Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-12 / 1592. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. \Y. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre —........................ 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ..1........ 5c Single Copy ___________ 6c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ízléstelenség Az amerikai sajtó szolgalelküségére valóban jellemző az az eset, ami pár hónappal ezelőtt történt ugyan, de csak most nyert szélesebbként publicitást Spellman kardinálisnak a Mrs. Roosevelt ellen irányuló támadásával kapcsolatban. Mint lapunk olvasói előtt ismeretes, Spellman kardinális a legbrutálisabb módon törte meg a sírásók sztrájkját és még azt is kierőszakolta, hogy a munkások csak az általa megengedett módon szervezkedhetnek. Az amerikai kereskedelmi lapok nagyon keztyüs kézzel nyúltak ehez a dologhoz s nem az erőszakoskodó kardinálist, hanem a munkásokat ítélték el, akikre ráfogták, hogy kommunisták. Többek között a New York Herald Tribune is igyekezett fehérre mosni a fekete kardinálist. Azonban ennek a lapnak van egy fióklapja Párisban, amelyben az egyik szerkesztő, bizonyos M. .R. Werner megírta az igazat. Ezért Spellman panaszt emelt a lap főszerkesztőjénél, aki Wernert azonnal kidobta állásából. Whitelaw Reir, ez a főszerkesztő csak azzal indokolta meg a párisi szerkesztő kidobását, hogy Werner Spellman kardinálissal kapcsolatban “ízléstelen” cikket irt. Ez az “ízléstelen” cikk igy szól: A mézes-mázos beszédű pohos Spellman kardinálisnak végre sikerült megtörni a katolikus temetők sírásóinak nyolchetes sztrájkját. A kardinális valóságos püspöki bullában tiltotta el a munkásokat, hogy olyan unionban szervezkedjenek, amit saját maguk választanak ki. Spellman kardinális kijelentette, hogy nem vár a törvényes végzésre, hanem saját kezébe veszi a törvényt, engedelmeskedik lelküsmerete diktá- lásának, amely “a legmagasabb törvényt, Isten törvényét követi.” Nem tudjuk, hogy Spellman kardinálisank miféle lelkiismerete lehet? Ezt a nagyon is lagymatag kritikát nem tudta eltűrni a kardinális ur és a szolgalelkü nagy újság azonnal kilökte állásából azt az újságírót, aki még ennyire is el mert menni. Természetesen a főszerkesztő nem mondhatta, hogy Werner hazugságot irt, igy csak “ízléstelennek” mondotta a kenetteljes beszédű, de lelketlen főpapot megrovó Írást. Elcsépelt ijesztgetés A Congress of Industrial Organization (CIO) hivatalos gazdasági értesítője, az “Outlook” (Kilátás) legutóbbi száma a közelgő ipari válság problémájával foglalkozik. A CIO gazdaságtantudósai még nem merik lekötni magukat, nem állítják, hogy nagymérvű ipari válság következik, de tagadni sem merik. A se-hideg, se-meleg nyűatkozat igy hangzik: Az amerikai demokrácia nem tarthatja fenn magát, hacsak ki nem vágja testéből a tömeges munkanélküliség rákfenéjét. Ha a demokrácia nem tud elég munkaalkalmat biztosítani, nem nyújt elegendő élelmet a világ népeinek, akkor azok HAMIS VEZÉREK FELÉ FORDULNAK s a fasizmus, vagy a kommunizmus győzedelmeskedik. Egyes reakciós munkáltatók örömmel látják a munka- nélküliség emelkedését, mert úgy tartják, hogy az iparokban csak akkor lehet fegyelmet fentartani, ha elég nagy a munkanélküliek tartalék serege. A “Outlook” cikkéből aztán megtudjuk, hogy a depresszió elkerülhető, ha a “reakciós” munkáltatók észhez térnek, kiegyeznek a CIO-val, elfogadják annak ajánlatait, szerződéseit, stb. Ezen ajánlatokkal, — amelyek legfőbb pontja a munkanélküli segélyek felemelése, — most nem akarunk foglalkozni. Ez alkalommal inkább csak az “Outlook” cikkében kifejezésre juttatott s a tudatlan, meg reakciós körökben gyakran hangoztatott ama felfogásra akarunk rámutatni, hogy a néptömegek az ipari válság, — szóval a szenvedés közepette HAMIS VEZÉREK FELÉ FORDULNAK. Példának mindjárt Mussolinit meg Hitlert hozzák fel. Világért sem akarjukvazt állítani, hogy Mussolini meg Hitler valami “nagyszerű” próféták voltak, de ugyanakkor kérdezhetjük, miért IGAZ próféták, miért JÓ VEZÉREK azok, akiknek uralma a munkanélküliséghez, az éhséghez, a szenvedéshez, a bizonytalansághoz vezetnek? Miért jó azon politikusoknak az uralma, kiket a CIO támogatásával választanak meg s akik a CIO segédkezésével sem tudják, vagy nem akarják megteremteni azon gazdasági feltételeket, amelyekben minden munkás munkához jutna? Ha a CIO gazdaságtudósai valóban pártatlanul foglalkoznának ezzel a kérdéssel, akkor nm csupán a “reakciós” munkáltatókat kárhoztatnák, hanem elsősorban is saját magukat, akik most a legerősebb támaszai lettek annak a tőkés termelési rendszernek, ^melyhez elengedhetetlenül hozzátartozik a munkanélküliség, az ipari pangás. így az “Outlook” idézett sorai sem egyebek, mint a kommunista mumussal való fenyegetés, ami a legfőbb fegyvere éppen azon “reakciós” munkáltatóknak, akiket a CIO gazdaságtudósai kipellengéreznek. Bérmunkást a magyar falvakba Az amerikai sajtó és a rádió egyre több nagyított, torzított, elferdített vagy egyenest kitalált híreket hoz a Szovjet Unió és a népi köztársaságok terület«-ről, tehát Magyarországról is. Bécs- ben, Berlinben és Németország nyugati zónájában valóságos “hir- gyárakat” állítottak fel, amelyek a hazugságok rettenetes özönével élesztik uj életre a már kicsit lanyhuló háborús hisztériát. Ugyanakkor elhallgatják, lekicsinyítik vagy egyszerűen azt mondják, hogy kommunista propaganda minden olyan hírre, ami a népi köztársaságok fejlődésér«- mutat rá. Az utóbbi időben az amerikai magyar lapok — egy-kettő kivételével, — mind a hisztéri szolgálatába álltak. Tudván azt, hogy az amerikai magyar munkások nagy érdeklődéssel kisérik a magyarországi eseményeket, a Bérmunkás nagyobb helyet foglal el azon hírek részére, amelyek ismertetik, hogy az uj gazdasági rend müyen eredményeket ért el Magyarországon, noha a mi lapunk elsősorban is AMERIKAI MUNKÄSLAP, tehát legfőbb feladata az amerikai munkások életének, küzdelmeinek, törekvéseinek a festése; röviden, az amerikai munkásság érdekének a szolgálata. Viszont az ilyen hírek, — mint a hazulról kapott levelek százai igazolják, — szerfelett érdeklik a magyarországi munkásokat akiket inspirál a további harcra, mert látják, hogy a kollektiv termelési rendszerért folyó küzilelem kiterjed az egész világra. Ezért fogadják Magyarország mmikásai a Bérmunkást olyan nagy szeretettel és azért adják kézről-kézre, amig darabokra szakad a kopástól. A Bérmunkás Lapbizottságának az a kérelme olvasóinkhoz, hogy aki csak teheti küldesse lapunkat valamelyik magyar falu szervezetének vagy olvasótermének, már eddig is újabb ezer meg ezer magyarországi munkástestvérünknek adta kezébe a Bérmunkást. Reméljük, hogy olvasóink közül még számosán követni fogják az eddigiek példáját. Hiszen lapunk magyarországi előfizetési ára csak két és fél dollár, tehát nem tulnagy összeg és valóban csekély, ha számbavessziik, hogy egy-egy Bérmunkás milyen üdvös munkát végez, ha kézről-kézre jár az uj életre ébredt magyar falu dolgozó parasztjai között. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
