Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-13 / 1630. szám
1950. május 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal Osztályellentét A Chrysler autó telepek munkásainak száz napig tartó harca május 4-én véget ért. Reuth- er az autó munkások szervezetének központi titkára, nagy győzelemnek minősiti az elért eredményeket és azt mondja, hogy “Ezen sztrájk győzelme többet jelent mint nyugdíj, betegsegély, orvosi és kórházi kezelést és egy előnyösebb szerződést. Ez a sztrájk egy szebb_ jövőért, egy jobb világért, egy olyan világért, amelyben gyermekeinknek több jut az élet javaiból, amelyben egy kicsivel több boldogság jut számunkra.” A Chrysler társaság másodelnöke a kővetkező képpen nyilatkozott a sztrájk befejezéséről: “Az uj szerződés egy nagyon jó szerződés, amely rendkívüli esetekben gondoskodik alkalmazottaink nyugdíj és beteg- segélyzéséről, amelyekre, nem mindenkor vannak anyagilag felkészülve. Ez a szerződés egy simább mederbe tereli telepeink üzemben tartását. A nyugdíj és más egyébb előnyökre vonatkozólag, alkalmazottaink egyénileg elérhették volna a tárgyaló asztalon keresztül, anélkül, hogy egyetlen napi bért veszítettek volna.” Az eredmény, amelyről a lapok beszámolnak, amelynek alapján leszerelték a száz napos sztrájkot, a következők: Nyugdíj: A szövetségi kormány társadalmi biztosítását kiegészíti havi száz dollárra. Erre az alapra a Chrysler társaság 83 millió 500 ezer dollár alaptőkét tesz le. Nyugdíjban mindazok részesülnek, akik a társaságnál 25 évig dolgoztak és betöltötték 65-ik életévüket. A társaság nem kötelező óránkénti bértöbblettel pótolni, mint azt a Ford és egyéb társaságoknál teszik, a nyugdíj alapot. Úgyszintén egyes telepeken módosították a betegsegélyzést. A nyugdíjra vonatkozó megegyezés a következő öt esztendőre szól. A társaság alkalmazottai 3 centtől 13 centig terjedő bérjavitásban részesültek. A nyári üdülés idejére azok számára, akik háromtól öt évig vannak a társaság szolgálatában évi 31 dollárral többet kapnak. A társaság köteles levonni a munkásainak fizetéséből a szervezet havi járulékát. Zárt műhely nem kötelező. A kizsákmányoló osztály szócsövei krokodil könnyeket hulla jtanak, hogy a Chrysler tele* pék és az alkatrészeket gyártó munkások sztrájkja egy billió 383 millió 720 ezer dollárba került. Siránkoznak, hogy a társaság 455 ezer személy és teherszállító automobil előállításától esett el, ami által a korporáció 910 millió dollárral rövidült meg. Az Automotive News kimutatása szerint az automobil ipar történetében ez a második sztrájk, amely úgy terjedelmében, mint anyagiakban minden eddigi autó sztrájkot felülmúlt. A Chrysler telepek bérrabszolgáinak kitartása bámulatos volt, a több mint három hónapos sztrájk után, ezrével vannak azok, akiknek gyermekei éheznek, akik felemésztették utolsó centjeiket, eladták automobiljaikat, elveszítették lakóházaikat, és városi vagy állami könyör- ; adományon élnek. A detroiti vá- ; rosi segély bizottság több mint i egy millió 250 ezer dollárt utalt ki az éhező sztrájkoló családok segélyezésére és csak kizárólagosan azokat segélyezték, akiknek egyáltalán semmijük sem maradt. Amig van ház, automobil, nélkülözhető bútordarab, addig nincsen városi vagy állami segélyzés. A fenti összeg vüágo- sen mutatja, hogy müyen nélkülözésen mentek keresztül ezek a bérrabszolgák. Eme nélkülözések és nyomor közepette megérthették volna a “Solidarity for Ever” cimü dalnak a jelentőségét, amelyet napról-napra énekeltek a picket lineon. Megtanulhatták volna, hogy amig a General Motors, Ford, Kaiser- Frazer, Studebacker, Nash, stb. autó