Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-20 / 1631. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára ............ 5e Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio így azt a képviseleti rendszert, amelynél a parlament alsó és i felső házai kezében csak a törvényhozás marad, mig a törvények magyarázása (biróság) és végrehajtása (elnök) kezében oszlik meg — szétrombolták és mi >st már csak az alkalmas vezérre várnak, aki ezt a romboló folyamatot áltlánossá tegye és véglegesen befejezze. Minden jel arra mutat, hogy ez az idő rohamosan közeledik. Az Egyesült Államokban tehát a parlamentarizmust éppen azok rombolják szét, akik a kommunista mumussal ijesztgetve éppen ezen képviseleti rendszer védelmét hirdetik oly hisztérikusan. A testvérgyilkosok Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Az emberi civilizáció kifejlődése óta a testvér-, vagy szülőgyilkolást tartják a legnagyobb bűnnek. Bizonyára ezt az erkölcsi felfogást akarták kifejezni a Kain és Abel bibliai mesével is, Published Weekly by the amit több ezer évvel ezelőtt találtak ki. BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE • «gp« 42 A parlamentáris rendszer alkonya A napi eseményeket helyesen analizáló egyének jól látják, hogy a magántulajdon jogra épített tőkés termelőrendszer politikai védelmezője, a parlamentáris politikai rendszer végnapjait éli az Egyesült Államokban. Végnapjait éli úgy, mint élte két évtizeddel ezelőtt Olaszországban és Németországban, ahol a túlzó soviniszta jelszavakat hangoztató demagóg diktátorok kivégezték és felégették úgy, hogy nyoma is alig maradt. Az amerikai parlamentáris rendszer megdöntői még csak eredetiséggel sem dicsekedhetnek, szinte szolgalelküleg utánozzák a Hitler módszerét. Hitler is egy képzeletbeli “mumust” hivott életre, azzal ijesztgette a vUágot s amikor már eléggé megrémítette a német népet, de különösen a német uralkodó osztály, megtette magát a népet védelmező nagy hősé, ezzel megkapta a kívánt anyagi támogatást ahoz, hogy hatalomra jusson. Mikor aztán hatalomra jutott s kezébe került a fegyver, első dolga volt a parlamentáris rendszer teljes felrúgása, noha annak védelmére kapta a támogatást. • Most vizsgáljuk meg csak az amerikai esetet. Látjuk, hogy a háború befejezte óta milyen nagy erőszakot fejtenek ki a kommunista “mumus” kiépítésére. Ha kinyitjuk az amerikai napilapokat, ha felcsavarjuk a rádiót, ha elmegyünk a színházba, templomba, vagy valamilyen előadásra, az első mondat, amit hallunk az a kommunizmussal való ijesztgetés. És igy tart ez már közel 5 éve, nem csoda tehát, hogy az ily álhatatos agitációval elérték, hogy az átlagos ember agyában a “kommunista” szó többé nem valamely politikai irányt követő egyént, hanem valami nagy bűnözőt jelent. A következő lépés azok számára, akik szeretnék a diktátori hatalmat magukhoz ragadni az, hogy ujjal mutatnak rá egyes kiválasztott bűnbakokra: íme itt van a kommunista! Az elhódított tömeg aztán üldözőbe veszi ezen áldozatokat, — akiket azért nem égetnek el manapság, mint tették a sötét közpkorban, amikor ily borzalmas halál jutott ki azoknak, akiket hasonló módon jelöltek ki, mint boszorkányokat, — mert manapság már “humánusabban” irtják ki az ellenállókat. Csakis ilyen éveken át tartó állhatatos propaganda készíthette elő a talajt arra, hogy egy szenátor minden bizonyíték nélkül, de annál nagyobb demagógiával ki merte mondani, hogy az amerikai külügyminisztériumban 157 kommunista tisztviselő nyert alkalmazást. De amikor bizonyításra került a sor, szenátor McCarthy, ez a demagóg törvényhozó nemhogy 157, de még 57, sőt még 7, sőt még egyetlen-egy kommunista külügyi tisztviselőt sem tudott megnevezni. A parlamentáris rendszerre elég szégyent hozott már az is, hogy a felsőház tagjai közé beválaszthattak ilyen szószátyár embert, akit felelőségteljes egyének “megrögzött hazugnak” neveztek és követelték, hogy a szenátor pörölje őket becsületsértésért de a másra sarat hányó McCarthy