Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-13 / 1630. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 13. iáÉKMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ..... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE a szó-szoros értelmében kérdőre vonja Otto Gratewohl elnököt és kormányát, hogy hogyan merik tanitatni az iskolákban a tör­ténelmi materializmus világnézetet és terjeszteni a bibliával ellen­tétes módon magyarázó világteremtési történetet. Sőt mi több, a babonás világnézetet ily módon védelmező kar­dinális még azt is kifogásolja, hogy a színházakban és nyilvános előadásokban is terjesztik az egyházi felfogással ellenkező világ­nézeteket. Elképzelhető, hogy ha a pápának és kardinálisainak volna tényleges hatalmuk, milyen erőszakos módon kényszeritenék az embereket, hogy HIGYJENEK A BABONÁBAN, mert máskülön­ben ... Igazán jóleső megnyugvást nyújt, hogy a babona ezen utolsó mentsvárának már nincs tényleges világi hatalma és még az ame­rikai reakció segítsége dacara sem veszik figyelembe azon “ren- deleteiket,” avagy kérelmeiket, hogy még mindig higyjünk a ko­runk tudományos felfogásával merőben ellenkező babonás felte­vésekben. Amerikai sajtószabadság Magában véve csak jelentéktelen, de azért az amerikai mó­don értelmezett sajtószabadságra nagyon jellemző dolgot muta­tott Amerika legnagyobb és legtekintélyesebb lapjának, a New York Timesnak április 9-iki, vasárnapi száma. Mint ismeretes, az amerikai nagy lapok vasárnapi számai, amelyek gyakran 100 ol­dalnál is terjedelmesebbek, több részből állnak. A különböző mel­lékleteket mint például a könyvszemlét is, már hétközben elkészi-» tik s együtt árulják a szombat éjjel készített vasárnapi számmal. Úgy látszik, hogy a vasárnapi szám szerkesztője, Lester Mar­kel, aki gyakran tart nagyhangú beszédeket arról, hogy milyen nagy áldás Amerikában a szabadsajté, átnézve az előre elkészített könyvszemle részt, abban valami “elrettentő” dolgon akadt meg a szeme, mert a vasárnapi számban vastagbetüvel szedett s fel­tűnően elhelyezett korrekciót tett közzé. Ebben a helyreigazítás­ban elmondja, hogy csak most vette észre, hogy a máskülönben igen jónevü Philip Toynbee irodalmi kritikus abban a szemlében, amit Lionel Trilling: “The Liberal Imagination” cimü könyvről irt, olyan kifejezést használt, amit a szerkesztő sajnálattal bár, de visszautasít. A szerkesztő szerint: Minden szemle iró csak a saját és nem a lap véleményét mondja el kritikáiban, de azért a szerkesztőnek mégis köte­lessége, hogy kihúzza (delete) abból a támadó, vagy a nem szabatos kifejezéseket. Szerencsétlenségünkre azonban egy ilyen támadó kifejezést a Bookreview részben nem vettünk észre idejében és igy benmaradt. És most nézzük csak, hogy melyik az a nem szabatos és tá­madó állítás, ami miatt a szerkesztő igy kikelt és ami miatt az eddig igen elismert kritikusnak valószínűleg most már más lap után kell nézni, ahol Írásai megjelenhetnek. Mindannyiunk előtt ismeretesek azon felületes, de más­különben vitriólos támadások, amelyeket a Katolikus Egyház és a jobboldali politikusok intéznek a liberálisok és általában az igazi demokratikus kultúra ellen. A szélsőséges, dühös pártállásuk és a különcködés iránti szeretetük képtelenné teszik őket a tárgyilagos kritikára. íme ez volt az a ‘‘nem szabatos” állitás, ami miatt a szerkesz­tőnek tiltakozni kellett, noha mindenki jól tudja, hogy ez az álli­tás egyáltalán nem túlzott, sőt éppen ellenkezőleg, még igen is mérsékelt. Aki az akármilyen nyelvű katolikus sajtót figyelem­mel kiséri, jól tudja, hogy a Rómából irányított lapok, folyóira­tok és könyvek az isteni malaszt terjesztése helyett csak háborús uszítással és a nép jogok kiterjesztése ellen irányuló propagandá­val foglalkoznak. És mégis a New