Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-02 / 1586. szám
1949. julius 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Üzletről van szó (a.l.) A gazdasági érdekek irányítják nem csak a gondolatokat, hanem magát a tényleges cselekvést. Nem kell a történelem lapjait sokáig nézegetni, csak a multévi lapjait kell felidézni. Az 1948-as év volt az amerikai kapitalizmus szempontjából a bő esztendő. Természetesen a magátnlajdon rendszerén épült társadalom nem az átlagos és nincstelen milliók életszínvonalát használja mértékül, hanem, hogy a nagy magánvagyonnal rendelkezők mennyi értéktöbbletet préseltek ki a termelők hadseregéből. Az amerikai kapitalizmus a múlt évben arra nem is gondolt hogy a bő esztendő után egy szűk is fog következni. Ez a természetes következménye annak a termelési folyamatnak, amely nem szükségletre, hanem kizárólag profitra termeltet. Az a gyors termelési folyamat, ami ebben az országban megy végbe, nagyon hamar kitudja termelni azt a mennyiséget, amit a bérért dolgozók vissza tudnak vásárolni. A meg nem vásárolt árutermékek a raktárakba halmozódik fel és ha külföldi piacra nincsen kilátás, akkor természetesen egy ipari pangás várható. A múlt évben az itteni dölyfös uralkodó osztály állandóan azzal hitegette a hiszékeny lakosságot, hogy nem fog beválni az oroszoknak az a reménye, hogy ez az ország egy ipari pangásnak lesz a színhelye. Abban a reményben ringatták magukat, hogy az egész földtekén irigykedve fognak ez ország felé tekintgetni, elismeréssel, hogy a kapitalizmusnak milyen nagy előnye van a terv- gazdasággal szemben. Nem kellet sokáig várni, hogy a kapitalista rendszer bemutatkozzon a maga valóságában. A Marshall tervezet, az Atlantic Pactum, mind a kapitalista érdekeket van hivatva szolgálni. Mindezek dacára, most jöttek rá arra, hogy az ország ipari teljesitmé- nye olyan nagy és annak dacára, termelési rendszerünk anarchiába jutott. Ez még mindig csak a kezdete annak az ipari pangásnak, amely az itteni kapitalizmust a szocialista termelési rendszer felé fogja irányítani. Ma már arról tárgyalnak, hogy föltétien ki kell nyitni a piaci lehetőséget kelet Európával. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban furcsa elmélkedést folytatnak. Nem igen szeretik elismerni, hogy gazdaságilag mint kapitalista országnak, föltétien szüksége van, ha tovább is létezni akar, hogy az eddig sárral dobált és a földig leócsárolt országoknak, amelyek ma a szocializmust építik, kész árukat adjanak el. r Kissé cinikusan azt mondják, ha felvesszük velük a kereskedelmet, akkor segítsük őket, hogy mielőbb hatalmas ipari országokká fejlődjenek. Ez nekünk kárunkra válik. Más oldalról pedig hasznunk lesz belőle, mert a már eddig is felhalmozódott ipari cikkeket értékesíteni tudjuk és ami a legfontosabb, megóvhassuk magunkat egy tényleges, veszélyes ipari pangástól. Ugylátszik, hogy amikor égető szükség van, akkor a kapitalizmus nagyon könnyen megalkuvó, még a politikai külömbséget is elfelejtik, mert hát üzlet az még is csak üzlet. Máskülönben meg a pénznek nincsen szaga. A közel jövőben egészen biztosan a nagy hangok alább fognak szállni. Különösen, ha most már ténylegesen befog válni azon “szakértőknek” a jóslásai, akik még néhány héttel ezelőtt azt próbálgatták bizonyítgatni, hogy ebben az országban nem lehet ipari pangás, mert a gazdasági berendezkedés olyan egészséges alapokon nyugszik, hogy az kizárt dolog. De ahogy az idő kereke forog és ahogy ma itten fejlődnek az ipari viszonyok, már