Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-08 / 1625. szám
1950. április 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal Számoljunk a tényekkel (a.l.) Az a harc, amelyet a munkásosztály folytat egy igazságos gazdasági rendszer megvalósitásáért, nem történhet meg egy bizonyos patentirozott keretek között, ismerve az IWW elméletét és gyakorlati tevékenységét. Ebből a pontból kiindulva megállapíthatjuk, hogy az IWW, mint ipari szervezet képezhetné egy tényleges szocialista társadalomnak a szerkezetét. Azonban sohasem lehet előre megállapítani, hogy egy társadalmi változás, milyen körülmények között jön létre. Természetesen a gazdaságilag szervezett munkásoknak oroszlán részük kell, hogy legyen, minden munkás célt szolgáló cselekedetben. Az osztálytudatos munkásoknak sohasem szabad ellentétes magatartást tanúsítani még akkor sem, ha talán éppen nem 100 százalékban történik az átalakulás azon felfogás szerint, amit egyesek jónak látnak. A legfontosabb, hogy a feltörekvő pro- letáriátusnak, mindig arra kell törekedni és minden erejét arra kell összpontosítani, hogy megszüntesse a ferdeségeken alapuló gazdasági rendszert. Az IWW megalakulásakor tudta, hogy az egész társadalmi rendszer gazdasági alapokon nyugszik. Azért a munkásokat is gazdasági szervezetekbe kívánta beszervezni a fejlett ipari viszonyoknak megfelelően, tudva azt, hogy a szakszervezetekben tömörített munkások nem képesek tovább a trösztökké fejlődött iparvállalatok ellen szétforgácsolt szakszervezetekkel a munkások harcát győzelemre vinni. Az IWW által lefektetett forradalmi ipari szervezet eszméje futótűzként terjedt az osztályharcot hirdető munkások között. Habár az IWW az egyetlen amerikai munkásszervezet, amelynek eszméje itt született meg, eltérően mindén más európai szervezet formától, mert kizárólag a munkásosztálynak az iparilag megszervezett erejét tartja mérvadónak a szocializmus megvalósítására. A tényleges szocializmust el sem lehet képzelni anélkül, hogy azt nem az iparilag megszervezett termelő munkások irányítsák és pedig ipari szervezeteiken keresztül. Igen ám, de lehetnek olyan átmeneti átalakulások, amikor a szervezett munkásoknak nem adatott meg az alkalom, hogy átvegyék az iparok irányítását. Nem talán azért, mert a gyors változásra nem voltak rákészülve, igy a vezető szerep kicsúszhatott kezeik közül. Ezen átmeneti állapotokat nem lehet elitélni és osztálytudatos munkásoknak feltétlen arra kell törekedni, hogy támogasson minden olyan fejlődési folyamatot, ami bármiképpen elősegíti a munkások lehetőségét, hogy a kapitalista termelési rendszertől megszabaduljanak. Minden szervezet vagy bármilyen társadalmi alakulat, amely- nak célja a kapitalista termelési rendszer megszüntetése, a munkásosztály ügyét szolgálja még akkor is, ha az IWW egyes tagjai azt másképen látják. Az igazi ipari unionisták tudják, hogy nagy feladat vár a munkásosztályra, még azután is, ha egy átmeneti korszak következik, de természetesen nem szolgálhatjuk a munkásosztály érdekeit azáltal, ha fejünket a homokba dugjuk és nem akarjuk észrevenni azt a gigászi harcot, ami ma dúl az emberi társadalomban a társadalom irányításáért. Az IWW elmélete a legtisztább szocialista elmélet, amit valaha papírra nyomtattak. De az elmélet még nem hozza közelebb a munkásosztályt az ipari társadalomhoz. Az IWW elvinyilatkozatának egyik szakasza igy szól: “E két osztály (munkások és munkáltatók) között harcnak kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert”. Az elmúlt két világháború nagy nyomokat hagyott maga után. A háború okozta nyomor sok olyan kényszert hozott, amit előre nem lehetett kiszámítani. De hogy tényleg volt két világháború, azt azok sem tudják letagadni, akik közömbösen azt mondják, az “kapitalista érdek” volt. Hogy azután milyen változásokat hozott létre, kell, hogy érdekelje a munkások minden rétegét, még akkor is, ha nem helyeseljük azt a folyamatot, amelynek maga a munkásosztály is tényleges részese. “Mint ahogy sok kapitalista országnak urai nem számítottak előre arra, hogy uralmuk forog veszélyben a háború révén, úgy maga a munkásosztály sem tudja, hogy milyen recept szerint megy végbe az átalakulás, ha eppen nem is a gazdaságilag megszervezett munkásoknak jutott a vezetőszerep, bizonyítja azt, hogy a szervezett munkások nem voltak készen teljesen az IWW elmélete szerint irányítani egyes országok gazdasági berendezke(lését. Mindig az adott viszonyok szabják meg a kialakulandó körülményeket. Azt azonban nem szabad elitélni, ha egyes csoportok nem ugyan olyan szemüvegen nézik azt a gigászi harcot, mint a kapitalisták, mert valóságban a két különböző gazdasági rendszer közötti harc az, ami mostan folyamatban van. Ami ellenkezik