Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-13 / 1630. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 13. Május elsei ünnepély Chicagóban Az IWW chicagói tagjai egy igazán párját ritkitó, impozáns május elsei ünnepélyt rendez­tek. Már kora délután a Lincoln Auditorium étterme zsúfolásig megtelt, hogy eme nemzetközi munkásünnep 60-ik évforduló­ján leróják kötelezettségüket és szolidaritást vállaljanak a világ osztálytudatos bérrabszolgáival, egy szebb jövő, egy jobb társa­dalom épitésére, melyben nem lesznek elnyomók és elnyomot­tak, amelyben megszűnik a ma­gántulajdon és megszűnik a bér­rendszer. A rendezőség egy valóban im­pozáns műsort állitott össze. A nyitányban zongora kísérettel, a nagyszámú közönség részvételé­vel, kifejezésre juttatták a nem­zetközi szolidaritást és lelkesen énekelték “Solidarity For Ever”, “Hold The Forth”, “The Red Flag” cimü forradalmi munkás dalokat. Felvidulva hallgattak végig egy igazán művészies he­gedű szólót. Utána szavalat, énekszámok, majd zongora kí­sérettel a közönség lelkesen éne­kelte az “International”-t. Utána következett ifj. Don Scheridon, kinek apját az IWW- ban, a munkásosztály felszaba­dításáért folyó harcbani részvé­telért, Landis biró a chicagói tárgyaláson 15 évi börtönre Ítél­te. Ifj. Scheridonra ráillik az a magyar közmondás, hogy az “alma nem esik messze a fájá­tól”. Csaknem egy órás beszédé­vel teljesen lekötötte a hallga­tóság figyelmét. Talpraesően ki­mutatta a nemzetközi kapitaliz­mus tarthatatlan helyzetét. Az amerikai szakszervezetek osz­tály árulásait, a politikai pártok tehetetlenségeit. Figyelmeztette a .hallgatóságot azokra a har­cokra, melyeket az IWW vívott az erdei és fürészmalmi munká­sok helyzetének javítása érde­kében, akik nyolcórás munka­napot követeltek. Ezen követelé­seiket a munkáltatók kereken visszautasították, a munkások felvették a munkát és nyolc óra leteltével a fűrésztelep sípjai fi­gyelmeztették őket, hogy eddig és ne tovább. Nem sztrájkkal, hanem SZOLIDARIT ÁSSÁL vívták ki a rövidebb munkaidőt. Hosszasan beszélt a nemzetközi békéről, amelynek végeztével az IWW elvinyilatkozatának bekez­dő sorait idézte: “A munkásosz­tály és a munkáltató osztály kö­zött semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama keve­sek bírják, akikből a munkálta­tó osztály áll.” A műsor után átmentünk a Chicagói Magyar Munkás Ott­honba, ahol az Ady Endre 1011 és 1935-ös osztályok a Testvéri­ség 50. évi fennállását ünnepel­ték. Ezen csoportnak tagjai túl­nyomó részben osztálytudatos munkások, éppen ezen oknál fogva érthetetlen, hogy vörös május napján, a forradalmi munkásosztályt megtisztelő har­ci induló helyett a két ország (Amerika és Magyarország) himnuszait éneklik. Teljesen el­feledkeznek a forradalmi mun­kásosztály harci indulóiról, dala­iról. Azokról az indulókól, ame­lyeket ma a munkásosztály fel- szabadulási küzdelmeiben, szer­te az egész világon énekel, mint a munkásosztály nemzetközi SZOLIDARITÁS jellegét. Nem-e sokkal lelkesitőbb, vidámabb, osztály jelleggel biró a magyar munkásosztály harci indulói, mint amilyen a “Fel fel ti rabjai a földnek”, Piros zászlónk, vö­rös zászlónk”. A forradalmi munkásosztálynak nyíltan kell harcolni az elnyomatás, a ki­zsákmányolás ellen. A világ munkásosztálya s köztük a ma­gyar proletáriátus termérdek áldozatot hozott felszabadulásá­nak harcaiban. A tizenkilences forradalomban elesett harcosa­ink, a