Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-17 / 1596. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act *f March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1949 SZEPT. 17 NO. 1596 SZÄM Harc előtt az acélmunkások Amint már ismételten megírtuk, az acélipari munkások szervezete hónapokkal ezelőtt beadta a követeléseit az acélipar uraihoz. A követelések lényege 12 és fél cent órabér emelés, beteg- segélyzés és aggkori nyugdíjra 17 és fél centet követeltek minden órabér után. A hosszú tárgyalások eredménytelenül végződtek, mert a kompániák a követeléseket részben, vagy teljesen visszautasították, amelynek a következményeként az acélmunkások felkészültek, hogy a követeléseiknek harc árán is érvényt szerezzenek. A harc kitörése előtt azonban elnöki beavatkozás történt. Az elnök utasítására a munkások beleegyeztek, hogy egy három tagú bizottságot nevezzen ki az elnök, amely megvizsgálja az acélipar helyzetét és javaslatot tegyen a szemben álló feleknek. A gyárosok csak azzal a feltétellel mentek bele, hogy nem ismerik el kötelezőnek a bizottság javaslatát. így előre látható volt, hogy az egész bizottságosdi csak arra volt jó, hogy 60 nappal eltolják a harc kitörését és igy leszállítsák az acélipari munkások harci kedvét. Az acélmunkások által elérendő eredmények, irányvonalul számitanak a többi iparokban felállított követelések méreteire és azért az egész munkásság érdeklődéssel figyeli az acéliparban történendőket, különösen az autó, szén és gumi ipar, amelyeknél a tárgyalások szintén megfeneklettek. Most tette meg az elnöki bizottság a jelentését, amely mint előre látható volt, nem kedvező a munkásokra. A bizottság hosz- szu jelentésben elismeri, hogy az acél ipar bevallott profitja 1941 óta 128 százalékkal emelkedett, de a szükséges befektetésekre és a dollár értékcsökkenésére hivatkozva, azt nem találja tul- nagynak és arra való tekintettel, hogy az árak már stabilok, ellenzi a munkások béremelési követeléseit, elfelejtve azt, hogy a dollár elértéktelenedés a munkás dollárjára is érvényes és igy a kereset nem stabilizálódott, hanem esett a múlt évihez képest. Meg azt is, hogy az acélipar dolgozóinak egy tekintélyes része csak részidőt dolgozik, amely szintén laposabbra simítja a fizetési borítékot. A bizottság a profitra jól vigyáz ott is, amikor a munkás- jóléti intézményekről van szó. Javasolja a betegségi és aggkori segélyt, de azt majdnem felére vágja le a munkások által követelt összegnél és azt is csak a jövő év márciusától kezdődőleg, addig a mai szerződés maradna érvényben. A munkásság által követelt 30 centtel szemben a bizottság csak 1Ő centet javasol, azt is csak a jóléti intézmények javára. Jellemző a helyzetre, hogy a követeléseknek az ilyetén való megcsúfolását is visszautasítják a gyárosok és amint a CIO vezéreinek a megalkuvó politikáját ismerjük, valószínű, hogy ők nem csak elfogadják, de a megegyezés kedvéért még ebből is ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A “demokrácia” egy olyan jelképes szibolium volt a múltban, melynek eléréséhez az emberiség teljes felszabadulását képzeltük el. Évtizedeken keresztül a magyar munkásság a lópaták taposása alatt és a rendőri kardlapozások közben tele tüdővel kiabálta “éljen a szociáldemokrácia”. A demokráciához vezető első lépcsőfoknak abban az időben, az általános titkos választási jogot tartották legfontosabbnak és olyan munkások, akiknek kint volt a lábuk a cipőRAJK LÁSZLÓ ÉS TÁRSAI bűnügyét mint Budapestről jelentik — a Magyar Népköz- társaság főügyésze aktaszerüen összeállítva előterjesztette és a napokban már a bíróság előtt tárgyalásra kerülnek. Bár a magyar nemzet a maga részéről elintézte az ügyet, amikor csirájában fojtotta meg a lehetőségét az ország ellen irányult aknamunkának, örömmel látjuk, hogy miként a Mind- szenty ügyben, most is mint igaz és jogos ügyet a nagy és különösen a külföld nyilvánossága előtt folytassák le a tárgyalásokat. hajlandók engedni. Ők a harci készségüket a tagság radikális részének a kiirtására használják fel, ha csak a munkásság harci készsége ezt a megalkuvást meg nem akadályozza, amire sok kilátás van és ebben az esetben nagyon erős harcra van kilátás, amelynek a