Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-06 / 1591. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 6. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. MITÖRTÉNIK A “VAS­FÜGGÖNY MÖGÖTT? AZ UTÓBBI hetekben zava­ros hírek érkeznek Magyaror­szágról, melyekből a legképzet­tebb — a sorok között olvasni tudóknak is — nehéz kihámozni a valóságot. Természetesen a nagy “összeesküvésre” célozunk, melynek központjában Rajk László, ez egykori “hős” majd Magyarország belügyminisztere, majd később a kormány egyik legfelelőségteljesebb osztályá­nak, a külügyi minisztériumnak vezetője áll. A magyarországi hírforrások szerint Rajk és társai — akik­nek száma napról-napra növek­szik — “trockyisták” az “Impe­rialista hatalmak zsoldosai”, a magyar nép “árulói” stb. lettek. Egyes magyarországi lapok, mint a Magyar Szakszervezetek központi közlönye, a “Szabad Nép” a Magyar Dolgozók Párt­jának hivatalos lapja és más lapok, amelyek foglalkoznak az üggyel az elképzelhető legna­gyobb gyűlölettel Írnak az “áru­lókról”. A “Magyarok Világszövetsé­gei'’ julius 5-iki jelentésében a következőket olvassuk: “Renge­teg rémhír járja a külföldi saj­tót és rádiókat a ‘Rajk üggyel’ kapcsolatban. Az igazság annyi: a magyar nép ellenségeit a régi urakat, a kiszipolyozókat és ki­szolgálóikat kivette a hatalom­ból. Nincs módjuk többé, hogy az országgyűlésben, a közhiva­talokban, a közéletben áskálód­janak a béke, a magyar nép jó­léte, fejlődése ellen. Persze az ellenség nem nyugszik: ha más­ként nem megy, megpróbál ösz- szeesküvőket, kémeket, kártevő­ket becsempészni az országba, sőt a magyar építés legerősebb szervezetébe, a Magyar Dolgo­zók Pártjába is. Az, hogy már nem a Nagy Ferencek, a Mind- szentyk személyében jelentke­zik az ellenség, hanem leleple- zetten, bujkálva próbálkozik: mutatja a magyar népi demok­rácia erejét, győzelmeinek sú­lyát. Az is érthető, hogy egy ilyen kémszervezet igyekszik a maga embereit elhelyezni fon­tos állásokba, ahol ők a leghan­gosabbak, a legszolgálatkészeb­bek. De tetteik leleplezik szava­ikat, hitvány terveikre mihamar fény derül. Talán sajnálatos, hogy az ellenség ügynökei kö­zött is akad, akit bizalommal, magas állással tüntetett ki az ország. Sajnálatos, de nem vé­letlen. “A összeesküvők között egyet­len munkás, vagy paraszt sem volt. Már a választások megmu­tatták. hogy a magyar dolgozó nép milliói lelkes öntudattal kö­vetik az országépités pártját, s követője a nép burkolt ellensé- követője a néu burkolt ellensé­geinek sem. De a most leleple­zett összeesküvés arra int, hogy a magyar népnek még jobban kell vigyáznia eredményeire, még keményebben állnia kell a sarat azokkal szemben, akik I szeretnék a nép hatalmát meg- dönteni, a régi urak zsarnoksá­gát visszaállítani. A magyar nép nem lesz kíméletes az árulókkal szemben: le fog számolni velük, még akkor is, ha olyanokról van szó, mint Rajk László egykori miniszter és társai.” Ennyit mond a Magyarok Vi­lágszövetsége az ügyről, amely­nek pedig hatáskörébe tartozik a külföld informálása a belföldi eseményekről. Ebből pedig nagyon nehéz megállapítani, hogy tulajdon­képpen mi a bűne Rajk és tár­sainak. Az nem elégséges, hogy “trockyisták” vagy az “imperi­alisták zsoldosai”, mert ma eze­ket a jelzőket éppen oly köny- nyelmüen alkalmazzák Magyar- országon és a többi keleteurópai országokban, mint a “kommu­nista“, “moszkva zsoldosai”, “társutazók”, “vörös felforga­tok” jelzőket itt Amerikában és a nyugati országokban. És mint ahogy ezen jelzőket