a gazdasági jósok is más húrokat pengetnek. A legutóbbi megállapításuk szerint azt mondják, ha valami szerencsés változás nem fog történni, akkor ez év végére 10 millióra teszik a munkanélküliek számát. Sokan úgy vélekednek, hogy a legutolsó nyolc év alatt az iparok kerekei állandóan mozgásba voltak, öntötték magukból a termelt árukat, de legnagyobb részt a pusztításra való hadifelszereléseket. Még ma is ez a legjobb üzlet, mert a 42 billió állami költségvetésből 16 billió hadifölszerelésre lesz fordítva. Azonkívül még másfél billió nyugat Európa fölfegyverezésére. Ez csak az Atlantic Paptum. Azután még hol- marad, Török, Görögország katonai fölszerelése. Angliából is már félve tekintgetnek az Egyesült Államok felé, mert a legvérmesebb reményeik vannak veszendőbe. Ez az ország billiókat adományozott Angliának, hogy a beteg ipari rendszerét mozgásba hozza. Ma azonban ott is éppen úgy mint ebben az országban, a raktárak árukkal vannak tele, piaci elhelyezésre várnak. Azért mondotta Cripps, az angol iparügyi miniszter, ha az Egyesült Államokba ténylegesen ipari pangás fog bekövetkezni, akkor Anglia vele fog elsülyedni, mert a kész áruinkat az Egyesült Államokba akartuk eladni. Most aztuán ténylegesen kitűnik, hogy az angol “szocializmus” egyáltalán nem szolgálja a népek érdekeit, mert a hozzánk érkező adatokból tudjuk, hogy az angol munkásság még ma is a háború nyomasztó viszonyai között tengetik életüket és azokra a sok felhalmozott, kész ipari cikkekre az angol népnek nagyon nagy szüksége volna. Egy szocialista államforma legelőször az ország határain belül kell, hogy a népek szükségletét kielégítse. Természetesen Angliában “demokratikus” szocializmus van. “Demokratikus” azért, mert a szocialista kormány gondoskodni akar arról, hogy az ország kapitalistái külföldön profitra tegyenek szert. A közel jövő megfogja mutatni, hogy melyik rendszer lesz életképes, az ahol minden észszerüség nélkül halmozzák föl az árukat, vagy pedig az, amikor tervszerű gazdálkodással, használatra, a népek életszínvonalának emelésére termelnek. A rádió mondja, hogy a munkanélküliek száma egyre emelkedik. Most már körülbelül négy millióra tehető azoknak a száma, akik nem kapnak “dzsábot”, hiába szaladoz- nak munka után egész nap is. Ez bizony nagy baj s már maga Truman elnök is észrevette, sőt ki is jelentette, hogy mihelyt kipiheni magát és vakációjáról visszatér Washingtonba, majd gondolkodni fog, hogy mit lehetne tenni ellene. Már most csak azt szeretnénk tudni, hogy mit is akart mondani a rádió? Azt-e, hogy ez az egész munkanélküli “biznisz” nem valami sietős s igy hadd pihenje ki magát az elnök, avagy azt, hogy milyen jó elnökünk van, aki ha már nem is tud TENNI valamit a munkanélküliség felszámolására, de hajlandó GONDOLKOZNI érte? hogy a palesztinai békeszerződést létrehozó Dr. Ralph J. Bűneire néger diplomata nem fogadta el Truman elnök azon ajánlatát, hogy kinevezi segéd külügyminiszterré. Dr. Bunche nem akar Washingtonban lakni, ahol a négerellenes “jimcrow” szokások még mindig érvényben vannak. De azonkívül Bunche, aki jelenleg a United Nations alkalmazottja, a külügyminisztériumban évi 4000 dollárral kevesebb fizetést kapna. — Ugylátszik, hogy praktikus ember ez a Dr. Bunche, aki többre becsüli a nagyobb fizetésű és alacsonyabb cimü állást a kis- sebb fizetésű, de nagyon hangzatos cimü tisztségnél, nem is számítva a “jimcrow” megalázást. hogy a sárgadinnyében nagyon sok vitamin van. A^’amerikai Department of Agriculture jelentése