Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-06 / 1591. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. augusztus 6.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

MITÖRTÉNIK A “VASFÜGGÖNY MÖGÖTT?

AZ UTÓBBI hetekben zavaros hírek érkeznek Magyarországról, melyekből a legképzettebb — a sorok között olvasni tudóknak is — nehéz kihámozni a valóságot. Természetesen a nagy “összeesküvésre” célozunk, melynek központjában Rajk László, ez egykori “hős” majd Magyarország belügyminisztere, majd később a kormány egyik legfelelőségteljesebb osztályának, a külügyi minisztériumnak vezetője áll.

A magyarországi hírforrások szerint Rajk és társai — akiknek száma napról-napra növekszik — “trockyisták” az “Imperialista hatalmak zsoldosai”, a magyar nép “árulói” stb. lettek. Egyes magyarországi lapok, mint a Magyar Szakszervezetek központi közlönye, a “Szabad Nép” a Magyar Dolgozók Pártjának hivatalos lapja és más lapok, amelyek foglalkoznak az üggyel az elképzelhető legnagyobb gyűlölettel Írnak az “árulókról”.

A “Magyarok Világszövetségei'’ julius 5-iki jelentésében a következőket olvassuk: “Rengeteg rémhír járja a külföldi sajtót és rádiókat a ‘Rajk üggyel’ kapcsolatban. Az igazság annyi: a magyar nép ellenségeit a régi urakat, a kiszipolyozókat és kiszolgálóikat kivette a hatalomból. Nincs módjuk többé, hogy az országgyűlésben, a közhivatalokban, a közéletben áskálódjanak a béke, a magyar nép jóléte, fejlődése ellen. Persze az ellenség nem nyugszik: ha másként nem megy, megpróbál ösz- szeesküvőket, kémeket, kártevőket becsempészni az országba, sőt a magyar építés legerősebb szervezetébe, a Magyar Dolgozók Pártjába is. Az, hogy már nem a Nagy Ferencek, a Mind- szentyk személyében jelentkezik az ellenség, hanem leleple- zetten, bujkálva próbálkozik: mutatja a magyar népi demokrácia erejét, győzelmeinek súlyát. Az is érthető, hogy egy ilyen kémszervezet igyekszik a maga embereit elhelyezni fontos állásokba, ahol ők a leghangosabbak, a legszolgálatkészebbek. De tetteik leleplezik szavaikat, hitvány terveikre mihamar fény derül. Talán sajnálatos, hogy az ellenség ügynökei között is akad, akit bizalommal, magas állással tüntetett ki az ország. Sajnálatos, de nem véletlen.

“A összeesküvők között egyetlen munkás, vagy paraszt sem volt. Már a választások megmutatták. hogy a magyar dolgozó nép milliói lelkes öntudattal követik az országépités pártját, s követője a nép burkolt ellensé- követője a néu burkolt ellenségeinek sem. De a most leleplezett összeesküvés arra int, hogy a magyar népnek még jobban kell vigyáznia eredményeire, még keményebben állnia kell a sarat azokkal szemben, akik

I szeretnék a nép hatalmát meg- dönteni, a régi urak zsarnokságát visszaállítani. A magyar nép nem lesz kíméletes az árulókkal szemben: le fog számolni velük, még akkor is, ha olyanokról van szó, mint Rajk László egykori miniszter és társai.”

Ennyit mond a Magyarok Világszövetsége az ügyről, amelynek pedig hatáskörébe tartozik a külföld informálása a belföldi eseményekről.

Ebből pedig nagyon nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen mi a bűne Rajk és társainak. Az nem elégséges, hogy “trockyisták” vagy az “imperialisták zsoldosai”, mert ma ezeket a jelzőket éppen oly köny- nyelmüen alkalmazzák Magyar- országon és a többi keleteurópai országokban, mint a “kommunista“, “moszkva zsoldosai”, “társutazók”, “vörös felforgatok” jelzőket itt Amerikában és a nyugati országokban. És mint ahogy ezen jelzőket felelőtlenül mindenkire rányomják itt, aki nem a kapitalizmus szemüvegén át látja a dolgokat, azt tapasztaljuk, hogy az előbbieket éppen oly felelőtlenül alkalmazzák ott azokra, akik esetleg nem a Moszkvából exportált szemüvegen látják a helyes utat, hanem a helyszíni körülmények lehetőségeiből.

