Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-08 / 1625. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. április 8. Beszéd és cselekvés (Vi.) Az elnök átadta Ache- sonnak a hidegháború vezetését, aki vezet — békét — prédikál, de bort, illetve vért iszik. Erre talán azon republikánus politikusok kényszeritették, akiknek nem volt elég vérszomjas, nem tette elég forróvá ezt a hidegháborút. így Acheson előállt a “total diplomácia” hadjárattal, még jobban szidta az oroszokat mint azok, akik orosz barátsággal vádolták. így bejelentette, hogy minden eszközzel, még Oroszországban ellenforradalom szitásával is harcba száll az oroszok ellen. Még a béke beszéde is, mint ultimátum, hét pontban utasitja az oroszokat, hogy mit kellene nekik tenni, ha békét akarnak. Hogy mit is jelent ez a ’’total diplomácia” vagy Acheson béke törekvései? Elküldték az első csoport nehéz B-29 bombázó gépeket Angliába, valamint a muníció szállítás nagy méreteket öltött minden nyugati szövetséges részére. A franciák egy egész ha.i órakomány könnyű repülőgépet kaptak. Most a haditanács összeült Hágában, megbeszélni a hadállások felállítását, mindnyájan azt állítják, hogy a béke nevében történik mindez. Indo-Kinában vagy ahogyan most nevezik — Viet Nam- ban amerikai repülők, hadihajók gyakorlatoznak, mutogatják a benszülőtteknek, hogy amig Acheson ur békéről beszél, háborúra keészül, ha kell — több mint valószínű hamarább az arab-moor benszülőttek ellen is, mint az oroszok ellen. Ugyanakkor, amikor ezen béke beszédeket ilyen háborús intézkedésekkel cáfolják meg, haragszanak, hogy az oroszok és az európai népek nem hiszik el, hogy ezek a nehéz bombázók és gyors harci repülők, nem békegalambok. Ugyan akkor megtagadják azoktól az idevaló utazási engedélyt is, akik igazán a békét szeretnék elősegiteni a népek között. Ezzel szemben árulóknak állítják John Rogge és Rockwell Kent és más amerikai polgárokat, akiket nem csak beengedett az a hires “Vasfüggönyös” Oroszország, hanem díszvendégeknek fogadta és a legfelsőbb Szovjeteknek beszéltek, mert úgy látják, hogy azok a béke igazi barátai. AZ UJ DIPLOMATÁK Egy kis, eldugott hírben hozzák, hogy már útnak eresztették az első csoport ilyen “total diplomáciára” kiképzett csoportot, akiket General Donovan képzett ki és az első csoportot, huszonhét egyént, már elküldték Nyugat-Németors z á g b a, hogy ott, mint propagandisták ma uralmon van származunk, de főleg azért, mert erre kötelez bennünket az, hogy IWW- istáknak valljuk magunkat, kiknek a bibliája, a napi imádsága az, hogy: “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen.” lesznek az amerikai (kapitalizmus) demokrácia érdekében. Ezt a csoportot sokkal több fogja követni, mint jelentik. Minden országba a nyelvet értő és rokonsággal rendelkező egyéneket küldenek, akik meg fogják szervezni az amerikai — tőkésrendszer barátait. Ezeket speciálisan képezték ki, melyet egyenlőre még titokban tartanak, valamint nem fogják még az ilyen eldugott hírben sem bejelenteni, azokat a csoportokat, melyeket a szocialista országokba fognak küldeni mint Acheson s a State Department “total diplomatái” titkos megbízatásokkal. Ezen uj diplomatákat, teljes mértékben támogatják az iparfejedelmek, sőt ők szerveztek egy külön osztályt, melyben titkos