Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-04-15 / 1626. szám

1950. április 15. ULK M Li N ti A > 7 oldal PÉLDÁK (Vi.) Mi sokszor megrtuk, hogy a középutasokat jobbról- balról elütik. Mint üyen közép­utast sokszor megemlítettük Walter Lippmant, most a detro­iti Free Press dobta ki, mert megnyerte Írni az, igazat, vagy legalább is amit ő igaznak hitt, hogy Amerika elvesztette a hi­deg háborút, hogy a külügyi po­litika csődött mondott, ami volt az nem kivihető, ami kivihető volna, az nincs. Vagyis minden­felé a középutasok helyett a leg- reakciósabbakkal szövetkezett és szövetkezik Amerika. A Free Press azzal okolta meg Lippman kidobását, amikor az olvasók kérték cikkeit, hogy nincs hely a részére és csak a vasárnapi számban közlik le, mélyed lehangolt cikkeit. Professzor Owen Lattimore, egy másik középutas, aki jobban ismeri Kínát és az egész Ázsiát, mint az összes szenátorok együttvéve és mint ilyen szak­értőt, sokszor alkalmazták mint tanácsadót az ázsiai ügyek tár­gyalásánál. Akik a lapokat ol­vassák, azok tudják, hogy most mit csinálnak vele mert többet tud, mint a szenátor urak. De ami legnagyobb bűne, hogy mint minden más ilyen középutas, bé­két szeretne nem csak a nemze­tek között, hanem a nemzeten belül, a munkás és munkáltató osztály között is. Mint ilyen a megalkuvást hirdeti és nagyon szerette volna, hogy ha Kíná­ban és más ázsiai országokban is megtudtak ' volna alkudni az ellenfelekkel ahelyett, hogy a munkásság biztos győzelmével fejeznék be a harcot. Az ilyen középutasokat, mind­két oldalról árulóknak tekintik, vagy kell tekinteni és úgy kell őket kezelni. így minket nem lep meg, hogy a McCarthyk, Wer- ryk és ami a legfőbb a gyárosok szövetsége és a főbankárok áru­lóknak állítják be őket és úgy is kezelik. Mentői jobban kiéle­ződik az osztályharc, annál job­ban fogják az ilyen középutaso­kat püfölni jobbról-balról. Ezt már végigcsinálták sok európai országban,ahol a reak­ció uralomra jutott és éppen olyan gyűlölettel irtotta a közép­utasokat, mint a forradalmáro­kat. Mostan ezt leginkább Spa­nyolországban láthatjuk, vala­mint itten is, bár kezdetleges formában, de mind nagyobb mértékben. Amikor Hitler hatalomra ju­tott Németországban, nem csak a szocialistákat, kommunistákat, zsidókat rakta a koncentrációs táborokba, hanem a középutaso­kat is, a liberálisokat, akik nem akartak vele egy hajóra ülni és elsülyedni. Ezek között volt a Fuchs család is, illetve az öreg Professzor Fuchs és a tudós fia, ők csak a keresztény szocialis­táknak voltak tagjai, de mint ilyenek középutaztak, liberálisok voltak, védeni akarták a munká­sokat is, de ami fő, előre látták a nácizmus őrültségét és végét. A koncentrációs táborban volt idejük és alkalmuk megismerni az igazi szociálistákat, kommu­nistákat és az osztályharcot, így a fiatal tudós Fuchs, kom­munistává lett és a földalatti mozgalom segítségével megszö- i kött Angliába. A többit az el­múlt hetekben olvashattuk a polgári lapokból is. A háború alatt, amikor az oro­szok viselték a terhek, a harcok legnagyobb részét, nem volt bűn elismeréssel adózni nekik, az orosz segélybizottságokban, ru- hagyüjtő mozgalmakban részt- venni. így ezek a középutasok nagyrésze is, mivel nem gyűlöl­te annyira Oroszországot mint a reakciósok, belekapcsolódtak az ilyen mozgalmakba, melyet mos­tan mint halálos bűnt hoznak fel ellenük és azt állítják róluk, hogy árulók, szovjet barátok, kémek, stb. Mi öntudatos munkások fo­gunk legtöbbet