Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-13 / 1630. szám
1950. május 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI TERMELÉS ÉS ELOSZTÁS Mi nem sokat hederitünk azokra, akik a fringai sapkát felcserelélték a Horthy bicská- sok darutollas kalapjával, vagy zsidó kapeleval, viszont azoktól akik ebből a társaságból még IWW-istáknak nevezik magukat, és ha potyán is, de olvassák a Bérmunkást, elvártuk volna, hogy eleget tesznek a Lapbizottság felhívásának és megjelennek a Bérmunkás kerületi értekezletén és ott mondják el kifogásaikat a lapunk irányvonala ellen. De nekik csak odáig terjed a forradalmiságuk, a bátorságuk, hogy kis* köpködőkben jönnek össze és ott tárgyalják meg a “mozgalom” ügyét mindenkivel, aki gyűlöli a szovjeteket, a Népi Demokráciát, let-légyen az vé- reskezü nyilas, vagy rendőrkémmé züllött renegát. Pedig ott megkapták volna az oktatást az osztályharcról, a nemzetközi szolidaritásról amit ezideig úgy látszik elfelejtettek megtanulni. Milyen könnyű 4-5 ilyen bus magyarnak összebújni és kioktatni az írógárdát, hogy miként írjon, holott ők még a nevüket nem Írták le annyiszor, ahányszor ezek nevelő cikkeket Írtak a Bérmunkásba. Ezek a tehetségtelen, tehetetlenek akarják innen előírni a magyar munkásságnak, hogy mint vívja meg gigászi harcát a szocializmusért, egy uj társadalmi rendszerért. Mert azok odaát nem ezeknek az előírása szerint, hanem a lehetőségek, az erőviszonyok és saját elméletük alapján végeznek csodálatos •munkát — hát támadják, pisz- kolják őket és még mindig nem veszik vagy nem akarják észrevenni, hogy egy frontba kerültek a kapitalista rendszer minden csökevényével, a renegátokkal, a fasisztákkal éppen úgy, mint a besúgókkal. Évekkel ezelőtt megmondottuk már nekik, hogy mi mindig a munkásmozgalom vörös virájl gai leszünk, ők meg szükségsze- rüleg a kapitalizmus mocsarának kikiricseivé válnak. A jóslat sokkal hamarabb következett be, mint mi gondoltuk, igazolva, hogy aki a munkás- mozgalomba lejtőre kerül, azon nincs megállás, mig csak be nem kerül a helyére, a kapitalista front soraiba, amikor azután nem úgy kezeljük őket, mint ellenzéket, hanem mint osztály ellenséget, annak is a legrosszabb fajtáját, a baloldalisággal szédelgőket. Z. J. munkástárs megadta a lapon keresztül az általános ki- tanitást. Megmagyarázta, hogy lehet, hogy mi másként szeretnénk látni az odaát történteket. Valószínű, hogy itt a hatalmas, fejlett technikájú ipari és mező- gazdasági országban másként fog történni, de itt is, ott is nem az elmélet, hanem az adott viszonyok szabják meg 'a társadalmi átalakulás mikéntjét és formáját. Csak ostoba, rosszakaratú propaganda nevezi a Népi Demokráciákat “kommunista” országoknak, hogy ezzel igazolják, hogy ott is bérrendszer van és hogy ott nincs egyenlő elosztása a termelt javaknak, tehát a kommunista termelési rendszer megvalósíthatatlan. A tény ellenben az, hogy ezekben az országokban a kapitalista rendszert ugyan megdöntötték, de a fennálló körülmények lehetetlenné tették megvalósítását, tehát a viszonyoknak megfelelő gazdasági és társadalmi rendszer létesült, amelynek a keretében építik ki a szocialista társadalmi rendszert. A szocialista termelési rendszer két fő tényezőt kíván meg, az egyik a legfejlettebb termelési rendszert, amelyben az ipar, a technika legmagassabb fokán van és a mezőgazdaság is fejlett, gépesített ipari termelési rendszeren épül fel. A másik feltétel egy fejlett, öntudatos, a közösségi termelésre megérett dolgozó társadalmat kívánja meg. Mindazokban az országokban, amelyek a kapitalista társadalmi rendszert megdöntötték, ez a két fő tényező a legnagyobb mértékben hiányzott. A fejletlen gyáriparát, a háborús rablógazdálkodás teljesen lerombolta, ami még meg maradt, azt vagy a bombák semmisítették meg a harcok idején, vagy a nácik szállították el. A magyar mezőgazdaság, amely az ezerholdasok kezében volt, alig volt gépesítve, a kézi munkaerő olyan olcsó volt, hogy még az elmaradt termelési móddal is versenyképes volt a magyar búza a nemzetközi piacon. Ez a helyzet csak rosszabb lett a felszabaduláskor, a nácik itt még alaposabb munkát végeztek, mert nem csak a gépeket, de az igásállatokat és minden élő jószágot elhajtottak és a felosztott földet, valósággal kézzel munkálták meg a parasztok. Az emberanyag ha lehet, még siralmasabb volt, csak az ipari proletáriátus egy kis része volt az, amelyre rögtön építhetett az uj rendszer, a parasztság teljes fokú individualizmusa, amely csak magának termelt, az ipari munkásság többsége, a Horthy- ék által nevelt ifjúság, a papok, politikusok, tőkések, a hivatalnoki osztály, mindenre alkalmas voltosak arpa nem, hogy szocialista termelésben vegyen részt. A kapitalista termelési rendszer munkafegyelme megszűnt, a termelés leesett, ehez kell még venni a háborús rombolásokat, amelynek következtében az országot újjá kellett építeni. Ilyen körülmények között, az uj rendszer a következő feladatok előtt állt és áll még ma is nagyrészben: Újjáépíteni a lerombolt épületeket, hidakat, gyárhelyiségeket és a közlekedést. Megkezdeni az ipar felépítését, a mezőgazdaság gépesítését, a munkásság és a parasztság átnevelését, a régi hivatalnoki karnak a kicserélését tanfolyamokon kiképzett munkásokkal és parasztokkal. Ezt a célkitűzését hihetetlen sikerrel végezte el ezideig az uj rendszer. Ezt még a legelfogultabb polgári újságírók is elismerik. Természetesen ezt nem lehetett és nem lehet semmiből megcsinálni. Egyetlen, ami erre a célra az uj rendszer rendelkezésére áll, az értéktöbblet. A kapitalista rendszerben ez az értéktöbblet, amely a munkabér és a tényleg termelt áru értéke közti külömbség. Ezt a tőkés vágta zsebre. Az uj rendszer ezt az értéktöbbletet arra fordította, hogy uj gyárakat építsen, értéktelen területeket tegyen terinelőképessé, házakat, kórházakat, üdülő telepeket, iskolákat építsen, a gyermekeknek ingyenes oktatást biztosítson, a munkásosztályt ingyenes orvos és gyógyszerekkel lássa el, stb. stb. Ha ezt elakarta és még a hátralevő teendőket elakarja végezni, nem adhatja oda az egész termelés értékét a termelő munkásnak, mert akkor nem hajthatta volna végre azt a programját, amely előfeltétele a szocializmus építésének. De éppen azért nem tudja megvalósítani az egyenlő munkabér elméletét sem, mert csak a nagyobb szorgalom, a nagyobb tudás megfelelő díjazásával serkenti azt a munkásosztályt, amelyet a kapitalista rendszertől vett át arra, hogy a tenne- lés fokozását ezzel lehetővé tegye a szocializmus felé való haladást. Mindenki a képessége és mindenki a szükséglete szerint vegyen részt a munkában és az elosztásban, nem csak a legfejlettebb termelés idején lehet megvalósítani, hanem ahoz egy uj emberre is szükség van, aki előtt a munka már nem büntetés, hanem szükséglet, amely uj ember nem csak magáért, hanem a közért is odaadóan dolgozik, amely uj ember már nem oszlik meg tanulatlan, félig és egészen tanult dolgozókra, hanem minden ember a legmagasabb képesítést nyerheti el. Hogy ez az idő milyen gyorsan jön el, az nem kis mértékben függ attól, hogy a még tőkéstermelési