Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-01 / 1598. szám

1949. október 1.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

TRUMAN ELNÖK JELENT

Pearl Harbor óta nem volt az amerikai sajtónak olyan szenzációja mint most, amikor az elnök bejelentette, hogy az amerikai kormánynak biztos tudomása van arról, hogy Szovjet Oroszországban is megtörtént az atombomba próba robbantása és ezzel megszűnt Amerika monopóliuma az atombomba gyártását illetőleg.

Ezzel a bejelentéssel a hideg háború, amely évek óta tartja izgalomban a világot, egy uj fázisba lépett, mert megszűnt a nyugati hatalmaknak az atombomba mindenhatóságában vetett bizalma.

Ez a tény, amelynek a bekövetkezését minden elfogulatlan ember várta, kell, hogy letörje a háborús uszitók hatalmát, kell, hogy felnyissa Amerika és a nyugati hatalmak népeinek a szemét, hogy meglássák azt, hogy micsoda borzalmak várnak ma már nem csak az orosz népre, hanem az egész emberiségre, ha egy uj háború esetén mind a két fél az atombomba szörnyűséges pusztitó erejét használatba veszik.

Meg kell szűnnie annak, hogy a háború haszonélvezői, a hadiszer gyárosok, magasrangu katonatisztek, a hatalmukat vesztett politikusok, befektetéseiket féltő tőkések, továbbra is folytathassák a háborús uszításaikat, készíthessék elő az emberi történelem legnagyobb tragédiáját.

Amerikát mint villámcsapás érte az elnöki jelentés, az atombombába beleölt sok ezer milliós befektet és értéktelenné vált mert az atombombának csak addig volt értéke, amig az monopólium volt, amig csak az amerikai tábornokok jelenthették ki, hogy 70 Hiroshimát jelöltek ki az orosz térképen, de amikor a Szovjeteknek is módja van arra, hogy szintén berajzolják Amerika és Európa térképeibe a maguk Hiroshimáját, akkor elérkezett annak az ideje, hogy ne a háború haszonélvezői, hanem a tudósok, a becsületes, humánus emberek szavát hallgassuk, akik azt javasolják, l^ogy nemzetközi törvények rendeljék el az atombombák megsemmisítését, mielőtt azok semmisitik meg az emberiséget.

Természetesen nem lehet várni a háborús uszitóktól azt, hogy most magukba szállva, beszüntessék a világ népét kiszipolyozó hadi készülődést, sőt ezek még azt a tényt is, hogy a Szovjetnek is van atombombá,- ja, arra akarják felhasználni, hogy a felkészülést még jobban fokozzák, még több repülőgépet, még több atombombát akarnak, valami védő kerítéssel akarják körülvenni Amerikát, _ amely megvédi az atom támadás lehetőségétől. Azzal igyekezik megnyugtatni Amerika népét, hogy nekünk több repülőgépünk és több atombombánk van, mint a Szovjeteknek, tehát sokkal több

várost tudunk elpusztítani, sokkal több embert, asszonyt, gyereket tudunk megölni, mint az oroszok. Mintha nagy vigasztalás volna az, hogy amig mi hetven orosz gócpontot és annak lakosságát tudjuk megsemmisíteni, addig az oroszok “csak” 8-10 amerikai várost és annak a lakosságát tudná megsemmisíteni.

Nem nagy vigasztalást ad New York, vagy Pittsburgh lakosságának az, hogy velük együtt 4 vagy akár 10 orosz város és népe pusztul el azért, hogy az amerikai és angol nagytőke befektetései, az ázsiai piacokon megmeneküljenek, hogy a magyar-lengyel, stb. hatalmukat vesztett tőkések újra uralomra kerüljenek.

Sem a tőkések befektetései, sem a paraziták uralmának a visszaszerzése, nem éri meg azt, hogy Amerika városai, amelyet az emberi munka és találékonyság épített fel, romokká valljon és hogy millió és millió emberi élet pusztuljon el.

