őket arra rákényszerítik. Nagyon elenyésző azoknak a száma, akik egy emberöltőn keresztül csak meggyőződésből tartották fel szervezeti tagsági jogaikat anélkül, hogy abból bárminemű anyagi hasznot húztak volna. Egy társadalmi átalakulásnál maga a gazdasági viszonyok késztetik a tömegeket cselekvésre. Éppen most van itt folyamatba, hogy minden haladó gondolkozásu egyénre ráütik a vörös jelzőt. Természetesen ezzel a kapitalizmus azt véli hinni, hogy elijesztenek mindenkit attól, hogy saját meggyőződését nyilvánítani merje. Igaz ugyan, hogy sokakat megfélemlítenek, de korántsem tolják vissza az eljövendő társadalmi átalakulást, mert erre majd a gazdasági összeomlás fogja érlelni a talajt. Az IWW állandóan rámutatott arra az igazságra, hogy az emberek gondolatát és cselekedetét mindig a gazdasági érdekeik irányítják. Azért mondhatjuk bátran, hogy a kapzsi kapitalizmus érleli állandóan a talajt egy társadalmi változásra. Azért mondhatjuk, mindennek van határa, még a kapitalizmus életének is. vei nem hadianyagot, atom bom- bombát, hanem kórházakat, iskolákat, újabb gyárakat akar építeni, hogy Amerika népe boldogságban, jólétben és békében élhessen és ha valaki ezt a jólétét, békéjét támadná meg, úgy az szembe találná magát Amerika minden egyes lakójával, amely megvédené ezt az országot minden támadással szemben. Európa és Ázsia népeinek adjuk meg azt a lehetőséget, ami Amerikának meg holt, amikor szabadságáért harcolt, hogy amazok saját hazájuk sorsát, jövőjét maguk határozzák meg. Ez a szerep és nem a zsandár szerepe méltó Amerika múltjához. (Vi.) Amig mi öntudatos munkások sóvárogva vártuk a híreket a világ más részein tüntető proletáriátus működése felől, a tőkés osztály rettegve várta és a sajtón keresztül igyekezett azt agyonhallgatni. Csakis Berlinből és Moszkvából hoztak híreket. Berlinből is csak azért, mert ott voltak a nyugati zónában, akik megkövezték a keleti német rendőrséget, a határon keresztül. De, hogy másfelé is nagyon sikeres tüntetések voltak, azt csak kerülő utón, siránkozások között találjuk meg. Mint például Russel Barnes siránkozása amiatt, hogy a nyugati hatalmak utat engednek a kommunistáknak, hogy sikeresen végezhessék propagandájukat. Barnes leírja azt a májusi felvonulást, amelyet Szófiában látott egy pár évvel ezelőtt, ezt a következőképen Írja le: “Órákon keresztül mutogattak gépészeket, technikusokat, akik szerelvényeken dolgoztak. Lányokat, akik fejték a teheneket és vajat csináltak. Szakácsok főztek, födmüvesek traktorokkal, cséplő és arató gépekkel vonultak fel,, tanítók iskolát tartottak. Bemutatták az ösz- szes szakmákat, művészetet, munkafolyamatot, melyek építik a modern államot. “Az ilyen felvonulás naivnak látszik az amerikai előtt. De a kommunista országokban olyan érzést ad a munkásoknak, hogy ők ahoz az országhoz tartoznak, társak abban. “A nyugatiak, akik figyelték, tanulmányozták a kommunista országokban az eseményeket, azok erősségét és gyengéit, általánosan megegyeznek abban, hogy a legtöbb kommunista vezér komolyan hiszi, hogy ők jobb világot építenek az átlag népnek. “Ők kimagyarázzák a terror használatát, melyet szükségesnek vélnek, az átalakuló korszakokban a kapitalista kémek ügynökök, szabotálok ellen. “A vörös kormányok megszervezését követte a nagyméretű energia felszabadulás. Nagyon sokan, akik azelőtt nem csináltak több munkát, mint