Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-20 / 1631. szám
1950, május 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Osztályellentét Az elmúlt hatvan esztendőben a világ osztálytudatos bérrabszolgái, nagy és súlyos áldozatokat hoztak, hogy az uralkodó osztályok akarata ellenére is ünnepé avassák Május Elsejét, amely egy fénylő sziboluma a nyolc órás munkanap megteremtésének. Május elsejének magasztos eszméje itt Amerikában született meg. A szabadságszerető, bevándorolt osztálytudatos munkások, a véghetetlen kizsákmányolás és' elnyomatás megszüntetésére, a nyolcórás munkanap bevezetésére, kiáltották ki munkás ünnepé. Az egész világ osztálytudatos bérrabszolgái magukévá tették és minden üldözés, minden erőszak dacára is, ünneppé avatták, a vörös májust. Amerika, amely szülőhazája volt május szimbólumának, a vörös május megcsúfolására, ellensúlyozására “Nemzet Hűség Napot” rendeznek. A mi két balkezes politikusainkon kivül a szak- szervezetek iskáriot judásai, a Chamber of Commerce tagjai állanak az élén ennek a május elsejét ellensúlyozó mozgalomnak. Ez a reakciós szentháromság, Hitler nyomdokain haladva, (aki 1933-ban “Német Munkás Nappá” avatta május elsejét) áruba bocsájtják, nem csak május elsejét, hanem az amerikai munkásosztályt. Ennek a “Nemzeti Hűség Napnak” a szakszervezetek által imádott munkaügyi miniszter, Maurice Tobin az elnöke. Ennek a bizottságnak kilenc alelnöke díszíti a nemes társaságot és pedig az első alel- nök Herman W. Steingraus, a United States Chamber of Commerce elnöke, a második, William Green, az AFL elnöke. A harmadik alelnök George N. Craig, national commander of the Amerian Legion, negyedik Phillip Murray, a CIO elnöke, ötödik Cloud A. Puttman, a National Association of Manufacturer (kutyaszövetség) elnöke, hatodik A. J. Hayes, az International Association of Machinist elnöke, hetedik Arthur A. Schuck, Director of the Boy Scouts of America, nyolcadik W. P. Kennedy, a Brotherhood of Railroad Trainman elnöke, kilencedik Clyde A. Lewis National Commander of Foreign Wars. Egy valóban díszes társaság, valóságos rózsacsokor. Az amerikai szakszervezetek basái, akik karöltve haladnak a National Manufacturers Association és a U.S. Chamber of Commerce-val, még az iskáriot judásnál is nagyobb bűnt követnek el, amikor az amerikai munkásosztályt ilyen szégyenletes árulásokba viszik bele. Éppen ideje, hogy az Egyesült Államok bérrabszolgái végetves s e n e k nem csak a szakszervezetek basáinak, hanem az ócska, elavult szakszervezeti és az úgynevezett “industrial” unionok CIO szervezeteinek és megteremtse a bérrabszolgák felszabadító forradalma ipari szervezeteit, amelyek karöltve a világ osztálytudatos munkásságával megteremtik május idusát, a szabad ipari társadalmat. GENERAL MOTORS Corp. bérrabszolgái lázasan készülődnek egy újabb bérharcra. Két esztendővel ezelőtt, amikor a mai szerződéseiket megcsinálták 113 napig sztrájkoltak. A harc befejezése után a “Doktor” Reu- therek azt mondották a társaság alkalmazottainak, hogy egy “hatalmas győzelmet arattak a társaság felett”. Alig múlt el néhány hónap, a társaság a szerződés értelmében levágott három centet munkásainak béréből. Ez volt a “hatalmas győzelem” első megnyilvánulása. Ez év márciusában a “hatalmas győzelem” szent és sérthetetlen szerződésének értelmében újabb két centet faragott le a társaság. Amint már előbbi számunkban jeleztük, ennek a “hatalmas győzelmü” szerződésnek 48 pontját kívánja a szervezet megváltoztatni, A 48 pont között a legnagyobb és legveszedelmesebb az, hogy az automobil munkások szervezete külön, külön szerződéseket köt, külömböző néven nevezendő autó társaságokkal. Ez volna a 49-ik pont s ezt kellene, minden más pcmt előtt megváltoztatni úgy, hogy az összes autó munkások szerződése egy és ugyan azon időben járjon le, mely által az autó telepek bérrabszolgái egységes támadást intézhetnének a kizsákmányoló társaságok ellen. A Flint, Mich. UAW csoport egyik szónoka április 19-én tartott gyűlésen ezeket mondotta: “Ez az egyezkedési rendszer, amelyet mi ma folytatunk, hasonlit a depresz- szio ingyen leveskonyhájához. Minél hosszabb volt az éhező munkások sorai, annál jobban hígították részükre a levest.” A General Motors munkásai is a sor végére jutottak és részükre mindkét oldalon (a szervezet és a társaság) hígítják a levest. Az autó munkások központi vezetősége jelenti, hogy május 8-ig 21 gyűlést tartottak a társaság megbizottaival s ezen 21 gyűlés lefolyásáról semmiféle eredményt nem számolhattak be. A jelenlegi “hatalmas győzelmü” szerződés, május 29-én jár le. Ennek elteltével a szervezet szavazásra kell, hogy bo- csása, hogy követeléseiket ha kell sztrájkkal kényszerítsék ki. A követeléseik 31 centnyi ösz- szegben állapították meg. Kilenc cent órabér javítás, 125 dolláros havi nyugdíj, betegségi, kórházi, rokkant és haláleseti alap. Reuther azt mondja, hogy ezek kivivására 5 millió dolláros alaptőkéjük van, amelyet a Chrysler telep munkásainak sztrájkja alkalmából a UAW tagságától külön kivetés alapján szedtek be. A GM bérrabszolgáinak sorsa éppen olyan kecsegtető, mint a Chrysler munkások száz napos szerájkja volt. Reutherék megfélemlítették, kiirtották az osztálytudatos ellenzéket, akik a bérrabszolgák jogait, előnyeit tartották szem előtt és most ők szabadon garázdálkodhatnak a tagság felett. Reuther, Carrey vezetése mellett kizárták, a progresszive elemeket és most Reuther azon dolgozik, hogy a következő CIO országos konvencióján kitúrja kebelbarátját Murrayt az elnöki székből. Ennek az elérése érdekében szövetkezett a fasiszta Carrey-el, az egyházak fejeivel, balkezes politikusokkal és a Chamber of Commerce egyes tagjaival. Gyönyörű mákvirágok kezeiben van Amerika munkásosztályának ügye. A szervezet tagságát lépcsőként használják fel saját egyéni érdekeik elérésére. Mindezeknek a megszüntetésére csak egyetlen orvosság van s ez a munkásosztály Egy Nagy Szervezete, amelyen keresztül megszünteti ezt a társadalmi és vele együtt a bérrendszert. Ebben a rendszerben nem profitra, hanem szükségletre termel a munkás. Ebben a rendszerben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Ebben a rendszerben csak munkások lesznek, akik saját szükségletükre termelnek. Ez az a rendszer, amelyet a kizsákmányoló osztály és azok vak lakájai rabszolga, kényszermunkának neveznek. Munkástestvéreink a föld egy- hatod részén, erre az útra léptek és ezt az utat a kizsákmányoló osztály és azok tudatlan bérencei tövissel rakják ki, hogy a bérrabszolgák minél lassabban érjenek el kitűzött céljukhoz. De a felszabadulási vágy minden országban lavina módjára söpri el az akadályokat. Köhler. Amiről beszélnek... KÖLTSÉGES HADIGÉPEK Közismert dolog, hogy a háborúnak egyik igen fontos oka az, hogy abból a hadigépek-, muníció- és egyéb hadiszállítók igen busás profitot harácsolnak, így