Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-22 / 1627. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .......................$2.üü Félévre ..................... ...... 1-00 "Igyes szám ára ......... 5c "somagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Year ..........................$2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy ..................... 5c Bundle Orders ................. 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett eikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ’em jelenti azt. Hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-*»-42 Komoly javaslat Általános az a felfogás, hogy leszámítva azon kisszámú egyént, akik a háborús profit érdekében újabb világkatasztrófába szeretnék belevinni az emberiséget, senki sem akarja a háborút. A munkások, a hivatalnokok, kereskedők, professzionális foglalkozású egyének, sőt még maguk az államférfiak is rettegnek a háborútól s mindent elkövetnek a béke érdekében. Valószinü, hogy ez igy is van, hiszen csak nagyon elvétve hal lünk olyan emberről, aki a tényleges háború megkezdését sürgetné. De ászért a háborús készülődés egyre gyorsulóbb tempóban folyik s bizonyos, hogy ha ez sokáig igy tart, akkor mégis csak megindul az a borzalmas vagyon és életpusztitás, amit az atom-; háború jelent. Kétségtelen tehát, hogy a háború megakadályozására ajánlott és a gyakorlatba átvitt tervekben van a hiba. Mert ezidősze- rint a háború megakadályozására csak a minél több, minél nagyobb és borzalmasabb fegyverek kitalálását és gyártását ajánlják minden oldalon. Ennek megfelelőleg A BÉKE BIZTOSÍTÁSÁRA olyan fegyverkezési versenynek vagyunk szemtanúi, amelyhez még csak megközelítőt sem mutat a vüágtörténelem. Pedig a történelem eléggé bizonyltja, hogy a fegyverkezés eddig még mindig csak háborúhoz vezetett. Semmi okunk sincs tehát azt feltételezni, hogy a jelen fegyverkezés a világbékét fogja megteremteni. Az a béke, amit az atomfegyverekkel érnek majd el, csak a halottak békéje lesz; a teljes megsemmisülés békéje, ami után igazán nem érdemes törekedni A fegyverkezési módszerrel szemben Joliot Curie, — a hires tudós házaspár, Pierre és Marie Curie, a rádium felfedezői leánya, — azt az ajánlatot tette, hogy már most, a háború megkezdése előtt minden országban jelentsék ki, hogy HÁBORÚS BŰNÖSÖKNEK fogják nyilvánítani AZON KORMÁNY ÖSSZES TAGJAIT, amelyik első Ízben rendeli el AZ ATOMFEGYVEREK HÁBORÚS HASZNÁLATÁT. A háborús bűnösök, — ha nem is mind, de tekintélyes részük életükkel fizettek a második világháborúnak megindításáért. Madame Curie javaslata ezen háborús bűnösök példáját tartaná állandóan azon kormányok tagjainak szeme előtt, akiknek elég hatalmuk van az újabb öldöklés megindítására. Nem áltatjuk magunkat, egészen biztosan tudjuk, hog/ ilyen javaslatot hivatalosan egyetlen országban sem fognak elfogadni. De nem is arról van szó. Úgy véljük, maga Madame Curie sem igy gondolja. Ellenben az is bizonyos, hogy ha ennek a javaslatnak az egész vüágon nagy publicitást adnának, lassanként átmenne a köztudatba, hogy az atomháborút megindító kormány tagjai háborús bűnösök, akiket meg kell büntetni, akkor ez a tudat gondolkozóba ejtené azon kormányközegeket, akik most olyan köny- nyedséggel állnak azon kisszámú csoport szolgálatába, akik a háborús profit, vagy régi kiváltságos helyzetük visszaszerzésére szeretnék igénybevenni a hihetetlen pusztitó-erejü atomfegyvereket is. Háborús uszító Mint a nagyobbszabásu mozgalmak, vagy a tényleges háborúk, úgy a jelenlegi ‘‘hideg háború” is felszínre vetett néhány speciális kifejezést. Ilyen például a “warmonger”, amit magyarul háborúra uszitónak mondhatunk. De mint minden ilyen kifejezést, úgy ezt is csak nagy általánosságban használják és a béke hívei gyakran ráfogják olyanokra is, akik noha ugyancsak a béke hívei, de azért valamilyen kijelentéssel, vagy aktivitással kihívták azok ellenszenvét, akik nagyon könnyen osztogatják az ilyen neveket. Éppen azért mi nagyon meggondoltan cselekszünk, amikor ezt az egyáltalán nem hízelgő jelzőt valakivel kapcsolatban említjük. De éppen azért tesszük ezt, mert igy alkalmunk van gyakorlati példán bemutatni, hogy kikre illik rá ez a jelző. Erre a gyakorlati