Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-06 / 1629. szám
* 2 oldal BÉRMUNKÁS / 1950. május 6. / Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. . á ELMÉLET ÉS GYAKORLAT HA VOLTAK a hamisittatlan demokráciának őszinte és elszánt harcosai bárhol a világon, azok között kétségtelen első sorokban foglal helyet az Industrial Workers of the World (IWW) és annak tagjai úgyis mint egyének, úgyis mint szervezett tömeg. Az IWW nem csak elméletben hirdette a demokráciát, hanem a gyakorlatban is igyekezett annak érvényt szerezni úgy az osztályharc szinterén, mint bent a szervezetben. De amig a szervezetben a demokrácia megőrzése és gyakorlása nem kivánt nagyobb áldozatot, annál súlyosabb áldozatot követelt a kizsákmányoló osztállyal vívott harcokban, annak dacára, hogy az azokért folyó harc egyáltalán nem ütközött az ország alkotmányába és alaptörvényeibe. Az idők folyamán azonban az ország alaptörvényei módosultak a mindjobban hatalmasodó kizsákmányoló osztály gazdasági érdekeinek megfelelően és az IWW, mint a munkásosztály jogainak megrögzött védelmezője, mindgyakrabban került szembe a kizsákmányoló osztály törvényeivel és azok védelmezőivel. Ezen harcokban az IWW tagjai úgyis mint szervezett tömeg és mint egyének is felmérhetetlen áldozatot hoztak a munkás- osztály jogainak megvédelmezé- séért. Nem volt harc a munka szinterén, akár az IWW, akár más szervezetek irányítása alatt, ahol az IWW tagjai mindenüket nem tették volna kockára, ha akár társadalmi, akár szorosan vett gazdasági jogtiprásról volt szó. És ezt a “mindenüket” a szó szoros értelmében kell érteni, mert az IWW tagjai a harcban tudásukat, energiájukat szabadságukat és gyakran életüket is kockára tették az eszméért és a munkásosztály jogainak védel- mezéséért. Bérharcokbah, mint McKees Rocks, Lawrence, Patterson, Butte, Bisbee, Kentucky, Colorado — csak a nevezetesebbeket említve — példátlanul álló bátorságot tanúsítottak a kizsákmányoló osztály vérebeivel szembe. A szólásszabadsági harcokban, mint Seattle, Spokane, St. Louis, Wichita, San Diego, Everett, stb. stb. soha a múltban nem ismert önfeláldozással védték a munkásosztály alkotmányos jogát, melyet az uralkodó osztály kiakart tulajdonítani. Az első világháború alatt és után, bátran néztek szembe az uralkodó osztály fegyveres terrorjával és a háborús hisztéria által elvakitott csőcselékkel annak bizonyítására, hogy a háború a kizsákmányoló osztály gazdasági érdekeit szolgálja és a munkásosztálytól csak áldozatot, szenvedést és vért követel. A háború ellenzéséért vád alá helyezett és elitéit, majd később a “Criminal Syndicalism” törvény alapján ugyancsak vád alá helyezett és elitéit ezrek kétségtelenül a legnagyobb áldozatot hozták meggyőződésükért a munkásosztály jogainak védel- mezéséért. És mi az eredmény? VISSZATEKINTVE az IWW négy és fél évtizedes múltjára, méltán kérdezhetjük, hogy az a felmérhetetlen áldozat, melyet hoztunk az eszméért, felér-e az eredménnyel ? Anélkül, hogy hitem veszítettem volna azon magasztos eszmében, melyért az IWW síkra szállt és annyi áldozatot hozott, teszem fel a fenti kérdést és ha őszinte választ akarunk adni, az csak az lehet, hogy NEM. De itt mindjárt azt is meg kell állapítani, hogy miért nem? Valahol súlyos hiba van és azt meg kell találnunk. Mert a legszebb eszme is értéktelen, ha a gyakorlatba nem tudjuk azt értékesíteni a munkásosztály javára. Az IWW eszméje nem egy kis csoport önző érdekeit van hivatva szolgálni, hanem a világ ösz- szes dolgozóinak érdekeit, ezt azonban csak