szenvedni, ha it­ten is koncentrációs táborokba dobálnak bennünket, az ilyen kö­zéputasokkal együtt. De ha gon­dolkodunk látjuk, hogy annak is meglenne a haszna, sok ilyen Fuchs, Lattimore, Hanson, Jes­sup, Lillienthal és Einstein fog odakerülni, akik még mostan tagadják az osztályharcot, de ha velünk egy táborba dobálják őket, mint Hitler, Mussolini, Franco, Horthy tette, akkor megtanulják, hogy irgalmatlan harc folyik a két osztály között és ők éppen olyan áldozatai en­nek a harcnak, mint a munká­sok. Megtanulnák, hogy nem csak nemzetek között, hanem bent az országban a munkás és munkál­tató osztály között sem lehet béke, amig két osztály van. Amint Chiang kiirtotta a közép­utasokat, hogy még nagyitó üveggel is alig tudtak egyet- kettőt találni Lattimorék, Jes- supék, Marsahllék, úgy itten is ha annyira kiéleződik az osz­tályharc mint Kínában, akkor éppen úgy kiirtják őket, sőt már meg is kezdték. A reakció minden országban összekeveri a középutazókat az igazi forradalmárokkal, összeve­ri a fejeikét, hogy ismerjék meg egymást, nem csak tőkésrend­szer propaganda híreiből mint most, hanem igazán személye­sen és mi tudjuk, hogy nagyon sokan a Fuchs példáját fogják követni. Ezért lehetséges Olaszország­ban, hogy a szocialisták együtt működnek a kommunistákkal, hiszen egy börtönben, koncent­rációs táborokban voltak. Úgy­szintén Magyar, Román, Len­gyelországokban és ha elbuk­nak, megint csak egy börtön­ben, vagy halálban lesznek egye­sítve, amint Spanyolországban is. Még csak olyan országokban tudják ezt a középen utazgatást fentartani, ahol nem volt ilyen terror, üldöztetés, fasizmus, ná­cizmus, ahol még bátran Írhat­tak, beszélhettek, taníthattak az ilyenek, sőt még jól meg is fizették őket. De ha már azt nem tudják megtenni, ha a harc nyütan és véglegesen kitör, amint Kínában és a többi forradalmi láncolat­ba kapcsolt országokban, ak­kor az ilyen középutazókat is el- seprik, nem lesz rájuk szükség, sőt útjában állnak úgy a forra­dalomnak, mint a reakciónak. Ezt látják itten azok, akik át­vették Hitler örökségét, eszkö­zeit, módszereit. így fogják a munkásokat és az ilyen közép­utasokat is jobbra-balra taszi- gálni, vagy börtönökbe, koncent­rációs táborokba dobálni. Amint sikerült az amerikai hatóságoknak a legfantasztiku­sabb váddal illetni az IWW-t is 1917-ben, hogy a német császár­nak az ügynökei, kémei, úgy most sokkal könnyebben tudja a Lattimorokat, Lippmanokat, Jessupokat vádolni, az egész or­szágra kiterjedő kémvadásza­tok alkalmával. Már most bejelentették a Mc­Carthyk, hogy ez csak a kezdet, még sok százaknak adnak kós­tolót, mert megakarják mente­ni az országot a szocializmustól. Hogy legyen érvük, még Tru­man kormányára is ráfogják, hogy a szocializmust akarja. Sajnos a példák azt mutatják, hogy legtöbb üyen középen uta­zó jobbra ugrik, amikor veszély­ben látja a bőrét, a fasiszták tá­borába, mert azokat látja erő­sebbnek, kifizetőbbnek. Mint a tőkés rendszer legerő­sebb vára, főközpontja is gyor­san közeledik ahoz a ponthoz, amikor a középen utazók iránt sem lesz több türelemmel, mint a fasiszták voltak. Nyílt fasisz­ta rendszerhez, elnyomatáshoz fog fordulni', hogy rendszerét megtarthassa. Üldözni fogja mindazokat, akik megalkudni, reformálni akarnak, vagy ro- konszenvel vannak olyan álla­mok, országok iránt, ahol nem nyílt fasizmus van. Példa erre, hogy milyen vad gyűlölettel har­colnak még azon csekély szociá­lis biztosítás ellen is, hogy kór­házi, orvosi segélyt, vagy