Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-01 / 1598. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. október 1 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................. $2.00 One Year ........... $2.00 Félévié ..._......................... 100 Six Months ........... 1.00 Egyes szám ára .............. . 5c Single Copy ___________ &c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Biin és bünhődés “Az Ítélet igazságos”, mondotta Rajk László, amikor a budapesti Népbiróság kimondotta reá és társaira a halálos, illetve életfogytiglani börtönre szóló Ítéletet. Az ítélet igazságos, mondja nem csak minden forradalmár, de minden tisztességes ember, ha gondosan áttanulmányozta azt a vádiratot, amelyet Dr. Alapi Gyula ügyészségi elnök szeptember 6-án a Népbiróság elé terjesztett. A vádirat, amely a letartóztatás után csak hetekkel később jelent meg, hogy a nyomozás sikeres lefolytatását időelőtti leköz- lése ne veszélyeztesse, megdöbbentő képet nyújt arról, hogy a Horthy rendőrség és a nemzetközi imperializmus kémei milyen mélyen ásták be magukat a Magyar Népköztársaság felső köreibe, Okmányok és ezek bizonyító súlya alatt a vádlottak vallomásai igazolják azt, hogy milyen széleskörű kémhálózat volt az, amely felett a Népbiróság kimondotta a súlyos, de igazságos ítéletét. Rajk Lászlót 1931-ben kommunista röpiratok terjesztése miatt a Horthy rendőrsége letartóztatta. Ekkor írásban kötelezte magát arra, hogy a rendőrség szolgálatába áll. Vádlott társaiból Pálffy György 1945 óta volt a kémszolgálat tagja, Dr. Szőnyi Tibor 1938 óta áll az amerikai kémszolgálatba, Szalai András 1935-ben lett rendőrségi besúgó, Justus Pál 1932 óta a rendőrség besúgója. Ezeket a spicliket akiknek a felszabadulásig való működését számtalan forradalmár kivégzése, meggyilkolása megki- noztatása jelzi, más imperialista kémekkel együttesen valóságos szervezetbe foglalta össze az imperialista kémszervezet, igy egymást segítve sikerült magukat és számtalan társukat mélyen beásni a Magyar Népköztársaság vezető pozícióiba. Forradalmi aktivitásuk, a spanyol polgárháború, a földalatti mozgalomba való részvételük, mind rendőrségi utasításra történt, ismételten kerültek a Horthy-Szálasi éra alatt letartóztatásba, de mig társaik akasztófán végezték, ők kisebb büntetéssel uszták meg a dolgot, de ez alkalmas volt arra, hogy mint sokat szenvedett forradalmárok az élre kerülhessenek. így vált lehetővé, hogy a káros, gyalázatos munkájukat folytassák, igy kerültek Titoval való szoros kapcsolatba és tervezték ki a mai rendszer megbuktatását, a mai vezetők legyilkolását. De emellett szorgalmasan küldték a jelentéseiket az imperialista gazdáiknak, mindenről, ami a Népköztársaság életébe történt. A vádlottak mindannyian a forradalmi munkásmozgalomba a legförtelmesebb bűnt követték el, amikor társaikat, osztályukat árulták el, amely bűn elkötelezte őket arra is, hogy a nemzetközi imprializmus szolgálatába végezzék tovább, most már a hazaárulás bűnét. Ezt a bűnt minden ország törvénye a legsúlyosabb bűntettnek nyilvánítsa és a Magyar Népköztársaság az életét védte akkor, amikor a leleplezett kémekre a bünük súlyának megfelelő büntetést mért. .. Proletár elégtétellel állapítsuk meg azt, hogy a vádlottak között egyetlen munkás sem volt, ezt a tanulságot jó lesz megjegyezni a munkásmozgalmoknak és a legnagyobb óvatossággal kell kezelni minden olyan egyént, aki az osztályellenség soraiból jön át a munkásosztály harci táborába. Ma ismerve a vádat, ismerve az ítéletet, az áruló Rajk Lászlóval mondjuk, hogy: AZ ÍTÉLET IGAZSÁGOS VOLT! A legfőbb náluk, hogy műiden bányász szervezve legyen a bányászok gazdasági szervezetébe és a bányász unió gyűlésem leadott szavazatok, amik igazán jelentés a részükre. Az ő felfogásuk szerint szavazhatnak republikánusra, demokratára, vagy akár szocialistára. A szenet mindig csak a bányászok tudják