Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-02 / 1586. szám

BÉRMUNKÁS 1949. julius 2. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL RAJK LÁSZLÓ VÁD ALATT (A világsajtó pár nappal eze­lőtt pársoros hírben tudatta, hogy a magyar kormány az ide­gen hatalmakkal való összeját­szás vádját emelte Rajk László, volt belügy- majd külügyminisz­ter és a Magyar Dolgozók Párt­ja egyik legeminensebb tagja el­len. Ezen ügyre vonatkozólag Magyarországból az alábbi fél- hivatalos nyilatkozatot adták ki, amely azonban még mindig nem magyarázza meg, hogy ak­tuálisan micsoda bűntényt kö­vettek el Rajk László és társai — Szerk.) A Magyar Dolgozók Pártjá­nak központi vezetősége és köz­ponti ellenőrző bizottsága együt­tes ülésén megtárgyalta a párt­ba behatolt és leleplezett ellen­séges elemek kérdését és egy­hangúlag a következő határoza­tot hozta: 1) a központi vezetőség Rajk Lászlót és Dr. Szőnyi Tibort, mint idegen imperialista hatal­mak kémeit és trockista ügynö­keit a Magyar Dolgozók Pártja soraiból kizárja. 2) A központi vezetőség meg­állapítja, hogy a népidemokrá­cia mostani fejlődési szakaszán az ellenség legveszélyesebb fegy­vere a pártunkba való behatolás. Az ellenséges behatolással szem­ben a legjobb védekezés pártunk helyes politikája. E politika jó végrehajtása közben követke­zetes és szívós harcot kell foly­tatni minden elhajlás ellen, kü­lönösen kíméletlenül kell küzde­ni a sovinizmus, a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Ez a nacionalizmus néha nyilt szovjetellenességben jelentkezik, máskor a Szovjet szerepének jelentősége lebecsülésével, vagy elhallgatásában. Tápot ad a nacionalizmusnak, saját eredmé­nyeik túlbecsülése és az ebből folyó önteltség. 3) Kíméletlen harcot kell foly­tatni a trockizmus minden meg­nyilvánulása ellen. Minden libe­ralizmus és hanyagság melyet pártunk politikájával szemben megtűrünk, megkönnyíti és elő­segíti az ellenség behatolását. 4) Fokozni kell az éberséget, fel kell figyelni a legcsekélyebb pártszerütlenségre, népszerűség hajhászásra, öntömjénezésre, személyi kultuszt űzőkre és a törtetőkre. Az eddiginél szigo­rúbb mértékben kell ellenőrizni minden téren a párt és az állam funkcionárusait. Fokozni kell az egyéni felelősséget és meg kell torolni minden hanyagságot, fe­lületességet és hiszékenységet, mely az uj és régi káderek elbí­rálásánál mutatkozik. 5) A központi vezetőség he­lyesli és jóváhagyja mindazo­kat az intézkedéseket, melyeket (a politikai bizottság és a titkár- ' ság a kémek és trockista ügynö­kök felszámolására tett. Felha­talmazza a szerveket, hogy a jö­vőben a központi vezetőség ne­vében minden intézkedést meg­tegyenek a pártunkba behatolt ellenség felkutatására és kikü­szöbölésére. A központi vezető­ség utasítja a szerveket, hogy munkájukban a legnagyobb eréllyel és szigorral járjanak el, végezzenek alapos munkát és vaskézzel tegyék ártalmatlanná az imperialisták trockista ügy­nökeit, akik igyekeznek pártun­kát aláásni, a demokrácia ered­ményeit megsemmisíteni és dol­gozó népünket újra kapitalista igába akarják, hajtani. REFORMÁLJÁK A KÖZÉPIS­KOLAI OKTATÁST Magyarországon az általá­nos iskolák bevezetése megol­dotta a népoktatás kérdését, de egyben megadja a továbbtanu­lási lehetőséget minden tanuló­nak. Már ebben az évben 70 ezer­re emelkedett azon gyermekek száma, akik alapos ismeretek birtokában továbbfolytathatják tanulmányaikat. De hová menjenek, milyen is­kolába