Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-17 / 1596. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 17. BÉRMUNKÁS k (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 "igyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c “somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ____ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Előre a Bérmunkásért! Az Országos Értekezlet küldöttei büszkeséggel hallgatták a titkárunk jelentését, hogy az elmúlt évben a Bérmunkás olvasó tábora tetemesen megnövekedett. Annak dacára, hogy uj be vándor« lás nincs, hogy az öregedő magyarság folyton pusztul, a Bérmunkás mégis uj rétegeket ért el, nem beszélve arról, hogy az uj Magyarországba is sok száz lap megy. Nem véletlen az, hogy lapunk olvasó tábora megnőtt, hogy a lap anyagi alapja is megerősödött, a régi és uj olvasóink leveleinek százai hangsúlyozzák, hogy a Bérmunkás a legjobb amerikai magyar lap. Magyarországi párt, szak és földmunkás szervezetek Írják meg, hogy tankönyvül használják az előadásaikon a Bérmunkást, különösen a falusi olvasóink, ahol kevés az előadóképes munkás, étékeük nagyon a lapunkat, amelyet a gyűléseiken felolvasnak és megvitatnak. A Bérmunkás állandó Írógárdája és alkalmi cikkíróink, egy- től-egyig dolgozó munkás emberek, akik együtt élnek a munkás tömeggel és igy tudják, érzik a munkásság problémáit, nem köti őket dogma az Írásaikban, csak egy szempont vezeti őket: a munkásosztály érdeke. Ez az érdek, a közösség irányítja az Írógárdát, amikor következetesen küzd az amerikai kapitalizmus ellen, amikor leleplezi a régi és uj árulóit a magyar népnek, amikor minden erejükkel oda álltak az Uj Magyarország mellé. Egyetlen lap, melyet teljesen díjtalanul Írnak, adminisztrálnak. A titkárunk egy egész embert igénylő munkát végez el, a napi munkája után, a lap csomagolását is önkéntes munkaerők végzik. Hozzád fordulunk most Bérmunkás olvasó! Szereted a lapodat, áldozol érte, de ez nem elég. Neked is kell, úgy mint az Íróknak, a titkárnak, a csomagolóknak, külön munkát is vállalni. Nem sokat, csak annyit, amennyit nagyobb megterheltetés nélkül el tudsz végezni. Az országos értekezlet elhatározta, hogy sajtó kampányt kezd, hogy újabb tömegekhez juttatthassuk el a Bérmunkást. Ebbe minden olvasó belekapcsolódhat, egyrészt úgy, hogy közvetlenül szerez uj olvasót, másrészt pedig minden olvasó küldjön be legalább féltucat cimet, amelyre a lapbizottság megindítsa a Bérmunkást teljesen díjtalanul, hogy azok megismerhessék a Bérmunkást. Másrészt pedig folytatni kell az agitációt, hogy minden magyar falu megkaphassa a maga Bérmunkását. Fizessen elő és fizettesse elő egy magyar falu részére a Bérmunkást. Nem sokat kért az országos értekezlet az olvasótól. Ezt mindenki elvégezheti könnyűszerrel és ha elvégzi, úgy egy év múlva, újból sikerről számolhatunk be. . , , . Az Országos Értekezlet kapcsán megerősödött az Írógárda is, újabb erőket kaptunk, tehát még jobb és tartalmasabb lapot fogunk adni, mint ezideig. Most olvasóinkon van a sor, hogy segítségükkel uj tömegeket érjen el lapunk a Bérmunkás. Minden olvasó lépjen a munka terére és tehetsége szerint segítse végrehajtani az Országos Értkezlet határozatát. Előre a Bérmunkásért! Huszonkilenc cent havi nyugdij Az acélmunkások bé r követelései re • vonatkozó tárgyalások alkalmával érdekes három levelet terjesztettek a Truman elnök által kinevezett “Tényeket kutató bizottság” elé. Ezen leveleket a Carnegie-minois Steel Corp. küldte a “nyugdíjra“ helyezett Girasek András acélgyári munkásnak. Girasek András jelenleg a Lake County (Pa.) megy«1 sze" gényház lakója, vagyis kegyelemkenyéren él, miután előzőleg 44 évig dolgozott az amerikai acélbáróknak. Ebből azonban kar lenne mindjárt arra következtetni, mintha az acél urai kegyetlen durvasággal