telepek munkásai, nemcsak, hogy dolgoztak, hanem túlóráztak.. (Minden autó társaság rekordot ért el az elmúlt három hónapban a gépek előállításával) Amig ez igy van, addig ők csak kudarcot várhatnak. Olyan eredményeket vívhatnak ki, mint amilyen eredményt a száznapi sztrájk után elértek. LÁZADÁS a szénbánya telepeken, Williamson, W. Va. állam Island Creek társaság szénbányáiban több mint ötszáz bányász fellázadt, mert a társaság több mint 200 bányászt elbo- csájtott, szénszükséglet hiánya miatt. A lázadó bányászok elfoglalták az irodákat, kiűzték a bányákból a munkavezetőket, s több mint háromezer bányászt a munka beszüntetésére kényszeri- tettek. Az állami rend- és csenszó a választásokban és sajnos nem eredménytelenül. A szavazás az elmúlt héten ment végbe és a pittsburghi Westinghouse munkások szégyenére, de a reakciós CTO-IÜE áruló szervezet kapta a szavazatok többségét. A végleges döntés azonban még függőben van, mert egyik szervezet sem kapott abszolút többséget, amennyiben a két szervezeten kívül másik három szervezet is szerepelt a szavzó ivén. A szabály szerint a győzőnek az összes szavazatok többségét kell kapni, ami ez esetben nem történt meg. így még egy szavazás lesz és ez esetben csak a két legtöbb szavazatot kapott t szervezet fog szerepelni, amely a UE független és az IUE-CIO, amely már eddig is a kizsákmányolok feltétlen talpnyalpjának .bizonyult. Szeretnénk hinni, hogy a végleges szavazásnál a Westinghouse munkások a jobbik eszüket veszik elő és kiebrudalják a telepről a kizsákmányolok gerinctelen eszközeit az IEU-CIO i árulókat, amelynek a fő kolom- 1 posa James Carey. Ez nem csak önmaguk, hanem osztályuk iránti kötelességük, mert a kompánia szerveze- j tekkel már volt elég tapasztalatuk a Westinghouse munkások- I nak is. dőrség tehetetlen a lázadó bányászokkal szemben. Ennek a kapitalista társadalmi rendszernek nincsenek törvényei, hogy a munkából elbocsájtott bányászoknak, munkát vagy tisztességesebb megélhetést biztositó munkanélküli segélyt nyújtana. Alig néhány hete, az állam minden gépezete mozgásban volt, hogy a sztrájkoló bányászokat munkába kényszerítsék. Megszűnt a szénkereslet, újból százával, ezrével bocsátják el a bányászokat. Az amerikai bányász, a fejlett géprendszer segítségével átlag véve naponta 6 és negyed tonna szenet képes bányászni. De ugyan igy van ez más iparokban is. A szövőipari munkások szervezetének központi- titkára jelenti, hogy az elmúlt két évben 140 ezer szövőipari munkás veszítette el munkáját, akikre soha sem lesz szükség a szövőiparban, mert a közelmúltban olyan szövőgépeket állítottak be, amelyek a női ruhákhoz és mindennemű alsó ruhákhoz szükséges kelmét ma három és fél perc alatt végzi el, aminek előállításához alig két évvel ezelőtt négy és öt napra volt szükség. Ugyan ezen gépekkel az automobil gumikerekeiben használt zsinegek fonását szédítő gyorsasággal végzik. Az acélipari munkások szervezetének központi tanácsa jelenti, hogy eey uj gépet szereltek be a Youngstown Sheet and Tube Company telepén, amely vascsöveket szédítő gyorsasággal teljesen elkészít. A társaság kü- lömböző munkálatoktól és sok, sok munkástól szabadult meg. A minden megalkuvásra kész vasúti Brotherhood központi vezetősége jelenti, hogy ma a vasutakon több mint 500 ezer alkalmazottal kevesebb van, mint 1939-ben. Ennek az okát abban látják, hogy a társaságok Diesel motorokkal helyettesítik a gőzmozdonyokat. Az American Locomotive Company, a leghatalmasabb ebben az üzemben az 1949-ik esztendőben egyetlen gőzmozdonyt nem állított elő, ennek helyébe 1,200 Diesel motoros