Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-01 / 1598. szám

1949. október 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI TRUMAN ELNÖK JELENT Pearl Harbor óta nem volt az amerikai sajtónak olyan szen­zációja mint most, amikor az el­nök bejelentette, hogy az ame­rikai kormánynak biztos tudo­mása van arról, hogy Szovjet Oroszországban is megtörtént az atombomba próba robbantá­sa és ezzel megszűnt Amerika monopóliuma az atombomba gyártását illetőleg. Ezzel a bejelentéssel a hideg háború, amely évek óta tartja izgalomban a világot, egy uj fá­zisba lépett, mert megszűnt a nyugati hatalmaknak az atom­bomba mindenhatóságában ve­tett bizalma. Ez a tény, amelynek a bekö­vetkezését minden elfogulatlan ember várta, kell, hogy letörje a háborús uszitók hatalmát, kell, hogy felnyissa Amerika és a nyugati hatalmak népeinek a szemét, hogy meglássák azt, hogy micsoda borzalmak várnak ma már nem csak az orosz nép­re, hanem az egész emberiségre, ha egy uj háború esetén mind a két fél az atombomba szörnyű­séges pusztitó erejét használat­ba veszik. Meg kell szűnnie annak, hogy a háború haszonélvezői, a hadi­szer gyárosok, magasrangu ka­tonatisztek, a hatalmukat vesz­tett politikusok, befektetéseiket féltő tőkések, továbbra is foly­tathassák a háborús uszításai­kat, készíthessék elő az emberi történelem legnagyobb tragédi­áját. Amerikát mint villámcsapás érte az elnöki jelentés, az atom­bombába beleölt sok ezer milliós befektet és értéktelenné vált mert az atombombának csak ad­dig volt értéke, amig az mono­pólium volt, amig csak az ame­rikai tábornokok jelenthették ki, hogy 70 Hiroshimát jelöltek ki az orosz térképen, de amikor a Szovjeteknek is módja van ar­ra, hogy szintén berajzolják Amerika és Európa térképeibe a maguk Hiroshimáját, akkor el­érkezett annak az ideje, hogy ne a háború haszonélvezői, hanem a tudósok, a becsületes, humá­nus emberek szavát hallgassuk, akik azt javasolják, l^ogy nem­zetközi törvények rendeljék el az atombombák megsemmisíté­sét, mielőtt azok semmisitik meg az emberiséget. Természetesen nem lehet vár­ni a háborús uszitóktól azt, hogy most magukba szállva, be­szüntessék a világ népét kiszi­polyozó hadi készülődést, sőt ezek még azt a tényt is, hogy a Szovjetnek is van atombombá,- ja, arra akarják felhasználni, hogy a felkészülést még jobban fokozzák, még több repülőgépet, még több atombombát akarnak, valami védő kerítéssel akarják körülvenni Amerikát, _ amely megvédi az atom támadás lehe­tőségétől. Azzal igyekezik meg­nyugtatni Amerika népét, hogy nekünk több repülőgépünk és több atombombánk van, mint a Szovjeteknek, tehát sokkal több várost tudunk elpusztítani, sok­kal több embert, asszonyt, gye­reket tudunk megölni, mint az oroszok. Mintha nagy vigaszta­lás volna az, hogy amig mi het­ven orosz gócpontot és annak lakosságát tudjuk megsemmisí­teni, addig az oroszok “csak” 8-10 amerikai várost és annak a lakosságát tudná megsemmisí­teni. Nem nagy vigasztalást ad New York, vagy Pittsburgh la­kosságának az, hogy velük együtt 4 vagy akár 10 orosz vá­ros és népe pusztul el azért, hogy az amerikai és angol nagy­tőke befektetései, az ázsiai pia­cokon megmeneküljenek, hogy a magyar-lengyel, stb. hatalmu­kat vesztett tőkések újra ura­lomra kerüljenek. Sem a tőkések befektetései, sem a paraziták uralmának a visszaszerzése, nem éri meg azt, hogy Amerika városai, amelyet az emberi munka és találékony­ság épített fel, romokká valljon és hogy millió és millió emberi élet pusztuljon el. A Szovjet nevében Vishinszky újra megtette az ajánlatot ar­ra, hogy a nagyhatalmak ülje­nek le és biztosítsák a békét, a népek szabad fejlődését és ha a háborús uszitóknak sikerül egy ilyen megegyezés elgáncsolása és Amerika és Európa népei tű­rik, hogy a nagytőke, a hadi­szállítók érdekeiért elinduljon egy olyan emberi katasztrófa, amilyent az atom háború jelent, akkor az emberi kultúra, de ma­ga az egész emberiség is pusz­tulásra van Ítélve. Bármennyire tunya is Ame­rika népe, bármennyire is le Marshall planezték Európa né­peit, mégis hiszünk abba, hogy az elnöki jelentés hatása fel­rázza őket és végetvetnek a pro­vokátorok uralmának és a sor­sukat saját kezükbe veszik, meg­teremtenek egy olyan társadal­mi rendszert, amely az emberi tudás nagyszerű teljesítményét, az atom erőt, az építés, az em­beri boldogság és nem a pusz­tulás, a megsemmisítés szolgá­latába állítják. KONCENTRÁLT TÁMADÁS Az Egyesült Nemzetek gyűlé­se ismét összeült, de mint a je­lek mutatják, miként eddig, úgy most is a cél nem az, hogy a nemzeteket közelebb hozza egy­máshoz, hanem hogy az ellenté­teket kimélyitse, a háborús hisz­tériát mégmagasabbra fokozza. Erős koncentrált támadás készül a Szovjetek ellen, amely­ben a nyugati imperializmus uj segédcsapatot kapott Tito dele­gátusaiban. Egyrészt Titonak szállított amerikai és angol gé­pek és kölcsönök, másrészt a bu­dapesti Rajk tárgyalás olyany- nyira nyilvánvalóvá tette Tito- ék szoros kapcsolatát a kapita­lista imperializmussal, hogy fe­lesleges a további bujkálás és most már nyíltan áll a nyugati oldalra Tito és panaszt tesz a Szovjetek és a Népi Demokrá­ciák ellen, hogy azok beleavat­koznak a belügyeibe, forradal­mat szítanak és ezzel veszélyez­tetik a békét­Chiang delegátusai is panaszt emeltek, hogy a Szovjetek tá­mogassák a kínai vörös kor­mányt és ala Tito, belügyeibe való beleavatkozást és a béke veszélyzetetést jelenti. Az amerikai sajtó nagy pub­licitást ad a panaszt tevőknek és erősen sürgeti az Egyesült Nemzetek beavatkozását, hogy megállítsák a Szovjet agresszi­ót. Teszik ezt akkor, amikor ép­pen aznap szavazott meg az amerikai kongresszus 1400 mil­lió dollárt az európai és ázsiai országoknak a felfegyverezésé- re, amikor Kina delegátusai mindent elkövetőiek, hogy újabb 100 milliókat kapjanak a Nép­kormányzat elleni harcra. Milyen jogon tiltakozik a szovjet ellenes csoport a tények­kel egyáltalán nem igazolt szov­jet támogatás ellen, amikor Amerika milliókat, fegyvereket repülőgépeket, hadianyagokat ad a szovjet ellenes államoknak. Milyen alapon nevezi a Szovje­teket provokatőröknek az ame­rikai sajtó, amikor éppen ők kö­vetelték, hogy az amerikai kor­mány dolgozzon ki egy az At­lantic Paktumhoz hasonló ázsi­ai szövetséget és azt miként az Atlantic Paktumos országokat, pénzzel és hadianyaggal támo­gassa. Miben nyilvánul meg a Szov­jet agresszió, mi csak egyetlen tényt látunk és ez az, hogy Vi­shinszky szovjet külügyminisz­ter javaslatot tett egy konfe­renciára, amely elsimítaná az ellentéteket. Erre a delegátusok ahelyett, hogy próbára tennék a Szovjet őszinteségét, előre kijelentik, hogy az propaganda, amely- lyel nem érdemes foglalkozni. Nagyon érdekes volna tudni, hogy mit szólna az amerikai kormány és a nagytőke sajtója, ha tegyük fel a Szovjet kihasz­nálná Amerika és Argentina közötti ellentétet, katonai szö­vetséget kötne Argentínával és