Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-22 / 1627. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .......................$2.üü Félévre ..................... ...... 1-00 "Igyes szám ára ......... 5c "somagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Year ..........................$2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy ..................... 5c Bundle Orders ................. 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett eikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ’em jelenti azt. Hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-*»-42 Komoly javaslat Általános az a felfogás, hogy leszámítva azon kisszámú egyént, akik a háborús profit érdekében újabb világkatasztrófába szeretnék belevinni az emberiséget, senki sem akarja a háborút. A munkások, a hivatalnokok, kereskedők, professzionális foglal­kozású egyének, sőt még maguk az államférfiak is rettegnek a háborútól s mindent elkövetnek a béke érdekében. Valószinü, hogy ez igy is van, hiszen csak nagyon elvétve hal lünk olyan emberről, aki a tényleges háború megkezdését sürget­né. De ászért a háborús készülődés egyre gyorsulóbb tempóban fo­lyik s bizonyos, hogy ha ez sokáig igy tart, akkor mégis csak megindul az a borzalmas vagyon és életpusztitás, amit az atom-; háború jelent. Kétségtelen tehát, hogy a háború megakadályozására aján­lott és a gyakorlatba átvitt tervekben van a hiba. Mert ezidősze- rint a háború megakadályozására csak a minél több, minél na­gyobb és borzalmasabb fegyverek kitalálását és gyártását ajánl­ják minden oldalon. Ennek megfelelőleg A BÉKE BIZTOSÍTÁSÁ­RA olyan fegyverkezési versenynek vagyunk szemtanúi, amelyhez még csak megközelítőt sem mutat a vüágtörténelem. Pedig a történelem eléggé bizonyltja, hogy a fegyverkezés eddig még mindig csak háborúhoz vezetett. Semmi okunk sincs tehát azt feltételezni, hogy a jelen fegyverkezés a világbékét fog­ja megteremteni. Az a béke, amit az atomfegyverekkel érnek majd el, csak a halottak békéje lesz; a teljes megsemmisülés békéje, ami után igazán nem érdemes törekedni A fegyverkezési módszerrel szemben Joliot Curie, — a hires tudós házaspár, Pierre és Marie Curie, a rádium felfedezői leánya, — azt az ajánlatot tette, hogy már most, a háború megkezdése előtt minden országban jelentsék ki, hogy HÁBORÚS BŰNÖSÖK­NEK fogják nyilvánítani AZON KORMÁNY ÖSSZES TAGJAIT, amelyik első Ízben rendeli el AZ ATOMFEGYVEREK HÁBORÚS HASZNÁLATÁT. A háborús bűnösök, — ha nem is mind, de tekintélyes részük életükkel fizettek a második világháborúnak megindításáért. Ma­dame Curie javaslata ezen háborús bűnösök példáját tartaná ál­landóan azon kormányok tagjainak szeme előtt, akiknek elég ha­talmuk van az újabb öldöklés megindítására. Nem áltatjuk magunkat, egészen biztosan tudjuk, hog/ ilyen javaslatot hivatalosan egyetlen országban sem fognak elfogadni. De nem is arról van szó. Úgy véljük, maga Madame Curie sem igy gondolja. Ellenben az is bizonyos, hogy ha ennek a javaslat­nak az egész vüágon nagy publicitást adnának, lassanként átmen­ne a köztudatba, hogy az atomháborút megindító kormány tagjai háborús bűnösök, akiket meg kell büntetni, akkor ez a tudat gon­dolkozóba ejtené azon kormányközegeket, akik most olyan köny- nyedséggel állnak azon kisszámú csoport szolgálatába, akik a há­borús profit, vagy régi kiváltságos helyzetük visszaszerzésére szeretnék igénybevenni a hihetetlen pusztitó-erejü atomfegyvere­ket is. Háborús uszító Mint a nagyobbszabásu mozgalmak, vagy a tényleges hábo­rúk, úgy a jelenlegi ‘‘hideg háború” is felszínre vetett néhány spe­ciális kifejezést. Ilyen például a “warmonger”, amit magyarul háborúra uszitónak mondhatunk. De mint minden ilyen kifejezést, úgy ezt is csak nagy általánosságban használják és a béke hívei gyakran ráfogják olyanokra is, akik noha ugyancsak a béke hí­vei, de azért valamilyen kijelentéssel, vagy aktivitással kihívták azok ellenszenvét, akik nagyon könnyen osztogatják az ilyen ne­veket. Éppen azért mi nagyon meggondoltan cselekszünk, amikor ezt az egyáltalán nem hízelgő jelzőt valakivel kapcsolatban említ­jük. De éppen azért tesszük ezt, mert igy alkalmunk van gyakor­lati példán bemutatni, hogy kikre illik rá ez a jelző. Erre a gya­korlati demonstrációra