kibányászni. Azért azután, ha egy jól megszervezett gazdasági szervezetben, meg van az ipari szolidaritás, a közvetlen cselekvéseikkel sokkal hamarább biztosabb engedményeket tudnak elérni, mintha a sokat ígérő politikusokra várnának. A bányászok jelenlegi sztrájkja meglepetésszerűen hatott különösen azokra, akik a tárgyalásokat figyelték a bányatulajdonosok és union vezetősége között. A bányászok szerződése junius 30-án lejárt és azóta még nem tudtak megegyezni. A déli bányák tulajdonosai azzal az ürüggyel, hogy nincsen szerződés, hát ők nem hajlandók a tonnánkénti 20 cent befizetését teljesíteni a bányászok nyugdíj alapjára, Ahogy a fentiekről a bányászok tudósítást kaptak, mint egy ember, beszüntették a munkát. Senkit nem vádolhatnak a sztrájkra való hívásért. A politikusok mind némák lettek. A Taft-Hartley törvényeknek kiesett a feneke. Az az egy bizonyos, hogy amíg a bányabárók be nem fizetik a két hónapos hátralékot a nyugdíj alapra, addig a bányászok nem hajlandók, még tárgyalni sem, a fentiek elintézése után fognak csak az uj szerződésről tárgyalni. Eddig mindig az volt a jelszó: “NINCSEN SZERZŐDÉS NINCSEN SZÉN”. Nem csak a szénbányászok harcolnak a nyugdíjért, hanem a CIO-hoz tartozó nagy szervezeteknek is a társadalmi biztosítás a fő követelésük. A billiókat összeharácsoló amerikai kapitalizmus, mindent hajlandó áldozni, hogy a világ kapitalizmusát megmentse. Azonban, hogy azoknak, akik munkaerejükkel teremtették meg a sok felhalmozott billiókat, hallani sem akarnak arról, hogy azok jogosak a társadalmi biztosításra. Amíg dolgoztak, nem a politikai gépezetnek hajtották a hasznot, hanem azoknak, akik munkaerejüket megrabolták. így néz ki belülről az itteni “demokratikus” kapitalizmus. Henry P. Winsort, aki 52 évig dolgozott a General Electricnél, most nyugdíjazták és 52 évi nehéz munkája után 18 dollár és 66 cent havi nyugdijat fog kapni. Ezzel szemben Charles E. Wilson, aki a fenti társaság elnök-igazgatója, az utóbbi évek alatt félmillió fizetést húzott évente. Most ő is betöltötte az 50 évi “nehéz” szolgálatot és 55,000 dollár nyugdíjban részesíti őt a vállalat. Azt mondják, hogy itten az Egyesült Államokban mindenki egyenlő, mert itt tényleges “demokrácia” van. A SZOLIDARITÁS JEGYÉBEN AMBRIDGE, Pa. — (Tudósítónk jelentése) — Az American Bridge, Ambridge Plant vezetősége az amúgy is hatalmas üzleti hasznát úgy akarja még magasabbra emelni, hogy a munka megdolgozó csoportok létszámát akarja csökkentem. Egy-egy ilyen csoportban ez- ideig öt munkás dolgozott és bár csak a gyakorlatuk tette lehetővé a kiszabott munka elvégzését, a gyártelep vezetősége a csoportok létszámát négyre vágta le, de ugyan annyi munka végzését követelte meg. A munkások csak reggeltől délig dolgoztak az uj beosztásban és amikor a déli szirén megszólalt, a telep 2800 munkása kivonult a gyárból, amely e sorok írásakor munkaerő hiányában teljesen szünetel. A kis telep minden lakóját öröm tölti el a munkás szolidaritásnak ilyen szép megnyilatkozása láttára, ami magában rejti a dolgozók győzelmét is. P.L. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal eiósegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. Ipari szolidaritás (a.l) A sok mende-mondák, arra vonatkozóan, hogy a munkásoknak politikai pártokra van-e szüksége, nem kell jobb bizonyíték, mint az itteni bányászok jelenlegi sztrájkja, hogy az ipari szolidaritás a munkásosztálynak igazi fegyvere. Évek óta handa- bandáznak a képviselőházban, hogy társadalmi biztosítást adja- nak-e vagy nem. Természetesen a politikai gépezet mindennemű gazdasági rendszerben, csak osztályintézménye a fennálló gazdasági rendszernek. . Az amerikai bányászoknak, nincsen politikai partja. Hivatalosan nem is igen törődnek azzal, hogy ki hová adja le szavazatát. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemes: ik a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