hallgatott, mint a gyáva kutya, amely még akkor sem mer vonitani, ha oldalba rúgják. Még jobban kisült az amerikai parlamentáris rendszer tarthatatlansága akkor, midőn a szenátusban az elnöklő Barkley Vice-President megcenzurázta és leültette Lucas szenátort, aki a szenátus ülésén szóvátette, hogy McCarthyt hazugnak tartják, ha nem bizonyítja a vádjait. Kitűnt akkor, hogy a szenátorok között egyezség van arra, hogy egyik a másikat a szenátus ülésén ily szigorú szavakkal nem kritizálhatja. Másszóval kitűnt, hogy a szenátorok szabad kezet adnak egymásnak a legförtelmesebb magatartásra. Ugylátszik, hogy amerikai törvényhozó nem követhet el olyan bűntényt, hogy a becsületén csorba essen. Azért tartották meg képviselő társai köztiszteletben Parnell Thomas, New Jersey államba való volt képviselőt még akkor is, amikor már elitélték közönséges csalás bűntényben. Az amerikai képviseleti kormányrendszert lejáratja az a tény, hogy a politikai pártgépezet kiépítése révén nagyon selejtes, sőt egészen jeUemtelen emberek kerülnek be a törvényhozók közé, méghozzá egyre többen és többen; ezek szövetkezve a reakciós sajtóval felépitik a kommunista mumust, amelynek segélyével felülről anyagi támogatást, alulról pedig szavazatokat kapnak és végre harmadik lépés gyanánt bizottságaik révén magukhoz ragadják a bírói hatalmat is, amikor egy személyben ők töltik be a vádló és a biró szerepét is. És dacára annak, hogy a testvérgyükolást ilyen szörnyű nagy bűncselekménynek tekintik már évezredek óta, mégis akadnak emberek, akik készek ezen bestiális bűntett elkövetésére csak azért, hogy gazdasági, vagy politikai hatalomra tegyenek szert. Bármilyen hihetetlenül hangzik is ez az állítás, mégis tény, mert valóban testvérgyilkosságot akar elkövetni mindazon európai ember, aki az Egyesült Államokat arra izgatja, hogy indítson háborút a népi köztársaságok ellen, hiszen ők is éppen úgy tudják, mint mindenki más, hogy ebben az uj világháborúban első sorban is saját testvéreik esnének áldozatul. Akik tudják ezt, azt méltán és jogosan nevezhetjük testvérgyilkosoknak, ha nem is követték még el a tényleges gyükolást, de napról-napra hangoztatják, hogy készek arra s bizony nem rajtuk múlik, hogy testvéreik szétszaggatott hullái még nem fedik az utcák szétrobbantott kövezetét. Vájjon mi egyéb néven nevezzük a népi köztársaságokból ideszökött azon egyéneket, akik a jelenlegi politikai feszültséget kihasználva, összeálltak s megalakították a “Kelet Európai Agrár Szövetség” nevű fékszervezetet, amelynek elnöke a lengyel áruló, Stanislaw Mikolajczyk, alebiökei a magyar Nagy Ferenc, a jugoszláv Vladkolbacek, a román Augustus Popa és még pár hasonló testvéráruló. Ezen szökevény árulók, akik állítólag most csak “politikai menedékjogot” élveznek az Egyesült Államokban, megalakítván csaló szervezetüket, most már annyira mentek arcátlanságukban, hogy a napokban tartott gyűlésükön memorandumot szerkesztettek, amelyben felszólítják az Egyesült Államok kormányát, hogy szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést a népi köztársaságokkal. Az amerikai reakciós sajtó természetesen helyet adott nekik, noha más viszonyok között alaposan kioktatták volna őket, hogy micsoda határtalan szemtelenséget követnek el, midőn a vendégés védelemjogot sutba dobva ilyen merészen avatkoznak bele ezen ország külpolitikájába. Most azonban, miután a háborús uszítok malmára hajtják a vizet, felhasználják őket a háborús propaganda céljaira. De az amerikai sajtónak ez a felkarolása teszi nyilvánvalóvá, hogy Nagy Ferenc és társai milyen nagy mértékben óhajtják a háborút, siettetik annak kitörésé#, noha jól tudják, hogy letűnt hatalmukhoz az ut csak saját testvéreik hulláin át vezet. Joggal kérdezzük tehát, milyen név illeti meg az ilyen embereket? ELVIX1ILÄTKOZAT A munkásosztály és a műnk; Itató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, bogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom smj. bezetét építjük a régi társadalom keretein bellii.
