Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-02 / 1586. szám
6 oldal BÉKMU NKÄS 1949. julius 2. Vita egy öngyilkosság felett A hírek nyomában AMERIKAI ROVATIRÓK ÉS RÁDIÓSZONOKOK VITÁJA FOR- RESTAL ÖNGYILKOSSÁGA FELETT. — NEGYEDMILLIÓS kártérítési pör pegler ellen. Ha babonások volnánk, akkor azt mondanánk, hogy a pár héttel ezelőtt öngyilkossá lett James Forrestal volt honvédelmi miniszter még a másvilágon sem tud megnyugodni és ha fizikailag nem is, de a szelleme mint kisértet jelentkezik. Szerencsére nem úgy jelentkezik, mint ahogyan az elhalt nagyemberek szelleméről általában beszélni szoktunk, hogy az utódoknak példát mutasson, hanem nikább csak a hi-»----------------------------------------resebb rovatirók (nem rovarirtók) marakodnak egymással az emléke felett. Ezt a civakodást az amerikai sajtó legocsmányabb képviselője, a Hearst újságok “rovarirtója”, Westbrook Pegler indította el, aki megtámadta Drew Pear- sont és Walter Winchellt, hogy ők kergették halálba a volt honvédelmi minisztert a rovataikban és rádió leadásikban foglalt éles kritikájukkal. Pegler a tőle megszokott szennyes hangon irta meg rovatát, mire Pearson 250 ezer dolláros becsületsértési port inditott ellene. Winchell már nem annyira finyás és egyszerűen reklámnak tekintette Pegler azon kedveskedését, hogy ő, vagyis Winchell, “csak az éjjeli mulatók és a másállapotos asszonyok krónikása, rádió terrorista és fantasztikus hazugságok terjesztője”. A legérdekesebb ebben a dologban az, hogy most éppen az a Westbrook Pegler kelt ki a ko- lumnisták és rádiószónokok rágalmazó hazugságai ellen, aki az egész világon az első helyet foglalja el ezen a téren. Mint az újságírás legszégyenletesebb példáit említik azon Írásait, amelyekben az elhalt Roosevelt elnököt, majd Mrs. Rooseveltet, Charley Chaplint s számos más közéleti egyént támadott és időközönként támad még ma is. Támadásai következtében egész csomó becsületsértési pör van folyamatban ellene. MIÉRT LETT ÖNGYILKOS FORRESTAL? ditotta a nagy vitát, hogy tulajdonképpen miért is lett öngyilkos Forrestal? Ebbe a vitába beleszóltak csaknem az összes nevsebb kolumnisták. A liberális Max Lerner egyszerűen nevetségesnek mondja Pegler azon állítását, hogy Forrestalt a rovatirók hajszája kergette a halálba, hiszen az elhunyt nem azon emberek közé tartozott, akik törődnek azzal, amit Írnak róluk. De azonkívül, — mint a New York Times rovatirója, Hanson W. Baldwin megjegyezte, For- restallal nem bántak másképpen mint bármely más közéleti szereplő egyénnel, aki kontroverzá- lis események központjába kerül. Ickes volt belügyminiszter, aki szintén neves kolumnista, azt irta, hogy Forrestalt a köz- szolgálati érzés uralta és miután látta, hogy közéleti pályájának végéhez ért, azt a gondolatot, hogy ő reá már nincs szükség, nem tudta elviselni. Ezen a tuljóakaratu bizonyítványon felbuzdulva az igen nagyhírű Walter Lipmann annyire felbuzdult, hogy mindjárt egy ajánlattal állt elő. Azt ajánlotta, hogy a köztisztviselőket, ha egy-egy pozícióból kiesnek, más állásokba kell elhelyezni. Ami természetesen azt jelentené, hogy a For- restalhoz hasonló népellenes hivatalnokok újabb területeket kapjanak káros működésűkre. MI AZ IGAZSÁG?