Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-24 / 1597. szám
1949. szeptember 24. BEK Ml) N K Á S 7 oldal A HÍREK NYOMÁBAN “NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL” Ilyen formában végződött az angol-amerikai dollár válság fölötti tárgyalás. Annyira nem közös megelégedéssel végződött, hogy jelentést is olyan zavarosat adtak ki, hogy még a szakértők sem képesek rajta eligazodni, nem még az átlag amerikai lapolvasó A sok ígérgetésekből, fogadalmakból áll. Például Amerika megígérte, az angol áruk részére leszállítják a vámot, ha — a kongresszus azt megengedi. Viszont az angolok megígérték, hogy igyekeznek a gyártási költségeket csökkenteni. Viszont, ha majd a munkások Angliában még jobban megszorítják a nadrágszijat és esetleg bérlevágásokat elfogadnának. Mert az biztos, hogy más helyen nem igen tudnak az előállítási költségen csökkenteni. Azt az amerikaiak megengedik — de ebből is harc lesz —, hogy a Marshall pénzen Kanadától vehessenek az angolok 75 millió dollárért búzát, de mi lesz a sok millió tonnás amerikai felesleggel? Ezt fogják az amerikai kereskedők, farmerok kérdezni. Az angolok megígérték, hogy könnyebbé teszik az amerikai tőkéseknek a dollárok befektetését az angol iparokba. Megkérdezhetik az angol munkások, hát akkor mi lesz a beígért szocializmussal, államosítással? Az angolok azt is Ígérik, hogy átadják Burma, Malay, Siam és India fölötti uralmat az amerikaiaknak, de ezt nem fogadják el az amerikaiak, mint valami nagy értéket. Azt ma már mindenki látja, hogy azért adja fel ezeket az országokat Anglia, mert úgy sem bírja azokat megtartani és nagyon is ráfizetnek, mert nem lehet azokat tovább is annyira kizsákmányolni, mint a múltban- Ha tovább is lehetne őket fejni, mint tették a múltban, akkor nem adnák át, de annyira rugósak lettek, hogy nem fejhetők többé. A PENZIÓ KÉRDÉSE Az elnöki vizsgáló bizottság úgy ajánlja, hogy az acéltröszt fizessen 75 dolláros penziót havonta és a betegsegélyt, haláleseti biztosítást a munkásaiknak. Persze a penziót csak a 25 évet dolgozott munkásoknak fizetnék, de az acéltrösztnek még az sem tetszik, nem akarják elfogadni, habár az union vezetősége örömmel kapott rajta. Ezt remélték Reufherék is, hogy ezen az alapon Fordal ők is megtudnak alkudni, minden sztrájk nélkül. Mostan hozzák a lapok, hogy az acéltröszt visszautasította ezen ajánlatot és a munkások sztrájkra készülnek. De mi megírtuk és láttuk az egész idő alatt azt, hogy amíg a bizottság vizs- gálgatott, addig az acélgyárakban dolgoztak fokozott erővel és halmozták fel az acélt, töltötték a raktárakat, készültek a sztrájkra. Most ezen kedvező alkalmat nem fogják elhalasztani, még akkor sem, ha három-négy havi sztrájk után csakugyan megadnák ezt a kérelmet, a penziót. De kapóra jön nekik az őszi esős idő és az utána következő tél, amikor a munkásoknak a kiadásaik fokozódnak és éppen akkor kényszerítik ki őket az utcára, picketvonalakra. Ezt várhatják a Ford munkások is, a Chrysler szintén örvendeni fog, ha kimennek sztrájkra, mert a lecsökkent eladás és az acél sztrájk miatt most már úgy hanem nagyon is költséges a reakciós, nekik engedelmeskedő kormányok fentartása, megvédése. Még a városokban is, mint Singapure, Hong Kong, valamint a más országok városaiban, ahol még nekik kedvező kormányok vannak hatalmon, a munkások szervezetei olyan erősek, hogy már nem lehet őket olyan mértékben kizsákmányolni, mint a múltban. A mezőket, vidéket már teljesen elvesztették még Burma, Siam, Malay, Indo-Kina országokban is. Most tudják, hogy ha a kínai győzelmes néphadsereg leér az említett, általuk annyira féltett gyarmati országok határaira, akkor adhatnak modern amerikai ágyukat, a városok ostromlásához annyira szükséges hadi- felszereléseket, melyeket a kínai néphadsereg Chiangtól szedett el és sikeresen használta a kínai városok bevételére is- Dél- Ázsiában is a reakciós elemek, a külföldi csapatok segítségével — és a modern fegyvereikkel — csak is a nagyobb városokban birt megmaradni, melyet ásóval-kapával, vagy kisebb lövőszerszámokkal nem tudnak a forradalmárok megostromolni, bevenni. Azonban a modern fegyverek beszerzése és a kínai forradalom sikerem felbuzdult tömegek, de különösen ha ki is képezik őket, sokkal gyorsabban és sikeresebben tudnak megbirkózni a külföldiek által kontrolált reakciósokkal. Arra is van kilátás, hogy ezen titkos ellenforradalmi akciókra adott pénzt az elnök ur, majd olyan 5 százalékos hazafiakra bízza mint Vaughan, Maragon, és Hunt, akik legalább is 5 százalékot vagy még nagyobb osztalékot akarnak maguknak és kevés jutna a rendeltetési hely-’ re, ahol viszont nagyobb összegeket kellene majd adni az ellen- forradalmak szervezőinek, hiszen azok az életüket teszik kockára. no meg Soong, Kung, Chi- angék sem voltak megelégedve 5 százalékkal, pedig nekik még volt erős hadseregük védeni a bőrüket. Nagyon sok ázsiai Nagy Ferik, Vargák, Sulyokokat is kell majd ezen ázsiai országokból is kihozatni, az ilyen titkos szolgálataik ellenében, mert azokat is felismerik. Még ezeket, mint valami újdonságot eltudnak helyezni, cikkeket írattak a neveik is le kellett volna nekik lassulni vagy egyáltalán lezárni. Azonban olyan rossz és kétséges ezen iparok által fizetett penzió, hogy éppen az unionok- nak kellene valamit tenni az ellen. Ugyanis a munkást leköti egy iparhoz egész életre, akármilyen rosszul bánnak vele ott. De viszont, hogy ha egy üzemnél már nagyon sok az öreg munkás, akkor az üzem csődöt jelenthet és átszervezik más név alatt, akkor kirúghatják a régi munkásokat és fiatalokkal kezdhetik újra, még akkor is, hogy ha ugyan azok a főrészvényesek maradnak az uj név alatt. alatt, melyeket jól díjaztak. De már az európai országokból isr a későbben menekülteket nem igen tudják elhelyezni. írókat faragnak belőlük, hiszen már annyian vannak, mint a tarka kutyák. Sokkal nehezebb lesz majd a kínai, koreai, burmai, malayi nagyferiket elhelyezni, legfeljebb mosodákat nyithatnak azoknak. Nincs kétség abban, hogy nagyon sokan fognak jelentkezni az ázsiai országokban is, hogy ezen sok millióból osztozkodjanak. Egymást fogják túllicitálni az ellenforradalmiságukban, kommunista ellenességben, de Ázsiában nagyobb árakat kell majd fizetni, mint Európában, ottan sokkal hamarább lenya- kalják az embert, mivel még a forradalom most van folyamatban, nincs megszervezett erős kormány, amely tárgyalásokat rendezzen, börtönket tartson fel az ellenforradalmárok, amerikai ügynökök részére, mint az európai országokban- Valamint nem lesznek ott amerikai konzulátusok, repülőgépek, autók, hogy a rajtacsipett ügynököket kiszállítsák. Nem olyan kicsi országok azok és nem olyan közlekedéssel, közeli németrosztrák határokkal, mint a közép európai országok. No meg ottan nem fognak kapni útlevelet, hogy A chicagói villamos és magas- vasutak alkalmazottai 5 cent bérjavitást kaptak. Egy és ugyanazon időben, amikor az igazgatóság a bérjavitást újságolta, hírül adta azt is, hogy a viteldijat 13 centről 15 centre, a villamoson, a magasvasuton pedig 20 centre emelik. Vagy két három évvel ezelőtt, a mi jó 5 és 10 percentes városi honatyáink leszavaztatták, hogy a város vegye illetve vásárolja meg a villamos és magasvasut felszereléseit. 