Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-06 / 1629. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 6. A felmelegitett hidegháború (Vi.) AMIKOR John Foster Dulles lett betéve a State De- partmentbe, valamint Acheson bejelentette a “Total Diplomáciát”, a harcot, mi féltünk és méltán, hogy nagyon meleggé fogják tenni a hideg háborút. Amig Ázsiában elég forró volt már éveken keresztül, most az öreg Európában kezd melegedni. Az amerikai hadirepülőgép lelö- vése még csak nem is annyira veszedelmes, mint a németországi helyzet, sőt trieszti és a Japán békekötés követelése. TRIESZT, amely egy puskaporos hordóképen lett felállítva az adriai tenger öbölben, mostan kezd megint veszedelmesen melegedni Ugyanis a békeszerződés szerint, e területet szabaddá kellett volna tenni, önálló adminisztrációt megszervezni és a megszálló csapatokat kivonni már régebben. Ezzel szemben az oroszok azzal vádolják az amerikaiakat és velük szövetségeseket, hogy a szerződést megszegve, egy fontos hadi és tengeri bázisnak szerelték fel és tartják meg ezt a területet és kikötőt. Triest a legjobb, legalkalmasabb kikötő az adriai tenger északi részén. A NÉMETEK kezdenek zúgolódni, leginkább a munkanélküliek és azok, akik nem akarnák, hogy Németország legyen az első csatározások szinhelye. Ezek között sok magasrangu katonatiszt is van. Valamint a gyárosok azzal okolják meg a nagy mukanélküliséget, hogy nem bir- ják a kész árukat eladni, ezzel szemben meg a szocialisták és kommunisták azt mondják, hogy azért nem tudják eladni a kész árukat, mert az amerikaiak nem engednek nekik kelet felé kereskedelmet kicserélni. Mostan nagyon szeretnék a németeket felfegyverezni, mivel csak is azok segítségével volna reményük egy újabb világháborút megkezdeni, de viszont, már nagyon sokan úgy amerikai, mint angol és német generálisok megmondják, hogy az már késő és kétséges volna az ilyen német hadsereg megbízhatósága. Esetleg ottan is polgárháború fajulna át, amint Francia és Olaszországokban gondolják. Mind e mellett ez a május 28- iki ünnepélyre való készülődés, mely alkalommal egy félmillió fiatalságot akarnak a nyugati zónában levő sportmezőn felvonultatni. Ugyanis csak ott van olyan nagy sport telep, melyen ilyen tömeget feltudnának vonultatni, igy minden amerikai ellenkezés és fenyegetés dacára is, megakarják azt próbálni. AZ EGYESÜLT Nemzetek elnöke Trigvie Lie, mivel a tanács nem működik a kínai vörös győzelem miatt, mivel ezt az amerikaiak még mindég meg nem történt esetnek állítanak, igy bé- keutra megy, vagy ment. Először is az angolokat, yiajd a franciákat próbálja rábírni, hogy igyekezzenek a UN tanácsát helyreállítani a kínai ügy elintézésével. Majd arra inti őket, hogy a felmelegitett hideg háborúra jeges borogatást rakjanak. Onnan Oroszországba akar és több mint valószínű fog menni, az oroszoktól is akar valamilyen engedményeket, Ígéreteket kérni, hogy az Egyesült Nemzetek tanácsát megmenthessék az elsorvadástól. Arra mindnyájan emlékezhetünk, hogy januárban, mivel az amerikaiak még mindig Chiang megbízottait akarták a tanácsba, az oroszok nem voltak hajlandók azokkal egy asztalhoz ülni. Nem akarják, hogy országnélküli kormányokból állhasson ez a nagyon fontos nemzetközi tanács. Mert ha megengednék, hogy Chiang képviselője legyen ott, akkor az amerikaiak méltán betudnák ültetni Nagy Ferencé- ket is, ilyen országnélküli kormányok képviselőinek. ÁZSIA. Most már nem annyira a kínai, mint inkább a Japán és a Viet Nam, valamint Burma és a Fülöp szigeteken vált forróvá a hideg háború. Japánban mindnagyobb a munkanélküliség és az a vágy, hogy békét kötve, kereskedelmi szerződéseket köthessenek a sok .milliós Kínával, mind inkább nyugtalanítja, nem csak a munkásságot, hanem az iparfejedelmeket is. Amig a híreket a cenzúra képes visszatartani, megrostálni, magánúton nyugtalanító hírek jönnek onnan is és mind többen kérik, követelik, hogy már egyszer kössék meg a békét, intézzék el a Japán ügyeket is. VIET NAM. Már itten javában dühöng a forradalom, melyről bizony nagyon kevés hirt közölnek, mert valószínűleg nem jó a részükre, még csak olyan sült kacsákat sem, melyekkel Chiang traktál ja a barátait, koholt győzelmekről. De nagy harcok folynak ottan az amerikai újságírók jelentése szerint, a 350.000 rendes francia sorkatonaságból 135.000 ott harcol, vérzik Viet Nam erdőiben állanddó- an több utánpótlást, megerősítést kérnek. KÉTES FEGYVERTÁRSAK. Ezt már az amerikai politikusok is mondják, most vasárnap a Blair Moody programján, no meg sokszor úgy egymás között nagyon sok politikus felteszi a kérdést, hogy mivel tudják őket biztosítani, hogy azt a sok fegyvert, melyeket mostan Európában küldenek, majó az oroszok ellen fogják használni? Nem-e úgy járnak ottan is, mint Kínába küldenek, majd az oroszok ról le is mondtak, hogy azokkal töltik meg az ágyukat, az első sorokat, igy a németek is jók lennének, ha ló nincs, hát szamár is jó. De viszont akadnak sokan, akik már a németeket sem tartják olyan megbízhatóknak, hogy egy pár milliót fe- fegyverezzenek azok közül, kevesebbel meg már nem tudnának semmire sem menni. A LONDONI KONFERENCIA. Most a jövő hónap elején, ülnek össze a nagyfej üek, Amerika, Anglia, Franciaország külügyminiszterei, Mr. Dulles részvétele, vagy esetleg vezetése alatt. Itt fogják megtárgyalni, i hogy kiket tartanak elég megbízhatóknak a fegyver viselésre, szövetségeseknek. Kikkel tudnák a franciák és olaszok helyét pótolni. Mit csináljanak Ázsiában? Mit csináljanak a japánokkal, a kínaiakkal, az oroszokkal, meg azokkal a kisebb szocialista országokkal, mint Magyar, Lengyel, Román, Bulgár országok, ahonnan kifagyasztottak olyan sok amerikai kémet, barátot és minden ellenakciók dacára is nagyon megerősödtek. A PIACOK SZÉTOSZTÁSA. Egy másik nagyon kényes, de fontos kérdés, melyet meg kell tárgyalni és megpróbálni megoldani a londoni konferenián. De tudjuk, hogy azt nem tudják és nem is merik beismerni, hogy nem képesek megoldani. Ha a németeknek adnak több piacot, akkor az angoloktól, franciáktól, belgáktól kell azokat elvenI ni, akkor azok fognak jajgatni. Nagyon forró lesz a légkör azon a londoni konferencián. ÚJJÁSZERVEZTÉK A CSEH KORMÁNYT LONDON — Ideérkező hírek szerint a csehszlovák kormányt újjászervezték. Klement Gott- wald köztársasági elnök Alexei Cepikat, a volt igazságügyminisztert hadügyminisz térré, elődjét, Ludvig Svobodat pedig min iszterelnökhelyettessé nevezte ki. MAGYARORSZÁGBA BÉRMUNKÁST RENDELTEK: J. Pataky, Jackson Heights .. 1 J. Gyurcsek, Columbus ......... 2 Am. News Co., New York .... 2 F. Salay, E. Chicago ............. 3 Wm. Berkovits, Cleveland _ 1 Paul Csorba, New York ....... 