Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-08 / 1625. szám
I 1950. április 8. BÉRMUNKÁS s old»' TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A MI UTUNK Egy gyerekori barátom látogatott meg. Régen, vagy 45 éve együtt indultunk el a munkás- mozgalomba. Pár év után Amerikába vándorolt és az itt töltött 40 év rányomta a bélyegét a gondolkodására. Ö még ma is szocialista, mint ő mondja. Szervezetbe ugyan nem tartozik, de előfizetője az “Embernek”, ha alkalom jön rá, elolvas más munkáslapokat is, ha kérnek tőle ad is pár dollárt munkáscélokra és választások idején, vagy a Thomas-féle szocialista, vagy ha mód van .rá az SLP választási listájára szavaz. Ez az ő szociálistasága, semmi izgalom, semmi aktivitás, nyugodt kispolgári élet, amelyet ne zavarjon meg semmi, hogy ő nyugodtan szedhesse a házbért és kis tőkéjének kamatait. Ezért háború ellenes a maga módja szerint, mert az is zavarja a nyugodt kispolgári emésztését. Ezek után természetes, hogy nincs megelégedve a Bérmunkás irányvonalával, elismeri az olvasók és az irók áldozatkészségét, hogy önzetlenül Írják és fentart- sák a lapot, de az ő “szocialista” és “amerikai” gondolkodása homlok egyenest ellenkező a Bérmunkás nézetével. Minden egyes kérdésben, de főleg a magyar kérdésben, ahol nincs “demokrácia”, a hidegháború, az atombomba kérdésében, mert a hidegháborút az oroszok kezdték és ők azok akik nem fogadják el a Baruch tervet s közvetlenül akarnak tárgyalni ebben a kérdésben Amerikával, Nem a Nemzetek Szövetségén keresztül, ami szerinte a demokratikus és az egyenlőség elve alapja volna.- Természetesen még egy csomó más kifogása is van, amelyek szerinte nem olyan lényegesek, csak azt nem tudja megérteni, hogy ha nincs szigorúan kijelölt irányvonal, hogy van az, hogy az egymástól ezernyi mérföld távolságba élő irók, egyformán látják és írják meg a mondanivalójukat. Nagyjából a következő választ kapta az “elvtársam”, amely választ nem csak ő kérte, de nagyon gyakran kapjuk meg más hasonszőrű “szocialistáktól” is. A mi irányvonalunkat a Bérmunkásban állandóan közölt “Elvinyilatkozat” szabja meg. Ez az Elvinyilatkozat, az IWW kinyilatkozása, amelynél tömörebben, világosabban nem lehet kifejezni az öntudatos munkásság célkitűzését, amelyet magáénak vallhat nem csak az IWW tagja, hanem minden szocialista gondolkozásu egyén. Eltérés csak ott van, hogy ezt mint jól megirt frázist, nézzük-e, mint a barátomhoz hasonló “szocialista”, vagy pedig gyakorlati megvalósításáért küzd-e, mint teszi a Bérmunkás, annak irói és olvasói. “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet ösz- szes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Ez az Elvinyilatkozat, a marxista tudás, a “központi irányitó szerv”, amely lehetővé teszi azt, hogy a Bérmunkás irói egyformán lássák a világ eseményeit. Ez irányit az Írásunkban, a harcainkban, minden időben. De éppen igy gondolkodik és cselekszik a francia, angol vagy kínai munkás is, ha az irányitója a marxi tudás, ha a munkásosztály felszabadulására való komoly akarat meg van benne. Lehetnek lényeges és kevésbé lényeges taktikai eltérések, de a cél mindenkor egy, a bérrendszer eltörlése, amelyet viszont csak a megalkuvás nélküli osztályharcai és soha sem az osztályok együttműködésével lehet elérni. Aki osztály együttműködést hirdet, nemzeti, vagy nemzetközi alapon, az csak annyira szocialista, mint az én “elvtársam”. MAGYAR