Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-17 / 1596. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 17.-Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A CIO VÁLASZÚTON ÉRTHETŐ izgalom tölti el a Congress of Industrial Organization (CIO) tagságát a készülőben levő vihar láttán. Az utóbbi két év, de különösen az utóbbi hónapokban a tagság között mesterségesen szított gyűlölet szikrái mindjobban háborognak és csaknem elkerülhetetlennek látszik, hogy a közeli hetekben esedékes konvención lángralob- ban, ami ha bekövetkezik végzetes lehet nem csak a CIO tagságára, hanem annak hátránya az összmunkásságot nagyon érzékenyen fogja érinteni. Nem csak azért lesz végzetes a vihar kitörése, mert az amúgy is túlsók külömböző és egymással ellenségeskedő szervezetek számát szaporítani fogja, hanem mert éppen abban az időben tör ki, amikor a kizsákmányoló osztály szervezet ellenes akciója tetőfokán van és annak teljes győzelméhez egy ilyen szakadást előidéző belső harcra vártak. A munkáltatók céljának elérésére kedvezőbb időben alig történhetett volna ezen viharnak kitörése és nem hiszem, hogy messze járnék az igazságtól, ha azt állítom, hogy ezen ellenségeskedés irányításában a munkáltatók keze könyökig benne van. Ha nem igy volna, a CIO vezérei mindent elkövetnének, hogy ez be ne következzen éppen most, amikor az acéltelepek, az autóipar, a gazdasági gépszéles jogaira helyezkedve, engedélyt adott a néger lincselést amerikai tradíciónak tartó American Legion helyi csoportjának ellentiintetésre, akik fölvonultak a piknik koncert színhelyére és az ott levő 4-5 száz személyt körülfogva, a demokrácia dicsőségére, botokkal, kövekkel és késekkel támadták meg, akik közül vagy ötvenet súlyosabban megsebesítve, kórházi és orvosi kezelésben kellett részesíteni. Az ilyen csőcselék uralom ellen tiltakozó józan elemek, a következő hétre újból behirdették a pikniket még pedig egy nagyobb helyre és a demokrácia széles jogaira hivatkozva rendőri védelmet kértek. Több mint háromszáz városi és állami rendőr vonult ki a piknikelők védelmére, de ugyanakkor a lin- cselésre szomjazó állítólagos veteránoknak is újra engedélyt adtak az ellentüntetésre. Megtörtént a piknik és koncert minden incidens nélkül, de amikor a békésen gyülekező tömeg hazafelé indult, a háromszáz rendőr védelme alatt meghunyászkodó csőcselék tömeg, az esti sötétség leple alatt, újból kövekkel és botokkal támadt rájuk, akik közül több mint 150 személyt megsebesítettek, az autók és autóbuszok ablakait beverték és fölborították. A megvadult csőcselék, nem kiméivé a gyermekeket és nőket, a legdurvább szavak kiabálása közben mindenkit ütöttek vertek. gyárak és a villamossági és gép ipar rabszolgáinak kollektiv tárgyalásai folyamatba van. Alig lehet kétség aziránt, hogy a munkáltatók elutasító, pökhendi magatartását ezen követeléseket illetőleg nagyban alátámasztja a CIO-ban végbemenő bomlás és ha sikerül azt lángralobbantani a kizsákmányolok nyugodtan alhatnak, mert a CIO tagsága nem bérja- vitás, nyugdíj, stb. követelésekért fognak harcolni a kizsákmá- nyolókkal, hanem egymás ellen a szervezetben és a munkatelepeken. A SZERVEZET irányításáért folyó harc nem újkeletű a CIO- ban; az folyamatba van a szervezet megalakulása óta, de a progresszív irányzat több szellemi képességgel és gyakorlattal rendelkezett a szervezés terén, és több országos szervezetben sikerült az irányítást a kezükbe ragadni. De mint általában az ily gyorsan növekedő szervezeteknél, az osztálytudatlan tömegek túlsúlyban vannak és azok kész eszközei a reakciónak. Amikor a “vörös veszély” ellesni hadjárat megindult a szövetségi kongresszus és kormány kezdeményezésére és rövid időn belül a kapitalizmus minden intézménye — sajtó, szószék, közoktatás — annak szolgálatába állt, a CIO-ban meghúzódó reakció is elérkezettnek látta az időt nyíltan zászlót bontani és a felIgy nézett ki a demokrácia az elmúlt vasárnap New York mellett, persze közben a tiltakozások özöne árasztotta el Dewey kormányzót, aki azonnal hivatalos jelentést kért. De vájjon kitől? Ahogyan a pokolban az ördög adja a jelentést, a peekskilli ügyész, a rendőrkapitány és a sheriff egyöntetűen jelentették, hogy mennyire megvédelmezték a demokráciát és ezért még inkább újabb kitüntetést várnak a kormányzó úrtól. A jelentések lényege tulajdonképpen az, hogy a balszárnyi elemek az okozói ennek a szégyenletes zavargásnak. Mert ha nem mentek volna oda ,akkor nem lett volna semmi bajuk. Furcsa egy rendőrségi érvelés ez, és ilyen alapon minden bankrablót szabadon kell bocsátani, mert azok a bűnösök, akik a bankba hordják a pénzt, nem a bankrabló, aki fejbeüti a pénztárost. A peekskilli zavargásban láthatjuk, hogy a demokrácia azoknak biztosit jogot és védelmet, akiknek a hatalom a kezükben van. Háromszáz rendőr egyetlen kődobálót és egyetlen bottal fej- beverőt sem fogott meg, ellenben megfogtak egy gyorshaj- tót az utón, aki sietve vitte az egyik sebesültet a kórházba. így néz ki a demokrácia Peeskskill- ben 1949-ben és mindezeket látva azt kell kérdezzük, hát meghalt a hitleri fasizmus, vagy pedig mint importált áru itt fog virágozni az uralkodó osztály védelmére ? említett közvélemény irányitó intézmények segítségével rövid időn belül sikerült a CIO osz- talytudatlan tömegeit csatasorba állítani a “vörös veszély” ellen. A ClO-hoz tartozó országos szervezetek között ezen harcok mar hosszabb idő óta dúlnak. Egyik a másikat azzal vádolja a “yörösek” irányítása v&n és különösen amióta a laft-Hartley törvény életbe lépett gyakori harcok voltak a reakciós és haladók irányítása alatt levő szervezetek között. A CIO múlt évi konvenciója nem csak nem igyekezett ezen viszaíy^t elsimítani, hanem több haladó szervezetnek ultimátumszerű utasítást adott más reakciós irányítás alatt levő szervezetekhez csatlakozni és miután ezen szervezetek azt megtagadtak a CIO központi vezetősége az elmúlt májusi gyűlésen szigorúan ráparancsolt ezen szervezetekre, hogy vagy szót fogadnak, vagy kiválnak’a CIO kötelékéből. Eddig azonban egy- gyik sem teljesült és a CIO októberben esedékes országos konvenciójának kell dönteni ezen határozat visszavonása, vagy végrehajtása felett. Ha visszavonják a múlt évi konvenció határozatát egyelőre elodázzák a szakadást, haszonban annak végrehajtása mellett dönt a konvenció, nemcsak az országos szervezetek között, hanem a szervezetekben is oly tjel- ső harcok fognak kifejlődni, amely beláthatatlan időre megbénítja a CIO-hoz tartozó szervezeteket a tagság érdekeinek előmozdításában. EZEN végzetes belső harcok elhárítását tartották szemelőtt a haladó szervezetek tagjai, akik augusztus 30-án a new yorki Manhattan Center nagytermében gyüléseztek számszerint 1,500-an. Bár a gyűlésen résztvevők nem hivatalos küldöttek voltak, de nagy részük a tagság többségének véleményét képviselte. S, gyűlés részvetvői 20 külömböző szervezethez tartoznak és az elfogadott határozati javaslatot a CIO New York állami valamint az Egyetemes Konvenciójához addresszálták. A gyűlés egyik résztvevője Grant Oakes, a Farm Equipment