öreg­kori nyugdijat adjanak a mun­kára képtelenné vált, vagy be­teg munkásoknak. Mint egy megsebzett fenevad, úgy támad mindenkire az életét féltő tőkésosztály, mielőtt még megdöglik. INDO-CHIN A A lapok híradása szerint az indo-chinai (Hátsó India) fran­cia gyarmatokon újból kiélesül- tek a harcok a függetlenségért harcoló Viet Minh és a franciák által támogatót Viet Nam csa­patok között. Miután minden va­lószínűség szerint a közeljövő­ben még sokat fogunk hallani a7 francia gyarmatok felszaba­dulási harcairól, az alábbi ada­tok megkönnyítik az ezen tárgy­körbe vonatkozó hírek, megérté­sét. Indo-China Ázsia délkeleti ré­szének a Csendes óceánba nyúló félszigete. Ennek a félszigetnek a keleti része Burma államhoz tartozik, a közepe alkotja Siam államot, a nyugati része pedig “French Indo-China” név alatt ismeretes. A francia hátsó-indiai gyar­matosítás a 18. század vége felé kezdődött, méghozzá úgy, hogy előbb francia misszionárus pa­pokat küldtek oda a pogány hin­dusok megtérítésére. Amikor azonban a benszülőtteknek nem tetszett a térítés s el akarták kergetni a papokat, francia’had- erőt küldtek a védelmükre s rö­vid idő alatt nagy területeket foglaltak el. A franciák, követ­ve az angol példát megegyeztek a hindu uralkodó osztállyal a néptömegek együttes kizsákmá­nyolásában és amikor Annám terület királyát, Gya-Longot 1774-ben a nép elűzte, francia pártfogás alá menekült, akik aztán vissza is ültették a kirá­lyi székbe, de akkor már csak mint Franciaország vazalusát. A benszülöttek később újból fel­lázadtak, mire a franciák 1861- ben véglegesen elfoglalták a Cochin-China nevű területet (26,476 négyzet mérföld), 1867- ben Cambodiat (67,550 nm.), 1884-ben Annám területet (56,- 973 nm.), Tonkin (40,530 nm.), 1886-ban, Laos (89,320) nm.) 1893-ban, Kwang-Chou-Wang terület (325 nm.) pedig 1898-99­ben került francia fenhatóság alá. Ezen gyarmatok összes terü­lete 286,000 négyzetmérföld, — jóval nagyobb, mint maga Fran­ciaország, (218,240 nm.), lakói­nak száma pedig- a legutolsó becslése szerint 30 millió körül van. E roppant terület iparilag csaknem semmit sem fejlődött a több mint 100 éves francia párt­fogás alatt. A nép a kezdetleges földművelésből halászat és egyes nyersanyagok, mint gumi, zink s más ércek kitermeléséből él. A nyersanyagot természe t e s e n Franciaorszába szállították ed­dig. A franciák minden terület ré­szére kineveznek egy-egy kor­mányzót, akik a helyi dinaszti­ákkal, avagy másféle helyi kor­mánnyal együttesen kormányoz­nak, de azonkívül egy központi kormányzó alatt állnak, aki Ha­noi (150,000 lakos) városban székel. A második világháború alatt a japánok elfoglalták hátsóin- diát s a franciák példáját követ­ve szintén megegyeztek a hindu uralkodóosztállyal, ezért a hin­du nép nem is igen bánta a po­litikai cserét. A japánok kiveré­se után azonban látván a kínai példát, most már ott is azt mondják, hogy a külső kizsák- mányolókkal egyetemben a sa­ját uralkodó osztályuk kizsák­mányolása alól is fel akarnak szabadulni. Ez a lényege a Vi­etnam nép jelenlegi harcának, amely elég hamar befejezést nyerne, ha az Egyesült Államok nem sietnének a francia gyar­matosítás és azzal egyben a ben- szülött kizsákmányolok segítsé­gére. így azonban a harc bizo­nyára jó ideig el fog húzódni. M. F. Akron. Abet Ádám OMAR verseit megszerezheti magyar fordításban A Munkás Bookshop, P. O. Box 213 Cooper Station, New York 3, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents