Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-17 / 1596. szám
1949. szeptember 17. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A DISZMAGYAR A magyar parlament Drahos Lajost választotta meg elnöknek, se nem gróf, se nem báró. még csak egy doktori cim sincs a neve előtt, csak igy egyszerűen Drahos Lajos a csepeli Weiss Manfréd gyár munkása, a gyári üzem bizottságának elnöke. , A “ezeréves alkotmánynak” ez is egy koporso szege, amely- lyel együtt az egész régi úri Magyarország véglegesen eltűnt a magyar életből. Csak nekünk adatott meg az a kétes szerencse, hogy a volt “nemzeti entar- tó” elemet, a grófokat, gentry- ket, levitézlett politikusokat, itt üdvözölhetjük magunk között. De leszámítva az egy-két előhírnököt, akik learatták az ellen- forradalmiság, a nyugati demok- ráci bajnokságának a lehetőségeit. A később jöttéknek már nem termett babér és főleg dollár. A kormány is rájött, hogy ezek nem a magyar népet, hanem csak saját magukat árulják és az ilyen levitézlett politikusokból annyi van a marketon, hogy teljesen értéktelenné váltak. Siránkoznak is a fővezérek és küldik a felhívásaikat az amerikai magyarsághoz, hogy mentsék meg a pusztulástól az ideszaladt előkelőségeket, adjanak minél több d.ollárocskát, mert másként lezüllik a nemzet színe-java. De az amerikai magyarság nem nagyon hatódik meg a kenetteljes felhívásoktól, nem nagyon hullajtja a dollárt, amelyből magának is igen gyéren jut manapság. Mit csinálhatnak a nemes vitézlő uraink, egymás torkának esnek és élet-halál harcot folytatnak, azért a kevés pozícióért, amely magyar Amerikába található. Tépik, marják, leleplezik egymást. Nem nekünk kell megírni a disznóságaikat, megírják ők maguk és így legalább eljut a papi és hazafias maszlagtól el- széditettekhez is, akikhez mi nem férhettünk ezidáig el. Ez nem csak, hogy nem segíti elő a dollárok folydogálását, de talán kinyitja azokat a sötét agyakat is, akiket a papok, lapok ho- mályositottak el. Drahos Lajos csepeli vasas, a magyar országgyűlés elnöke, valahogy jólesik ezt leírni, olyan jól megmelegiti az ember szivét. Prolit az élre! Ez nem lesz áruló, ez nem fog külföldi követségek kapujába senterkedni. Prolit, parasztot, minden oly helyre, amely fontos a szocialista társadalom építéséhez. Jó érzés az is, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanács többsége szintén proli, szegény dolgozó paraszt. Itt jut eszembe, hogy a múltkoriba nagyon elsírta magát az egyik ilyen ideszaladt alak, hogy hol vannak a régi jó idők, amikor a magyar királyi országgyűlés megnyitására csupa disz- magyarba öltözött képviselők i vonultak fel, kardosán, mentésen, hajdu-huszár kísérettel, azután jött őfelsége, később a pótléka, a lovas tengerész Horthy nyitotta meg az országgyűlést. Most kesergett az ipse, csizmás parasztok, fejkendős parasztasszonyok, munkások adják a túlnyomó többségét a törvényhozó testületnek. Nem is hinné el az a tintakuli, hogy milyen jó érzés tudni azt, hogy a diszmagyar, a firingia, véglegesen bekerült a múzeumba, mint egy barbár korszak jelképe, mellékerült az ezeréves alkotmány is, egy uj Magyarország épül, amelynek a törvényhozó testületének az elnöke Drahos Lajos, csepeli proli. Jól, nagyoh jól van ez igy! ROBESONÉK VISSZAÜTNEK A kapitalista országok gazdasági válságainak, rendszeres visszhangja az, hogy a válság okairól eltereljék a figyelmet és a tömegek elkeseredését levezessék és mellék útra tereljék, a nacionalista, faji és vallási heccek rendezésével. Mindenkor egy kisebbségi csoport az, amelyet áldozatul dobnak oda a tudatlan tömegek elkeseredésének. Amerikában is megszokott jelenség, hogy gazdasági válságok idején a négerek, bevándoroltak, a katolikusok, a zsidók elleni uszítások felfokozódnak és töb- be-kevésbé nyílt támadásokká válnak. A gazdasági válság mind élesebben jelentkezik az amerikai életben, éppen igy fokozódik a hisztéria a “vörösök”, a négerek és a D.P.-ek, az európai menekültek elleni uszítás. VÖRÖSFALÁS A vörös üldözés, amelybe bele értődik mindenki, aki nem helyesli a kapitalizmus imperialista törekvéseit, ma már a kormányzat fő programjává vált, a pártok közötti versengés fő jelszava az, hogy melyik párt tud súlyosabb törvényeket javasolni, a “vörös veszedelem” elhárítására. Mindenki gyanús és mindenkit megvizsgálnak, hogy nincs-e valami összeköttetése a vörösöknek bélyegzett csoportokkal és jaj annak a közhivatalt viselő egyénnek, kiről az FBI kisüti, hogy vörös, vagy a vörösökkel szimpatizál. Az amerikai politikai rendőrség, ma a legnagyobb hatalom ebben az országban. A cári och- rana, csak gyerekes amatőrkö- dés volt ahoz, képest, amilyen rendszeres, “tudományos” alapon ellenőriz minden polgárt az FBI. Minél jobban mélyül a kapitalista világ válsága, minnél nagyobb területen dől meg a kapitalista termelési rendszer és épül egy uj társadalom, annál nagyobb az idegesség, a hisztéria, amely a vörösök, a kisebbségek üldözésében nyilvánul meg. NÉGER ÜLDÖZÉS Az elmúlt pár évben éppen igy fellángolt a négerek ellen szított gyűlölet is. A lincselések napirenden vannak, a hatóságok a kis ujjúkat sem mozdítsák meg, hogy ezt megakadályozzák, vagy a lincselőket törvény elé állítsák. Ha ez mégis megtörténik, akkor egész bizonyos, hogy “bizonyíték hiányában” felmentik a mindenki által ismert gyilkosokat. Viszont ha egy néger kerül a törvény kezébe, az azután nem számíthat irgalomra, ott nem kell nagy bizonyíték, hogy állítólagos fehér nő elleni merényletért halálos ítéletet hozzanak. PAUL ROBESON Ennek a hisztériának egyik jelensége az a hajsza, amely Paul Robeson ellen indult meg országszerte, amelynek a következménye volt a Peekskilen két ízben történt gyalázatos támadás. Paul Robeson Amerika legkiválóbb énekese, aki ha véletlenül fehér bőrrel születik, akkor az amerikai nemzet büszkesége lenne, de miután fekete szinü, igy a nagyszerű énekes és színész mindenkor érezte azt a megvetést, lenézést, háttérbe szorítást, amely ebben a nagy “demokráciába” a feketebőrüek osztályrésze. De Robeson kétszeresen szálka a reakció szemében, mert nem csak néger, de öntudatos, haladó szellemű ember is, aki jól tudja — és ezt van bátorsága hirdetni is — hogy a fajtája elnyomatása, csak az összes társadalmi kérdések megváltoztatásával oldható meg. Hogy a népe faji és gazdasági elnyomatása, csak egy kollektiv társadalmi rendszerbe fog megszűnni. Mert ezt hiszi és vallja, mert a nagy művész szavát az egész világ meghallgatja. Ezért indult meg ellene a vad hajsza, ezért akarják belefojtani a szót, legyen az gyűlési beszéd, vagy művészi koncert. Ezért nem énekelhet a rádión, ezért vonták meg tőle a koncert dobogókat és ezért történt ellene tettleges támadás Peekskillen. Erre a támadásra Amerika legreakciósabb szervezete a Veteránok vállalkoztak. A legszégyenletesebb