a kapitalista érdekekkel az bizonyára valamiképpen szolgaija a munkásosztályt és ezt nem lehet letagadni. Long Beach, Cal. városban március 10-én meghalt Mrs. Amanda Wilson, aki októberben múlt 106 éves. Mrs. Wilson valószínűleg a legidősebb olyan ember volt, akinek születési adatait pontosan ismerték. Az idős nő utón egy fia, egy lánya, 17 unokája, 34 dédunokája és 4 déd-dédunokája maradt. Roy O. Woodruff (R. Mich.) képviselő számítása szerint az Egyesült Államok elnöke annyi kedvezményt kap, hogy olyan költekezést csak az engedhetne meg, akinek évi jövedelme 3 és fél millió dollárra rúg. — Az elnök személye körüli szolgálat 665 hivatalnokot és munkást vesz igénybe. Acheson külügyminiszter sürgeti a “totális idegháborut”. Most aztán ne panaszkodjanak azért, mert a republikánusok is éppen ezt csinálják, — de ő ellene. Szenátor McCarthy keservesen panaszkodik, hogy Stalin ügynökei már ellepték Londont, New Yorkot, Washingtont, — sőt még Moszkvát is. Mióta Sheridan Downey szenátor bejelentette, hogy betegsége miatt visszavonul, Califor- niában lámpával keresik azt a politikust, aki NEM PÁLYÁZIK a megüresedett szenátori állásra. Leon M. Keyserling, a “Council of Economic Advisers” bizottság elnöke azt mondja, hogy az amerikai munkások száma évente három-negyed millióval szaporodik, akiknek csak egy kis részét tudják az iparok alkalmazni, ezért 1954-re a munkanélküliek száma el fogja érni a 10 milliót. ÉPITŐGÁRDA 1949-50-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland___ 2.00 L. Birtalan, Cleveland ..... 4.00 J. Buzay, Cleveland ____ 4.00 L. Decsi, Akron ................. 5.00 J. Dénes, Detroit ............... 2.00 J. Farkas, Akron_______ 5.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 L. Fishbein, New York .... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 10.00 P. Herring, Buffalo..........12.00 S. Juhász, Akron .......... 1.00 G. Kosotán, Los Angeles .. 1.25 A. Köhler, Chicago ........... 7.00 J. Kollár, Cleveland........... 5.25 Róza Koncz, Cleveland .... 2.00 A. Kucher, Pittsburgh ---- 7.00 L. Lefkovits, Cleveland _ 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh......... 7.00 J. Mogor, Cleveland ......... 7.00 A. Molnár, Cleveland ...... 1.00 J. Munczy, Cleveland ...... 2.00 L. Pall, Ambridge ............. 2.00 St. Phillips, So Bend ....... 2.00 J. Reppman, Detroit ......... 5.00 Ch. Udvarnoky, Flint ------- 1.00 J. Vizi, Akron ...................10.00 St. Visi, Lincoln Park ....... 2.00 J. Zára, Chicago .............., 7.00 Minden uj olvasó, a forradalom resrrutája. Hány reprutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? Egy csapat fiatal lány, úgy 16-18 évesek, látogatott el a Grand Canyon megtekintésére. Nagyon elcsodálkoztak a mérhetetlen nagy hasadék láttán s az egyik ámulva kérdezte a turistákat vezető őrök egyikétől: —Ugyan, hogy keletkezett ez a szörnyű nagy gödör? Az én nagyapám ásta ki kéziásóval, — mondta az őr tréfásan, — a földet pedig tolótalicskával hordta el. _ — Hová hordta, hiszen nem látom a földhányást sehol? — csodálkozott a leány. — Oh az én nagyapám rend- szerető ember volt, — felelte az őr, — mindjárt ásott egy másik lyukat és oda temette el a földet. Az utcán sétáló ember beleesett a csatorna tisztitó lyukba, aminek födelét a munkások nem tették vissza. A póruljárt ember segítségért kezdett kiabálni, mire egy arramenő nő benézett s csodálkozva mondta: — Oh, oh, jóember, beleesett ebbe a lyukba? — Dehogyis estem, — felelte az áldozat mérgesen. — Én itt telepedtem le már régen, de jöttek az utcsinálók, körülépitették ezzel a nagy lyukkal, de most már szeretnék kimenni innen. A vaskereskedő házához látogatóba jött' az asszonynak egyik barátnője, aki bámulva látta, hogy a kis gyerekek szögeket vernek a zongora, az asztal és a szék lábaiba. Végre már nem állhatta meg szó nélkül és odaszolt barátnéjának: — Nálatok ugyancsak drága szórakozása van a gyerekeknek. — Oh dehogyis, — válaszolt az asszony, — hiszen az uram üzletében hordószámra állnak a szögek s ez a pár, amit a gyerekeknek hozunk mitsem számit. Az orvos, miután hosszas vizsgálat dacára sem tudja megállapítani, hogy mi baja a betegnek: Mr. N. se az ön panaszából, se a vizsgálatból nem tudom megállapítani, hogy mi a baja s igy más orvosságot nem adhatok, minthogy azt ajánlom, vegyen egy jó meleg fürdőt aztán üljön a nyitott ablakhoz. — De doktor ur, hát nem kapok akkor tüdőgyulladást? — Valószínűleg, de a tüdő- gyulladást már tudjuk gyógyítani. Munkafelügyelő: Látja, hogy a többi munkások két-két csomagot visznek, mindegyik kezükben egyet-egyet, maga pedig csak egyet visz? Munkás: Látom, bizony. Már nekem is feltűnt, hogy milyen lusták, nem akarnak kétszer felmenni a hajóra. \
