Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-09-24 / 1597. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act af March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1949 SZEPT. 24 NO. 1597 SZÁM Az ellenforradalmak pénzelése ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) ... (Vi ) A szocialista forradalom gyors térhódítása az ázsiai or­szágokban, agyon ijesztette az amerikai tőkésosztályt és csat­lósait, valamint, a velük szövet­séges országokat, Anglia, Fran­cia Hollandia országok urait is. Már a többi országok, amelyek nagy mesterek voltak az ellen- forradalmak, illetve a nekik en­gedelmeskedő kormányok hata- * lomra jutásában, most már te­hetetlenek, részben nincs elegen­dő pénzük azokat az urakat le- kenyerezni, részben a nép láza­dása folytán nem kifizető az ily gyarmati sorsban tartott nép fölötti uralkodás. így az ameri­kai kongresszuson, keresztül akarnak megszavaztatni 75-150 millió dollár körüli összeget, az ellenforradalmak pénzelésére és azon urak segítésére, akik az amerikaiakkal együtt hajlandók működni a népek ellen­Hogy az ilyen kommunista el­lenes urak pénzelését nyíltan el­ismerik, sőt még azt is megérte­tik az amerikai néppel, hogy ezen összegeken földalatti moz­galmakat fognak szervezni, ahol már a néphadsereg, illetve a szo­cialista tervgazdaságot kezdik megszervezni, vagy ahol már azok vannak hatalmon. így Kí­nában, Koreában is, ahol a tő­kés rendszer barátait már elker­gették és csak titokban, a föld­alatti áskálódás formájában ké­pesek még romboló munkát vé­gezni, esetleg ellenforradalmat megszervezni. Ebből a pénzből akarják meg­venni az olyan urakat, vezére­ket, akik még a reakciósok, an- gal-amerikai barátai kezében le­vő de már nagy veszélyben le­vő, Burma, Malay, Siam, Indo- Kina és a Chiang kezében levő területeken. Ilyen helyeken a hadvezérek, tartományi diktá­torok lepénzelésével próbálják hatalmukat fentartani. Azt elismerik, hogy ezen or­szágokban nem fegyverhiány miatt buknak el a reakciósok, igy nem arra van égetően szük­ség, hanem olyan vezérekre, szervezőkre, akik képesek vol­nának sikeresen ellenállni a nép forradalmának. Ahol pedig ha­talomra jutnak, ottan suttyom­ban ellenforradalmak, szabotá- lás, lázitással akadályoznák a szocialista tervgazdasági kiala­kulását, megszervezését és az újjáépítést. Azt remélik, hogy ha pénzt mutogatnak nekik és a vezérek kapnak is, akkor sokakat betud­nak vonni a szocializmus elleni harcba. Még az európai orszá­gokban vallott kudarcok sem elegendő intó példa nekik, hogy ahol már egyszer a nép a szoci­alista tervgazdaságra, a haladás útjára lépett, akkor ott bizony nagyon kevés sikereket érnek el a kapitalista , ezen esetben kizá­rólagosan amerikai ügynökök. Azonban már nagyon sokan van­nak az amerikai újságírók, poli­tikusok között is. akik ezt meg­látták és ellenzik, hogy még több amerikai adópénzt dobálja­nak el a patkányoknak, a fene­ketlen lyukba. Még a kormány sem látja le­hetőnek a szocialista tervgaz­daságot, a győzelmes forradal­mak sorozatát megállítani Ázsi­ában. Kínáról a világ legnépe­sebb és legnagyobb országáról már hivatalosan lemondtak, pe­dig egész Ázsiában Chiangék- nak volt a legjobban felszerelt és az amerikaiak által képzett, sőt vezetett hadserege, mégis csúfosan kudarcot vallottak. Ezen okulva, most már legin­kább a földalatti mozgalmakra, lázitókra, szabotálókra számíta­nak, hogy azok elég zavart tud­nak kelteni, esetleg idővel egy ellenforradalmat szervezni, aho­gyan ezt remélték Magyar, Ro­mán, Lengyel Csehszlovák or­szágokban is és saját beismeré­sük szerint ügynököket pénzel­tek ott is, hogy céljaikat elérjék. Bevinék is ezt ismerték be, amikor felajánlják Amerikának, hogy Indiát, Burmát, Malayt ve­gye át és próbálja megvédeni. Ugyan akkor a franciák is sze­retnék Indo-Kinát átadni az amerikaiak védelmébe. Most már nem, hogy hasznot tudná­nak azon országokból kihúzni, (Folytatás a 7-ik oldalon) “FEL VANNAK HÁBOROD­VA”, EZÉRT NEM DOL­GOZNAK PITTSBURGH — A pennsyl­vaniai bányatelepekről a hét elején tízezrével maradtak el a bányamunkások, a szén kiter­melésétől afeletti felháborodá­sukban, hogy a bányabárók az utóbbi hetekben nem fizették be a jóléti alapra a tonnánkénti 20 centeket. Emiatt a segélyen levő bá­nyászok már nem juthattak a havi támogatáshoz. A munkabeszüntetés óráról- órára terjed s a hét közepére félmillió bányamunkás felhábo­rodása, súlyosbítja az ország gazdasági válságát. A bányamunkások már bi­zonyságot szolgáltattak arra, hogy követeléseik mellett a győ­zelemig kitartanak. Csak egyetlen egyszer késtem az idemenekült renegátok egyi­két a szokás szerint e helyen bemutatni és fogadni, és már is szemrehányást kaptam, amiért majdnem megfeledkeztem erről a fontos hivatásomról. Akkor a csendőrőrmesteri ranggal diszel- kedő Sulyokról volt szó, akit el­akartam felejteni, gondolván aki a csedőrségnél még a kapi­tányi rangig sem vitte fel, nem méltó arra az ünnepélyes fogad­tatásra melyben a többi és még nagyobb renegátokat részesítet­tem. Nem akarok ilyen tévedés­be esni ismét, igy sietve raga­dom meg az alkalmat Peyer Ká­roly fogadtatására akinek hajó­ja éppen ma kötött ki s aki hol­napra már Nagy Ferenc, Eck­hardt, Pfeiffer, Sulyok, Fábián stb. renegátok társaságában fog ülni a kávéházi asztalnál, ahol az amerikai magyar munkáso­kat, legfeljebb csak Göndör Fe­renc és Nadányi Pál fogják kép­viselni. Annál inkább ragadom meg ezt az alkalmat, mert Peyer Ká­roly mint a szociáldemokrata munkásmozgalmi renegát hajó­zott be ide, sőt még mielőtt a hajója befutott volna, egy na­gyobb cikkben búcsúzott el Európától, s ezt a cikket ez a szocialista múltai rendelkező volt politikai vezér, pont Nadá­nyi Pál lapjában a bridgeportí náci lap nyomdokain haladó “Amerikai Magyarságában tet­te közzé. BÚCSÚ EURÓPÁTÓL cikkel letakarva lépett partra Peyer Károly, melyben mint ahogyan öreg anyókák fiatal­kori szépségeikről és kalandja­ikról szoktak meséket monda­ni, kiömlengi magát a 40 éves múltról. Nem tudom, hogy mi célja volt Peyernak ezzel a cik­kel, csak talán nem az, hogy ilyen előzetes nagyvezéri bemu­tatkozás nyomán, rezes bandá­val fogja fogadni a kikötőnél az amerikai magyar munkásság. Ha valami ilyesmi gondolatai voltak Peyernak, úgy már az első lépésnél, amit az amerikai szárazföldre tett, hatalmas csa­lódás érhette, mert a 40 éves munkásmozgalmi múltra hivat­kozva, egyetlen egy amerikai magyar munkás sem fogadta. Sőt még egyetlen magyar bá­nyász sem várta kézszoritással- Pedig az említett cikkében na­gyon kihangsúlyozta, hogy a Károlyi kormány alatt, a bányá­szok munkaidejét 12 óráról 8 órára redukálta és fizetésüket száz százalékkal felemelte. Mint­ha csak pontosan tudnák az amerikai magyar bányászok an­nak a gyalázatos paktumnak a részleteit, amit Peyer Károly a Horthy uralom idején sózott rá­juk, de amiről az Európától bú­csúzó cikkében elfelejtett emlí­tést tenni. Máskülönben is, az ilyen sze­mélyi ömlengés már nem újdon­ság az. amerikai magyar mun­kások előtt, minden idemenekült svihák hasonlóképpen nyilatko­zik saját magáról. Nagyon, de nagyon téved Peyer, ha azt hi­szi, ha mint halhatatlan vezér mutatkozik be, ez már pontosan azt a régi szociáldemokrata ta­nítást fogja eredményezni, melyre az egyetlen válasz, éljen. Es az, hogy 40 évvel ezelőtt lo­vasrendőrtől kapott kardcsa­pást, az amerikai magyar mun­kások előtt későn futott be ez­ért vitézségi érmet kollektálni. Az ilyen rendőrségi ütlegelések, melyek a Peyeri időkben tiz évenként megnyilvánuló, évfor­duló ünnepségek voltak, az ilyes­mi az amerikai demokráciában mindennapos jelenség, ahol a munkaharctéri sztrájkokban a rendőrbotot állandóan működés­ben tartják. így hát, a megérke­zésének első pillanatában meg kell győződjön Peyer Károly arról, hogy az a nagy dicsőséges vezérkedési múlt, amiről az európai bucsucikkében a saját dicshimnuszát zengi, az Ameri­kában nulla. A közelmúlt és a jeleni működéséről pedig az amerikai magyar munkásság fog véleményt mondani. így aztán mindjárt kezdetben eljátszotta a kártyát Peyer at­tól, hogy csak egy pillanatra is mint a magyar munkások képvi­selője álljon az amerikai ma­gyar munkások elé. Nem okvet­len azzal a ténnyel, hogy meg­szökött Magyarországról, sőt még azzal sem, hogy a jelenlegi bünperben bűnösnek mondták ki, hanem előttünk amerikai magyar munkások előtt elsősor­ban azért, mert belesülyedt ab­ba a társaságba, ahol a régi ki­rálysági hívők, Horthy vitézek és nyilasbetyárok húzódnak meg. Mi ismerjük ezt a társasá­got a múltból, a magyar nép el­len irányuló különféle árulásaik­nak szemtanúi voltunk itt. Mi- előttünk bármit prédikál ez a társaság és bármennyire hivat­koznak a demokráciára, minden­kor a népnyuzó kormányok mel­lett voltak és nem egyszer sá­(Folytatás a 4-ik oldalon) HETI KRÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents