Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-24 / 1597. szám
6 oldai bérmii nkás 1949. szeptember 24. A munkásosztály harca “Ha életem sorát meghányom-vetem” (a.l.) Tűrhetetlen gazdasági helyzet késztette a munkásokat harcra. Úgy a feudális jobbágy rendszerbe, mint magába a kapitalista társadalomban, gazgasági kiváltságuk révén képesek a társadalom irányítására. Az egész emberi társadalomnak az alapvető hibái mindig a magántulajdon rendszerre vezethető vissza. A vagyon felhalmozás egyesek részéről osztályozta az emberiséget. A nincstelenek létkérdése állandóan jobban és jobban függővé lett azoktól, akik mindig több és több vagyont halmoztak föl. Természetesen ez a vagyon fölhalmozódás, csak úgy jöhetett létre, hogy a nincstelenek termelő munkaerejét kamatoztatták úgy, hogy azok akik ténylegesen a munkát végezték, munkájuk fejében csak egy kis hányadát kapták vissza. így keletkezett azután azok részére az “értéktöbblet” akik a munkáltatók voltak. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy az emberi társadalom minden hibái a magántulajdon rendszerén alapszik. A munkásmozgalmat is a fenti gazdasági körülmények hozták létre. A visszamaradóttabb országokban, csak is a gazdaságilag kiváltságos osztály gyakorolhatta polgári jogát. Az érvelésük az volt, hogy a nincsteleneknek nincs mit védelmezni, mert az adót is csak azok fizetik, akik vagyonnal rendelkeznek. Természetesen azután maga a törvényhozás is mindig csak a gazdaságilag kiváltságos osztály érdekeit szolgálta. Fejlettebb ipari államokban láttuk, hogy maga az uralmon levő kapitalizmus a népeknek a legelemibb jogát a szabad, titkos választó jogát biztosította, hogy elvegye azon látszólagos harcoknak az élét, hogy egyszerű polgárjogokat biztositTermészetesen ez igen jó sakkhuzás volt az uralkodó osztálytól, mert a nincstelenek már többé nem a tényleges okozatok ellen folytatnak harcot, hanem annak csak árnyéka ellen, ami csak osztályintézménye a gazdaságüag kiváltságos osztálynak. A munkásosztály célkitűzése megszüntetni a kizsákmányolás rendszerét. Az IWW, a föntebb felsorolt tények alapján, megalakulásakor megállapította, ha a munkásosztály valóban felakarja önmagát szabadítani, mindennemű kizsákmányolás alól, akkor a harcot ott kell kezdeni, ahol a kizsákmányolás tényleg történik. , A munkásosztály harcainak ott kell folyni, ahol az élet javait termelik. Még politikai vívmányokat is csak úgy érhet el a munkásosztály, ha van hozzá elegendő gazdasági ereje. A gazdaságilag szervezett bányászok, sokkal több előnyöket vívtak ki maguknak, mint az összes Ígérgető politikai vezetők tettek volna érdekükben. A 450 ezer szervezett bányász, ipari szolidaritásuk révén kényszeritették a bánya bárókat, hogy minden tonna kibányászott szén után 20 centet kötelesek a bányászok jóléti pénztárába befizetni, amiből azután a nyugdíjra jogos bányászok havi 100 dollárt kapnak. Tudjuk, hogy az itteni bányászok a szervezetük keretein belül, sohasem részesültek szocialista nevelésben. Azt azonban tudják, hogy úgy az aggkori nyugdíj, meg más jóléti kedvezmények, egyenesen az ő gazdasági érdekeiket van hivatva szolgálni, azért is hajlandók közvetlen harcot folytatni. A munkások harcai csak attól vannak függővé téve, hogy mennyire hisznek az egységes gazdasági szervezett erőbe. Ezt az egységes gazdasági erőt úgy szerezheti meg a munkásosztály, ha egy ténylegesen osztályharc alapján álló ipari szervezetbe tömörülnek. Az IWW megalakulása óta azt tanítja, hogy a munkásosztály harcát, csak maga az iparüag jól megszervezett munkásosztály viheti győzelemre minden kívül állók közvetítése nélkül. Az IWW által képviselt ipari uniónak, úgy elméletét és annak gyakorlati keresztülvitelét, nagyon könnyű megérteni és mégis csak azok tudják megérteni, akik valóban szabadulni akarnak, a kizsákmányolásnak mendennemü fajtája alól. Legyen az magán vagy állami! Nagyon természetes, hogy a kizsákmányolást közvetlenül viselőknek minden reményük arra a harcra kell, hogy irányuljon, ami azt ténylegesen megszünteti. Az IWW által hirdetett ipari szervezet a legtisztább szocialista elmélet- Gyakorlatban pedig a megszervezett munkásosztály ténylegesen maga tölti be osztályának hivatását, hogy ipari szervezetén keresztül irányítja a termelést és szétosztást. Tiszta és érthető magyarázata annak a fölfogásnak, hogy mivel a termelő munkaerő a legfontosabb része egy szabad ipari demokráciának ezért nagyon fontos, hogy a legfőbb hivatást is maga az iparilag megszervezett munkásosztály töltse be, de nem mint kiváltságos egyének, hanem minden intézkedés kizárólag a szervezeten keresztül kell, hogy történjen. Nagyon is észszerű, mert egy szocialista társadalom, nem is lehet más, mint egy szabad, demokratikus ipari állam, ahol az ipari képviseletet az ipari szervezetben megválasztott és arra a legalkalmasabb, de már többé nem politikusok, hanem ipari szakértők kell hogy irányítsák a gazdasági alapokon nyugvó társadalmat. Az IWW nem a soha be nem teljesülő kifejezésekre fekteti programját, hanem valóban munkástársadalmat kíván megvalósítani, a munkások tényleges ipari szervezetének irányításával és annak állandó ellenőrzésével. , A “Half Hour” mosodában vagyok, szokásos heti ruhámat mosni. Egy automobilból kiszállva, csinos nő jön be pár darabka ruhával és mellém leülve várja mig az kész leszBeszédes természetű lehetett, mert mindent megpróbált, hogy szólásra bírjon. Látva barátságtalan arcomat, képeslapot vett elő és böngészni kezdte. Egyszer felkacagva mutatja, hogy a ké- peslapon levő egyik nő — ki csodálatosképen bevallja a születési évét — ugyanannyi idős mint ő. Odanézek és nem akarom elhinni, hogy a képeslapon levő nő, mellettem ülő szomszédom és én ugyanazon nap születtünk. A képet nem kérdezhettem meg, de hirtelen vágyat éreztem megtudni, hogy egy velem egykorú nő vájjon hogyan élt eddig. így aztán közöltem vele, hogy én is ezen a napon születtem, meg is kérdeztem tőle, mit csinált eddig? Elmondta, hogy gazdag szülök gyermeke, eddig semmiben se volt hiánya. Iskolái elvégzése után egy évre Califomiába, majd egy évre Európába küldték szülei, aztán hazajött és férjhezment gyermekkori szerelméhez. Most van egy gyermeke, szép háza, autója, társasága. Mellékesen megjegyezte, hogy most Canadába készül férjével szabadságukat eltölteni, de hogy jobban tudjanak szórakozni, gyermeküket szüleinél hagyja. Kíváncsian kérdezte, hogy hát én? Most rajtam lett volna a sor. De lejárt a félóra, vettük ruháinkat és sürgős dolgaimra hivatkozva megígértem neki, majd legközelebb én is elmondom sorsomat. Betartom Ígéretem, ime: Hát kettőnk között csak any- nyi az érdekes, hogy egy napon születtünk. Tovább sorsunk, sajnos nagyon is ellentétes. Nekem nem volt gyermekkorom- Nem, nem