KÉRDÉS Tulajdonképen magyar kérdés nincs, mert az szoros kapcsolatban van az egész világkérdéssel, amelytől el nem választható. Ez különösen áll, ha a kérdést munkásmozgalmi szempontból vizsgáljuk meg, de ennek da.cára nagyképűsködés volna azt mondani, amit egyes ultra-forradalmárok hangoztatnak, hogy “mi amerikai munkások és nemzetközi forradalmárok vagyunk, minket csak amerikai kérdések érdekelnek, mert a mi harcunkat itt kell megvívnunk.” Ez egy frázis, amelyet a2Íok használnak, akik kibújnak a tények kényszere alól, de valójában az amerikai harcot is csak frázisok hangoztatásával vívják meg. Tagadhatatlan tény, hogy a Bérmunkás magyar nyelven Íródik, magyarul beszélő és olvasó munkások részére, kiket nem a kalandvágy, hanem az éhség, a szolgaság korbácsa kergetett ebbe az országba, hogy itt több szabadságot egy nagyobb darab kenyeret kapjanak, mint az óhazában. A Bérmunkás Íróit, olvasóit nem csak származási, faji kötelékek kötik a magyar néphez, hanem vérségi kapcsok is fen- állnak, mert alig van valaki közöttünk, kinek közeli rokonai ne lennének magyar földön. A Bérmunkás, amely 38 éven keresztül hirdette az amerikai magyar munkásságnak az Ipari Unionizmus elveit, soha sem tért és térhetett ki azalól, hogy a mindenkori magyar kérdéseket meg ne tárgyalja, amelynek a terjedelme attól függött, hogy az események milyen fontosak voltak a magyar nép és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából. Már pedig tagadhatatlan tény az, hogy a szülőföldünk ma a magyar nép, mint a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából oly annyira előtérben áll, hogy még akkor is állandó tárgy kellene, hogy legyen egy munkáslapban, ha az történetesen nem. magyar nyelven jelenne meg. Mi nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk tagjai semmiféle pártnak, nincs semmiféle kapcsolatunk más munkás, vagy politikai szervezettel. Mi tiszta Ipari Unionisták vagyunk, kik az IWW elvi alapján állunk és ez szabja meg az irányunkat minden kérdésben, igy a magyar kérdésben is. Mint öntudatos munkások, sem elfogultak nem vagyunk, sem irigyek és igy akkor is elismerjük az eredményeket, ha azt nem mi harcoltuk ki, ha azt nem az általunk vallott taktikával érték el. RENDSZER VÁLTOZÁS Magyarországon mint jól tudjuk, a második világháború folyamán legerősebben nyilvánult meg a hitleri irányzat, amely egyrészt a magyar uralkodó osztály évezredes árulási szokásainak, másrészt a gyalázatos Horthy rendszer 25 éves nevelésének tudható be. Ez a hitvány irányzat tette Magyarországot hadiszintérré, hagyta hogy az ország nagyrésze romokba omoljon össze, az utolsó pereik kitartva a hitleri imperializmus oldalán. A magyar nép szerencséjére a felszabadító harcot az orosz vörös hadsereg vívta meg, amely lehetővé tette, hogy a magyar nép ne csak a náci-nyilas uralom alól szabaduljon fel, hanem megszabaduljon az évtizedes feudál- “kapitalista uralom alól is. Amig az úgynevezett nyugati náci-fasizta uralom alá került országokba, mint Németország egy része, Olasz, Franciaországokban, amelyeket a nyugati hatalmak szabadítottak fel, az elmúlt öt évben, a régi elnyomó rendszert igyekszenek többé-ke- vésbé sikerrel visszaállítani, addig Magyarországon és a népi demokráciákban, teljesen megszüntették a kapitalista gazdasági rendszert,, amelynek a helyébe az állam lépett mint munkáltató, hogy fokozatosan kiépítse a szocializmushoz vezető