rádió állomások, jelentések megszervezését fogják végezni. Ezen alakulatot elnevezték “Szabad Európa Mozgalomnak” tagjai minden ideszökött és ideszál- litott úriember, akik már régebben nagy szolgálatokat tettek Amerikának, igy kiérdemelték az iderepitést és jó állást, mint alkalmazottak iezen nagytőkések által felállított és támogatott intézményekben. EZEKNEK BESZÉLT ACHESON Bejelentették, hogy ezen hires bészédében, ahol Acheson ismertette a “total diplomáciai” harc megindítását és megnyerte nagytőkések pártolását és segítségét, jelen voltak: a General Motors és a General Electric Wilsonjai, elnökei, Bruce Blake,, a Liberty biztositó elnöke, Lee Bristol, a Firestone Rubber elnöke, John Colyere, a Goodrich Rubber elnöke, Phillip Graham, a Saturday Evening Post fő- szerkesztője, Chas Hargrave, az Eastman Kodak Co. elnöke, Fred Willkie, a Seagram pálinka gyár elnöke, Spencer Love, a Burlington Malmok elnöke. Standard Oil elnöke, valamint a nagy rádió korporációk, a CBS és az NBC elnökei, akik felajánlották segítségeiket ezen “total diplomáciai” háborúban. Elképzelhetjük, mennyi Vogeler féle és más ügynököt tudnak ezek az urak beállítani az ilyen “total diplomáciai” munkába, mint az említett társulatok ügynökeit, akiket majd ez a hires kémszolgálat kipróbált generálisa Donovan fog kiképezni, betanítani. Acheson, akit kiakarnak rúgni az állásából, nagyon jól tudja, hogy ezektől függ az állása, azért úgy beszélt, hogy azoknak nagyon tetszen és tetszett is, hiszen éppen azok szeretnék legjobban, hogy ha ezen “total diplomáciai” hadjárat szervezése sikerrel járna. A VÉN RÓKÁK SZERVEZKEDNEK •% General Donovan mellett most Churchill is előállt és kéri, követeli, hogy a Nyugat Németországiakat fegyverezzék fel, mert szerinte csak azoknak a segítségével lennének képesek az oroszokat megállítani. Ugylát- szik, hogy nem igen bízik a hős angolokban, vagy a lázadó franciákban, akiknek ugyan elég há- borujok lesz a gyarmatokon is, hanem megint azt akarja, amit 1941 decemberében mondott, hogy “Hadd öljék egymást a németek meg az oroszok, annyival kevesebb baj lesz velük.” Még mindég nem mondott le ezen álmodozásáról az öreg róka, hogy a németeket az oroszok ellen tudja uszítani és mint a múltban, megint azoknak a vérén fog nagyobb hatalomra evezni, a tengerek királynője: Anglia. Ugyan azon iparfejedelmek itten, akik olyan lelkesedéssel fogadták Acheson haditerveit, nagyon is jónak, szükségesnek tartják, hogy nyugat németországiakat felfegyverezzék, mert az sok millió dollár, hasznot jelent azonnal az ottani, valamint az itteni ipartelepeknek, no meg valami reménységet, hogy megfogják azt védeni a szocializálások ellen. így természetes, hogy az első ilyen speciálisan képzett diplomatákat — kémeket — Nyugat Németországba küldik, ők fogják szervezni, vezetni azon németeket, akiket megbízhatóknak fognak találni a fegyverviselésre és más ilyen “totális diplomáciai” szolgálatra. Mi tudjuk az sem lesz sikeresebb mint a régi diplomaták, mert a rendszer, melyre építenek rothadt, nem ad nekik szilárd alapot. OLEOM ARG ARIN Több évtizeden át tartó éles harc után az amerikai kongresz- szus végre eltörülte azt a spciá- lis adót, amit az OLEOMARGA- RIN név alatt ismert vaj-utánzat fogyasztására szabtak ki. -Nem sokkal az oleomargarin