miként való végződése, kihatással lesz az amerikai munkások jövőjére is. Ha nem a hivatásos vezérek, hanem a munkások vezetnék a tárgyalásokat, az már maga biztosíték volna a sikerre, de igy ellehetünk készülve súlyos árulásra is. Lapzártakor jelentik, hogy az unió eredeti 30 centes órabér javítás követelését 10 centre szállította le beleértve a betegsegély és jóléti alap követelését is. TITONAK MEGÉRI, DE WASHINGTON . . . ? WASHINGTONI jelentés szerint Tito Jugoszlávia marshallja húsz millió dollárt kap az Egyesült Államoktól itteni bevásárlás céljaira. Acheson külügyminiszter szerint Tito azért érdemli meg az anyagi támogatást, mert szakított Moszkvával. A kölcsönadásnál még az irányított amerikai lapok is kihangsúlyozzák, hogy ez a húsz millió is esetleg elveszett követelés lesz, ha Tito elveszti harcát és Jugoszlávia népe megbékül a szovjettel. bői, választási jogért kiáltoztak. Azokban az időkben ha egy-egy rokonunk haza látogatott Amerikából néhány dollárral és rendes ruhával, mindjárt ott volt annak a biztos magyarázata, ez csak azért lehetséges, mert Amerikában általános titkos választási jog van. Hogy aztán annak a néhány dollárnak a megszerzése mögött mi minden más rejlett és hogy éppen mennyire a választási jognak semmi köze sem volt ahoz, azt legjobban azok tudták, akik mint bevándorolt munkások kerültek be a bányákba és gyárakba, ahol csak az idegölő robot jogot ismerték meg, semmi mást. Ugyan nem éppen semmi mást, mert ha választásokról szó lehetett, leginkább a bányák és gyárak urai által föntartott gunmenektől kaphattak arra utasítást. A demokrácia tehát valóságban a munkástömegek részére vagy idegölő munkát, vagy pedig szabad éhezést és nélkülözést jelentett. Persze voltak azért kivételek ez alól, olyanok akiknek sikerült a demokrácia védelme alatt, embertársaik kizsákmányolására valami üzletbe fogni és mások bőrén kis vagyonkát, gyűjteni, amit még megengedtek a mindent elhalászó nagy vállalatok fókái. A nép között aztán akadtak olyanok, akik a demokrácia fattyúhajtásait meglátták, sőt még olyanok is, akik azt mondták, hogy az ilyen demokráciából már éppen elég volt és itt van az ideje, a hamisított demokrácia megszüntetésére, és helyébe azt a demokráciát megteremteni, mely a jelképes álomdemokráciát valósítja meg, mely a nép nagytöbbségének és később az összességének egyforma jogokat és jólétet biztosit. A munkástömegek egyrésze szervezkedni is kezdett az ilyen cél elérésére, ezeket aztán elnevezték rendfölforgató forradalmároknak, akiket aztán üldözőbe vettek azok, akik a hamisított demokrácia védelme alatt az államhatalmat a karmaikban tartják. Itt kezdődött meg a harc a hatalmat gyakorló uralkodó osztály és az elnyomatásban részesülő munkásosztály között, mely harc állandóan tart, mint ahogyan a kizsákmányolás is állandó jelenségü. Ennek a harcnak aztán vannak különféle formái, mint pl. a szólás és sajtó szabadsági jog, gyülekezési jog, stb. azon főharctéri jogokon kívül, melyek a munka szinterén sztrájkok és egyéb harci taktikák formájában nyilvánulnak meg. Egy ilyen harcias gyülekezési szabadsági jogért való*küzdelem színhelye volt az elmúlt héten két ízben is Peekskill,’ New York mellett levő kis város, mely inkább mint nyaralóhely ismert New York város lakosai között. A hamisított demokrácia olyan elrettentő torzképe tárult itt szemeink elé, mely mintha a Hitler-Mussolini-Horthy korszak erőteljes föltámadását jelezte volna. De nézzük csak mi történt ott. A peekskilli nyaraló helyen minden évben szokásban volt, bizonyos new yorki egyesületek által, piknik és más . nagyobb társas összejövetelek megtartása. Ebben az évben is egy ilyen piknik félét rendeztek ott, melyre elkövették azt a szörnyűséges nagy bűnt, hogy egy fekete énekest is fölkértek még pedig a radikális és liberális fölfogásáról ismert Paul Robesont. Robeson, akinek az énekművészeié az első helyen áll az ének művészek között, gyönyörű bariton hangját hallani egymagában egy élmény. A peekskilli nagy amerikaiak szerint, egy fehér embernek nem szabad egy közönséges néger művészete előtt hódolni, mert azt csak hunkik, zsidók, kommunisták és négerek hallgathatják végig. A városi adminisztráció a demokrácia Illiíl KIIOMKA
