Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-22 / 1627. szám

2 ojüai

BÉRMUNKÁS

1950. április 22.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z._______________

NYOMOR A BŐSÉG

ÁRNYÉKÁBAN

MANAPSÁG mindgyakrab- ban halljuk a “private enterprise” (magán vállalkozás) dicsőítését annak bizonyitására, hogy semmiféle más rendszer nem veheti fel a versenyt azzal. Szó se róla, nagy szükség is van annak bizonyitására, mert mindig nagyobb lesz azoknak a száma, akik elméletben ugyan még hiszik ezen állitást, de a gyakorlat, mind élesebben ellentmond annak. Az agyat meglehet téveszteni a magánvállalkozási pendszer felsallangozásával, de a gyomrot nem.

A világért sem akarom azt állítani, hogy ebben, vagy bármely más kapitalista országban mindenki nyomorog, de viszont az sem állja meg a helyét, hogy mindenki jólétben él és ha körülnézünk azt látjuk, hogy sokkal nagyobb azoknak a száma, akik nélkülöznek, mint akik jólétben élnek.

Vannak aztán igen nagy számmal, akik sem jólétben, sem nyomorban nem élnek, olyan “középutasok”, akik sokkal közelebb vannak a nyomorhoz, mint a jóléthez és ma már rohamosan közeledünk ahoz az időhöz, hogy ezen középutasok zuhanni fognak, de nem felfelé, hanem lefelé a nyomorba.

Ez a bizonytalanság az, ami elviselhetetlenné teszi a munkástömegek életét és a gondolkozni tudók igyekeznek amig nem késő megakadályozni a nyomorba zuhanást. Mert aziránt nem lehet kétség, hogy ez befog következni, amennyiben ez sajátossága a kapitalista termelési rendszernek, amelyben minden a profit érdekében történik.

A föld, ipartelepek, termelési eszközök egy kis csoport kiváltságos tulajdonát képezik és azokat csak akkor és addig tartják üzembe, amig ezen kis csoport részére profitot hajtanak. Egyáltalán nincsennek tekintettel arra, hogy milliók élete függ attól, hogy ezen termelő eszközök üzembe legyenek, mert ha azok leállnak, az azokat kezelőknek csak a nyomor jöhet.

A HÍRADÁSOKBÓL arról értesülünk, hogy ebben a nagyszerű országban mindenből bőven van. Ezzel szembe pedig azokban az országokban, amelyek már eltörülték a kapitalista rendszert, “mindenből hiány van”.

Ennek bizonyitására kimutatják, hogy például itt annyi vajat termeltünk, hogy a kormány raktáraiban is 90 millió font van elraktározva. A tej és tojás termékekből oly bőség van, hogy ugyancsak a kormány raktáraiban millió és millió tonna szárított tej és tojás hever, amig megdohosodik és meg kell semmisíteni. A burgonya oly bőséggel van, hogy a kormánynak több millió tonnát összekellett vásárolni, hogy a piaci árak magasan maradjanak, de mivel a kormány azt elfogyasztani nem tudja, igy egy centért árusítja

száz fontonként az állatok és Franco fasisztáinak hizlalására. A gabona termékekből szintén oly bőségben van, hogy a kormány képtelen raktárakat találni a “felesleg” elraktározására.

Mindezek tények és semmi okunk abban kételkedni, hiszen naponta olvashatjuk ezen kimutatásokat a napi sajtóban és a kormány közegek is elismerik. A kétség csak akörül forog, hogy ez valóban “felesleg-e”, vagy pedig azért halmozódtak fel ezen szükséleti áruk, mert. akiknek szükségük volna azokra, képtelenek megvásárolni ? Ennek bizonyitására szolgáljanak az alábbi adatok.'

A KÖZELMÚLTBAN hozta hirül a sajtó, hogy Phoenix (Arizona) város közelében egy földmunkások által lakott tanyán több mint száz gyermeket találtak félholtan az éhségtől. A telepen lakó családok a citrus gyümölcsöket ért fagy következtében munkanélkül maradtak és annyira elvannak szegényedve, hogy képtelenek másfelé munka után menni, ami kísérlet esetén is kevés reménnyel kecsegtetné.