2 A RENEGÁT-KIRÁLY A túlzó hazafiak által fentar- tott háborús hisztériában mindinkább nagyobb és nagyobb szerepet kapnak azon renegátok, akik egyszer-máskor valamelyik union vagy radikális politikai párt tagjai voltak, ha mindjárt csak rövid ideig és ha csak igen jelentéktelen szerepet játszottak is. Ezek között most kétségkívül LOUIS BUDENZ vette át a vezető szerepet, akit igy bátran a I renegát-király jelzővel tüntethe- | tünk ki. Erről a Budenzről Drew Pearson ezen adatokat szolgáltatja : Louis Budenz 1891-ben született Indianapolis városban. Német származású, nagyon vallásos katolikus szülők gyermeke, aki elemi iskolái után a St. Xavier és a St. Mary katolikus col- legeba járt. Elvégezve iskoláit munka után nézett és az akkor igen konzervátiv United Brotherhood of Carpenters szervezet havilapjánál, a “The Carpenter”- nél kapott alkalmazást. Később szerkesztője lett ennek a lapnak, amely állás azonban csak részben vette igénybe, tevékenységének másik részét a túlzó hazafias “German-American Central Verein” egyesületnek szentelte. Ezt a két állást töltötte be az első világháború kitöréséig, amikor dacára annak, hogy éppen 25 éves volt, semmi részt nem vett a háborús tevékenységben. A háború ideje alatt a St. Louis Civic League hazafias egyesület ügyeit vezette. A háború lezajlása után a nagyon is konzervatív American Federation of Labor (AFL) szolgálatába állt, a “Labor Age” szerkesztője lett, majd több ptrájknál mint szervező szerepelt. Nagyobb szerepet ugyan csak a Patterson selyemgyári sztrájknál, 1930-ban és 1934-ben a Toledo Auti-Lite sztrájknál kapott. Ez utóbbi sztrájk alkalmával került össze a kommunistákkal, akik “elcsalták” és a Daily Worker üzletvezetőjévé (managing editor) tették, amely állásban maradt 1945-ig, amikor ösz- szetalálkozott Amerika egyik legreakciósabb főpapjával, Mon- signor Sheennel, aki “újra megtérítette”, majd a jezsuiták kezébe került, akik a new yorki Fordham egyetemen tanári állást adtak neki viszonzásul az árulkodásokért. Budenz igyekezett is megszolgálni uj pártfogóit és az Un- American Activities Bizottság állandó tanújává lett. A háborús hisztériát gyártó lapok persze azonnal “nagy embert” csináltak belőle s a legképtelenebb hazugságainak is nagy publicitást adtak. Ez a publicitás aztán egészen megszéditette ezt a különben is nagyon gyenge jellemű és idegzetű embert. Akármily ügy kerül a felszínre a túlzó hazafiak listáján, Budenz azonnal jelentkezik, hogy ettől vagy attól a kommunistától hallotta, hogy az illető szintén kommunista volt. Miután állításait áhitato- san összetett kézzel, fájdalmat mutató arccal adja elő, gyors hitelt talál azoknál, akik amúgy is szeretnék elhinni az ilyen vádaskodásokat. Ez a mély vallásosságot színlelő renegát annyira megy, hogy valószínűleg soha nem történt dolgokat vall meg önmagára is, csakhogy annál nagyob notori- tásra tegyen szert. így például egyik cikkében azt irta, hogy ő volt egyike azoknak, akiket “Moszkva megbízott, hogy gyilkolják meg Trotzkyt.” Egyébiránt a vallomásokon kívül most nagy irodalmi aktivitást fejt ki, mert közismert, hogy a renegátok ezúton zsebelhetnek legtöbbet. Budenz is hol itt, hol ott ir egy-egy “szenzációs” leleplező cikket a szélsőséges reakiós magazinokba, de azonkívül nagy garral hirdetik, hogy könyvet ir “Men Without Faces” cim alatt, amelyben “elmond majd mindent (?) ” A címből ítélve talán azt kellene elmondani neki, hogy miként vállalkoznak emberek pénzért még a legszégyenletesebb (arcátlan) dolgokra is.