Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-17 / 1596. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 17. Trónnélküli királyok Minden év szeptember első hétfőjén ünnepük a munkásokat az Egyesült Államokban. Vagyis ezen napot arra szente- ük, hogy a mindent megteremtő, de az általuk termelt javakból legkevesebbet élvező munkásokról dicshimnuszokat zengjenek, úgy a máskülönben munkásfaló, a nagytőke által irányított lapok, mint a “munkás barát” politikusok és mindazok, akik a munkások vérén élősköd- nek. Mindezt azért teszik, hogy megtévesszék a tudatlan munkások millióit, akik még hajlandók elhinni, hogy ők mégis csak tiszteletben és megbecsülésben vannak tartva és kidüllesztett mellel marsolnak a parádékban, melyeket ezen alkalommal szoknak rendezni, nem is sejtve azt, hogy ők azért kapták ezt az egész napi ünnepeltetést, hogy eltereljék figyelmüket a munkások nemzetközi, tehát igazi ün- népéről, május elsejéről. Május elseje nem egy ország nem is egy földrész, hanem az egész világ proletárságának ünnepi napjává lett avatva, saját maguk a munkások által. A nemzetközi munkásszolidaritást, az egész föld dolgozóinak egymás iránti megértését és az elnyomás elleni harc közös megvívását van hivatva szolgálni, megerősiteni. Mivel ezen végcél, a munkások felszabadítása csak is úgy lesz elérhető, ha a világ minden országának munkásai egyesülnek, testvériséget vállalnak egy- má siránt, a mai uralkodó egymás iránti gyűlölködés helyett, melyet sajnos az uralkodó osztálynak mindez ideig sikerült a munkásság között fentartani. Azok látva azt, hogy milyen veszélyt jelenthet a számukra a munkások nemzetközi egyesülése, láttuk, hogy Európában hogyan igyekeztek ezen májusi ünnepélyeket megakadályozni, vér- befojtani. Ugyanezt itt is megtették több esetben, de még hathatósabb eszköznek találták azt, hogy egy külön ünnepet adjanak az amerikai munkásoknak, hogy csak külön ünnepeljenek, hátat fordítva az egész világ elnyomott, halálharcot vivő proletárságának. Azon hipokrata dicséretek és magasztalások között, melyek ezen a napon elhangzanak, nekem feltűnt az akroni Beacon Journal (amely a nagy gumigyárosok lekötelezett lapja igy tehát munkásellenes) vezércikke és a bemutatott kép. A képen egy hatalmas termetű munkás áll, nagy kalapácsra támaszkodva, büszkén felemelet fejjel, széles mosollyal az arcán. A fején korona van, rákötve egy cédula, melyre az van írva, hogy “Rights Unaquiled in the World” ami annyit jelent, hogy az egész világon itt van a munkásoknak legtöbb joga. A kép fölé az van írva, hogy “Minden ember egy király”. A képet szemlélve elgondolkozunk azon, milyen arc, milyen szolgalelküség kell ahoz, hogy egy rajzoló, aki maga is munkás, a gazdái parancsára ilyen képet rajzol, hiszen ha egy szik- rányi fogalma is van arról, hogy a hírhedt Taft-Hartley törvény és más hasonló törvények alkalmazása, azonkívül a hatóságok és fegyveres erőszak alkalmazása, valamint a munkanélküliség korbácsának suhogtatása, a csőcselék akciók elnézése, stb. után Egy fontos határozat A magyarországi eseményekre vonatkozólag, hosszas élénk vita után az értekezlet megállapodott abban, hogy az IWW azon tanítása alapján állva, mely kimondja, hogy minden ország munkássága a sajátos adott viszonyukhoz képest szabják meg harci eszközeiket. Az értekezlet egyhangúlag magáévá tette, hogy a Bérmunkást széles rétegekben igyekszik “ terjeszteni a magyarországi mezőgazdasági és ipari munkások között. Felhívja Amerika öntudatos magyar munkásságát a Bérmunkás olvasóit, hogy ebben a munkában nyújtsanak segédkezet. Bérmunkást a magyar falvakba dolgozók asztalára nemcsak azért, hogy segítsük nevelni, tanítani a magyar dolgozókat, hanem legfőképen azért, hogy a magyar munkások milliói tudatában legyenek annak, hogy a tengeren túl Amerikában is van egy magyar lap, egy magyar osztálytudatos szervezet, amely az amerikai fejlett gazdasági viszonyokhoz mérten vívja az osztályharcot. Ennek a szervezetnek a tagságára minden időben, minden körülmények között számíthatnak a magyar forradalmi dolgozók, amig osztályharcot vívnak. És, hogy ezt tudomására hozzuk a magyarországi munkástestvéreink széles rétegeinek, szükséges, hogy minden igaz ipari forradalmár szerezzen előfizetőt, rendelje és rendeltesse meg a Bérmunkást ismerősei, barátai által, a magyarországi rokonainak, ismerőseinek, szak- szervezetek számára. Tanulni^ tanítani a mi kötelességünk. Ezzel tartozunk annak a földnek dolgozóinak, amelyen mi is születtünk. Tudom és láttam az országos értekezleten, hogy valamennyien megöregedtünk, jó né- hányunkat testileg ronccsá téve az utcára, a bizonytalanságba taszított a szívtelen, könyörtelen kapitalizmus. Magyarországi munkástestvéreink rerázták a földesurak, a fekete lelkű csuhá- sok, a magánkapitalizmus rabláncait és helyébe az államtulajdont vezették be, mint egy átmeneti formát, amelyen haladva kívánnak eljutni az ipari kommunizmus, az ipari demokrácia szabad társadalmába, amelyben megszűnik a szolgaság, megszűnik a bérrendszer. Ennek sikeres megvívásához van nagy szükség a Bérmunkásra. I mennyi joga marad az amerikai munkásnak, akkor gondolkodásba esne és rájönne, hogy hiszen neki sincs szabadsága, hanem a kényszer hatása alatt csinál ily hazug, megtévesztő képet. A képen még ott van Samu bácsi is, aki sokkal kisebb termetű és mosolyogva tekint a munkás óriásra (ezen sorok Írásakor már nem király, csak bérrabszolga) és meg van vele elégedve, hogy ilyen tévhitben tarthatja. A rajzoló egy kis hibát követett el, mert Samu bácsi köntösére nem tette oda a betűket, hogy N.M. A., ezáltal jelezve, hogy a nagytőkés munkáltatókat jellemzi. A vezércikk, amely a kép mellett van, most egy kicsit különbözik a megszokottnál. Miután megjegyzi, hogy a munkások büszkék lehetnek az utolsó néhány év eredményeire, mert 15 millió szervezett munkást számlálhatnak, amely felülhaladja a vezéreik legmerészebb álmát is. Hogy milyen eredményeket értek el, még soha nem ismert magas munkabéreket, stb. Rátér arra, hogy mennyire vigyáz- niok kell, hogy megszervezett erejüket ne használják irra, hogy tulköveteléseket állítsanak fel, mert ezáltal nagy kárt csinálhatnak. Ezzel megölhetik a ludat, amely az arany tojást tojja, vagyis tönkreteszik a gyárosokat és igy munkanélkül fognak maradni és depressziót fognak előidézni, stb. Itt kilóg a lóláb, kilátszik az., hogy azért Íródott a cikk, mivel az egyik nagy akroni gumi gyárban sztrájk van, tehát úgy a kintlevő, mint a többi gumi gyárakban még dolgozó munkásokat akarják megfélemlíteni. Talán még a depresszióért is a munkásokat akarják felelőssé tenni, remélve azt, hogy valaki el is hiszi. Érdekes, hogy amikor a rádión is ünnepelték a munkásokat ugyan akkor jelentették, hogy a közeli Massilon városban az egyik acél gyárat teljesen lezárták, ahol vagy 1700 munkás lett munkanélkül. Tehát a munka