szervezet elnöke volt, mely szervezetnek a CIO múlt évi konvenciója utasítására az Auto munkások szervezetéhez kellett volna csatlakozni, a tagság azonban túlnyomó többséggel a csatlakozás ellen szavazott. Úgy vélekednek, hogy ha csatlakozni akarnak más szervezethez, ők elég kompetensek ahhoz, hogy saját maguk válasszák meg a szervezetet, amelyhez csatlakoz- ni fognak, amikor a viszonyok arra megértek. Oakes szerint “kétségtelen, hogy a mi szervezetünk charter- jét elveszi a konvenció, de mi harcolunk az ellen — és együttesen harcolunk.” Maurice Travis a Mine, Mill szervezet titkára, akit pár hónappal az acél munkások szervezetének bérencei csaknem halálra vertek és több heti kórházi kezelés után sikerült az életét megmenti, de egyik szemevilá- gát elveszítette, mondotta ezen értekezleten, hogy: “éppen elég szakadás volt már eddig is. A CIO-ban a jelenben egy szakadás a legnagyobb katasztrófa lenne, amely az amerikai munkásmozgalmat érheti. Azok nevei, akik azt istápolják gyászfátyollal lesz bevonva a munkásmozgalom történelmében.” Az elfogadott határozati javaslat felszólítja a CIO New York állami és országos konven- cióját, hogy “ragaszkodjanak a CIO megalakulásakor lefektetett elvekhez és utasítsák visz- sza a ‘comform or get out’ (alkalmazkodj, vagy távozz’) rendeletet.” AMÍG azonban a haladó elemek az egység megőrzése és az energiát a munkásság érdekeinek előmozdítása érdekében kívánják felhasználni, a reakció minden elképzelhető eszközt felhasznál a tagság között a gyűlölet és a belső harcok kiélezésére. Ezen aljas munka irányítását az “Association of Catholic Trade Unionist” (Katolikus Szakszervezeti Szövetség) irányítja, melynek élén James Carey a CIO központi pénztámoka van és segítő társai Victor Riesel a Hearst lapok egyik munkásfaló kolumnistája, mint “sajtó ügynök” és Rév. Charles Owen Rice pittsburghi pap, aki a “nemzeti direktor” pózban díszeleg. Ez a díszes társasá-g nagy tevékenységet fejt ki a városi, vagy gyári csoportok gyűlésem oly delegátusok megválasztása érdekében, akik “vörös gyűlöletükről” ismeretesek. Rev. Rice aljas munkájának volt az eredménye, hogy összejátszva a kep- viselőház “Un-American” bizottságával éppen arra az időre hivatta be a Westinghouse csoport aktiv tagjait kihallgatásra Washingtonba, amikor a csoportnál a UE konvencióra delegátus választás volt és a tagsag többségét félrevezetve sikerült a delegátusok többségét az ismert vörös gyűlölőkből megva- lasztatni. , Rev. Rice az egesz országba sokszorosított körlevelet küldött szét a csoportokhoz, melyben utasítja a követőiket,^ hogy “harcoljanak minden kísérlet ellen, melynek célja a baloldal célját szolgáló kötött utasítással látná el a delegátust. De ha ez mégis sikerülne, mondjátok meg a delegátusnak, hogy a jobboldallal szavazzon mégis.” Egy másik ACTU zsoldos, aki William Snoots névre hallgat és a davtoni CIO Council fizetett alkalmazottja, mellesleg mint a “UE Conference Committee titkára” szerepel, szintén instrukciókkal látja el a tagságot, melyet az “összes jobbszarnyi UE tagokhoz” címmel lát el és utasítja őket, hogy “Ha bármily kö- rülmények között sikerülne a Központnak gyűlést összehívni, magyarázzátok meg a tagoknak, röplapok, vagy bármily más gyors módon, hogy az a gyűlés törvénytelen és azt nem szabad megtartani. ; , “Használjatok fel minden eszközt az ily gyűlések felrobbantására, ha az mégis megtörténne Mobilizáljátok társaitokat ily akció ellen és robbantsatok fel minden gyűlést, amelyet ösz- szehivnak.” A KATOLIKUS Trade Union-