112 millió dollárért vették meg. Mielőtt a város átvette a viteldij 7 és 10 cent volt, a vétel után megállapították, hogy az egész berendezés hasznavehetetlen. Senkinek sem jut eszébe, hogy kérdőre vonná a honatyákat, hogy miért fizettettek ki a város pénztárából 112 milliót. Néhány hónapra a vétel után felemelték a viteldicsak hagyják el az országot, hagyják békén a népet. Ázsiában sokkal véresebbek a forradalmak, tömegesen végzik ki, fejezik le a forradalmárokat és családjaikat, igy természetesen a forradalmárok is “visszafizetik a kölcsön kenyeret”. Éppen most van a lapokban, hogy a hollandok kivégeztek 6 forradalmi vezetőt és az indonéziai kormány az Egyesült Nemzeteknél tiltakozik, a béke és az egyezmény megszegésével vádolja a hollandokatKépzeljük el, ha ezeknek a kivégzett forradalmároknak a fia, rokonai, testvérei fognak hatalomra jutni és kezeikbe kerülnek azok ,akik kivégeztették a testvéreiket és azok, akik elárulták az ellenségnek, nem lesznek irgalmasabbak velük szembe. Az ilyen tömegkivégzések Kínában napirenden vannak, sőt Burmában, valamint minden más ázsiai országban is, ahol a nép lázad az elnyomóik, külföldi tőkések ellen. Azt hiszem, hogy még a nagyobb — 150 millió dollár — is nagyon kevés 'esz Ázsában a sikeres ellenforradalmat megszervezni. Annyi haszna azonban lesz a szocialista tervgazdaságra tért európai országoknak, hogy kevesebb ügynök lesz majd oda küldve és a jegyzék-gyár leginkább az ázsiai ügynökökkel lesz majd elfoglalva. Arra is jó lesz, hogy az ázsiai nép meglátja, hogy az amerikai kormány a legaljasabb, pénzért mindenre, hazaárulásra is hajlamos egyénekkel lesz egységfronton a néptömegek ellen. A nép fogja tudni, hogy akik az amerikaiakat szolgálják, azok mind fizetett ügynökök, árulók és csak pénzért teszik azt a szolgálatot, ezt maga a javaslat ig igazolja, amint azt tervezik, amilyen célra kérik azt a sok milliót. A HAMIS 10 ÉS 20 DOLLÁROSOK, amelyekkel külföldi pénzhamisítók elárasztották Amerikát, sajnos, mind kevesebb gondot okoz a munkásoknak, akik munkanélküliségükben csak centek- el számolhatnak. jat 1 centel, hat hónap múlva 2 centel, másik hat hónap múltával már a 7 centes viteldijból 13 cent lett és ma tudtunkra adták, hogy ha üzembe akarnak maradni, 15 és 20 centre kell a viteldijakat emelni. Amikor a közlekedési eszközök a bankárok kezeiben voltak, a 7 centes viteldijból, vagyis a tiszta haszon 50 százalékát adó fejében a városi pénztárba szolgáltatták be. Ebből az adóból évek hosszú során, több mint 47 millió dollár gyülemlett össze. Ma a közlekedési eszközök a város tulajdona, adót nem fizetnek, az utak jókarban tartását is a város fedezi a beszedett automobil adókból. A washingtoni 5 és 10 percentes honatyák szégyelhetik magukét, hogy a chicagóiak lepipálták őket, mert ők 40-50 százaléknál is többre dolgoznak. Az ellenforradalmak pénzelése (Folytatás az 1-ső oldalról) A NÉP TULAJDONA