NINCS szándékomban Magyarország esküdt ellenségei kö- zé sorakozni, de én a forradalmi munkásmozgalomban olyan iskolába jártam, ahol megtanultam a saját fejemmel gondolkozni és nem szajkó módjára utánozni a “nagy vezérek” utasításait, melyek esetleg minden elfogadható alapot nélkülöznek.

Bár nem tartom kizártnak azt, hogy Rajk áruló lett, de mielőtt ezt elfogadom és Ítéletet mondok, ismerni kell a tényeket, nem pedig csak hangzatos jelszavakat.

Az eddig kéznél levő információk szerint Rajk “trockyista” lett. Visszatekintve úgy harminc esztendő távlatába, “troc- kyizmus” nem volt “halálos bűn” sőt a világ proletárjainak, mint “megváltó” eszmét terjesztették azt éppen Moszkvából, ahonnan ma mindenkinek a fejét követelik, akit annak követésén rajtacsipnek.

Mi véletlenül sohasem voltunk “trockyisták” de még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor a mi fejünk lenvisszentésére is köszörülték a fejszét éppen azért, mert nem akartuk elfogadni a “trockyizmust” teljes egészében, ahogy azt elénk tálalták.

Nem sokkal később azonban a “trockizmust” a “stalinizmus” váltotta fel Oroszországban és Trotckyt kiutasították az országból, követőit pedig börtönbe, vagy puskacső elé állították. Később Trotcky maga is erőszakos halállal múlt ki Mexicoban és ma mindenkit “trotckyista árulónak“ bélyegeznek, aki a “stalinizmust” csak gondolatban is kritizálni meri.

EZEN tényeket ismerve, nagy kételyeink vannak aziránt, hogy Rajk valóban a “magyar nép árulója” lett-e, vagy pedig a “hivatalos felfogás” változott meg Magyarországon, amely változással Rajk nem tudott, vagy nem akart lépést tartani?

Nincs aziránt kétség, hogy Magyarországon úgy a kormány hivatalokban, mint általában a közéletben nagyon sok olyan ember tölt be fontos hivatást, akik nem odavalók és akiknek egyáltalán nem volna szabad ott lenniök. Ezer számra vannak konjuktura lovagok, akik minden rendszerváltozással máról- holnapra változtatták “elveiket” és az uj rendszerben irányitó pozíciókba kerültek anélkül, hogy.erre múltjuk és karakterük megfelelő volna. Ezek természetesen mindent elkövetnek, hogy az uj rendszert szabotálják. Vájjon Rajk László is ezek közé tartozott? Kétséges.

És ezen kétségnek éppen a “Szabad Nép” alig két év előtti cikke ad alapot. A “Szabad Nép” akkor a Magyar Kommunista' Párt hivatalos szócsöve volt, mint most a “Magyar Dolgozók Pártjának” hivatalos lapj a.

Ugyan az a “Szabad Nép” amely most oly tajtékzó dühhel támadja Rajkot, két évvel ezelőtt többek között a következőket irta Rajkról:

“ . . . Rendkívüli képessége, hidegvér, bátorság, szívósság, szerénysége és puritánsága közismert. Hős, többször megsebesült, fegyverrel harcolva a spanyol fronton. Neki volt legnagyobb szerepe 1944-ben a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egységmegállapitásá- nak létrehozásában. Ő volt a szerzője a megállapodás szövegének is. A magyar haza felszabadításáért alig tett valaki többet nála.

“A nép szeretete ezerféleképpen nyilatkozik meg irányában. Épp azért tud vaskezü és erélyes lenni a nép ellenségeivel szemben, mivel mindennél jobban szereti magát a népet.

“Népünk érzi, hogy Raik László az ő embere. A NÉP FIA. Innen származik óriási népszerűsége, melyet életével és cselekedeteivel szerzett meg.”