nagyon korlátolt mértékben értük el. Az IWW célja a munkásosztályt felszabadítani a kizsákmányolás alól a bérrendszer megdöntésével. Erre az eszköz a forradalmi Ipari Unionizmus — az Egy Nagy Szervedet — melynek hivatása az uj társadalom szerkezetét felépíteni a jeleli társadalom keretein belül és ezt úgy kívánjuk elérni, hogy a termelő munkásságot a termelés színterén szervezzük be. Minden egy iparban dolgozó munkást egy Ipari Szervezetbe és az összes Ipari Szervezeteket az Egy Nagy Szervezetbe tömöríteni. UGYEBÁR ez olyan egyszerű, mint a kétszer-kettő négy. Ennek azonban van egy nagyon is fontos feltétele és ez pedig: a munkássággal megértetni és elfogadtatni. Ha szétnézünk — nem az egész világon, csak itt az Egyesült Államokban, azt látjuk, hogy az átlagos munkás tömegek nem képesek ennek megértésére és elfogadására. Mert ha nem igy volna, annak a felmérhetetlen áldozatnak, melyet az IWW hozott ezen magasztos eszméért, százszor, ezerszer és tiz- ezerszer nagyobb eredményt kellene felmutatni. Azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a munkásságnak legalább a fele egyáltalán nem törődik semmivel s cselekdni csak kénynyer nyomás alatt hajlandó. A másik felének 75 százaléka a kizsákmányoló osztály által félrevezetett és ezek ellenszenvvel, sőt gyűlölettel viseltetnek ily eszme iránt és sak 25 százalékra lehet számítani, akik esetleg megértenék és hajlandók cselekedni saját maguk és osztályuk érdekében. Ezek elvitathatatlan tények, amelyekkel számolnunk kell. Azt remélni, hogy az IWW eszméje oly egyszerű és oly üdvös, hogy azt csak a munkásság elé kell tenni és kész az elfogadásra, hiú ábrándnak bizonyult és továbbra is ebben a hitben élni, azt jelenti, hogy nem értjük meg a kor hivó szavát. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a munkásság túlnyomó többsége egyáltalán nem akar semmiféle szervezetet, annál kevésbé oly forradalmi eszmét elfogadni, mint amilyent az IWW hirdet, amelynél sokkal több kötelesség hárul reá, mint az egyszerű havidij befizetés. És amint látjuk még ezt is rájuk kell kényszeríteni, amint teszik i reakciós és idejüket múlt szak- szervezetek. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az IWW-nak oly törhetetlen ragaszkodása a demokráciához nagyon súlyos hátrányt jelent a szervezet előhaladására. TAGADHATATLAN az, hogy itt az Egyesült Államokban az utolsó fél évtizedben példátlan lehetőségek voltak' a munkásság megszervezésére. És amig az elavult és reakciós szakszervezetek konzervatív számjtás szerint legalább 10 millió munkást szerveztek meg nem a legdemokratikusabb módon, addig mit tudunk mi IWW-isták felmutatni ezzel szembe ? Arra várni, hogy a munkásság tömegei előbb-utóbb felismerik, hogy az IWW az egyetlen szervezet amely a munkás- osztály problémáját a helyes utón és eszközökkel hajtja végre, reménytelennek bizonyult. Az IWW megalakulása óta de különösen az utóbbi két évtizedben több szakadás volt a szak- szervezetekben és újak alakultak és egyik sem csatlakozott az IWW-hoz, legfeljebb a haladóbbak elfogadták az ipari unionizmus elméletét és részben az IWW harcimódszerét. Ez azonban nem erősítette az IWW-t, hanem inkább gyengítette. Már pedig a munkástömegek nélkül egy forradalmi szervezet nem sokat ér, mert a kapitalista osztály csak a szervezett erőt respektálja. FIGYELMÜKBE ajánlom a fenti tényeket azoknak, akik kardoskodnak a “demokrácia” melett s rugkapálódznak a “diktatúra” ellen és azzal vádolják a Bérmunkást, hogy “eltért az IWW elvi álláspontjától” amiért nem hajlandó