demonstrációra alkalmat adott Ira C. Eacker generálisnak a napokban San Francisco városban tartott beszéde. Eacker generális a háború alatt a Földközi légiflotta parancsnoka volt és háború esetén, — ha a közeljövőben kitörne, még mindig nagy szerepet kapna. Ez a szerepelni vágyó generális tehát a háborús dicsőség ér- í zetétől hajtva nagyon harcias beszédet tartott a “Commonwealth Club of California” tagjai előtt. “Oroszország már megkezdte a tényleges háborút”, — ordította a generális, — “mire várunk tehát?” Hogy Oroszország megkezdte a tényleges háborút Amerika ellen, azt azzal bizonyította, hogy a kínai nép kiverte Chiang Kai- shek korrupt kormányát és Oroszország most már abba a helyzetbe jutott, hogy Ázsiából is megtámadhat bennünket. A United Press tudósítója szerint a generális harcias beszédében ezt a kijelentést tette: Russia nem komunista állam, hanem diktatúra, amely elhelyezte igen jól kiképzett haderejét úgy Európában, mint Ázsiában, tehát egész biztos, hogy meg akar bennünket támadni. Mire várunk tehát? Azonnal be kell hozni a kötelező általános katonai kiképzést. TÖRVÉNYEKET KELL HOZNUNK A, SZTRÁJKOK TELJES ELIMINÁLÁSÁRA, gyűjtenünk kell az atombomba készletet (stockpile), ki kell fejlesztenünk azon gépeket, amikkel azokat a leggyorsabban a megfelelő helyre szállíthatjuk. Ezzel megmutatjuk az oroszoknak, hogy készen állunk arra, hogy a háború szintere nem Iran, vagy Törökország, hanem maga Oroszország lesz. És végre azonnal el kell pusztítanunk itt is az ötödik hadosztályt (destroy the fifth column in this country), amely segítséget nyújtana az oroszoknak. íme ilyen a tipikus háborús uszító, az igazi “warmonger”. Ez a harctéri dicsőségre vágyó generális azonnal elrendelné a háborút azért, mert AZT HISZI, hogy az oroszok meg akarják támadni az Egyesült Államokat. Nehéz megállapítani, hogy vájjon ez a generális, meg azok, akik hasonlóan gondolkoznak és beszélnek, HISZIK-E VALÓBAN, hogy Oroszország csakugyan meg akarja támadni az Egyesült Államokat, hiszen az érveik és adataik gyerekesen naivak. Mi úgy véljük, hogy ezen emberek inkább csak ijesztgetésre használják az orosz mumust, hogy egyrészről kierőszakolják a nagy hadi költségvetést, másrészről pedig letörjenek minden belső ellenállást. A háborús uszitót fel lehet ismerni arról, hogy energikusan követeli a munkás jogok eltörlését. Lám Eacker generális is a sztrájkjog azonnali megszüntetését követeli. És ugyanakkor a külső veszedelemmel való fenyegetés hatása alatt meg akarnak fosztani bennünket összes szabadságjogainktól úgy, hogy szigorú törvényeket hoznak a képzeli ‘tbeli “ötödik hadosztály” ellen és akkor a nekik nem tetsző egyénekre egyszerűen ráfogják, hogy ezen ötödik kolumnához tartoznak. A “warmonger” tehát valójában zsarnokuralomra, rendőrállamra, diktatúrára törekszik. Ezt a törekvését azonban azzal álcázza, hogy a kívülről jövő diktatúrával fenyeget bennünket. Köszönjük a kardcsörtető, harci dicsőségre vágyó, állhaza- í'ias frázisokat hangoztató generálisnak, hogy alkalmat nyújtott a “warmonger” tipikus képviselőjének ily bemutatására. A SZAKSZERVEZETEK EGYESÍTÉSE WASHINGTON — A jelenleg független International Association of Machinists, — amelynek több mint félmillió tagja van, — elfogadta a CIO elnökének Philip Murraynak azon ajánlatát, hogy az összes nagy szakszervezeteknek egyesülni kellene legalább is közös politikai és gazdasági célok elérésére. Ezen javaslat célja különösen a törvényhozás befolyásolása, vagyis az, hogy a nagy szakszervezetek, mint a CIO, AFL, a Bányász szervezet, továbbá a nag^y vasúti szervezetek a választásoknál együttesen járjanak el, vagyis csak olyan jelölteket támogatnának, akiket a közös bizottságuk indorszálna. John L. Lewis már bejelentette a hozzájárulását, az AFL és a vasúti szervezetek csak a közel jövőben fogják tárgyalni a dolgot. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem <ehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két»osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segiten >k a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitetj hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az >j.| társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein bellii.