felelőtlenül mindenkire rányomják itt, aki nem a kapitalizmus szemüvegén át látja a dolgokat, azt tapasz­taljuk, hogy az előbbieket éppen oly felelőtlenül alkalmazzák ott azokra, akik esetleg nem a Moszkvából exportált szemüve­gen látják a helyes utat, hanem a helyszíni körülmények lehető­ségeiből. NINCS szándékomban Ma­gyarország esküdt ellenségei kö- zé sorakozni, de én a forradalmi munkásmozgalomban olyan is­kolába jártam, ahol megtanul­tam a saját fejemmel gondol­kozni és nem szajkó módjára utánozni a “nagy vezérek” uta­sításait, melyek esetleg minden elfogadható alapot nélkülöznek. Bár nem tartom kizártnak azt, hogy Rajk áruló lett, de mi­előtt ezt elfogadom és Ítéletet mondok, ismerni kell a ténye­ket, nem pedig csak hangzatos jelszavakat. Az eddig kéznél levő informá­ciók szerint Rajk “trockyista” lett. Visszatekintve úgy har­minc esztendő távlatába, “troc- kyizmus” nem volt “halálos bűn” sőt a világ proletárjainak, mint “megváltó” eszmét terjesz­tették azt éppen Moszkvából, ahonnan ma mindenkinek a fe­jét követelik, akit annak köve­tésén rajtacsipnek. Mi véletlenül sohasem voltunk “trockyisták” de még jól emlék­szünk azokra az időkre, amikor a mi fejünk lenvisszentésére is köszörülték a fejszét éppen az­ért, mert nem akartuk elfogad­ni a “trockyizmust” teljes egé­szében, ahogy azt elénk tálalták. Nem sokkal később azonban a “trockizmust” a “stalinizmus” váltotta fel Oroszországban és Trotckyt kiutasították az or­szágból, követőit pedig börtön­be, vagy puskacső elé állították. Később Trotcky maga is erősza­kos halállal múlt ki Mexicoban és ma mindenkit “trotckyista árulónak“ bélyegeznek, aki a “stalinizmust” csak gondolat­ban is kritizálni meri. EZEN tényeket ismerve, nagy kételyeink vannak aziránt, hogy Rajk valóban a “magyar nép árulója” lett-e, vagy pedig a “hivatalos felfogás” változott meg Magyarországon, amely változással Rajk nem tudott, vagy nem akart lépést tartani? Nincs aziránt kétség, hogy Magyarországon úgy a kormány hivatalokban, mint általában a közéletben nagyon sok olyan ember tölt be fontos hivatást, akik nem odavalók és akiknek egyáltalán nem volna szabad ott lenniök. Ezer számra vannak konjuktura lovagok, akik min­den rendszerváltozással máról- holnapra változtatták “elveiket” és az uj rendszerben irányitó pozíciókba kerültek anélkül, hogy.erre múltjuk és karakte­rük megfelelő volna. Ezek ter­mészetesen mindent elkövetnek, hogy az uj rendszert szabotál­ják. Vájjon Rajk László is ezek közé tartozott? Kétséges. És ezen kétségnek éppen a “Szabad Nép” alig két év előtti cikke ad alapot. A “Szabad Nép” akkor a Magyar Kommunista' Párt hivatalos szócsöve volt, mint most a “Magyar Dolgozók Pártjának” hivatalos lapj a. Ugyan az a “Szabad Nép” amely most oly tajtékzó dühhel támad­ja Rajkot, két évvel ezelőtt töb­bek között a következőket irta Rajkról: “ . . . Rendkívüli képessége, hidegvér, bátorság, szívósság, szerénysége és puritánsága köz­ismert. Hős, többször megsebe­sült, fegyverrel harcolva a spa­nyol fronton. Neki volt legna­gyobb szerepe 1944-ben a Kom­munista Párt és a Szociáldemok­rata Párt egységmegállapitásá- nak létrehozásában. Ő volt a szerzője a megállapodás szöve­gének is. A magyar haza felsza­badításáért alig tett valaki többet nála. “A nép szeretete ezerfélekép­pen nyilatkozik meg irányában. Épp azért tud vaskezü és eré­lyes lenni a nép ellenségeivel szemben, mivel mindennél job­ban szereti magát a népet. “Népünk érzi, hogy Raik László az ő embere. A NÉP FIA. Innen származik óriási