Két év leforgása alatt lehetséges volna, hogy Rajk olyan “aljas áruló”, mint amilyennek most festi le ugyanaz a “Szabad Nép”?

MINT fentebb is mondottam nem lehetetlen, hogy Rajk valóban áruló lett, mert hiszen ma semmi sem lehetetlen, de miért tartják titokban a vádat ? A Magyarok Világszövetsége, amelynek hivatása ellátni a külföldet információval, miért oly felületesen intézi el a “Rajk ügyet”?

A jelek szerint a világ munkássága felszabadulási harcának irányításában a kommunista irányzat került vezető szerephez és amit tesznek az kihatással van az egész világ munkásságára. Mint a munkásosztály tagjait és önzetlen harcosait minket is nagyon közelről érint ez az “ügy” és többet várunk, mint Rákosi elvtárs dicsőítését, az információt szolgáltató fórumoktól, melyek szerint az ő érdeme, hogy az “aljas árulók”

LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE

Bérmunkás olvasóit, valamint azok barátait ezúton hivja meg J. Korén és neje augusztus 14-én, vasárnap délután saját házuknál, 913 VV. 52nd Street, Los Angeles, tartandó 30 esztendős házassági évfordulóra.

Lesz enni és inni való. Minden cent jövedelem a Magyar- országba küldendő Bérmunkás költségét szolgálja.

terve nem sikerült.

Olvasgatva a “párttagság” megnyilatkozását a lapokban olyan vélemény is kialakulhat az elfogulatlan szemlélő előtt, hogy a Rajk ügy csak eszköz Rákosi még nagyobb hősé — istenné — emelésére. Bár eddig is Rákosi volt a legfőbb hatalom Magyarországon, most azonban már valóságos hisztérikus imádattal csiignek rajta, mint az ország és a párt megmentőjén. Néhány szemléltető idézet a sok közül:

“A békésmegyei aktíván tizenhárom percen át csillapíthatatlanul, viharos erővel zúgtak a Szovjetuniót, Pártunkat, Rákosi elvtársat éltető jelszavak ...” Majd pár sorral alább ismét: “Erős a mi pártunk; akármilyen magas tisztségben van valaki, ha elárulja az ügyünket a párt lesújt rá. Mert a mi pártunk, a mi Rákosi elvtársunk tudja mit csinál . . .” Pár sorral alább ismét: “Egyetlen értekezleten sem lehetett szomorú arcokat látni; mindenki tudta, hogy n^em megtévedt kommunistákról, hanem az imperialisták legveszélyesebb ügynökeinek ártalmatlanná tételéről van szó. S az újabb, hatalmas győzelem öröme lelkesítette a felszólalókat, ez az öröm lobogott a párt és Rákosi elvtárs viharos ünneplésében.

“Természetes következménye ez annak, hogy elvtársaink általában megértették: milyen veszedelmes ellenség orvtámadását hárította el népi demokráciánk szive, a kommunisták pártja felől — a Szovjetunió győzhetetlen Bolshevik Pártjának példáján okulva — Rákosi elvtársnak ébersége, bölcs vezetése. Természetes, hogy elvtársaink most büszkeség, öröm és hála érzésével fordulnak a Párt és Rákosi elvtárs felé . . .”

A fenti idézetek csak egy kis töredékét képezik Rákosi egekig való magasztalásának egy három hasábos tudósítás keretében.

Senkitől sem akarjuk megvonni az elismerést, aki arra rászolgált, de az ember, a .vezér imádatot mindig károsnak tartottuk a munkásmozgalomban, mert tiz esetből kilencben a vezérek visszaéltek a munkásság bizalmával. És mi nyújt biztosítékot arra, hogy mint két évtizeddel ezelőtt Trotcky, két évvel ezelőtt Tito, két hónappal ezelőtt Rajk és kitudja két hónap, vagy év múlva nem-e Rákosi válik kegyvesztetté és mint Tito és Rajk, ő is “trotckyistává” válik ?

FIGYELEMRE méltó azonban egy megjegyzés, melyet úgy