Horthy herélő bicskás ál­dozataink emlékére, nem a him­nuszok éneklése, hanem a for­radalmi munkásosztály harci in­dulóinak akkordjaitól kell, hogy zengjen minden összejövetel még akkor is, ha azt betegsegélyzők vagy Kultur Körök tartják. Ez­zel tartozunk azoknak a forra­dalmároknak, akik a munkás- osztály szent ügyéért, forradal­mi indulókkal ajkukon harcol­tak, akiket bebörtönöztek, m:g- kinoztak, legyilkoltak, akiknek véréből újjá fakadt a magyar forradalom és eltörölte a földes­urakat, a fekete csuhásokat, megszüntette a magántulajdont és forradalmi dalokkal ajkán lé­pett a szocializmus magasztos útjára. Legyen ez tanulság ne­künk amerikai magyar munká­soknak és zengjen ajkunkról a forradalmi munkásosztály Ady Endre dalai. K-r. A Magyar Népköztársaság Wash­ingtoni Követsége közleménye A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által az ország felszabadulása ötödik évfordu­lója alkalmából gyakorlandó közkegyelem tárgyában. A Magyar Népköztársaság ál­lami, társadalmi és gazdasági rendjének szilárdsága lehetővé teszi, hogy az ország felszaba­dulásának ötödik évfordulója al­kalmából büntetlen hazatérést biztosítson olyan magyar állam­polgárok részére, akik a hábo­rús eseményekkel kapcsolatosan távoztak nyugatra, vagy ellen­séges hírveréstől megtévesztve, a felszabadulás óta hagyták el törvénybe ütköző módon az or­szág területét, de ma már belát­ják, hogy boldogulásukat csak hazájukban, a magyar dolgozó nép körében találhatják meg. A Magyar Népköztársaság kegyelmet kíván gyakorolni azokkal az ország határain kí­vül tartózkodó magyar állam­polgárokkal szemben, akik nem tartoztak a {fasiszta rendszer irányitó szereplői közé és nem követtek el főbenjáró háborús, vagy népellenes bűncselekményt. Áll ez első sorban azokra, akik utasításra, vagy akár a fasiz- ta .hírverés megtévesztő hatása alatt, akár az akkori viszonyok között tévesen felfogott egyéb okból hagyták el az ország te­rületét. Ehhez képest a felsza­badulás előtt elkövetett háborús, vagy népellenes bűntett miatt nem lehet bűnvádi eljárást indí­tani az 1945. évi április hó 4. napja előtt a háborús esemé­nyekkel kapcsolatban nyugatra távozott olyan magyar olyan magyar állampolgár ellen, aki az 1950. évi október hó 4. nap­jáig Magyarország területére visszatér. Nem részesül kegyelemben azonban az, aki: az úgynevezett Sztójay — vagy Szálasi — kormányok ide­jén miniszteri, politikai, állam- titkári, főispáni, vagy táborno­ki kinevezést nyert; aki akár belföldön, akár külföldön fel­bujtója, tettese, vagy részese volt emberek törvénytelen ki­végzésének, vagy megkinzásá- nak; aki magyar állampolgár létére a német hitleri fasiszta biztonsági szolgálat (Gestapo) kötelékébe lépett. Nem részesül kegyelemben az, akit a Magyar Népköztársaság miniszter tanácsa állampolgar- i ságától megfosztott. Tiltott útlevélhasználat és til­tott határátlépés miatt, vala­mint az ezzel összefüggő más bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani az el­len, aki az 1950. évi október 4. napjáig Magyarország területé­re visszatér. A washingtoni magyar követ­ség a visszatérni szándékozó magyar állampolgárokat, — ide­értve azokat is, akik nem tör­vényellenesen hagyták el Ma­gyarország területét, de utiok- mányaik lejártával nem tértek vissza — hazatérési igazolvány­nyal látja el. A hazatéréseket kizárólag a Követség szervezi és bonyolítja le. A hazatérni szándékozók a Követségen Írásban, vagy