a egész kapitalista világgal egyetembe hátba támadni a magyarországi munkásság gigászi harcát. Bár el kell ismernünk, hogy Magyarországon diktatúra van, de figyelembe kell azt is venni, hogy a magyarországi munkásság sem más, mint az amerikai, vagy bármely más ország munkássága és azokra is ráillik, a fenti megállapítás, hogy a fele nemtörődik semmivel, a másik felének 75 százaléka még mindig a régi rendszert sírj a vissza és ellensége a jelen rendszernek és csak esetleg 25 százalék megbízható. Annak dacára, a harc azonban a munkásság harca, még ha diktatúrával kell is rájuk kényszeríteni első sorban a tanulást, hogy megérthessék, hogy a szocialista társadalmi rendszer alapja az osztálytud'atos munkás tömeg. Azt mondhatnák erre a vá- daskodók, hogy “ha éretlen a tömeg, akkor várjanak, amig megérik”. Igen. Ezt tették az első világháború után Német és Magyarországon is és mi lett az eredmény? Fasizmus, nácizmus, majd a második világháború, milliók legyilkolása, városok, országok rombadöntése és a megmaradtak elképzelhetetlen szenvedése. Ezt ismételjék meg? A MUNKÁSOSZTÁLY felszabadulási harcában minden eszköz igazolt, még a “kommunista diktatúra” is. Elvárni azt, hogy a munkásság többsége önként áll ki harcolni egy jobb, igazságosabb társadalmi rendszerért, nem kevesebb, mint bárgyuság. A munkásosztály felszabadulási harcát mindig a millitáns kisebbség irányította és vívta és azoknak kellett megteremteni a megfelelő viszonyokat arra, hogy a nagy tömegeket nevelni lehessen a cselekvésre. És ez történik ma a “vasfüggöny” mögött. Amig elsőrendű kötelességünk a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjét szóval, Írásban és főleg a gyakorlatban hirdetni és terjeszteni; a kiritika jogával élni, amikor a szükség megköve-' teli, de őrizkednünk kell attól, hogy a kapitalista osztály támadása ellen védekező munkástestvéreinket támadjuk. Mert nem szabad szemelől téveszteni, hogy a kelet európai munkásság — kormányaikkal egyetemben — ma célpontja a kapitalista osztály támadásának. Ebben a harcban a munkásságot támogatni erkölcsi kötelesség, de akik annyira rettegnek a “diktatúrától” álljanak félre és maradjanak csendben, ha nem akarnak árulást elkövetni az által, hogy az egységes kapitalista világgal egyetembe támadják a magyar és más országok harcoló munkásait. A fenti sorokat különösen azok figyelmébe ajánlom, akik oly ernyedetlen energiával for- ditgatják a Bérmunkás cikkeit, hogy az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizottságának magyarul nem értő tagjait félrevezessék. / A múlt héten volt a “National Noise Abatement Week” (Országos zaj ellen küzdő hét), amely kudarcba fuladt, mert elfelejtették szenátor McCarthy száját idejében betömni ............. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK április 30-ig: P. Hering, Buffalo ................. 1 J. Vizi, Akron ..... 2 J. Pataky, Jackson Heights .. 2 J. Buzay, Cleveland............... 2 Margaret Fay, Akron........... 1 J. Policsányi, Elm Grove___1 1 J. Zára, Chicago__________ 1 Julia Bécsi, Phila _______.... 1 Val. Hegedűs, Chicago___.... 1 G. Fellai, Chicago_________ 2 J. Sivák, Maynard................. 2 E. Szigety, New York_____ 1 A. Kucher, Pittsburgh_____ 1 St. Visi, Lincoln Park _____ 2 J. Mogor, Cleveland............... 1 G. Ladd, Cleveland _______ 3 D. Buday, Phila.............1___ 1 Sam. Ellis, Detroit________ 1 F. Salay, E. Chicago ______ 1 G. Bakos, Los Angeles ____ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem_ 4 J. Feczkó, New York______ 1