Egy családapa saját vérét árulta kórházaknak, hogy kenyeret vásárolhasson a gyermekeinek.

Sok család kenyér és zsírból készített szószon élt hónapok óta jelentette John E. Thompson a gyermekhatósági hivatal megbízottja és ha gyermeket talált a tanyán, akik tíz nap óta nem ettek. Egy négytagú család 30 nap óta alig látott élelmet.

Egy családapa mondotta, hogy az utolsó dollárt akkor kereste, amikor a szállító kocsikról lehullott gyapotot a fiával összeszedték és azt eladták, ami már hetekkel ezelőtt volt. Egy másik 15 mérföldet gyalogolt farmról, farmra munkát keresve, minden eredmény nélkül.

A legtöbb család nem jogosult állami segélyre. A községi segély alapot “megrohanták”. A község fűszeresei egy ideig hitelben részesítették, de azok is kimerültek.

“A legtöbb család már mindenét eladta ■— mondotta Thompson. Akiknek volt öreg autójuk szétszedték és a részeket adták el élelmiszerért. Most azonban már semmijük sincs amit eladhatnának.”

A nyomor telep 14 mérföldre fekszik nyugatra Phoenixtől és eredetileg a szövetségi kormány építette, most azonban az Arizona Farm Bureau Federation kezelésében van. A telep áll vagy száz egyszobás pléh kunyhóból melyekben sem villany, sem folyó viz nincsen.

“A házakban a múltban volt valamelyes nyers bútor, azonban azokat mind .eladogatták. Most mindenki a földön alszik — mondja Thompson. A gyermekek mind mezitlább szaladgálnak, bár gyakran elég hűvös az időjárás. Iskolába nem járnak, mert nincs ruhájuk.”

AZ ARIZONAI nyomortelep azonban nem az egyedüli, mert

hasonlók minden város környékén találhatók, de addig nem vesznek azokról tudomást, amig a gyermekek tömegesen nem pusztulnak el az éhségtől.

Louisville (Ky.) 3000 család lakik szenes kamrákban és csirke ólakban és a gyermekek tüdőgyulladást kapnak a füttetlen ólakban. Egy öt éves kis gyermek, Odell Murphy igy pusztult el és a rendőrség börtönbe dobta az anyát, gondatlanságért. A kihallgatáson az anya mondotta: “A dohány gyárban dolgoztam, ahol letettek a munkából több mint két éve és azóta képtelen voltam bármily állandó munkát találni. A háború alatt jó munkáim voltak és azokat a helyeket mind felkerestem de ugylátszik ott sincs szükség munkásokra mostanában.”

A városi halott kém (coroner) megállapította, hogy: “Sokaknak gondatlanságnak látszik az eset, mert nem ily körülmények között élnek. De ez a gyermek szenes kamrába nevelkedett. Valószínű, hogy a halála napján sem volt jobban elhanyagolva, mint egész életében.” A városi rendőrkapitány pedig azt állítja, hogy: “Az alleyk tömve vannak ily családokkal vegyesen fehérek és feketékkel.”

New Orleansban (La) Raymond Phillips és feleségét vetették börtönbe azon vád alapján, hogy kegyetlenül bántak a 9 napos gyermekükkel, mert egy papundekliből összetákolt kunyhóban laktak és a szemétdombon szedték össze az “élelmiszerüket”.

A kihallgatáson kitűnt, hogy Phillipsék egy évvel ezelőtt kénytelenek voltak eladni floridai farmjukat, hogy az orvosi költséget és gyógyszert fedezni tudják és azóta vándoroltak Alabama, Tenessee és Louisiana államokban az aratási munkálatok után, mig végre New Orleansba teljesen letörtek úgy, hogy sem lakást, sem munkát nem találtak.

Los Angeles (Cal.) hatóságok vizsgálatot folytatnak a San Joaquin Valleyben nyomorgó 100,- 000 vándor munkás lassú éhhalálának megakadályozására. Az “Ebony” nevű negro magazine szerint az utolsó öt hónapban 28 gyermek halt meg és 450-et a Fresnoi kórházba kellett szállítani, akik az elégtelen táplálkozás következtében megbetegedtek.

