Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-22 / 1627. szám

1950. április 22. bérmunka» 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI TÖBB RENDŐRT Év elején elkészülnek a hiva­talos statisztikai kimutatások, az elmúlt év eseményeiről, ame­lyekből, akit érdekel, megtud­hatja, hogy az elmúlt évben há­nyán születtek, haltak meg, nő­sültek meg és hogy hányán vál­tak el. Megjelennek a bankok, nagy vállalatok kimutatásai arról, hogy mennyi profitot csináltak az elmúlt évben, akit érdekel az rüegállapithatja, hogy a nagy befektetések, még nagyobb tar­talékolások után is rekord pro­fitot értek el. Persze nem olyan feltűnően azt is megtudjuk, hogy a mun­kanélküliek hivatalos kimutatá­sa is már a rekord felé közele­dik. Ma már 6 millió körül van a munkanélküliek száma, nem is beszélve aSokról, akik külön­böző okokból nem kerülnek rá a hivatalos listákra. A rész-időt, 2-3 napokat dolgozókról nem adnak kimutatást a statisztiku­sok. Ami felett egy pár napig ir- káltak a polgári újságírók, az a bűnözési statisztika volt, amely egy kissé megdöbbentette á ma­gántulajdon szentségét féltő író­kat, politikusokat, mert az a ki­mutatás is rekord magasságot ért el. Az 1949-ben elkövetett bűn­cselekmények száma 4 és fél szá­zalékkal múlta felül az 1948-^s statisztikát. Még nagyobb az emelkedés a fiatalkorú bűnözők számának az emelkedése. A 21 éven aluliak 30 százalékát te­szik ki az összes bűnözőknek. Kimutatják, hogy ebben a gazdag országban, minden nap, 1100 betörés, 283 gyilkosság vagy gyilkosgági kísérlet, 162 rablás, 440 autó lopás, 2800 más lopás történik. Ez a statisztika megdöbbentő és gondolkododásra kellene, hogy késztesse az illetékeseket, de ők nem akarnak, nem mer­nek a baj okai után kutatni, egy­öntetűen a megoldást abban lát­ják, hogy több rendőr, több bör­tön után kiabálnak. A statisztika nagyon fontos tudomány, azon keresztül meg­kapjuk a társadalmi rendszer keresztmetszetét és megvizsgál­hatjuk a rendszer betegségeit is, ha észszerűen használjuk, meg­találjuk a betegségek gyógysze­reit is. A vállalatok hatalmas profit­ja, a munkanélküliség emelkedő tendenciája, szorosan összefügg a bűnözés megdöbbentő emelke­désével és világosan mutatja a társadalmi rendszer katasztro­fális rothadását, amelyen nem segit a rendőri létszám emelke­dése, csak az egész társadalmi rendszer felcserélése olyannal, amelyben nem egy maroknyi kissebbség dúskál minden földi jóban, halmoz fel magának krő­zusi vagyonokat, mig a nagy többség, a dolgozók, csak meg­keresik a ma legelemibb szük­ségletét, de bizonytalanok a hol­nappal, mig a lakosság egy nagy hányada munkanélkül tengődik családjával együtt. Ilyen rendszer, amelynek a fiatalsága ponyvaregényeken, gangszter filmeken nevelkedik föl, természetszerűleg a bűn út­jára kényszerül. Egy társadalmi rendszer, amelyben a nagy gangszterek, racketeerek, szinte büntetlenül végezhetik a társadalom ellenes működésűket, mert a hatóságok, a politikusok védelmét élvezik, nagyon alkalmas arra, hogy a nélkülözőket a bűn útjára vigye. Egy társadalmi rendszer, amely az állam bevételének te­kintélyes részét hadi kiadások­ra fordítja, amely háborúk után uj háborúkra készül, nem tud gondot fordítani a nép jólétére, a nép nevelésére, ott a bűn útjá­ra mind több és több nélkülöző, félre nevelt kerül. Nem az egyén, hanem a tár­sadalmi rendszer a bűnös, nem á börtön, a több rendőr a meg­oldás, hanem a társadalmi rend­szer oly átépítése, ahol nem lesz profit, de nem lesz nélkülö­ző