A Szovjet nevében Vishinszky újra megtette az ajánlatot arra, hogy a nagyhatalmak üljenek le és biztosítsák a békét, a népek szabad fejlődését és ha a háborús uszitóknak sikerül egy ilyen megegyezés elgáncsolása és Amerika és Európa népei tűrik, hogy a nagytőke, a hadiszállítók érdekeiért elinduljon egy olyan emberi katasztrófa, amilyent az atom háború jelent, akkor az emberi kultúra, de maga az egész emberiség is pusztulásra van Ítélve.

Bármennyire tunya is Amerika népe, bármennyire is le Marshall planezték Európa népeit, mégis hiszünk abba, hogy az elnöki jelentés hatása felrázza őket és végetvetnek a provokátorok uralmának és a sorsukat saját kezükbe veszik, megteremtenek egy olyan társadalmi rendszert, amely az emberi tudás nagyszerű teljesítményét, az atom erőt, az építés, az emberi boldogság és nem a pusztulás, a megsemmisítés szolgálatába állítják.

KONCENTRÁLT

TÁMADÁS

Az Egyesült Nemzetek gyűlése ismét összeült, de mint a jelek mutatják, miként eddig, úgy most is a cél nem az, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz, hanem hogy az ellentéteket kimélyitse, a háborús hisztériát mégmagasabbra fokozza.

Erős koncentrált támadás készül a Szovjetek ellen, amelyben a nyugati imperializmus uj segédcsapatot kapott Tito delegátusaiban. Egyrészt Titonak szállított amerikai és angol gépek és kölcsönök, másrészt a budapesti Rajk tárgyalás olyany- nyira nyilvánvalóvá tette Tito- ék szoros kapcsolatát a kapitalista imperializmussal, hogy felesleges a további bujkálás és most már nyíltan áll a nyugati oldalra Tito és panaszt tesz a

Szovjetek és a Népi Demokráciák ellen, hogy azok beleavatkoznak a belügyeibe, forradalmat szítanak és ezzel veszélyeztetik a békétChiang delegátusai is panaszt emeltek, hogy a Szovjetek támogassák a kínai vörös kormányt és ala Tito, belügyeibe való beleavatkozást és a béke veszélyzetetést jelenti.

Az amerikai sajtó nagy publicitást ad a panaszt tevőknek és erősen sürgeti az Egyesült Nemzetek beavatkozását, hogy megállítsák a Szovjet agressziót.

Teszik ezt akkor, amikor éppen aznap szavazott meg az amerikai kongresszus 1400 millió dollárt az európai és ázsiai országoknak a felfegyverezésé- re, amikor Kina delegátusai mindent elkövetőiek, hogy újabb 100 milliókat kapjanak a Népkormányzat elleni harcra.

Milyen jogon tiltakozik a szovjet ellenes csoport a tényekkel egyáltalán nem igazolt szovjet támogatás ellen, amikor Amerika milliókat, fegyvereket repülőgépeket, hadianyagokat ad a szovjet ellenes államoknak. Milyen alapon nevezi a Szovjeteket provokatőröknek az amerikai sajtó, amikor éppen ők követelték, hogy az amerikai kormány dolgozzon ki egy az Atlantic Paktumhoz hasonló ázsiai szövetséget és azt miként az Atlantic Paktumos országokat, pénzzel és hadianyaggal támogassa.

Miben nyilvánul meg a Szovjet agresszió, mi csak egyetlen tényt látunk és ez az, hogy Vishinszky szovjet külügyminiszter javaslatot tett egy konferenciára, amely elsimítaná az ellentéteket.

Erre a delegátusok ahelyett, hogy próbára tennék a Szovjet őszinteségét, előre kijelentik, hogy az propaganda, amely- lyel nem érdemes foglalkozni.

Nagyon érdekes volna tudni, hogy mit szólna az amerikai kormány és a nagytőke sajtója, ha tegyük fel a Szovjet kihasználná Amerika és Argentina közötti ellentétet, katonai szövetséget kötne Argentínával és felfegyverezné azt, akkor bizonyára tépnék a szájukat a szovjet provokáció miatt, de most ezt Amerika cselekszi világméretekben, hát az nem provokáció, csak a “demokrácia védel- me .