gépet szereltek fel. Ezeknek a gépeknek a teljesítő képességük kétszer-háromszorta nagyobb, mint a gőzgéppé, kevesebb kezelőkre, javítókra van szükség. A technika vívmánya, haladása minden iparból százával, ezrével szorítja ki a kizsákmányolt bérrabszolgákat. Ma még mindig (a munkaügyi minisztérium jelentése szerint) 42 millió 323 ezer munkás van foglalkoztatva az ipar és kereskedelemben. Több mint 5 millió 500 ezer a munkanélküliek száma, vagyis egy millióval több, mint az elmúlt évben és évről- évre duplázódik és nyomorban, nélkülözésben tart millió és millió bérrabszolgát, akiknek sgm a szakszervezetek basái, sem a mi “igazságos osztást” Ígérő kormányunknak nincsen megoldása. Az egyetlen megoldást, kizárólagosan a Vüág Ipari Munkásainak szervezete ajánlja és ez “építeni a jövő társadalmi rendszert, a mai társadalmi rendszer keretein belül”. Eltörölni a kapitalizmust, eltörölni vele együtt a bérrendszert. Ez .az egyetlen megoldás és semmi más. Köhler. 1 Béke... A népek millióinak évezredek : óta egy nagy vágya volt és van: BÉKE. Ennek megvalósulására kérték az egek urát évezredek óta. Hő imákba, szívből jövő zsolozsmákba, kérték az istent minden nyelv, minden vallásban, precessziókban, önsanyargatásban, stb., hogy hozza el a földi BÉKÉT. S bármily furcsán is hangzik, ez a hőn óhajtott Béke soha el nem jött. Milliárdnyi Pé- terfillérek adakozása fejében sem, bármily gyónás, vezeklés, stb. árán sem. Ellenkezőleg az általános békétlenség mindég nagyobb tért hódított, sőt újabban nem csak nagy összegeket nyel el a békeutáni vágy, hanem mindég nagyobb mennyiségű emberi életet is. Az utóbbi harminc néhány év óta rettenetes hullahegyekkel áldoztak az egek urának a sóvárgott békéért. S az előjelek szerint még rettenetesebb vérzivatarra van kilátás, mind .... mind a BÉKÉÉRT való kilátás reményében. Vájjon miért van az, hogy a Béke, mely a legtermészetesebb valami a világon, ily nehéz áldozatokat követel? Az elmúlt ezredévek tanúságai szerint az egek ura képtelen a vágyott békével az embereket megajándékozni. Valóban képtelen. A Béke csak egy fogalom. Fogalom melynek gyakorlati előfeltétele a gazdasági jólét. Eme előfeltétel nélkül csak üres fogalom, vágy, amelynek semmi alapja nincs, annak érzékeltetésére. Vájjon lehet-e egy éhes gyermek békében? Vájjon lehet-e egy anya békében, kinek ezernyi hiányt szenved családja? Vájjon lehet-e békében egy apa, kinek családja és önmaga folytonos bizonytalanságba gyötrődik? Bizonyára nem. És pont ez az, amit az egek ura, no meg a mindenkori társadalmi rendszer megvont — mesterségesen — az emberek tömegeitől, annyira, hogy inkább a világot elpusztítanák, sem hogy a BÉKÉT lehetővé tegyék. Azonban “Isten tervez, Ember végez”. Az emberek kezdik megtanulni, hogy hő fohászkodás nem hoz megoldást. Saját ügyeiket kezdik saját kezükbe venni. így vagyunk a BÉKE kérdésével is. Örvendetes jelenség számunkra azon világméretű békemozgalom felfejlődése, mely napjainkban ölt testet. Békemozgalom mely futótűzként terjed, melynek tagjai már több százmilliót tesz ki és amely már kimeri mondani, hogy a háború előidézőit felelőssé teszi cselekedeteikért. Békemozgalom, mely- hivatva van a világot elsöpréssel fenyegető atomháborút a béke eszközeivel leszerelni. Nem sok gondolkozásra van szükség, hogy megértsük eme törekvés fontosságát, mert olvasóink sem lehetnek állandó békében, mig az éhesek tömegei fenyegetik gazdasági pozícióikban őket. Érdemes felfigyelni eme mozgalomra és megtenni a legjobbat annak érdekében, hogy — talán — még a mi életünkben megérjük az igazi állandó BÉKE megvalósulását. Bu.
