Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-12 / 1592. szám
1949. augusztus 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI MOTTO Ma négy éve, hogy Hiroshimo városára lehullott az első atombomba, amely a földel egyenlővé tette ezt a virágzó várost. Lakói közül 300 ezer ember pusztult el. Négy év után már hetven város van kijelölve ahová lefogják dobni a sokszorosan pusztitóbb atombombát Amerika repülői. Ki tudja, hogy hány amerikai város van a túlsó oldalon felrajzolva a pusztulásra. Ezt jó lesz figyelembe venni azoknak, akik-ma közönyösen figyelik az uj háborúra való felkészülést. Emlékezzetek Hiroshimára! NEM BABRA MEGY A JÁTÉK Soha még a történelemben nem fordult elő, hogy hatalmi csoportosulás jöjjön létre kimondottan egy más állam vagy államcsoportosulás ellen. Még az sem történhetett meg, hogy teljes nyíltsággal induljon meg fegyverkezés egy másik hatalom ellen. Soha még nem fordult elő, hogy békében, teljes nyíltsággal összejöjjenek vezérkarok, kijelölt hadvezérek, hogy egy másik hatalom ellen kidolgozzanak haditervet. Ma befejezett tény, hogy 12 hatalom szövetségbe tömörült azzal a kimondott céllal, hogy ez a szövetség Oroszország és a vele egy vonalú államok ellen irányul. Most tárgyalja' a törvényhozásunk azt a javaslatot, hogy a kormányunkkal szövetkezett országokat felfegyverezzük, erre a célra 1500 millió dollár megszavazását kéri az elnökünk. Ugyan akkor a szövetkezett kormányok is hadihitel megszavazását szorgalmazzák a parlamentjeikben. Ma az orosz határ körül járnak az elkövetkező háború kijelölt tábornokai és nem is titkolják, hogy a jövendő hadi tervet fektetik le. Ezek a tények, ha az előző háború előtt történtek volna meg, 24 órán belül háborút jelentettek volna, mert nem lett volna olyan hatalom, amely elnézte volna azt, hogy ilyen nyílt háborús felkészülés folyjon ellene. Számtalan példát lehetne felhozni arra, amikor aránytalanul kisebb provokációra is a hadsereg mozgósításával felelt volna a fenyegetett hatalom. Ma a Szovjet szónélkül tűri ezt a felkészülést, legfeljebb egy- egy tiltakozással felel, amelyet az ellen hatalmak figyelembe sem vesznek. , Szó nélkül tűri azt is, hogy a legszigorúbb gazdasági bojkot alá helyezik. Egész bizonyos viszont az is, ha a szovjet nem is fejel mozgósítással mint tette volna azt az elődje, a cári Oroszország, nem tétlenkedik, hanem ő is felkészül az elkerülhetetlennek látszó támadás fogadására, vagy megelőzésére. OSZTÁLYHARC Ez a mai csoportosulás és felkészülés nem csak £ fent vázolt formában különbözik a múltbeli csoportosulásoktól, nem a megszokott imperialista piac szerzési hódítási tervek szerint történt meg, imperialsta törekvésükbe homlok egyenest ellentétes hatalmak tömörültek együvé, hiszen a szövetkezett hatalmak tisztában vannak azzal, hogy győzelem esetén is a legfőbb patrónusuk, az amerikai tőke gyarmataivá válnak. Ez a mai csoportosulás, osztály alapon történik, nyíltan kimondott célja a kapitalista termelési rendszer megmentése, a “kommunizmus megállítása”, ami egy értelmű azzal is, hogy a tőkés termelési rendszert óhajtja visz- szaállitani mindazon a területeken, ahol ez megszűnt. Hogy megakarja állítani a gyarmati népek felszabadulási törekvéseit. Éppen ezért kétségtelen az is, hogy a szövetkezett hatalmak ennek a célnak az elérésére a háború sikeres, zavartalan