lökték volna ki ezt a munkást (meg a többieket), amikor elérték a 65 évet és már nem voltak képesek versenyezni a fiatalokkal abban, hogy ki termel több profitot az acélipar urainak. íme itt a három levél, a letagadhatatlan bizonyíték. Az első levél, megadva az udvarias cimzest es megszólítást, ezt mondja: “Tudomásul vesszük, hogy 1946 október 1-én, elérve a korhatárt, nyugdíjba ment és hogy az állam részéről havi 35 dollárt kap. Szabályaink szerint ezt levonjuk a cégünk által kiutalt nyugdíjból és igy folyósítjuk önnek a fennmaradt összeget, havi $0.29-et (Huszonkilenc centet). — Tekintettel arra, hogy öt dolláron aluli összegről nem adunk ki csekket, az önnek járó összeget együttesen fogjuk kiutalni- — EGYBEN NEM MULASZTHATJUK EL AZ ALKALMAT, HOGY NYUGALOMBA- VONULÁSA ALKALMÁVAL KIFEJEZÉST NE ADJUNK AZON jókívánságunknak, hogy a jól kiérdemelt nyugalmat MÉG SZAMOS ÉVEN ÁT ÉLVEZZE.” A második levél arról szól, hogy nagyon liberálisan kiszámították miszerint ezt a havi 29 centet, vagyis évi 3 dollár és 44 centet Girasek András még legfeljebb 10 évig veheti fel, vagyis legfeljebb csak 10 évig él, igy a társaság nagylelkűen már most, előre kifizeti a teljes összeget. A harmadik levélben végre elküldik az igy kiszámított 34 dollár és 45 centet Girasek András nyugalomba küldött munkásnak azzal a jókívánsággal, hogy most már abból éljen nyugodtan, boldogan az öregkor legvégső határáig. A CIO szervezet jelentése szerint Lake County megyei szegényházában jelenleg 30 acélgyári munkás, 30 olyan ember, mint Girasek András él alamizsnán. Ennél a ténynél nagyobb bűnnel nem igen lehetne vádolni az acéltröszt urait. Nyilvánvaló, hogy itt már nemcsak az emberekben van a hiba, hiszen aligha akadna olyan ember, aki fel merne ajánlani havi 29 cent nyugdijat, ha arra szigorú szabályok, — vagyis maga a rendszer nem utasítaná. A/, acéltröszt az amerikai tőkés termelő rendszer tipikus képviselője; ki kell zsákmányolni a munkásokat a lehetőség határáig, mint ahogyan éppen ilyen irányban növelni kell a profitot. A CIO ezzel a rendszerrel nemcsak egyezséget akar kötni úgy, hogy a munkások valamivel magasabb bérekhez és jobb munkaviszonyokhoz jussanak, de ugyanakkor úgy, HOGY EZT A KEGYETLEN RENDSZRT TOVÁBBRA IS FENNTARTHASSAK. Amikor a CIO és az AFL egyezségeit kritizáljuk, dehogyis akarjuk mi lekicsinyelni, még kevésbé elgáncsolni, a magasabb bérek és jobb munkaviszonyokért folyó küzdelmeket, csak arra akarunk rámutatni, hogy ma már azok nem elégségesek. Nem elégségesek, mert az árak felemelésével, adózással, letevésekkel és egyéb másféle manővereskedéssel a munkáltatók visszaveszik az egyezkedések árán elért előnyöket mindaddig, amig az iparok a munkáltatók tulajdonát képezik és a javakat termelő munkásoknak semmi beleszólásuk sincs azok igazgatásába. Mig az ilyen termelőrendszer megmarad a Girasek Andrások százezrei kerülnek alamizsnára a nehéz robotban eltöltött élet végén. A változás legfeljebb csak az lesz, hogy azután majd az AFL és a CIO szervezetek képviselői is a fent idézett szép levelekhez hasonló Írásokban kívánnak majd hosszú, nyugodt és boldog életet azon munkásoknak, akik a jogosan kiérdemelt nyugdij helyett alamizsnára kerülnek. NÉGY ÉVVEL A HÁBORÚ UTÁN Angolország életszínvonalának a további leépítését sürgeti Stafford Cripps angol pénzügy- miniszter. TJjabb megszorításokat terveznek különösen az élelmiszer adagolásban. Egyebet sem hallunk, mint a rendszer dicsőítését Anglia részéről és ugyan olyan hévvel támadják az uj, tervgazdálkodást folytató nemzeteket, ahol megszűnt a munkanélküliség és a népnek hétről-hétre javul az életszínvonala. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő' hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú áUapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