feltalálása után a tejtermeléssel foglakozó amerikai farmerok kierőszakolták ezen vaj-utánzatra a fontonkénti tiz centes adót, mert azt állították, hogy a sokkal olcsóbb utánzat tönkre fogja tenni a tejtermelő (dairy) farmerokat. Most, hogy ezen speciális adót végre megszüntették, az olvasókat bizonyára érdekelni fogja az oleomargarinra vonatkozó alábbi adatok. Franciaországban III. Napoleon idejében igen nagy volt a vajhiány s azért dijat tűztek ki vajpótlék, vagy vajat helyettesítő anyag feltalálására. A dijat Hippolite Mege-Mouries nevű egyén nyerte el 1870-ben azzal az anyaggal, amit azóta az oleomargarin néven hoznak forgalomba. Az oleomargarin alapanyaga a tiszta marhafaggyu, amit felolvasztanak, majd nagyon lassan lehűtik. Amikor arra a pontra hül, hogy éppen kocsonyásodik, vagyis már nem folyékony, de még nem is szilárd, igen nagy nyomással rendkívül finom szűrőn átpréselik, igy a zsircseppe- ket megtörik. Az átpréselt cseppek hideg vizve esnek, ahol a durvább rész elválik, a finomabb részt aztán pasztőrizált tejjel összeköpülik. Ilyen volt az eredeti oleomargarin. Később azonban a köpülés előtt már többféle növényi olajat kezdtek hozzáadni. Ilyen olajak a kókuszdió (coconut), vagy a gyapotmag olaj. Most már leginkább ez utóbbit használják, sőt olyan margarinokat is gyártanak, amelyeket tisztán csak növényi olajokból készítenek. De bármiből készítik is az oleomargarint, a lényeg mindig az, hogy az igen finomra tört alapanyagot az előre elkészített, — mint mondják, — MEGÉRLELT pasztőrizált tejbe köpülik fel. Az igy kapott margarin mindig tiszta fehér, a vaj ellenben függ attól, hogy mit eszik a tehén, a zöld füvet evő tehén vaja szép sárga. Miután ezt a szint kedvelik a fogyasztók, a vajat növényi festékekkel festik sárgára, amikor arra szükség van. Ugyanígy festik az'oleomargarint is. Ebben az esetben úgy az ize, mint a kinézése annyira hasonló a vajéhoz, hogy csak az igazán nagy szakértő tudja megkülönböztetni. Hogy a csalásnak elejét vegyék, törvényt hoztak, hogy csak fehér margarint lehet forgalomba hozni és a csomaghoz mellékelve adták a festőport, amit a fogyasztónak magának kellett belekeverni. Az uj törvény megszünteti ugyan ezt a módszert, de elrendeli, hogy vendéglőkben a margarint háromszög alakú darabokban kell felszolgálni, igy az alakról ráismerhet a fogyasztó. Ha a kinézés és iz szerint nehéz is megkülönböztetni a vajat a margarintól, a külömbség igen könnyen mutatkozik, ha egy picikét kanálra teszünk és a láng fölé tartjuk. Amig a vaj lassan megolvad, addig az oleomargarin pattogó hangot ad és fröcs- kendez olyanformán, mint amikor a zsírba pici kis viz kerül. DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÄSAHOZ április 1-ig: Ch. Nagy, Fort Lauderdale 4.00 F. Zsámár, Phila................ 2.00 Wm. Berkovits, Cleveland 1.00 A. Erős, Los Angeles ..__ 4.00 Mrs. J. Szilvágyi, Detroit.. 1.00 A. Lachkó, E. Saugatuck.. 1.00 S. Vég, Toledo........................50 J. Fábián, Los Angeles .... 5.00 Helen Adams, Los Angeles 2.00 B. Krajnik, Trenton ____ 2.00 F. Rontó, Chicago,______ 5.00 M. Bakos, Cleveland .......... 3.00 B. Goldstein, N. Brunswick 2.00 P. Csorba, New York....... 2.00 A. Bordás, Philadelphia_ 2.00 L. Szakács, Coroapolis __ 2.00 R. Deutsch, Miami _____ 2.00