alkalmat adott Ira C. Eacker generálisnak a napokban San Francisco városban tartott beszéde. Eacker ge­nerális a háború alatt a Földközi légiflotta parancsnoka volt és háború esetén, — ha a közeljövőben kitörne, még mindig nagy szerepet kapna. Ez a szerepelni vágyó generális tehát a háborús dicsőség ér- í zetétől hajtva nagyon harcias beszédet tartott a “Commonwealth Club of California” tagjai előtt. “Oroszország már megkezdte a tényleges háborút”, — ordította a generális, — “mire várunk te­hát?” Hogy Oroszország megkezdte a tényleges háborút Amerika ellen, azt azzal bizonyította, hogy a kínai nép kiverte Chiang Kai- shek korrupt kormányát és Oroszország most már abba a hely­zetbe jutott, hogy Ázsiából is megtámadhat bennünket. A United Press tudósítója szerint a generális harcias beszédében ezt a ki­jelentést tette: Russia nem komunista állam, hanem diktatúra, amely elhelyezte igen jól kiképzett haderejét úgy Európában, mint Ázsiában, tehát egész biztos, hogy meg akar bennünket tá­madni. Mire várunk tehát? Azonnal be kell hozni a kötelező általános katonai kiképzést. TÖRVÉNYEKET KELL HOZ­NUNK A, SZTRÁJKOK TELJES ELIMINÁLÁSÁRA, gyűj­tenünk kell az atombomba készletet (stockpile), ki kell fej­lesztenünk azon gépeket, amikkel azokat a leggyorsabban a megfelelő helyre szállíthatjuk. Ezzel megmutatjuk az oro­szoknak, hogy készen állunk arra, hogy a háború szintere nem Iran, vagy Törökország, hanem maga Oroszország lesz. És végre azonnal el kell pusztítanunk itt is az ötödik hadosz­tályt (destroy the fifth column in this country), amely segít­séget nyújtana az oroszoknak. íme ilyen a tipikus háborús uszító, az igazi “warmonger”. Ez a harctéri dicsőségre vágyó generális azonnal elrendelné a háborút azért, mert AZT HISZI, hogy az oroszok meg akarják támadni az Egyesült Államokat. Nehéz megállapítani, hogy váj­jon ez a generális, meg azok, akik hasonlóan gondolkoznak és be­szélnek, HISZIK-E VALÓBAN, hogy Oroszország csakugyan meg akarja támadni az Egyesült Államokat, hiszen az érveik és ada­taik gyerekesen naivak. Mi úgy véljük, hogy ezen emberek inkább csak ijesztgetésre használják az orosz mumust, hogy egyrészről kierőszakolják a nagy hadi költségvetést, másrészről pedig letörjenek minden bel­ső ellenállást. A háborús uszitót fel lehet ismerni arról, hogy ener­gikusan követeli a munkás jogok eltörlését. Lám Eacker generális is a sztrájkjog azonnali megszüntetését követeli. És ugyanakkor a külső veszedelemmel való fenyegetés hatása alatt meg akarnak fosztani bennünket összes szabadságjogainktól úgy, hogy szigorú törvényeket hoznak a képzeli ‘tbeli “ötödik hadosztály” ellen és ak­kor a nekik nem tetsző egyénekre egyszerűen ráfogják, hogy ezen ötödik kolumnához tartoznak. A “warmonger” tehát valójában zsarnokuralomra, rendőrál­lamra, diktatúrára törekszik. Ezt a törekvését azonban azzal ál­cázza, hogy a kívülről jövő diktatúrával fenyeget bennünket. Köszönjük a kardcsörtető, harci dicsőségre vágyó, állhaza- í'ias frázisokat hangoztató generálisnak, hogy alkalmat nyújtott a “warmonger” tipikus képviselőjének ily bemutatására. A SZAKSZERVEZETEK EGYESÍTÉSE WASHINGTON — A jelenleg független International Associa­tion of Machinists, — amelynek több mint félmillió tagja van, — elfogadta a CIO elnökének Phi­lip Murraynak azon ajánlatát, hogy az összes nagy szakszerve­zeteknek egyesülni kellene lega­lább is közös politikai és gazda­sági célok elérésére. Ezen javaslat célja különösen a törvényhozás befolyásolása, vagyis az, hogy a nagy szakszer­vezetek, mint a CIO, AFL, a Bá­nyász szervezet, továbbá a nag^y vasúti szervezetek a választá­soknál együttesen járjanak el, vagyis csak olyan jelölteket tá­mogatnának, akiket a közös bi­zottságuk indorszálna. John L. Lewis már bejelentette a hozzá­járulását, az AFL és a vasúti szervezetek csak a közel jövőben fogják tárgyalni a dolgot. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem <ehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két»osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segiten >k a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitetj hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az >j.| társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein bellii.

Next

/
Thumbnails
Contents