sem. Amely társadalomnak minden tagja emberi, boldog éle­tet élhet, amely nem háborúk­ra, hanem az építésre fordítja a nép energiáját. Ott nem lesz bűn, mert megszűnnek a bűnö­zés okozói, az egyenlőtlenség, a profit, a kizsákmányolás. Hogy ez igy van, azt igazolják azoknak az országoknak a sta­tisztikai adatai, ahol ha még nem is érték el a szocializmust, de megszüntették a kapitalista rendszert, a nép jóléte emelke­dik, vele együtt csökken a bűnö­zők száma is. REMEK KILÁTÁSOK Irtunk már arról, hogy a kor­mányunk egyik fő gondja ma az esetleges atom támadás elleni védekezés és ha ez mégis bekö­vetkezne, hogy minden védelmi intézkedés dacára is megtörtén­ne a támadás, amit a hadügyi szakértők kétségtelennek tarta­nak, úgy a polgárságnak megfe­lelő védelmet nyújtsanak. Afelől már megnyugtattak bennünket, hogy az elnök, a kor­mány és a hadvezetőség bomba biztos elhelyezkedéséről gondos­kodva van. Azt is tudtunkra adták, hogy válogatott, kiváló polgárok részére barlangokat alakítanak át, amelyben atom háború esetén élhetnek. Annak idején megkérdeztük, hogy bár­milyen megnyugtató is Amerika népére az a tudat, hogy az el­nök, a kormány, a vezérkar és a “fontos” polgárok biztonság­ban lesznek, mégis szeretnénk tudni azt is, mi történek, milyen biztonságot tudnak adni Ame­rika 149 millió népének, akik sem a kormánynak, sem a ve­zérkarnak nem tagjai, kik nem is tartoznak ama válogatott sze­mélyek közé, akiket barlangok­ba helyeznek el, hanem abba a nagy csoportban vannak, akik két kezük munkájával eltartják, kiszolgálják a védelemre kisze­melteket. Amint kis hirekből látjuk ez- irányba is történtek intézkedé­sek. Az Atom Energia Comissi- on, különböző testületeket, orvo­si, tűzoltói, stb. csoportokat bíz­tak meg a védelem megszervezé­sével. Ezekkel a bizottságokkal kapcsolatban megtudjuk, hogy azok milyen intézkedéseket ja­vasolnak, igy a washingtoni bi­zottság javasolja, hogy a váro­son kívül, igy tiz-tizenőt mérföld körzetben, földalatti tűzálló lak­tanyákat kell építeni, azokat fel kell szerelni nem csak tűzoltó gépekkel, több vagon gyógy és kötszerekkel, tartalék élelmisze­rekkel, tűzoltásra alkalmas vegyszerekkel, mert valószínű, hogy a vízvezeték system is el fog pusztulni, a truckok százai­val a szállításra is megfelelő ki­képzett személyettel, amely a tűzoltást, szállítást, az életben maradt sebesültek kezelését vé­geznék. Ezeket megfelelő védő ruhákkal kellene ellátni, hogy védve legyenek a gyükos radio­aktív sugarak ellen. A bizottság szerint egy olyan nagyságú városnak, mint Wash­ington 10 ezer főnyi személyzet­re volna szüksége, de már New Yorknak 100-150 ezerre, hogy az atombomba okozta tüzet el­oltsák és az életbenmaradt sok ezer, esetleg milliónyi sebesült­nek segítséget nyújtsanak. Ha csak Amerika támadás­nak kitett nagy városait vesz- szük figyelembe, pár millió ilyen kiképzett személyzetre lenne sürgős szükség, mert hisz a hi­deg háború bármely pillanatban meleg háborúvá válhat. Más javaslatok a tengerparti városok népének és gyárainak az elköltöztetését javasolják, ami a világtörténelem legna­gyobb népvádorlása lenne. Viszont a clevelandi Western Reserve tudós orvos-tanára, megállapítja a védelmi bizottság gyűlésén, hogy egy atom táma­dás esetén a város gyógyintéz- ményei az orvosok és ápolók nagyrészével együtt elpusztul­na, a sok ezer sebesült ápolásá­ra egy nagy hajórakomány gyógyszer és orvosi személyzet ideszállitására volna szükség, hogy az összeégett sebesültek­nek segítséget