iratkozzanak ezek a nö­vendékek? A magyar közokta­tás eljutott a fejlődésnek arra a fokára, amikor előtérbe került a középiskolák reformálásának a problémája. A középiskolák terén is történt ugyan már egy és más a felszabadulás óta: a szervezetük, tananyaguk, ta­nításuk módszere és szelleme lé­nyegesen különbözik a régi kö­zépiskoláktól Mégis egész rend­szerük még a múltra emlékez­teit. A régi “gimnázium” előke­lő iskola volt s az érettségi bi­zonyítvány első sorban nem tu­dást, hanem társadalmi rangot jelentett. És habár csak egyol­dalú műveltséget jelentett, még­is csak ez adott belépést vala­mennyi főiskolába és egyetem­re. Az volt az általános hit, hogy csak az az igazi műveltség amit a gimnázium nyújt. Finom megkülönböztetés képen a szak- kőzé]?!5,Colákat “középfokú” is­koláknak nevezték. Ez a gimnázium a régi ural­kodó osztály ideológiájának volt a fellegvára, ahová a munkások és szegény parasztok gyermekei csak nagy ritk&n jutottak be. Az 1937-38-as évben például a gimnuziumi tanulóknak csak há­rom százaléka volt munkás szü­lök gyermeke. Az uj középiskola célja egy­részről előkészíteni a tanulókat az egyetemekre és egyéb főisko­lákra, másrészről pedig olyan tudást nyújtani a növendékek­nek, hogy már a középiskolák elvégzése után is képesek legye­nek elhelyezkedni a gazdasági, vagy állami életben. Ennek meg- felelőleg az uj középiskolákat két nagy csoportra osztják: általános ’ gimnáziumokra és szakgimnáziumokra. Mindkét csoportban az eddiginél foko­zottabb általános műveltséget nyernek a tanulók. Az általános gimnáziumnak két tagozata lesz: reális és hu­mánus. Az előbbiben nagyobb súlyt fektetnek a természettu­dományokra és a műszaki jel­legű kiképzésre, a másikban pe­dig a nyelvek, a történelem és hasonló tárgyakon lesz a fősuly. Az általános gimnázium meg­szünteti a középiskolák közötti rangfokozatot. Ugyanilyn ran­gú középiskolák lesznak a köz- gazdasági gimnázium, a peda­gógiai gimnáziumok és az ipari gimnáziumok is, amelyeknek ne­vei jelzik, hogy milyen irányú képzettséget nyújtanak a nö­vendékeknek. FELKAROLJÁK A TUDÓ­SOKAT A Magyar Köztársaság fi­gyelme mostanában a magyar tudósok felé fordult, mert azt akarják, hogy azok megfelelő körülmények között zavartala­nul dolgozzanak. A Tudományos Tanács ajánlatára nem régiben felemelték a fizetéseiket. Most pedig automobilokat bocsájta- nak rendelkezésükre és biztosít­ják üdüléseiket is. A Tudományos Tanács Mát­raházán és a Balaton mellett két gyönyörű nyaralót adott át a tudósoknak. Az üdülők julius elsejétől állnak a rendelkezésük­re. ahol nem csak maguk, de családtagjaik is teljesen ingyen nyaralhatnak KÁROLYI VISSZAVONUL Károlyi Mihály, aki közele­dik a 75-ik életévéhez visszatért Budapestre és magas korára való tekintettel lemondott párisi követi megbízatásáról, de ki­hangsúlyozta a Magyar Köztár­sasági iránti hűségét. A köztár­saság elnökéhez intézett lemon­dó levelében kijelentette, hogy örömmel és büszkeséggel tett eleget követi megbízatásának s csupán csak azért mond le, mert érzi magas korára való te­kintettel a rábízott feladatokat nem tudja kellően elvégezni. A népi demokráciát azonban to­vábbra is támogatni fogja, Szakasits Árpád köztársasági lnök sajnálattal vette tudomá­sul Károlyi lemondását, megkö­szönte a távozó követ odaadó munkáját és érdemeinek elisme­réséül a köztársasági elnök elis­merésének aranykosz o r u j á t ajándékozta Károlyinak. épül a lánchíd A Lánchíd építésén amelyet először 1848 november 20-án nyitottak meg, de amelyet a nyilas bestiák felrobbantottak, szorgalmasan dolgoznak a mun­kások s már valószínű, hogy no­vember 20-ára újból készen lesz. Az eddigi adatok szerint 5.