az, hogy ebben a hulligán támadásban vezető szerepet vállaltak a zsidó veteránok szervezetei. Ezek a “faj” zsidók nagyon hamar elfelejtették Hitlert, Auswitzet, pedig ott is igy kezdődött és itt sem fognak megállni a néger ellenességnél, szükségszerűen következni fog az “üsd a zsidót”, üsd a bevándoroltat jelszó. Akkor majd ezek a hulligánok a saját bőrükön fogják tapasztalni azt, hogy milyen szégyenletes szerepre vállalkoztak, amikor odaálltak cégérnek a négerüldözők élére. A NÉGER VISSZA ÜT De ma már a néger nem az aki volt egy pár év előtt. Ma már nem tűri szónélkul, hogy megrugdossák, ma már védekezik, sőt ha nagyon erős az ellene való támadás, akkor vissza is üt. Ez történt Peekskillen is, ahol nem akartak mást, mint egy koncertet rendezni, amelynek a főszereplője Robeson lett volna. Erre mondották a veteránok a tilalmat és vonultak fel, elzárták az utat a hangversenyre érkezők elől és megtámadták a korábban érkezetteket. Ezt a hangversenyt nem lehetett megtartani. De most nem meghunyászkodás következett, hanem uj hangverseny behirde- tése, amelyre több mint tízezer hallgató vonult fel, de felvonultak a veteránok is, most már a távolabbi vidé,kről is. Felvonultak a hatóságok is és a rendőrök védelme nem a békés hangversenynek szólt, hanem az azt megtámadó hulligánoknak és csak ennek a védelemnek köszönhetik a reakció lovagjai, hogy nem kaptak keményebb leckét arról, hogy a néger vissza is tud ütni. A hatósági “rendfentartók” jelenléte dacára is, vagy éppen azért, a veteránok kőzáport zúdítottak az autón, buszokon érkező közönségre, de a többszáz sebesült között nem csak négerek voltak. Robeson nem csak nagy művész, hanem bátor ember is és készséggel tesz eleget a mindenünnen érkező meghívásoknak és még sok nagy városban leszünk tanúi annak, hogy a demokrácia, az alkotmány által biztosított szabadságjogok csak addig érvényesek, amig azokkal nem néger, vagy radikális óhajt élni. És ha véletlenül a néger radikális is, akkor már hatósági védelem alatt lehet megkövezni és ha védekezik, akkor lincselni is. Hogy a kisebbségek, bevándoroltak, zsidók, katolikusok melyik oldalra állnak majd ebben a kérdésben, jó lesz előbb gondolni arra, hogy a hulligánok, akik ma négert ütnek, holnap már más kisebbségi csoportra, vagy felekezetre kiáltják a fe- szitsdmeget. A nap-nap után aktívabbá váló Ku-Klux-Klan, gyűlölet hirdetésében, nem tesz különbséget a bevándorló, a katolikus, a zsidó között, csak legfeljebb a sorrend változik, hogy ki kerüljön előbb sorra, a Klánokon kívül még számos más szervezet működik itt, amelyeket a nagytőke pénzel, amelyeknek a hivatása a dolgozók szétszaggatása a faji, vallási gyűlölködés elhintése. Ezekben a szervezetekben mindenütt a legaktívabb szerepet a veteránok játszák, akik ma lincselnek, holnap koncertet vernek szét, de holnap után már a bevándoroltak, a zsidók kikerge- tését fogják követelni. Ezért a Peekskill ügy nem Robeson, még csak nem is a négerek ügye, hanem sérelme minden haladó embernek, tekintet nélkül színére, fajára, vagy vallására. ROSSZUL TÁPLÁLVA Dr. Davis Abbot, a floridai egyetem tanára egy előadásában azt a kijelentést tette, hogy Amerikában, a bőség hazájában az emberek többsége jól van lakva, de rosszul vannak táplálva. Csak minden tizedik ember táplálkozik helyesen -— mondotta Dr. Abbot. Szerinte már az elemi iskolában kellene tanítani a táplálkozás helyességét.