nyújthassanak. Más nem kevésbé kiváló tu­dós, már a háború utáni időkre gondol, szerinte meg kell akadá­lyozni, hogy bomba támadás kö­vetkeztében rádió aktiv suga­raktól megfertőzött életbenma- radottaknak, meg kell tütani a szaporodást, mert azok utódai legtöbb esetben szörnyszülöttek lennének. Nem hiszem, hogy az eddigi határozatok nagyon megnyugta­tók lennének, eltekintve attól, hogy ezek a védelmi intézkedé­sek, amelyek senkit sem védené­nek meg, nehéz billió dollárokba kerülnének, sokkal megnyugta­tóbb volna az, ha ezek a bizott­ságok a legészszerübb javaslat­tal állnának elő, azt javasolnák a kormányunknak, hogy adja fel a makacs álláspontját, ejtse el a hírhedt Baruch tervet és egyezzen meg olyanformán, hogy az atombomba gyártását eltiltaná és a meglevő készlete­ket megsemmisítené egy nemzet­közi törvény és egy tudósokból álló nemzetközi bizottság, őrköd­ne afelett, hogy többé atombom­ba gyártható ne legyen. A világ népei rettegve gon­dolnak egy atomháború lehető­ségére, amelynek a fő áldozatai a dolgozó milliók lennének és nekik kell aktív békepolitikát folytatni, amig az nem lesz késő. AMNESZTIA MAGYAROR­SZÁGON A “Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa” április 4-én az ország felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából széles­körű közkegyelmet adott olyan i elítélteknek, akik politikai, gaz­dasági, vagy más közönséges bűncselekményeket követtek el. Azonkívül biztosították a haza­térési engedélyről azon magyar állampolgárokat, akik 1945 áp­rilis 4-ik napja előtt távoztak nyugatra a háborús események­kel kapcsolatban hibás fasiszta hirvivés megtévesztése alapján, ha ezen állampolgárok 1950 ok­tóber hó 4-éig visszatérnek. Nem részesülnek kegyelemben azok, akik akár belföldön, akár külföldön felbujtói, tettesei, vagy részesei voltak emberek törvénytelen kivégzésének, vagy megkinzásának, vagy fasiszta biztonsági szolgálatot (gestapo) végeztek. A San Franciscóban megjele­nő “The Orr Publications” egyik füzetében olvastuk ezt a levelet: Édes Istenem:— Miért engedted meg, hogy a kis testvérem meghaljon? Amig beteg volt, anyuskám imádko­zott hozzád, kért, hogy gyó­gyítsd meg s én is imádkoztam hozzád vele együtt. A vasárnapi iskolában azt mondta a tanító, hogy gondolsz reánk, hogy te mindent tudsz s meg tudod gyó­gyítani a betegeket is, ha aka­rod. Hát miért nem gyógyítot­tad meg a kis testvéremet? Látod, én megtennék annyit neked, ha kérnél reá és meg tud­nám tenni. Hiszen tudtad, hogy anyácskámnak megszakad a szi­ve bánatában. Ha tudtad ezt és még sem gyógyítottad meg a kis testvéremet, akkor te nem lehe- tel jó. Látod, mindenki akart segíte­ni a beteg kis testvéremen, az orvos, a rokonok, a barátok, sőt még a szomszédok is, de nem tudtak segíteni. Csupán te ma­radtál távol, aki pedig tudtál volna segíteni, ha akartál volna. Hát miért szeresselek én té­ged? Jobban szeretem náladnál a házmestert, mert az hozott egy kanári madarat, hogy an­nak az énekével vidítsa a szen­vedő kis testvéremet. Látod, még ő is milyen jó volt hozzá, pedig gyakran iszik és káromko­dik, de azért a beteg kisfiún sze­retett volna segíteni. És én in­kább szeretnék olyan lenni mint a szüleim, vagy akár a házmes­ter is, akik segítenek a beteg kisfiúknak és nem olyan mint te, aki szívtelen maradtál és hagytad meghalni a kis testvé­remet, akit megmenthettél vol­na. Hogy várhatod tehát, hogy bárki is szeretettel gondoljan rád? Aláírva: Jimmie Egy kisfiú levele az Istenhez

Next

/
Thumbnails
Contents