York Times egyik szerkesztője ijedten kér bocsánatot azért, mert nem húzta ki a Toynbee szemléjéből az igazságot megmondó egyetlen mondatot. íme a bizonyíték, hogy az amerikai nagytőkét képviselő New York Times zsidó tulajdonosa miképen védi a világ kapitalizmus­sal szövetkezett Katolikus Egyházat. Ennek megfelelőleg a New York Times szerkesztője úgy értelmezi a sajtószabadságot, hogy az irók szabadon Írhatnak mindent, — AMÍG AZ EGYEZIK A LAPTULAJDON OS ÉRDEKEIVEL ÉS NÉZETEIVEL. Az amerikai sajtószabadságnak ez a jellemzője. A babona védbástyája Európából érkező hírek szerint a Római Katolikus Egyház egyre merészebben száll szembe a tudományos világnézettel és áll a sötét középkori babona védelmére. Bízva abban, hogy a kom­munista mumussal most már megrémített Amerikától úgy erköl­csi, mint fegyveres és financiális támogatást nyernek, az utóbbi hetekben már éles támadásokat intéznek a katolikus sajtóban mindazon kormányok ellen, amelyek megtűrik, hogy a vüág te­remtését a bibliai mesétől eltérően, — vagyis tudományos alapon magyarázzák az iskolákban. A múlt héten — bizonyára a Vatican tudtával és rendeletére, __a berlini Konrad von Preysing kardinális erélyes hangú tilta­kozó levelet intézett Kelet-Németország kormányához, amelyben HOOVER HÁBORÚRA IZGAT ___________ * 1 HOOVER EX-ELNÖK KIAKARJA ZÁRNI A SZOVJET UNI- ONT AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉBŐL. — AZ “ISTENFÉLŐ” NEMZETEK MOBILIZÁCIÓJÁT AJÁNLJA. NEW YORK — Ma már kétségtelen, hogy az amerikai reak­ció legelismertebb szószólója Herbert Hoover ex-elnök, akit hivei mint valami kiváló “államférfit” igyekszenek bemutatni. Hoover meglepő nyíltsággal izgatott a háborúra az American Newspaper Publishers Association (Amerikai Újságkiadók Egye­sülete) banketjéri, amelyet New Yorkban a Waldorf Astoria szál­ló nagytermében tartottak. A®-----------------------------------------­hidegháborút fentartó újságki­adók nagy tapsviharral fogad­ták Hoover azon ajánlatát, hogy az Egyesült Nemzeteket újjá kell szervezni a Szovjet Union és a népi köztársaságok kizárá­sával. “Az ‘egy világ’ gondolata ha­mis”, — mondotta Hoover, — “két világ van; az egyik a kom­munisták világa, a másik pedig az, amely visszautasítja a kom­munizmust, amely tehát erköl­csös, vallásos és szabadság sze­rető. Most igen nagy szükség van az istenfélő nemzetek mobi­lizációjára.” Egyébiránt Mr. Hoover most igen szellemes íródeákot foga­dott fel beszéde megírására, aki ilyesmit adott az ex-elnök szá­jába: “A nyugati nemzetek olyan cocktailt isznak, amibe Marx-Mussolini- Keynes eszméit keverik (Keynes a nemrégiben elhalt angol nemzetgazdász) jde- je lenne, hogy most már tartóz­kodjunk az ilyen italtól, vagy másképpen keverjük azt.” Hoover és a tapsolói nagyon jól tudják, hogy az Egyesült Nemzetek szétrobbantása köze­lebb hozza a tényleges háborút, de ugylátszik, hogy éppen az a céljuk. Hoover különben hason­ló reakciós módon nyilatkozott a belügyi dolgokra vonatkozólag is. Azt követelte, hogy hagyják abba a társadalom biztosítási mozgalmakat. Amerikaiatlan do­lognak tartja azt a gondolatot, hogy a felnőtt és még munkaké­pes emberek életbiztonságáról az állam gondoskodjon. Szerinte az államnak csak a gyerekekről és a 65 éven felüli emberekről szabadna gondoskodni. NE VÁRJON felszólító leve­let előfizetésének megújítására, küldje azt be postán, ha a lap­csomagoló papiroson azt látja, hogy előfizetése lejárt. A két dollár évi előfizetési összegre most szüksége van a Bérmun­kásnak. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek mUliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk ’.agy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az nj társadalom szer- énitiiik a rési társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents