Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-22 / 1627. szám
1950. április 22. BÉRMUNKÁS Osztályellentét San Francisco, Cal. állami szövetségi bírája kimondotta az ítéletet a nyugati államok rakparti munkásainak elnöke, Harry. Bridges felett. Bridges néhány évvel ezelőtt vált Amerika polgárává, amikor a szokásos esküt letette, megesküdött arra, hogy ő sohasem volt tagja a kommunista pártnak. Az Egyesült Államok ügyésze egy egész csomó tanút sorakoztatott fel, akik semminemű bizonyitékot nem szolgáltattak, minthogy szóbelileg bizonyították, vagyis állították, hogy Bridges tagja volt a pártnak és ők számtalanszor látták, kommunista gyűléseken és számtalan esetben látták a kommunista párt központi bizottságának egyes tagjaival tanácskozni, stb. stb. Ilyen és hasonló vallomások alapján Brid- gest öt évi börtönbüntetésre Ítélték, két társát akik tanúi voltak amikor a polgárlevelét kivette, két-két évi börtönre Ítélte a “szabadság” országának szövetségi bírája. A “Világ legdemokratikusabb államában” börtönbüntetés jár azért, mert szabadon választja meg gondolkodó képességét, szabadon választja meg azt az irányt, vagy elvet, amit mint egyén a legmegfelelőbbnek tart az osztályellentét elsimítására vagy megdöntésére. Bridges és társainak az egyedüli bünük az, hogy a hajózási és rakparti munkásokat igyekeztek rabszolga sorsból, emberi sorsba emelni. Ezért a bűnükért ítéltette el őket s nem másért. A tengerhajózási és rakparti f munkások az egész világon a forradalmi szervezetek legszélsőségesebb baloldalát képviselik Ezek az elnyomott és kizsákmányolt bérrabszolgák néhány évtizeden át az IWW kebelébe tartoznak, de a tanítás, amelyet az IWW harcrakész, elszánt forradalmárai végeztek a múltban, ma is megnyilvánul a hajózási és rakparti munkások harcaiban. Ezért fizetnek Bridges és társai és nem azért, mert tagja vagy tagjai VOLTAK a kommunista pártnak. A Chrysler autó telep munkásainak harca változatlanul folyik január 26-ika óta. Ma éppen olyan távol állnak a követeléseik kivívásától, mint állottak a sztrájk kezdetén. A Chrysler társaság az első héten, vagyis mielőtt sztrájkba mentek, megadta a nyugdíj száz dollárra való kiegészítését, mindazon munkásainak, akik 25 évig (a Ford- nál 30 évig) dolgoznak a társaság üzemeiben és betöltötték 65- ik életévüket. A társaság teljesen függetlenül kívánja a nyugdíj alap kezelését intézni, a szervezet mellőzésével és ezért folyik a sztrájk. Walther Reuther a CIO autó munkások elnökét a Boston University doktorátus címmel tüntette ki. A University elnöke a következő szavak kíséretében adta át a kitüntetést az autó munkások két balkezes elnökének. “Dr. Reuther az a kimagasló egyén, akinek tudása, ismerettsége kiterjed Amerika keresztény idealizmusára és ugyancsak kiterjed a pogány eszmék terjedése ellen, amellyel igen sűrűn kell megküzdenie a mai munkásmegmozdulások alkalmával. Ennek az embernek a köz érdekében végzett munkája és Amerika iránti szeretete kétségbevonhatatlan”. Az egyszer igazat mondottak s megérdemli, hogy doktorrá avassák fel. Majd ha az autó Szervezet munkásainak megjön az eszük, ők is felfogják avatni Reuthert, de nem doktorrá, hanem a munkás- osztály árulójává. A Westinghouse vülamos alkatrészeket gyártó munkások, e hó 27-én szavaznak, hogy megmaradjanak-e a CIO-ból kizárt szervezetben, vagy pedig csatlakozzanak a Carey féle fasiszta szervezethez. Carey és társai millió és millió dollárokat pocsékolnak el a CIO tagságának zsebéből, hogy kizárjanak, tönkretegyenek minden olyan megmozdulást, ahol a tagság kívánja saját ügyét intézni. Kommunista jelzőt használnak mindenkire, aki a szervezet tagságát önállóságra kívánja nevelni. A Westinghouse 75 ezer bérrabszolgája szavazni fog, hogy mire? A tanítás és nevelés hiányában az Ézsau szőrös kezével rendelkező Carey társaságra. General Motors társaság és az autó munkások szervezetének központi tisztviselői között megkezdődtek a tárgyalások az uj szerződés feletti megállapodás érdekében. A szervezet 31 cent értékbeni javítást követel. Az eddigi száz dolláros nyugdíj helyett a G.M. társaságtól 125 dollárt követelnek, 25 évi robotolás és 65. évi időkort meghaladott rabszolgái számára. A General Motors társaságnak az ország 14 államában 105 telepe van, amelyekben az irodai alkalmazottakkal egyetemben közel 400 ezer bérrabszolga robotol. Ez a társaság az elmúlt két évben több mint egy billió dollár tiszta hasznot vágott zsebre. A G.M. bérrabszolgáinak vére és verej téke tapadt ahoz a horribilis összeghez. Ezek a bérrabszolgák nap-nap után elnyomottab- bak és szegényebbek lesznek. Március végével a társaság tudtára adta a szervezet központi tisztviselőinek, hogy a fenálló szerződés értelmében munkásainak órabérét két centtel csökkenteni fogja. Emiatt óriási az elkeseredés a bérrabszolgák között, de mit ér az, ha cselekvés nem követi azt. Ha a G.M. négy- százezer bérrabszolgáinak csak egy negyed része volna osztálytudatos, elsöpörhetnék a reakciós “doktor” Reuthereket és nem holmi reformokért, hanem a GM. és a többi iparok köztulajdonba vételéért harcolnának. Harcba lépnének, osztályharcba, amellyel megszüntetnék azt a bizonytalanságot, amelyet ma idéznek fel apró-cseprő sztrájkjaikkal, amelyet nem nevezhetünk osztályharcnak, csak osztályellentétnek, mert amikor megkapták reform követeléseiket, megszűnik az ellentét, megszűnik a harc. A szénbányászok sztrájkja még csak pár hete, hogy végétért és máris az ország különböző bányavidékeiről jön a hir, hogy a bányászokat leteszik a munkából. Wheeling, W. Va.- ban három bányát teljesen lezártak mert nincsen vevő a felhalmozott, kibányászott szénre. Több mint ezer bányász vált munkanélkülivé. Miért nem követeli az Egyesült Államok ügyésze, az az ügyész, aki a sztrájkoló bányászok ellen kérte a tiltóparancsot, a Taft-Hartley rabszolga törvény alkalmazását, hogy a bánybárókat kötelezzék a bányászok alkalmazására. Ezt nem lehet. Erre törvény van. A magántulajdon szent és sérthetetlen törvénye. A bányász bérrabszolgák éhsége, nyomora és szenvedése, nem számit. Ez a mai társadalmi rend, amelynek fentartására Lewis, Green, Murray, Reuther, Carrey, stb. szak- szervezeti basák felesküdtek. Nekik a 25 vagy 50 ezer dolláros évi fizetés, életükön át kényelmet, jólétet biztosit. A bányák és az összes iparok bérrabszolgáinak osztálytudatra kell, hogy ébredjenek és az ósdi, elavult szakszervezeti módszert fel kell, hogy cseréljék a modern idők, modern szervezetével, a forradalmi ipari szervezettel, amelynek végcélja van, a társadalom formájának a megváltoztatása, a magántulajdon, a bérrendszer eltörlése. Ezt a bérrabszolgák csakis a közvetlen cselekvés utján és nem reformokkal érhetik el. Köhler OROSZ VÁD AZ F.B.I. ELLEN LAKE SUCCESS, N. Y. — Jacob A. Malik, a Szovjet Union delegációjának vezetője az Egyesült Nemzetekbe azt a vádat emelte, hogy az amerikai