volt ez a múltban s igy van most is. Most is azt látjuk, hogy a hadigépek szállítói élesztik leg- vehemensebben a hidegháborút, hogy igy minél nagyobb hadiköltségvetéseket erőszakoljanak ki. Hogy mekkora profitot zsebelhetnek el a hadi repülőgépek szállítói, arról fogalmat alkothatunk az alábbi számadatok átnézése után, amelyeket a United Press hírszolgáltató vállalat gyűjtött össze. A Washingtonból nyert adatok szerint azon repülőgépek, amelyekkel Németországot és Japánt pozdorjává bombáztuk, csak fillérekbe kerültek a mostani hadigépekhez hasonlítva, így például a hatalmas 8-ik repülő hadtest B-17 “Repülő erődökkel” (Flying Fortress) zúzta szét Németországot, ezekből egy-egy csak 238.000 dollárba került. Ezzel szemben a mai B-36 már 5,757,584 dollárt emészt fel. Egy bombázó repülőosztaghoz 30 gép tartozik. Egy B-36- os osztag előállítási költségéből három Empire State Building-et (a világ legmasabb épülete) lehetne építeni. Ez a roppant nagy költség adja magyarázatát annak, hogy miért nem építenek nagyon sokat az ilyen bombázókból. 1944-ben 96,359 hadirepülőgépet építettek s ezek költsége 16 billió dollárt tett ki. Ebből az összegből most mindössze 2779 B-36-t tudnának építeni. Az 1950-es hadiköltségvetést vizsgálva látjuk, hogy annak 10.5 százalékát költik bombázókra, ebből csak (?) 47 B-36-os és 82 B-47-sre jut. A B-47-es az újabb “jet” bombázó gép, melynek darabja 3,702,439 dollárba kerül. De nem csak a bombázók, hanem az úgynevezett “fighter” gépek is igen költségesek. A B- 29, amely a II. világháború leghíresebb gépe volt, átlagosan 596.500 dollárba került. A C-54 “transzport” gépek már jóval olcsóbbak, mindössze 310,000 dollárba kerültek darabonként. Azonban ennek jelenlegi “nagytestvére”, a C-124 már 2,347,- 222 dollárt képvisel darabonként. Ugylátszik, hogy a P5M gép érte el a drágaság rekordját, mert ennek darabja 6 millió dollárba kerül. Éppen azért ebből csak 5 darabot rendeltek, amely a kísérletezés költségeivel 31,- 406,562 dollárt emésztett fel. Ismerve az amerikai hadiszállítók hazafiságát és “önzetlenségét”, megértjük, hogy miért uszítanak oly erőszakosan a háborúra. Megértjük, mert tudjuk, hogy ennyi millió, meg billióból még a legmagasabb fokú haza- szeretet dacára is marad egy kis profit. Legalább is annyi, hogy azért készek feláldozni millió és millió emberéletet. | GRÜNBAUM MIKSA | Egy hosszú, szép munkásélet fejeződött be, amikor egy baleset következtében Grünbaum Miksa 80 éves korában elhunyt. Grünbaum Miksa a nyomdai gépmester szakszervezet ne k volt egyik oszlopos tagja Budapesten, a Népszava napilap gépmestere. Kora ifjúságától kezdve harcos tagja volt a munkás- mozgalomnak, egészen addig, amig a Horthy rendszer arra nem kényszeritette, hogy Amerikába vándoroljon ki. Amerikában már ha nem is volt aktív tagja a munkásmozgalomnak, soha sem tagadta meg harcos múltját, mindenkor a legkedvesebb beszédtémája volt, ha a magyar munkásmozgalom hős korszakáról beszélhetett el olyakkal, akik részesei voltak ennek a küzdelemnek. Dolgos, öntudatos, józan munkás életet élt, csak pár éve annak, hogy gyermekei unszolására abba hagyta a munkát. Az ő és két fia nyomdájában nyomják a Bérmunkást, amióta az Clevelandon jelenik meg. Mi, akik ismertük, akik együtt harcoltunk vele annak idején, szerteszórtan a világba és odahaza Magyarországon, megilletődve búcsúzunk az öreg harcostól és emlékét mindenkor tiszteletben tartjuk.