sze­mélyesen jelentkezhetnek. A je­lentkezés alkalmával szeméiy- azonosságukat hiteltérdemlően okiratokkal kell, hogy igazolják. Ilyenek: születési, vagy házas­sági anyakönyvi kivonat, állam­polgársági bizonyítvány, honosí­tási okirat, katonakönyv (zsold- könyv), vagy bármely magyar hatóság, vagy hivatal által kiál­lított arcképes igazolvány. Aján­lóul megjelölendő két olyan, az Egyesült Államokban élő sze­mély, aki a jelentkezőről felvilá­gosítást tud adni. Aki személyazonosságát sze­mélyi okmánnyal igazolni nem tudja, a jelentkezés alkalmával két tanú közjegyző előtti nyi­latkozatával igazolhatja sze­mélyazonosságát. A jelentkezés­hez 3 fénykép csatolandó. A kérdőivek kitöltésétől, illet­ve benyújtásától számított 30, illetve 60 napon belül kerül sor a hazautazásra. A hazautazást a Követség szervezi, meg, s a ha­zautazok csoportjait a Követ­ség tisztviselői fogják* kísérni. Az indulásra és a gyülekezési helyre vonatkozóan a hazatérők írásbeli értesítést fognak kapni. Aki az utazáshoz megfelelő anyagiakkal nem rendelkezik, s ha ez hiteltérdemlően bizonyos­ságot nyer, annak útiköltségét és 50 kg.-nyi személyi podgyá- sza után a szállítási költséget a Követség fedezi. Hazai Levelek Elsinore, Cal.-ban lakó Bustya munkástársék kaptak Szolnok­ról a napokban levelet, amelyből az alábbi részletet küldték be közlésre: Szolnok, ápr. 11, 1950 Kedves Béla bátyám: Legelőször is bocsánatot ké­rek, hogy ily soká irok, de a ta­nulás és sok más elfoglaltságom miatt nem jutott időm ezzel fog­lalkozni. Itt nálunk Magyarországon lázas épitőmunka folyik és eb­ből mi, diákok sem akarunk ki­maradni. Elsősorban a tanulás fokozásával, azonkívül sok más apró munkával igyekszünk résztvenni hazánk építésében. És az eredmény nem is marad el. Ha Béla bácsi most eljönne Magyarországra, nem ismerne rá. Különösen az utolsó öt év volt az, mely hazánk képét meg­változtatta. Ez a röpke öt év alatt lett Magyarország a tőké­sek országából, a dolgozók ha­zája. S ma már büszkén mond­hatjuk : Ez az ország a mi orszá­gunk, itt most már a mi kezünk épit. Csókolja Pista. Pista édesanyjának levél-ki­vonata : Nagyon szépen halad az itteni helyzet. Úgy a Marci, mint a Pista fiam nagyon sokat tevé­kenykedik. Marci fiam szeminá­riumi előadó. Ők ha megérik a teljes átalakulást, nagyon bol­dogok lesznek. Egy szülőnek csak az a kívánsága, hogy gyer­mekeit boldognak lássa. Margit. Los Angeles, Cal.-ból a Ko­vács család az alábbi levelet küldte közlésre, amely szintén a napokban érkezett Balaton, He­ves megyéből: Kedves Jóska Bátyám! Szeretettel köszöntőm, kívá­nok erőt, egészséget.Én és édes­anyám jól vagyunk. Utóbbi levelében kérdi, hogy megkaptam-e már a Bérmun­kást, amit címemre rendelt. Saj­nos nem kaptam meg, pedig na­gyon jól feltudnám használni a cikkeit agitációs munkámban. Járt ide a faluba egyik elv­társnak és az igen sokat felhoz­ta gyűlésünkön, vagy a szemi­náriumon. Nagyon sok újságot nem tu­dok írni. Április 4-én volt ha­zánk felszabadulásának 5-ik év­fordulója. Országszerte hatal­mas pompával ünnepeltük azt a napot. A mi kis falunk is na­gyon szép ünnepéllyel emléke­zett meg felszabadulásunkról. Harmadikán este tábortűzi ün­nepély keretében ünnepeltünk, ahová az egész falu fiatalja— örege fáklyás menettel mozgal­mi dalokat énekelve vonult fel a község legmagasabb pontjára, majd az ünnepély után ugyan­csak ilyen rendezett menetben

Next

/
Thumbnails
Contents