folytatására első sorban a saját “belső ellenségeit” kívánja összetörni. Erre mutat az itteni “vörös” üldözés, a megindult deportálási hadjárat, nem csak a kommunista párt tagjaira terjeszkedik ki, hanem ki fog terjedni minden olyan csoportosulásra is, amely nem hisz a mai gazdasági rendszer örökkévalóság á b a n, amely ellenzi a kormány imperialista törekvéseit. Ezt a hajszát követeli a kormányunk a szövetkezett kormányoktól, amelyek készséggel tesznek eleget ennek, addig a mértékig, ameddig erre képesek. Ebben a készségben a munkásmozgalom összetörése nem megy olyan könnyen Európában, ahol az amerikaihoz hasonló hajsza a polgárháborúval volna egyértelmű. Éppen ezért bizonyos az is, hogy a tervezett háború abban is különbözne minden eddigi háborútól, hogy ez nem mindenütt jelentené a nemzet egységes résztvételét, hanem a velünk szövetkezett országok legtöbbjében a nép igen tekintélyes része nem csak nem csatlakozna a kormányához, hanem ellent- állna. Nem csak megtagadná az abban való részvételt, hanem támadólag lépne fel és a polgárháború teljes erejével törne ki bizonyos az is, hogy ezzel egyidejűleg a gyarmati felkelések is fellángolnának úgy, hogy az egész világ egy csatatérré válna. Ezt tudják a szövetkezett hatalmak is és igyekeznek a maguk részéről is, hogy a szovjet szövetséges országainál is zavarok legyenek. Erre jók az úgynevezett “menekült” politikusok összegyűjtése és az Atlantic, Pactum kültagjának a Vatikánnak a provokáló fellépése, mely egyházi átokkal sújt minden hívőt, aki kommunista, vagy végrehajtja a kommunista kormányok intézkedését. Kétségtelen, hogy őszentsége me'gfogja áldani az eljövendő keresztes háborút és különleges helyet biztosit a mennyországban mindazoknak, akik a papi és tőkés törekvésekért hajlandók vágóhidra menni. Azt hisszük, hogy a politikusok és az egyházi kiátkozások nem jelentenek komoly veszélyt a szovjet csoportosulásnál, mert a politikusok, papok ma már nem jelentenek ott olyan hatalmat, amely komoly zavarokat okozhat; de viszont az európai munkások kemély eltökéltsége alaposan meg fogja zavarni a most felrajzolt haditervet és a térképre, ahová belerajzolták azt a 70 gócpontot, ahová le kell dobni az atombombát, valószínű, hogy még nagyon sok más pontot is be kell rajzolni, ahol az európai háború ellenes és tőkés termelési rendszer ellenes munkásság megvetette a lábát. Mi azt hisszük, hogy a Szovjetnek nagy és imponáló nyugalma, amellyel az ellene való felkészülést nézi, nem csak a saját és szövetségesei erejében rejlik, hanem az európai forradalmi munkásság felkészültségében is, amely nagyon értékes szövetségese lesz akkor, ha a szövetkezett hatalmak végreakarják hajtani a tervüket a háborút illetőleg. ÁGYÚ VAGY VAJ? Gőhring, Hitler pocakos alve- zére mondotta a második világháború előtt a német népnek, hogy kevesebb vajat és több ágyút,, vagyis inkább koplaljon a nép, de legyen elég ágyú és hadifelszerelés a német világhódító törekvések végreha j fására. Ma az Atlantic Pactum országainak a kormányai is ezt a jelszót igyekeznek átvinni a gyakorlatba. Igaz, hogy sokkal kevesebb sikerrel mint Gőhringék- nek sikerült. A csőd előtt álló Anglia dolgozói megunták azt, hogy a Bevin-féle “szocializmus” kedvéért tovább koplaljanak, mind erősebb bérmozgalmak fejlődnek ki és nem lehetetlen, hogy újra “őfelsége katonáit” kell sztrájktörésre felhasználni. Francia, olasz és a többi Atlantic Pactumos országokban a munkanélküliség fokozódik. A tömegek elégedetlensége folyton nő és nem hajlandók magukat megszédittetni a háborús dicsőség glóriájával, nem hogy ellenségesen néznék a szovjet és a Népi Demokráciák gazdasági rendszerét, hanem egyenesen óhajtják azt a maguk részére hogy ezzel megszűnjön a munkanélküliségtől való rettegés és a profitért való robotolás. Itt Amerikában is, ahonnét a billiók mennek a nagy felkészültségre, a depresszió jelei mind nyütabbá válnak. A munkanélküliek és a részidőt dolgozók száma állandóan növekedik, a dolgozók előtt a harmincas évek nyomorúságai lebegnek és a kormányunk, ahelyett, hogy ezt orvosolnák, háborús felkészülésre a nagytőke külföldi befektetéseinek a megvédésére fordítsa nem csak a nemzeti jövedelem tekintélyes részét, de hatalmas adósságokat csinál, az állam deficitje folyton nő és nem “vajat” hanem “ágyút” ajánl orvosszeritl a munkanél- kül levő millióknak. A kapitalista termelési rendszer halálos válságban van, ebből a kormányok háborús kalan- dal akarnak kikerülni. Amerika népe, amely ezideig szerencsésen elkerülte a háborúk borzalmainak a saját testén való érzését, ma még közömbösen nézi azt, ami a szeme előtt történik, pedig csak a vak nem látja azt, hogy egy eljövendő háború esetén, mi sem leszünk biztonságban, nekünk se jelent csak magasabb kereseti lehetőséget a háború. Nyomorúságot, pusztulást hozhat ide is, a városaink, hatalmas ipartelepeink, asszonyaink, gyermekeink épp úgy pusztulásra vannak Ítélve, mint annak idején Warso. London, Hiroshima vagy Budapest. Sokkal jobb volna a nagy elbizakodásunkból felébredni, Gőhring i smegigér- te a háború elején azt, hogy “Németország területére egyetlen repülő bomba sem eshet”, annak dacára a repülő bombák zúzták szét Németország százados városait, hatalmas ipartelepeit. Bizony nekünk is több “vajra” és kevesebb “ágyúra” volna szükségünk ahoz, hogy jólétbe, biztonságba élhessünk, de ez és a tőkés termelési rendszer ma már összeegyeztethetetlen, annak háborúra van szüksége, hogy a magát túlélt rendszerét fentart- hassa. TUDÓSÍTÁS A detroiti és vidéki munkástársak és lapolvasoók összejövetele kitünően sikerült, melyet egy néhány munkástársnak köszönhetünk, akik költséget, fáradtságot nem kiméivé azt lehetővé tették. Nagy meglepeté- siinkra, még Chicagóból is itt volt Köhler munkástárs és fia. Valamint a lapolvasóknak volt alkalma megismerni Lefkovits munkástársat és viszont Lefkovits munkástársnak egy néhány lapolvasót, mert bizony a lapolvasóknak fele sem volt ottan. Zene nem volt. de késő estig daloltak ottan a vendégek, úgy látszik még a szúnyogok is elmentek a közeli nyílt színházba képeket nyalogatni, ha nem is nagyon tetszett nekik a kép, melyet ott játszottak. Minden bizonnyal a siker kimutatására nagyon sokan de különösen a Bérmunkás lapbizottsága azt fogja mondani, hogy miért nem csináljuk ezt meg gyakrabban? Hát azt majd meglátjuk, de sokkal többeknek kellett volna ott lenni és segíteni, mint amennyien ott voltak és segítettek. Az eredmény $120.00 mellett két 2 éves és hét éves előfizetést Magyarországra küldendő lapokra. Ezt csak az tette lehetővé, hogy egy néhány munkástárs, akik nagyon sokat áldoztak, még fedezték a kiadásainkat is. Tudósító.