Pedig azt a sok ezer millió dollárt, amit a kormányunk igy elpocsékol, nagyszerűen fellehetne itt is használni, munkanélküliek segítségére, kórházak, iskolák építésére, a hajléktalanok és putri szerű patkányfészkekbe lakók részére való házépítésre és még sok mindenre, amire ennek a gazdag ország szegény népének szüksége volna, ez sokkal többet érne, mint rothadt, korrupt kormányok és idejét múlt társadalmi rendszerek megmentése, amelyeket végeredményben megmenteni úgy sem tudnak, mert megérettek a pusztulásra.

A szovjet atombombája talán lehűti a háborús uszitók vad kórusát és módot ad arra, hogy a népek úgy rendezzék be az életüket, társadalmi rendszerüket, ahogy azt jónak látják.

“SZOROSABBRA A

NADRÄGSZIJJAT” —

mondja Attlee elvtárs, az angol király őfelsége miniszter elnöke, pedig az angol nép már annyi uj lyukat csinált a nad- rágszijján a 4 éves “szocialista” uralom ideje alatt, hogy azt már összébbhuzni lehetetlen.

Ugyan akkor jelentette ki ezt Attlee elvtárs, amikor a gyűlölt Magyar Népköztársaság kormánya teljesen megszüntette a jegyek utolsóját, a kenyér jegyet, ugyanakkor 35 százalékkal le is szállította annak az árát, amikor Budapest, amely csak egy negyede Londonnak 4-5-ször annyi gyümölcsöt fogyaszt mint London. Napi 60 vagon gyümölcsöt fogyaszt Budapest és minden élelmiszer korlátlanul áll rendelkezésére, pedig ott nincs Marshall plan, a magyarok nem kapnak 100 és 100 müliot Amerikától, mégis építik az országot, mégis tágítani lehet és nem összehúzni a nadrágszijjat, de a magyar kormány nem őfelsége kormánya, ott a szocializálás nem a nagytőkések javára, hanem a népért történik, ott a tőkés nem kap megváltást, járadékot a gyárért. illetve ott egyáltalán nincs tőkés és ez okozza a magyar és az angol nadrág közötti kü- lömbséget.

Egyről-Másról

(Folytatás a 2-ik oldalról)

zett” munkások állították elő azokat.

És sajnos, de a lapkiadók nem túloztak, mert valóban “szervezett munkások” állították elő azokat, de amig a lapkiadók ezt erénynek tüntetik fel, mi a legalávalóbb teljesítménynek minősítjük azt.

Mert a tény az, hogy ezen nyomdákban a munkások száz százalékos szervezettel rendelkeznek, de — és nagyon ajánlatos minden munkásnak és az összes szervezeteknek is figyelembe venni — 21 külömböző szakszervezethez tartoznak, melyeknek mind más és más időben lejáró szerződésük van a lapkiadókkal.

Nem sokat segítene a munkások harcán még az sem, ha mind a 21 szervezetnek ugyan azon időben járna le a szerződése, mert a hiba abban rejlik, hogy egy szorosan összevont iparban foglalkoztatott munkások 21 különböző, egymástól független szakszervezetbe vannak széttagolva.

Más szervezetbe tartoznak a riporterek és szerkesztők, ismét másba a gépírók és varityperek — akik a sztrájk ideje alatt a szedők munkáját végezték, — másba a szedők, ismét másba a gépmesterek és igy tovább egészen a sepregetőkig, de mind büszke arra, hogy “szervezett munkás”.

Mindezen csoportokat más és más vezérsereg képviseli a munkáltatókkal folytatott kollektiv tárgyalásoknál és gyakran a szorosan együtt dolgozó, de más szakszervezethez tartozók rovására.

A szedők sztrájkja kézzelfogható bizonyítékot szalgál-