rendszer alapján álló országok, mennyire gyengülnek meg, mennyire veszítik el a támadó képességüket, vagyis mennyire szűnik meg annak a veszélye, hogy külső kapitalista támadás éri ezeket a már felszabadult országokat és igy minden erejüket a produktív termelésre fordíthatják. Higyjék el a kritizálok, hogy odaát nem volt más lehetőség és kritizálás helyett inkább azon dolgoznának, hogy itt végezzék el a rájuk váró munkát és példaadással mutassák meg, hogy hogyan kell megvalósitáni az Ipari Demokráciát. KÉRDÉSEK, AMELYEKRE A FELELET NEM SÜRGŐS Mint megírtuk, az amerikai református papok, egy kissé elkésve, rájöttek arra, hogy a mai magyar rendszer, a magyar nép felszabadulása elleni gyűlöletükben, teljesep Róma járszalagjá- ra kerültek, amely ugyan felhasználja őket a céljaikra, de közbe-közbe kimutatja a foga fehérét, hogy a fő ellenség,^ a kommunizmus elintézése után, sort kerít a régi gyűlölt “szakaCLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK FIGYELMÉBE! • A Bérmunkás segítésére május 14-én, vasárnap délután a West Sidei Munkás Dalárda, 4309 Lorain Ave. első emeleti termében TÁRSAS DÉLUTÁN lesz, amelyre a lap minden barátját tisztelettel meghívjuk. Részvételi jegy 75c., amelyért szendwich és kávé lesz felszolgálva. dárok”-al, a protestántizmussal való leszámolásra is. Rádöbbentek arra is, hogy a “Magyar Nemzeti Bizottmány”, amely itt mint “magyar ellenkormány“ boh ócoskodik, (amely “Bizottmány” minden egyes tagja idegen kormány fizetési listáján szerepel) szintén a “Régi Magyarországot” akarja visszaállítani, a Habsburgokkal, az egyházi és világi nagybirtokokkal és a katholikus egyházzal, mint állam vallással, amelyben a protestáns egyházak csak “bevett" és “megtűrt” felekezetek lennének. Spellman bíboros parancsa, amellyel megtiltotta, hogy a papjai egy szószéken szerepeljenek református papokkal, Dr. Vincze után most már a Református Egyesület igazgatósága s legutóbb a Pittsburgh környéki magyar református papok, számszerint 11-en szólítják fel nyilatkozat tételre a “Nemzeti Bizottmányt” a következő kérdésekben : Hajlandó-e megtagadni a régi magyar uralmi rendszert, amely romlásba vitte Magyarországot, beleértve a Horthy uralmat is. Hajlandók-e elfogadni az 1945- 46-os alapot, földosztásával. Hajlandók-e a Habsburgok trónfosztását véglegesnek elismerni. Hajlandók-e programjukba venni, hogy a katholikus vallás mint állam vallás megszűnjön és az egyház az államtól elvá- lasztassék. A Nemzeti Bizottmány a kérdésekre még nem adott választ, mélységesen hallgat, mint az a bizonyos alany a gazba. Hogy fog-e válaszolni a Bizottmány, vagy sem, azt nem tudjuk, mert az nem a Bizottmánytól, hanem elsősorban az Egyháztól és másodsorban azoktól a kormányoktól függ, amelyektől a bi- zottmányi urak fizetést húznak, de egy bizonyos, hogy a reformátusok programját nem fogják elfogadni, mert Róma egy Habsburg, nagybirtokos, egyház uralma alatti Magyarországot akar. Az még nem látja be azt, amit a református papok már megláttak, hogy a magyar nép nem akar se Habsburgokat, se birtokosokat, de nem akar viszont Nagy Ferenceket sem. De a Bizottmány válasza igazán nem sürgős, mert nagyon kevés reménye van ennek a Bizottmánynak arra, hogy akár a habsburgi, akár a Habsburg ellenes programját megvalósítsa, ezeket a kérdéseket már megoldotta a magyar nép, az már nem kér sem Ottó sem Horthyból, sem pedig a Bizottmányi urakból, ezeknek külön-külön és együttesen is befellegzett már Magyarországon. Bizottmányi urak, ne siessenek a válasszal, az egyáltalán nem sürgős.