utat. Mi természetesen nagy szimpátiával nézzük ezt a rendszer- változást, tudjuk, hogy ez nem az Ipari Demokrácia, még csak nem is a szocializmus, de tény, hogy a kapitalista gazdasági rendszer teljesen megszűnt, hogy a gyárak, bányák, általában a termelés élén munkások állnak és hisszük, hogy ez a mai állami tervgazdálkodás, amelyben termelés folytán előálott értéktöbblet többé nem a tőkések kasszájába vándorol, hanem az ország felépítésére, a fokozott iparosításra, a dolgozók jólété- nak a fokozására lesz fordítva, még nem szocializmus, de az ottani viszonyok között a lehető legjobb ut a szocialista társadalom megvalósítása felé. Jól látjuk azt a haladást, amelyet a magyar nép a felszabadulás, de főként az elmúlt három évben tett, látjuk az országnak a romokból való felépítését, a fokozatosan emelkedő jólétet, ellentétben a nyugati országok népével, amelyekben az életnívó folyton sülyed. Látjuk azt, hogy ott megszűnt a munkanélküliség, mig nyugaton, beleértve Amerikát is, folyton emelkedik, csak a fokozott hadi készülődés tolja el ideig-óráig a gazdasági válság teljes megnyilvánulását. Látjuk azt, hogy Magyarországon a dolgozó nép, a munkások, parasztok, mind nagyobb tért nyernek a termelés és az ál- lamaparátus irányításába, hogy a munkás és paraszt gyerekek töltik meg az egyetemek, a kollégiumok padjait, hogy ők adják a jövő értelmiségét, amely már egy lesz a dolgozó néppel, amelyből származik. Ezt nem csak mi látjuk igy, hanem jól látják a ma még profitrendszer alapján levő országok kormányai is és ezért van a nagy fenekedés, gyűlölet, uszítás a kapitalista rendszert megdöntő országok ellen. Jól látják azt, hogy amig a magát túlélt kapitalista rendszer képtelen megoldani a problémáit, a népeik állandó bizonytalanságban élnek, a munkanélküliség folyton nő és egy újabb hatalmas gazdasági válság előtt állanak, amely nyomorba fogja taszítani a nép nagy többségét, amely önkéntelenül is összehasonlítást fog tenni a folyton fejlődő, a munkanélküliséget teljesen megszüntető tervgazdálkodást folytató, a szocializmus útjára lépett államok népeinek helyzetét a saját helyzetével és fokozottabb mértékben fog harcolni a kapitalista rendszer felszámolásáért. Mindaz, ami az elmúlt években megnyilvánult a Truman doktrína, a Marshall terv, az Atlantic pact, az egész hidegháború nem más, mint tiszta osztályharc, a kapitalista osztály államainak harca világméretekben azok ellen az államok ellen, amelyek megszüntették a kapitalista termelési rendszert. A kapitalista kormányok ezt a harcot folytatják a saját népeik ellen is, a rendszerük védelmébe. A Bérmunkás álláspontját, íróinak a tollát véleményem szerint a magyar kérdésben — amelynek a sorsa elválaszthatatlan a többi országokétól — a fent idézett Elvinyilatkozat irányítja, amely nem csak fedi, de parancsolólag kötelezővé teszi, a magyar Népköztársaság és szövetségesei melletti állásfoglalást. Magyarország uj rendszere ellen, egységfrontba szítják a gyűlöletet az összes reakciós és liberális “szocialista?” lapok, a papok, a régi és uj Horthy-nyi- las legények. Könyörögnek isteneiknek, de főleg a'kormánynak hogy egy pár atombombával segítsék vissza uralomra a régi bitang rendszert. Mi nem állhatunk be ebbe a kórusba, nem üvölthetünk velük mindaddig amig az IWW Elvinyilatkozata alapján állunk, addig nekünk velük szembe kell állnunk, nem csak azért, mert a magyar népből, amely ✓