népsze­rűsége, melyet életével és csele­kedeteivel szerzett meg.” Két év leforgása alatt lehet­séges volna, hogy Rajk olyan “aljas áruló”, mint amilyennek most festi le ugyanaz a “Sza­bad Nép”? MINT fentebb is mondottam nem lehetetlen, hogy Rajk való­ban áruló lett, mert hiszen ma semmi sem lehetetlen, de miért tartják titokban a vádat ? A Ma­gyarok Világszövetsége, amely­nek hivatása ellátni a külföldet információval, miért oly felüle­tesen intézi el a “Rajk ügyet”? A jelek szerint a világ mun­kássága felszabadulási harcá­nak irányításában a kommunis­ta irányzat került vezető szerep­hez és amit tesznek az kihatás­sal van az egész világ munkás­ságára. Mint a munkásosztály tagjait és önzetlen harcosait minket is nagyon közelről érint ez az “ügy” és többet várunk, mint Rákosi elvtárs dicsőítését, az információt szolgáltató fóru­moktól, melyek szerint az ő ér­deme, hogy az “aljas árulók” LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasóit, valamint azok barátait ezúton hivja meg J. Korén és neje augusz­tus 14-én, vasárnap délután saját házuknál, 913 VV. 52nd Street, Los Angeles, tartandó 30 esztendős házassági évfor­dulóra. Lesz enni és inni való. Min­den cent jövedelem a Magyar- országba küldendő Bérmun­kás költségét szolgálja. terve nem sikerült. Olvasgatva a “párttagság” megnyilatkozását a lapokban olyan vélemény is kialakulhat az elfogulatlan szemlélő előtt, hogy a Rajk ügy csak eszköz Rákosi még nagyobb hősé — is­tenné — emelésére. Bár eddig is Rákosi volt a legfőbb hatalom Magyarországon, most azonban már valóságos hisztérikus imá­dattal csiignek rajta, mint az ország és a párt megmentőjén. Néhány szemléltető idézet a sok közül: “A békésmegyei aktíván ti­zenhárom percen át csillapítha­tatlanul, viharos erővel zúgtak a Szovjetuniót, Pártunkat, Rá­kosi elvtársat éltető jelszavak ...” Majd pár sorral alább is­mét: “Erős a mi pártunk; akár­milyen magas tisztségben van valaki, ha elárulja az ügyünket a párt lesújt rá. Mert a mi pár­tunk, a mi Rákosi elvtársunk tudja mit csinál . . .” Pár sorral alább ismét: “Egyetlen értekez­leten sem lehetett szomorú ar­cokat látni; mindenki tudta, hogy n^em megtévedt kommunis­tákról, hanem az imperialisták legveszélyesebb ügynökeinek ár­talmatlanná tételéről van szó. S az újabb, hatalmas győzelem öröme lelkesítette a felszólaló­kat, ez az öröm lobogott a párt és Rákosi elvtárs viharos ünnep­lésében. “Természetes következménye ez annak, hogy elvtársaink álta­lában megértették: milyen ve­szedelmes ellenség orvtámadá­sát hárította el népi demokráci­ánk szive, a kommunisták párt­ja felől — a Szovjetunió győz­hetetlen Bolshevik Pártjának példáján okulva — Rákosi elv­társnak ébersége, bölcs vezeté­se. Természetes, hogy elvtársa­ink most büszkeség, öröm és hála érzésével fordulnak a Párt és Rákosi elvtárs felé . . .” A fenti idézetek csak egy kis töredékét képezik Rákosi egek­ig való magasztalásának egy három hasábos tudósítás kere­tében. Senkitől sem akarjuk megvon­ni az elismerést, aki arra rászol­gált, de az ember, a .vezér imá­datot mindig károsnak tartot­tuk a munkásmozgalomban, mert tiz esetből kilencben a ve­zérek visszaéltek a munkásság bizalmával. És mi nyújt biztosí­tékot arra, hogy mint két évti­zeddel ezelőtt Trotcky, két évvel ezelőtt Tito, két hónappal eze­lőtt Rajk és kitudja két hónap, vagy év múlva nem-e Rákosi válik kegyvesztetté és mint Ti­to és Rajk, ő is “trotckyistává” válik ? FIGYELEMRE méltó azon­ban egy megjegyzés, melyet úgy

Next

/
Thumbnails
Contents