amennyiért fizettek, most teljes erejükkel dolgoznak a nemzet érdekében. “A kommunisták kidolgoztak egy rendszert, a demokrácia gyakorlati megvalósítására azáltal, hogy önkénteseket szerveztek minden iparból jelentkezett egyénekből. Ezek ingyen dolgoznak a szabad napjukon a nemzeti javító munkákon. (Iskolák, templomok, gyüléster- mek, gyermekovódák, községházak, stb.)” Persze Bames, mint akinek a kenyérkeresete az irás, megemlíti mindazon hamis vádakat is a kommunista állam ellen, melyeket mint ellen-propagandát kitaláltak és terjesztenek. Ezek között, amelyeket szintén azon figyelőknek a rovására is, akik az elsőbb megállapításokat csinálták. Ezeket mint nagy bűnt rónak fel a kommunisták ellen. “A munkások nem sztrájkolhatnak és elvárják tőlük, hogy levágják a termelési költségek* :t és fokozzák a termelést.” Ez igaz, csak azt nem mondják meg, hogy a termelt javakból sokkal többet kapnak vissza és az összes ilyen . javulás az egész nemzetnek csak javára van, amellett, hogy a versenyzők is sokkal nagyobb jövedelemhez jutnak. “A bérjavitási rendszer, munka meggyorsításhoz vezet” — ezt nagy betűkkel Írták ki, az is igaz, de arra van nagy szüksége az egész országnak^ a szocialista rendszernek, a népnek és akik hajlandók többet, jobbat termelni, jobban vannak díjazva mint akik csak lógnak a munkán, lopják a napot. Még ellenpropagandaképen megemlítik, hogy milyen nagy félelemben dolgoznak a kommunista országokban, csak azt nem említik meg, melyet az első megfigyelések igazolnak, hogy csak azok rettegnek, akik nem vesznek részt ezen munkaversenyekben, gyorsított termelésben, hanem azon törik a fejüket, hogy hogyan árthasssanak a szocialista rendszernek. Barnes ezen megfigyelő állítását nem merik megcáfolni, csak azon siránkoznak, hogy ezekkel szemben a nyugati hatalmak propagandája nagyon gyerekes, sikertelen. Pedig úgy gondolja, hogy ha jól megtudnák azt szervezni, akkor sikeres lehetne. De mindezt itthon az éhező, munka- nélküli s mint a Chrysler sztrájkoló munkásokkal próbálják elhitetni, hogy itt jobb rendszerünk van, ahol nem csak sztrájkolhatnak, hanem kikényszerítik őket, hosszú sztrájkokra, nélkülözésekre. És ha visz- szamennek, sietnek termelni, akkor meg a munkanélküliek közé dobják őket hamarosan. A tőkés rendszert már nem lehet bearanyozni, csak a butákat téveszti meg, még azok hisznek nekik, de Európában olyen mind kevesebb akad. FURCSA ÉRVELÉS MIAMI, Fia. — Johnson honvédelmi miniszter a Kiwanis Club részére tartott beszédében azt a különös kijelentést tette, hogy a Szovjet Union nem fogja fegyverrel megtámadni az Egyesült Államokat, hanem csak azért tartja fenn a hidegháborút, hogy itt annyit költsünk fegyverekre, hogy gazdaságilag tönkremenjünk. Johnson szerint az Egyesült Államok rendkívül nagy dilemma elé került. Ha nem fegyverkezik eléggé, akkor elmarad és támadás esetén nem tudunk ellenállni az oroszoknak, ha tulsá- san fegyverkezünk, akkor annak költségei anyagilag teszik tönkre az országot. Az ország nagy szerencséje azonban olyan honvédelmi miniszterünk van (Johnson a neve) aki bölcsen ki tudja választani az arany középutat és elitélni való haszontalan ember mindenki, aki akár a nagyobb, akár a kisebb fegyverkezést szorgalmazza. Minden uj olvasó, a forradalom resrrutája. Hány reemtái verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari haris*, reeébe?