­200,000 kilogram acélt építenek a hidba. Ha ezen acélból vasúti síneket készítenének, akkor 1228 kilóméiért tenne ki. A hidra 300 “láncszemet” szerel­nek. Egy-egy lánc 12 darab 800 kilogramos lemezből áll. Körül­belül 1 millió szegecs kerül a hidba. az óhazából Tiszteit Munkástársak: Rövid soraimban egy kis be­számolót akarok közölni a Bér­munkás újságon keresztül. Is­mertetem az amerikai bérmun­kás társakkal is, hogy mitör­tént az óhazában egy éven ke­resztül. Először is megköszönöm a panyolai Magyar Dolgozók Pártjának nevében az amerikai munkástársak fáradhatatlan és anyagi hozzájárulását ahoz, hogy minden népi szervezet és én is külön, megkaptam az 1949 évre szóló Bérmunkás naptárt. Az újságokat is rendesen, min­den héten megkapjuk. Majdnem az egész község dol­gozói elismerését fejezi ki a Bér­munkás naptár és újság iránt. Nagyra értékelik és becsülik azokat a munkástársakat, akik szerkesztik a lapot és a naptárt és kérdezik tőlem, hogy került egy ilyen újság a mi kezünkbe és hogy lehet az Egyesült Álla­mokban ilyen újságot megírni, ahol napjainkban az imperialis­ták és burzsoá kapitalisták tel­jesen a haladók gyűlöletével vannak a kelet európai, demok­ratikus kormányok ellen. És vannak még miköztünk is olyan munkástársak, akik még most is úgy gondolkoznak, hogy ha “hátha”. Azért szükséges, hogy minden falu és város megismerje a Bér­munkás újságot. Legyenek tu­datában annak, hogy mi, elnyo­mott munkások voltunk és a jö­vőben nem magunk leszünk a harcban. Mert Amerikának is van öntudatos munkássága, aki­ket a nagytőke kizsákmányol. De bízunk a felismert gigászi erőnkben, hogy ha a tengeren­túli munkások harcolnak a ki- zsákmányolóikkal szemben az emberi jogokért, mi is ott va­gyunk és ott leszünk, mint aho­gyan ők itt vannak a mi har­cunkban. Megemlítem a munkástársak­nak azt is, hogy mi történt ná­lunk május 1-én. Az történt, hogy amióta Panyola község lé­tezik, még ilyen május elseje nem volt. Panyolán igaz nem is lehetett tartani csak 1945 óta, de minden esztendőben, ahogy a munkásság ismeri felfelé a saját énjét, annál többen és fegyelme­zetten ünnepelhetjük meg azt a napot, amelyiket a világon min­den öntudatos munkás a magá­énak ismer, a május elsejét, a munka napját. Most már nem látunk csendőrszuronyokat a felvonulásban, mert a honvéd­ség, rendőrség, haladó értelmi­ség velünk együtt ünnepelte, a munkásokkal és a parasztokkal a május elseje nemzetközi mun­ka ünnepét. Tagadhatatlan, hogy van egy kis számú ellenségünk, akiknek nem tetszik a május elsejei ün­nepnap, de az oly elenyésző cso­port, hogy nálunk az óhazában nem is megyen számításba, gyá­va emberek lettek belőlük. Úgy járnak az utcákon, mint a fü- rösztött kotló. Tudják, hogy a félrevezetett tömeget elvesztet­ték a hátuk mögül akire támasz­kodtak évszázadokon keresztül. Állásaikat elveszítették, akik biztosították a parazita, élősdi, henye életét, értve alatta az el­nyomott munkásokat, ők most magukban maradtak, mi pedig megtudunk náluk nélkül is lenni. Nem hiányzik sem a szellemi, sem a fizikai erejük. Van annyi haladó értelmiségünk és fizikai erőnk, hogy tudunk haladni ná­luk nélkül is. Szatmár m., Panyola Asztalos Károly

Next

/
Thumbnails
Contents