NEM KÜLÖNB a helyzet száz és száz más városban sem, ahol a lakáshiány és munkanélküliség következtében a családok ezrei kénytelenek hasonló körülmények között tengetni életüket. És ez a világ leggazdagabb országában van igy, ahol az élelmiszer raktárak túl vannak zsúfolva és az élelmiszereket mülió tonna számra kell megsemmisíteni, mert már nem találnak helyet azok elraktározására.

Akik ezen gazdasági egyenlőtlenségeket meglátják és szóvá teszik, és ezeken változtatni akarnak, azok “felforgatok” “bujtogatók”, “vörösek”, vagy ami ma már általános jelző mindenkire, aki a kapitalista rendszert egyáltalán kritizálni meri, “kommunista”.

Pedig bármennyire dühönge- nek is a kapitalista rendszer védelmezői, ezen tények azt bizonyítják, hogy a kapitalista rendszer betöltötte hivatását és át kell adja helyét egy tökéletesebb rendszernek, ahol a föld, termelő eszközök és termelt javak nem egy kis csoport érdekeit szolgálják ,hanem az összlakosságét.

Mert ki állíthatja ön és embertársai respektálásának megtagadása nélkül, hogy ez a rendszer mindenek felett áll, ahol a technika fejlődése oly magas fokot ért el, hogy úgyszólván az egész világot képes lenne ellátni minden szükséglettel és ahol a ratárak tömve vannak, az élelmiszereket nagy mennyiségben meg kell semmisíteni, ugyan akkor a lakosság három-negyed része csak tengeti életét, egy negyed része pedig a szó szoros értelmében nyomorog és az éhhalállal küzd.

NEM ÁLLÍTOM, hogy a kapitalista rendszerrel ma szembeálló, az úgynevezett “tervgazdálkodás” a tökéletesség netovábbja és a lakosság minden igénye kielégítést nyer. Ott azonban figyelembe kell venni a körülményeket. A technika fejletlensége, a termelőeszközök és nyersanyag hiány lehetetlenné teszi, hogy mindenki jólétben éljen még ha meg is van az akarat annak irányítóiban. Azt azonban nem látjuk, hogy a lakosság a tömött raktárak árnyékában éhezik. Ott ha nélkülöznek, azért nélkülöznek, mert nincs elegendő szükségleti cikk és élelmiszer.

Itt azonban minden megvan ahhoz, hogy az összlakosság elképzelhetetlen jólétben éljen. És csak EGY akadálya van, ez pedig a kapitalista rendszer, melyben mindenek felett áll a profit.

Akik kifogásolják a ma ismert és több országban bevezetett tervgazdálkodást, ne a kapitalista rendszer védelmezésé- ben keressék annak ellenszerét, hanem törekedjenek egy tökéletesebb rendszer felépítésére.

Itt valóban nincs is szükség, hogy az orosz, vagy más országokban bevezetett tervgazdálkodást vezessük be, melyeknek egyenlőre az a hivatásuk, hogy felépítsék az iparokat. Itt azt a kapitalizmus már elvégezte és egy sokkal tökéletesebb rendszer bevezetésére meg van az alap.

A baj ott van, hogy a munkásság elmulasztotta felépíteni azokat a szerveket, amelyek a javak termelésének és szétosztásának irányítását átvennék. Amig ez meg nem történik, addig a kapitalista rendszer összeomlása elképzelhetetlen káoszt teremt maga után.

Ennek elkerülésére elengedhetetlenül szükséges, hogy kiépítsük az uj társadalom szerkezetét a réginek keretein belül. Ez pedig nem lehet más mint a munkásosztály forradalmi Egy Nagy Szervezete, amelynek célja nem a kormány megdöntése, hanem a termelő eszközöket a munkásság ellenőrzése és irányítása alá helyezni. Csakis ily alapon kerülhetjük el a “diktatúrát”, amelytől való félelemben annyi sok embert ver ki a hideg borzongás és teremthetjük meg az Ipari Demokráciát, amelyben a társadalom minden tagja egyenlő jogokkal, egyenlő kötelezettségekkel rendelkezik és egyenlően részesül a termelt javakból.