-A Pegler-Pearson pör megin fognak folyni úgy ipari, mint mezőgazdasági téren. Valódi öröm járja keresztül érzéseinket ennek hallatára, mert ez felszámolja a munkanélküliséget örökre De egy nagy kérdés még mindig bántóan hat ránk, amerikai magyarokra, mert nem tudjuk az otthoni munkások heti keresete nagyságát. Pedig ezt is épp oly jólesően szeretnénk tudni, mint amilyen jólesően vesszük tudomásul, hogy ebben és abban a faluban is kigyulladt a villany. Talán erről a témáról valamelyik algyői kubikos munkástársam tudna helyes kimutatást küldeni a Bérmunkás lapunk részére, hogy az amerikai magyar munkások eredeti kézből olvashatnák a tiszta valóságot. Abban a reményben, hogy a tudást és szeretetet lesz képes Bérmunkás a kisteleki és algyői munkások megelégedésére is a terjeszteni, vagyok hívük az ipari demokráciáért. J. Pataky A Forrestal kérdéshez talán legértelmesebben szól hozzá a máskülönben sehideg-semeleg Marquis Childs kolumnista, aki rámutat arra, hogy jelenleg hasonló, vagy talán még jóval élesebb támadást folytatnak a kolumnisták és a rádiószónokok az atomenergia bizottság elnöke, Dávid Lilienthal ellen. A kettő között csak az a külömbség, hogy Forrestal az amerikai nagytőkét képviselte s minden intézkedésének hátterében ott volt a munkáltató osztály profitjának a védelme, Lilienthal ellenben a magántőkével szemben az államosítás hive, aki ellenzi az atomenergia magánkézbe juttatását. Ennek megfelelőleg Forrestalt csak a pár liberális kolumnista pellengérezte ki, amig Lilienthal ellen felsorakoztak a tőkések szolgálatában álló ösz- öszes kolumnisták és rádiószónokok. Forrestal tehát csak tul- érzékeny volt, gyönge idegzetű ember, akinek soha sem lett volna szabad betölteni semmiféle magas közhivatalt sem. (gb-) MINTAKÉPEK AMERIKÁBÓL Birmingham, Alá. államban napirenden vannak a korbácsolások a K.K.K. által. Emellett, egy héten belül, három néger otthont dinamittal felrobbantottak, köztük egy methodis- ta püspöknek az otthonát is. Ha ez valamelyik szocialista országban történt volna, akkor nagy “headline” lett volna legtöbb amerikai lapban arról. De itt ez nem újság, olyan gyakran történik meg. Az ilyen néger otthon robbontás és felgyujtás nagyon gyakori eset, még az északi államokban is, ahol azzal akarják megakadályozni, hogy a feketék a fehérek által lakott területekre költözködjenek. De nagyon kicsi, eldugott hírekben hozzák az ilyesmit, ha hozzák, amit a rózsabokrok között elmélkedő cikkezők nem látnak meg, mégkevésbé Írják meg, ha tudomást is szereznek róla. Birmingham mellett levő bányásztelepen meg több bányászt és egy özvegyasszonyt is megkorbácsoltak, az asszonyt két 16-18 éves leánya szeme lattára. Mindezt ott a K.K.K. végzi, melynek sok polgármester és rendőrparancsnok nem csak rokonszenvező je, hanem tagja is, igy nem kell nekik félni a letartóztatástól. Sok gyárban itten északon is állandóan emelkedik a fajgyűlölet, ezt nagyrészben a gazdasági válság, lefizetések éleszti, ámbár állandóan jelenvolt, csak most az a tény, hogy sok helyen volt háborús veterknokat lefizetnek és meghagynak feketéket a munkán, elegendő a legnagyobb gyűlölet, irigység és az ezekből eredő fajháboru élesztősére. CSŐDBE KERÜLT VÁROSOK A háborús fellendülésért nagy árat kell fizetni az olyan kisebb amerikai városoknak, melyeket a hadigyártás tett nagyokká. Ilyen városok között van Muskegon, Michigan államban is, a háború előtt 94 ezer, ma 130 ezer lakosa van. A munkások száma 45 ezer és