Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-24 / 1597. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .. ................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ____________1.00 *’.gyes szám ára ........... 5c Single Copy ___________ 6c ‘Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Bányabalesetek 1949-ben Az Egyesült Államok bányászati hivatalának jelentése szerint ez év első hét hónapjában 364 halálos szerencsétlenség történt. Január hóban kibányásztak 51 millió 524 ezer tonna szenet, amelyhez 72 bányász élete tapadt. Februárban 48 millió 269 ezer tonnát melyért 54 bányász fizetett életével. Márciusban 35 millió 469 ezer tonnát 48 áldozattal. Áprilisban 50 millió 139 ezer tonna volt a termelés 59 bányász fizetett életével. Májusban 52 millió 348 ezer tonna szenet termeltek 56 halálos szerencsétlenséggel. Júniusban 38 millió 677 ezer tonna volt a bányászott szén 49 bányász életének feláldozásávalJúliusban, amikor a bányászok csak heti három napokat dolgoztak a kibányászott szén 29 millió 961 ezer tonnát tett ki 26 bányász élete tapadt a bánya bárók profitjához. Súlyos vádak ezek a mai társadalmi rendszer ellen. A bányászok, gyáripari munkások vére, élete tapad a profit éhes kizsákmányoló osztály dollárjaihoz. Itt Amerikában a demokráciának csúfolt trösztök hazájában, nincsen kényszeritett munka, rabszolga törvény. Itt csak a munkás dolgozik, hogy bőségben, jólétben tartsa a herék osztályát! Az apám mindég azt mondotta: “így volt ez fiam ezer éven át és igy is lesz!” Ma az európai események örvendetesen mást bizonyítanak. Nekünk, forradalmi ipari unionistáknak nagy feledataink vannak. Szervezni, nevelni, tanítani Amerika bérrabszolgáit, hogy megakadályozza az imperialista osztályt az európai munkás demokráciák megfojtásában. Ne feledjük, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Csakis egy ilyen társadalomban lehetséges megszüntetni a bányák, gyárak, a termelő hadseregnek a tömeges mészárlását. Haladás a megsemmisülés felé “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása, a szekszervezeteket képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet.” Mi, akik az 1900-as években vándoroltunk Amerikába, szemünk előtt folyik le Amerika hatalmas ipari fejlődése és összpontosulása. 1900-ban Amerika leghataltamasabb ipari telepe a Federal Steel Co. volt 150 millió dollár alaptőkével. 1910-ben a U.S. Steel Corporation 1 billió 822 millió dollár alaptőkével rendelke- zett. Tíz esztendő leforgása alatt, több mint tízszeresére emelke- dett az acélipari társaság vagyoni értékeEz a társaság vitte a vezető szerepet egészen 1940-ig, amikor a Standard Oil Co. vette át a vezetőszerepet 2 billió 35 millió dollár alaptőkével. Ma még mindig a Standard Oil Co. vezet, de a kilenc év leforgása alatt a fenti összegről alaptőkéjét 3 billió 526 millió dollárra emelte, vagyis több mint a 20 szorosára az 1900-as év leghatalmasabb iparának. 1940-ben csak három hatalmas ipartelep volt az Egyesült Államokban, amely több mint egy billió dollár alaptőkével rendelkezett, U.S. Steel, Standard Oil és a General Motors. 1949-ben vagyis kilenc évvel később, egy teljes tucat a billiós alaptőkével rendelkező corporaciók száma, Du Pont, Bethlehem Steel, Ford, General Electric, Sinclair, Texco és még néhány más olaj társaság. A 25 hatalmas ipari vállalat közül melyet eme kimutatás felsorol, a Chrysler Corporació a legkisebb, amely csekély 541 millió dollár alaptőkével rendelkezik. Jó néhányan vagyunk, vagy lézengünk itt az Egyesült Államokban, akiknek szemei előtt játszódott le ez a hatalmas ipari vállalatok fejlődése. Jó néhányan vagyunk, akik az 1900-as években vándoroltunk Amerikába. Volt annyi pénzünk, hogy ide vándorolhattunk. Ma, egy emberélet eltöltése után, ha leltárt veszünk, oda jutunk ki, hogy ha vissza kellene vándorolnunk szülföldünkre, nem tudnánk annyi pénzt összehozni, hogy a közlekedési eszközök bitorlóit kielégítsük. Hová lett a mi munkánk gyümölcse? A fenti kimutatás fényesen igazolja, hogy hová! 1940-től 49-ig, vagyis a háborús prosperitás ideje alatt, a billiós társaságok háromról tizenkettőre szaporodtak. Jól fizet a háború- A kapitalizmus szívtelen, nem törődik azzal, hogy ember vérrel áztatott dollárokkal építi hatalmát. Az iparok mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása hozza meg a jövő társadalmát, a kizsákmányolás, a bérrendszer bukását. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) pót húztak azért, hogy az amerikai magyarság oldalán a fekete reakció propagandáját föntart- sák. Mondhatja nekünk Peyer Károly, hogy odaát terror rendszer van, az a Peyer Károly, aki a 25 éves Horthy terrort kiszolgálta, aki hozzá tudott lapulni ahoz a rendszerhez, mely heré- lőbicskával teremtett “rendet”, ahol Somogyi és Bacsó elvtársai és sok százan mások a Duna vizében és az orgoványi tömegsírokban pusztultak el, mig Peyer Károly Horthyékkal parolázott. Mi elhisszük azt, hogy a mai rendszernek vannak hibái, de mint osztályharcos munkások, a legbitangabb árulóknak tartjuk azokat, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy a mai rendszernek nagyobb hibái lennének, mint a Horthy rendszernek volt. Különösen vonatkozik ez olyanokra mint Peyer, akik eltudtak nézni más rendszerek hibái fölött és együtt működni velük, akiknek a munkásosztály ellen szörnyűbb bűneik voltak, mint esetleg bárkinek a mai rendszerben. És ma már a nyugati demokráciára hivatkozni nem okvetlen márka, sőt a szocialista munkások előtt egyáltalán nem márka. Látjuk ezt a nyugati demokráciát elsősorban Angliában, ahol a szocialista Peyerek rendelik ki a katonaságot a rakparti munkások sztrájkjának a letörésére és láttuk ezt a n vmga- ti demokráciát nemzeti működésben éveken keresztül Palesztinában- Ahogyan a politikai kommunista mozgalm a k na k vannak hibái, a szociáldemokrata pártmozgalmaknak még jóval több van. De a hibák letörésére külső beavatkozást kérni, mint ahogyan a Nemzeti Bizottmány teszi, ahol Peyer mint végrehajtó bizottsági tag szerepel, ez az ami aztán azt bízó- nyitja, hogy az árulási lejtőn nincs megállás. így tehát amikor Peyer Károlyt fogadtató bemutatásunkat elmondjuk, európai bucsu- zásának és amerikai megérkezésének alkalmából, minden lelkifurdalás nélkül felelőségünk teljes tudatában jelentjük ki, hogy egy munkásárulót látunk benne, a szocialista munkásmozgalom renegátját. Peyer Károly búcsúzik Európától, mi pedig az amerikai beérkezésének idején búcsúzunk el tőle. A LEJTÖN NINCS MEGÁLLÁS LONDONI jelentés szerint az angol font értéke egyharmadá- ra esett le. Ugylátszik, hogy azok a millió dollárok, amelyeket Washington folyósított az utóbbi hónapokban Angliának, már nem alkalmasak arra, hogy Angliát vissza helyezze vezető állásába. Az angol pénz esése, leértékelni fogja a nyugati blokkba tartozó nemzetek pénzét is, ami elsősorban a napi és hetibérekből élő munkásságot érinti súlyosabban az árak fentartása mellett. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egy re növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagf'ai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