lopták el tőlem azt, hanem nagyként születtem Mindig tudtam mi a gond, mi a nélkülözés. Iskoláim elvégzése után nem küldtek szüleim tanulmányútra, hanem dolgozni mentem és megtanultam nagyon is hamar az élet útjait. Ö külföldről hazajött, hogy férjhezmené- se után a már elkészített és berendezett lakásba, megkezdje uj életét. Az én utam — amikor azt hittem, hogy már révbe jut végre — egész máshová vezetett. Nekem is előre elkészítették a lakásom, mely egyben síromul is kellett volna szolgáljon. Nem szülő, hanem ellenség készítette. Már nem újság, már nem megható AuSwitz. Csak úgy eszembe juttatta ez a véletlen találkozás, hogy talán egy azon időben mi ketten, akik itt összetalálkoztunk, ezelőtt néhány évvel milyen különböző utakat tettünk. Ő férjével nászuton, én szüleimmel, testvéreimmel a halálvonaton. őt hazaérkeztekor berendezett lakás, enyéimet, engemet a gázkamra várt. ő azóta is gondtalanul él, és megszabadulásom óta is hányódok-vetődök, gondjaim egy percre sem csökkenve. Soha nem bántott igy a tudás vágya, tudni miféle hatalom az, amelyik igy irányítja az életeket. Hisz egyszerre jöttünk a világra, miért nem osztódott meg kettőnk között a jó? Miért kellett mindennek megtörténni ami velem történt. Miért ne vi- hetném gyermekemet én is szüléimhez, ha egy kicsit pihenni akarok. De ha számotvetek magammal a legnagyobb, a legmélyebb fájdalmat, hogy ha “éltem sorát meghányom vetem”, nekem még az a megnyugvás sem adatott meg, hogy egy sir legyen, amit megkönnyezhetek. Hisz annyiszor hallottam, hogy még a halott anyánál is megnyugvást lehet találni, ha annak sírjához kimegy valaki. De hol az én anyám sírja? Se valahol messze, se közel- Sok sok ezer emberrel együtt lett elgázolva, elégetve. Elmondtam kedves uj ismerősöm én is, amit mondhattam a magam életéről, de Te csak nyaralj nyugodtan és ne gondolj vele, hogy más fajta “élet” is van mint a Tied. B. Olga “ÖRDÖG SZEMINÁRIUM” A Vatikánváros rádiója igy nevezi azokat az iskolákat, amelyek Krisztust a katolikus egyháztól eltérő szellemben tanítják — Hol késik a kiátkozás? A PROFIT FEJLŐDÉSE Az Egyesült Államok 13 ké- mikai telepén a bérrabszolgák által előállított javakból a semmitevők osztálya 356 millió 848 ezer 271 dollárt raboltak el. A packing házak és vágóhidak munkásai 260 millió 886 ezer 753 dollár profitot termeltek. A petróleum finomító telepek munkásainak ki nem fizetett béréből 729 millió 151 ezer 113 dollár profitot vágtak zsebre a Satndard Oil, Sinclair, stb. olajfinomítók részvényesei. A bányatársaságok részvényesei 222 millió 590 ezer 680 dollár haszonnal zárták évi jövedelmüket. A vasúttársaságok 556 millió 426 ezer és 21 dollárt raboltak el a vasúti alkalmazottaktól. Bethlehem, Youngstown, National Wheeling, U.S. Steel, Inland Steel, mind hatalmas profitról számolnak be. Valameny- nyiök felülmúlta minden eddigi években elért profitot. A U.S. Steel, amely munkásainak 4 cent órabér javítást ígért a kért 30 cent helyett, az elmiüt évben csekély 129 millió 552 ezer 424 dollárt tartottak vissza a bérrabszolgák által termelt javakból. így folytathatnánk ezt hasábokon keresztül. Az 1948-ik esztendőben minden vállalat óriási profitra tett szert, mindenkinek jutott osztalék, csak a bérrab- szolgáknak nem- Minden vállalat fokozta vagyonát, osztalékát, csak a munkás kezek, a bérrabszolgák lettek szegények, vagy még szegénnyebbek.