felfegyverezné azt, akkor bizo­nyára tépnék a szájukat a szov­jet provokáció miatt, de most ezt Amerika cselekszi világmé­retekben, hát az nem provoká­ció, csak a “demokrácia védel- me . Pedig azt a sok ezer millió dollárt, amit a kormányunk igy elpocsékol, nagyszerűen felle­hetne itt is használni, munkanél­küliek segítségére, kórházak, iskolák építésére, a hajléktala­nok és putri szerű patkányfész­kekbe lakók részére való házépí­tésre és még sok mindenre, ami­re ennek a gazdag ország sze­gény népének szüksége volna, ez sokkal többet érne, mint rot­hadt, korrupt kormányok és ide­jét múlt társadalmi rendszerek megmentése, amelyeket vég­eredményben megmenteni úgy sem tudnak, mert megérettek a pusztulásra. A szovjet atombombája talán lehűti a háborús uszitók vad kó­rusát és módot ad arra, hogy a népek úgy rendezzék be az éle­tüket, társadalmi rendszerüket, ahogy azt jónak látják. “SZOROSABBRA A NADRÄGSZIJJAT” — mondja Attlee elvtárs, az an­gol király őfelsége miniszter el­nöke, pedig az angol nép már annyi uj lyukat csinált a nad- rágszijján a 4 éves “szocialista” uralom ideje alatt, hogy azt már összébbhuzni lehetetlen. Ugyan akkor jelentette ki ezt Attlee elvtárs, amikor a gyű­lölt Magyar Népköztársaság kormánya teljesen megszüntet­te a jegyek utolsóját, a kenyér jegyet, ugyanakkor 35 százalék­kal le is szállította annak az árát, amikor Budapest, amely csak egy negyede Londonnak 4-5-ször annyi gyümölcsöt fo­gyaszt mint London. Napi 60 vagon gyümölcsöt fogyaszt Bu­dapest és minden élelmiszer kor­látlanul áll rendelkezésére, pe­dig ott nincs Marshall plan, a magyarok nem kapnak 100 és 100 müliot Amerikától, mégis építik az országot, mégis tágíta­ni lehet és nem összehúzni a nadrágszijjat, de a magyar kor­mány nem őfelsége kormánya, ott a szocializálás nem a nagy­tőkések javára, hanem a népért történik, ott a tőkés nem kap megváltást, járadékot a gyár­ért. illetve ott egyáltalán nincs tőkés és ez okozza a magyar és az angol nadrág közötti kü- lömbséget. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) zett” munkások állították elő azokat. És sajnos, de a lapkiadók nem túloztak, mert valóban “szerve­zett munkások” állították elő azokat, de amig a lapkiadók ezt erénynek tüntetik fel, mi a leg­alávalóbb teljesítménynek mi­nősítjük azt. Mert a tény az, hogy ezen nyomdákban a munkások száz százalékos szervezettel rendel­keznek, de — és nagyon ajánla­tos minden munkásnak és az összes szervezeteknek is figye­lembe venni — 21 külömböző szakszervezethez tartoznak, me­lyeknek mind más és más idő­ben lejáró szerződésük van a lapkiadókkal. Nem sokat segítene a munká­sok harcán még az sem, ha mind a 21 szervezetnek ugyan azon időben járna le a szerződé­se, mert a hiba abban rejlik, hogy egy szorosan összevont iparban foglalkoztatott munká­sok 21 különböző, egymástól független szakszervezetbe van­nak széttagolva. Más szervezetbe tartoznak a riporterek és szerkesztők, ismét másba a gépírók és varityperek — akik a sztrájk ideje alatt a szedők munkáját végezték, — másba a szedők, ismét másba a gépmesterek és igy tovább egé­szen a sepregetőkig, de mind büszke arra, hogy “szervezett munkás”. Mindezen csoportokat más és más vezérsereg képviseli a mun­káltatókkal folytatott kollektiv tárgyalásoknál és gyakran a szorosan együtt dolgozó, de más szakszervezethez tartozók rová­sára. A szedők sztrájkja kéz­zelfogható bizonyítékot szalgál-

Next

/
Thumbnails
Contents