ebből 12.500 munkanélkül van és már ezer család a városi segélyen tengődik, mivel kiszedték a négy hónapig járó munkanélküli segélyt. Szeptember elejére még 8.400 család lesz, akiket a városnak kell majd segélyezni, mert azok is kiszedik a munkanélküli segélyt, de munkára nincs kilátás, sőt még többeket lefizetnek. így arra számítanak, hogy ha valami csoda nem történik, akkor augusztus 16-ikára a város csődbe kerül. Már mostan is, havonta 50,- 000 dollárt kell nekik kifizetni városi segélyben és ez az ösz- szeg rohamosan emelkedik. Ezzel szemben az üzleti forgalom, adóbehajtás 50 százalékkal csökkent és még jobban fog csökkenni. Nagyon fekete színben látják Muskegon sorsát maguk a politikusok is, akik legtöbbször rózsaszínű üvegen keresztül szoktak mindent látni. Ez csak egy a sok ilyen eset közül. Ezekről nem igen szoktak írni, ezt is talán csak a Detroiti lapok egyikében lehetett látni. Ezen hadirokkantaknak csinált városokat elhallgatják, papirfüggönnyel letakarják. De már azt nem merik tagadni, hogy több mint öt millió munkanélküli van, ez a szám rohamosan emelkedik még mostan is, a nyári szezon munkaalkalmak mellett és őszre 6,500.000 munkanélkülit számítanak, jövő év őszére meg 10 millió munkanélküli lesz az ilyen normálisnak minősített folyamat szerint is. Ezt nem mi állítjuk, hanem a politikai vezérek, polgári gazdasági szakértők, újságírók, akik nem szívesen Írják meg az ilyesmit, sőt még a munkájukat is elveszíthetik miatta. MEGTÉVESZTŐ CÉGÉR Az amerikai lapok, szerkesztők. cikkírók, nagyon gyakran használják a “demokrácia” cégért és legtöbbször rábillesztik, ráragasztják a japán császár, Chiang Kai Shek, az indiai maharadzsa nábobjára, valamint a félig-meddig fasiszta arab kiskirályok kormányaira is. Nem csoda, hogy olyan nehéz nekik ezt a fajta demokráciát eladni. Mert ha ezek az előkelőségek demokráciát képviselnek, akkor nekem sem kellene ez a demokrácia. Azon milliók, akik ezen demokrácia cégérrel ellátott országokban, vagy szomszédságaikban élnek, még inkább visszarettennek az úgynevezett demokráciától. Nem is szólva a portugál és spanyol, meg a délamerikai demokráciákról, melyeket szintén hivatalos bélyegzőkkel láttak el az amerikai szaktértők, a demokrácia hivatalos felülvizsgálói, ügynökei. Hogy mennyire kitágították a demokrácia cégér értelmét, legjobban láthatjuk, amikor nem csak a délamerikai, hanem még az ázsiai zsarnokságot, diktatúrákat, isteni királyok és nábo- bok uralmát is demokráciának bélyegzik. A Detroiti Newsban cikkező Russell Barnes, aki még tévedésből sem írná ki, hogy a harc a kapitalizmus és kommunizmus között folyik, állandóan a demokrácia és kommunizmus közötti harcról beszél, a következő- képen ir és végez legnagyobb rombolást a demokrácia ellen. “Kremlin praktikus okok miatt elhatározta, hogy Európában behúzza a szarvát. De Ázsiában és más területeken a Szovjet még mindig támadásba van a demokráciák ellen.” Most egy kicsit gondolkozzon az olvasó, hogy ha Chiang, a japán császár, meg a többi ázsiai uralkodók és a kizsákmányoló európai gyarmati hadseregek, kormányok mint Indo-Kina, Malay, Burma és más ázsiai gyarmatok kormányai demokráciák, akkor milyen gyűlölt lehet az ottani népek előtt a demokrácia? Ezt minden nap ezerszer is megismétlik az amerikai lapok. Rádiókon is állandóan ágálnak (Folytatás a 7-ik oldalon)