titkos- rendőrség (FBI) kihallgatja az orosz delegáció telefon beszélgetéseit, illetve hallgató állomásokat kapcsolnak be a delegtátu- sok telefonjaiba. Ez nyilvánvalóvá lett a Gubitchev üggyel kapcsolatban. Malik vádját úgy Trygve Lie, a United Nation titkára, valamint az FBI részéről is hivatalosan tagadják. Lie kijelentette, hogy neki nincs tudomása arról, hogy a United Nation organizáció telefonhálózatába bármilyen “wire-tapping” is lett volna. Több hétig tartó politikai lárma után kisült, hogy szenátor McCarthy olyan, mint a vihar- ágyú: nagyott puffan, de nincs magja; sokat vádaskodik, de nem tud bizonyítani. AZ OLVASÓK ÍRJÁK Tisztel Lefkovics Munkástárs! Soraimmal tudatom önt, hogy most tértem vissza Californiá- ból, ahol az utóbbi két és fél hónapot töltöttem gyermekeim látogatásával. Los Angeles-i tartózkodásom alatt, volt alkalmam találkozni régi harcosokkal. Bakosékkal, Adamsékkal, Alakszay és Rauch családokkal, jól esett velük újból föleveneniteni a régi barátságos emlékeket. Küldik üdvözletüket az önök részére is. Bakos munkástárs különösen azon reményben, hogy a közel jövőben talán lesz alkalma önnel személyesen is találkozni. Szeretném egy pár sorral ecsetelni Californiát. Ami az éghajlatot illeti kellemes és gyönyörű fekvésű, a contrast végtelenül külömbözik az itteni időjáráshoz képest. De ami a munkások sorsát illeti, ugyan azok az akadályok mint itt is, a kenyérutáni harc éppen olyan idegölő, és a kizsákmányolás szintén egy. Kevés munkásnak adatik meg az az alkalom, hogy üdülhessen a gyönyörű Csendes óceán partján épült nyaralókban* Nem élvezheti a tiszta levegőt, sem a pazarul ragyogó napsugarat, amivel a természet olyan bőven látja el Californiát. Ezt a lukszust csak az úgynevezett kiváltságos osztálynak szabad használni. A munkás ott is füstös, zsúfolt városi negyedekben szívja a romlott levegőt. El nem mulaszthatom megjegyezni azon észrevételemet, mikor San Luisba utaztam gyönyörű narancsos ligetek között vezetett utunk. Önkéntelenül jutott eszembe John Steinbeck ‘‘Grapes of Wreath” cimü novellája, amelyben híven visszatükrözi az ottani szezon munkások életsorsát. S igy saját szemeimmel is volt alkalmam megfigyelni, amig a tulajdonosok valóságos palotákban, a legnagyobb kényelemben laknak magas drótkerítés mögött, addig azok a munkások, akik megdolgozzák azokat a földeket, csak deszkákból összetákolt shandikban laknak, ahol kivannak téve az időjárás kénye-kedvének. Hol fáznak, vagy pedig a nagy forróságban majd megégnek, a leghanyagabb egészségügyi szabályok közepette. Remélem nem untatom ezen soraimmal, csupán azért is jegyeztem föl ezeket, mert olvasom élvezettel a Bérmunkás lapban a hazai munkás sorsát. Most már lassan, de biztosan élveztik a munkájuk teljes gyümölcsét, megadatik nekik minden alkalom az előmenetelre, tanulásra. Jól eső érzés fog el olvasni azt, hogy falusi parasztasszonyok ma már túlhaladtak bennünket a tudás fokán, abban a kis visz- szamaradt országban. Mink meg itt, ebben a világ leggazdagabb országában, még mindég csak ott tartunk, hogy elvagyunk foglalva apró-cseprő polgári mende-mondával, ahelyett, hogy az itteni munkásélet sorsával foglalkoznánk. Most pedig zárom soraimat abban a reményben, hogy a Bérmunkás továbbra is ilyen bőven foglalkozik a hazai hírekkel, azt hiszem, hogy ez nagyon sok munkást érdekel, úgyszintén az itteni helyzet az odaát levőket. Tisztelettel Mrs. Margaret Fay, Akron