ünnepén ennyivel szaporodott csak egy városban a már hat millióra tehető trón nélküli királyok száma. Akik . úgy érzik, hogy az ő fejükön levő korona bizony tövisekből van fonva és sok álmatlan éjszakát fog okozni, különösen a mai megélhetési viszonyok között, mert bizony nem fogadják be őket sehova, nem úgy mint a tényleges trónvesztett királyokkal tették, hogy más országokban gangszter társaik kegyelembe fogadták és ott is semmitevéssel jólétben éltek tovább, természetesen a munkások verejtékén. Mig a munkások legfeljebb segélyt kaphatnak és alamizsnát, amely bizony nem jelent fejedelmi megélhetést. De fejedelemhez méltó jólétben is élhetnének a munkások különösen itt, az ipariig fejlett országban, ha a koronán a felirat igy szólna “Ipari Demokrácia” Akroni proli. MEGHALT RICHARD STRUSS A világhírű zeneszerző, aki Hitler idejében elhagyta Németországot és Svájcba menekült, csak a háború befejezése után ment vissza Németországba és most 85 éves korában meghalt. Észrevételem az országos konvencióról Csaknem teljesen szótlanul végig ültem az országos értekezletet. Sokszor lelkesedtem a küldöttek hozzászólásain, jelentésein, sokszor pirultam. Pirultam még pedig azért, hogy abból a lelkes, áldozatkész munkából, amelyet végeztek, oly hosszú időn át nem vettem ki részemet. Jóleső érzés vett rajtam erőt, amikor a központi titkár munkástárs tette meg jelentését. Jelentésének az a része, amelyben tudtára adta az értekezlet küldötteinek,-hogy az elmúlt évben dacára a rasszabbodó gazdasági viszonyoknak, mily hatalmas összegekkel járultak hozzá egyes városok osztálytudatos munkásai a Magyarországra küldendő Bérmunkás előfizetéseihez. Elgondolkodtam, hogy miért nem lehetne megtenni nekünk chicagói osztálytudatos magyar munkásoknak ugyanazt, amit megtett Akron, Cleveland, Detroit és a többi városok Bérmunkás olvasói. Mire várunk mi Chicagóiak ? Számunk napról- napra fogy, a természet vissza követel bennünket, de még mindig vagyunk annyian, hogy a fenti városok példáit követve, mi is hozzájárulhatunk egy mulatság, egy összejövetel keretében, hogy a Bérmunkást tömegesebb számban eljuttatjuk a magyar dolgozók, a tudásért szomjazó munkások számára. Kérik a Bérmunkást a magyar falvak, városok munkásai, adjuk meg nekik, teljesítsük kérelmüket. Ne várjuk azt, amig Zára vagy Pika munkástársak szólítanak fel erre bennünket, ők hétről-hétre, évről-évre küldik cikkeiket, hogy a Bérmunkás megjelenhessen, mi pedig tétlenül várjuk a fejleményeket. Akar ön munkástárs segite- teni? Nekünk chicagói osztálytudatos munkásoknak nem szabad a magyar falvak, városok munkásainak kérelmét ignorálj- ni. Ha ön is részt követel magának ebből a munkából, hívja fel Zára munkástársat telefonon vagy tudassa egy levelező lapon. North Side, South Side és Chicago környékének magyar wobblyjai, legyen elég a tétlenségből. Köhler DEWEY, NEW YORK ÁLLAM KORMÁNYZÓJA A SZTRÁJKTÖRŐK VÉDELMÉBEN BUFFALOI delegátusunk az országos értekezleten szóvátet- te a Bell repülőgépgyár munkásainak több hetes harcát. Buffaloi jelentés szerint a héten újabb összeütközés volt a sztrájkolok és a sztrájktörők között, amelybe a helyi rendőrség is beleavatkozott, természetesen a Bell gyár érdekében a sztrájktörők védelmére. Dewey kormányzó csak most tanulmányozza az ügyet, de már kijelentette, hogy szükség esetén katonaságot fog küldeni, hogy a sztrájktörők zavartalanul foglalhassák el a sztrájkolok munkahelyeit.