szerint a sötétebb színű sárgadinnyében több vitamin A van, mint bármilyen más gyümölcsben, még több, mint a korai barackban (apricots), noha eddig azt tartották vezetőnek. De azonkívül sok benne a Thiamine (vitamin B-l) is; annyi mint az avocadóban, narancsban és banánban. És végre van benne elegendő riboflavin (vitamin B-2) és niacin (vitamin C) is. A kalória, vagyis a fütő és hizlaló tartalma azonban sokkal kisebb, mint a többi gyümölcsöké. így például egy font sárgadinnye csak 50 kalóriát ad, amig egy font kajszinbarack (apricots) már 150-et, ugyanoly súlyú banána pedig már 300-at. így aki vitaminokat akar szedni, de hízni nem akar, egyen sok sárgadinnyét ,amelynek még az ize is nagyon jó. Nagyon jó? Felséges, mondta a rádió. — Már most csak azt szeretnénk tudni, hogy a sárgadiny- nye termelők szövetségének mennyibe került az ilyen rádióbeszéd, ha mindjárt sok igazság is van benne? hogy a napokban elhalt Fernando de Los Rios nagyon jó ember volt. Fernando de Los Rios a spanyol népköztársaság külügyminisztere volt, akit a spanyol fasizták természetesen halálra üldöztek. Előzőleg kimondott vezére volt a spanyol szocialista pártnak, évtizedeken át barátja és elvtársa Leon Blum, Bevin és más nemzetközileg ismert szocialista vezéreknek. Azért 1946-ban, amikor Angliában a munkáspárt vette át a kormányt, Londonba sietett, hogy a Franco banditái által elnyomott hazája részére angol támogatást kérjen. Akkor legnagyobb csalódására azt tapasztalta, hogy a Bevin által vezetett kormány éppen olyan ellensége a spanyol nép szabadságának, mint a Churchill kormány volt. A rádió szerint ez a csalódás annyira leverte, hogy beteg lett s végre a sírba vitte. — Mármost csak azt szeretnénk tudni, hogy Bevin, Blum meg a többi szociáldemokraták milyen krokodil könnyeket hullatnak barátukért, akit igy cserbenhagytak ? hogy Josef Beran, csehszlovákiai római katolikus érsek a szószékről mondotta hallgatóinak, hogy ne higyjenek annak a vallomásnak, amit akkor tesz, ha esetleg elfogják. Szóval utánozni igyekszik Mindszentyt. Ezen bejelentése után pásztorlevelet adott ki, amelyben kiátkozással fenyegeti meg azon papokat, akik a cseh kormánnyal egyezkedni akarnak. — Úgy néz ki a dolog, mintha a Vatikánból rendelnék el ezen törvénysértéseket és mindenféle gazságra már előre megadják nem csak az abszoluciót, de a kitüntetést is. A hirek nyomában (Folytatás a 6-ik oldalról) azon, hogy igen is, azok demokráciák. Már pedig éppen az amerikai cikkezők, rádió rikkancsok tiltakoznának az ellen, hogy ha azt modanánk, hogy ők nem tudják mi a demokrácia. Persze ezzel nagyon megköny- nyebbitik a tőkés demokrácia elleni harcot, propagandát, mert amig az amerikai nép nem tudja milyen borzasztó, elviselhetetlen az az ázsiai demokrácia, melyet a hollandok, franciák, angolok és velük szövetséges kiskirályok, diktátorok ott gyakorolnak. De az ottani népek érzik a saját bőrükön és meggyü- lölték azt. És ha az az igazi demokrácia, amint az amerikai cikkezők állítják, akkor nem kérnek belőle, azért nagyban csökken a demokrácia exportja, legalább is az amerikai vignettákkal ellátott demokrácia nagyon megromlott, amikor ezen dicsőített ázsiai, arábiai és délamerikai országokba érkezett. “A madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.” Ez az örök igazság nagyon is ismeretes, jól ismerik az ázsiai népek is. Azt is tudják, hogy hamis cégér alatt árulnak nekik valamit, amit nem akarnak. A francia középiskolákban a magyar nyelv érettségi tantárgyként vehető.
