Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-02 / 1586. szám
1949. julius 2. B É i; M t N K Á S> 5 oldül TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KÓSA FEKENCNÉ Az írógárda minden tagja kifejtette már azt, hogy milyen nagy jelentősége van a clevelandi kerületi értekezlet ama határozatának, hogy juttassuk el a Bérmunkást minden egyes magyar faluba. A mi írásaink nagyon gyengén érzékeltették a fenti határozatot ahoz képest, ahogy annak fontosságát Kosa Ferenc- né gulácsi dolgozó parasztasz- szony múlt számunkban leközölt levele igazolja. Éhez a levélhez nem kell kommentár, ezt a Bérmunkás olvasói, akik a magyar falvakból kerültek Amerikába, minden magyarázat nélkül megértik és eltudják képzelni azt a nagyszerű munkát, amit Kosa Ferencné és a magyar falvak sok-sok derék dolgozó parasztasszonya elkövet, amikor az egész napi robot után, szivvel-lélekkel oda áll és tanítsa az asszony társait egy uj társadalmi rendszer felépítésére. Ki az aki nem érezné át annak a nagyszerű munkának a fontosságát, amit eáek az asszonyok végeznek. Ki az aki tehetségéhez képest nem igyekezne' elősegíteni azt, hogy a magyar falu minden egyes hősnőjéhez eljusson a Bérmunkás, hogy segítsen nekik elvégezni a felszabadulás nagy munkáját. Izenjük itt Kosa Ferenc biró- né munkástársnőnek, hogy proletár szolidaritással, szeretettel figyeljük a munkájukat és mindent elkövetünk, hogy nem csak a gulácsi, de minden magyar falu asszonya megkapja segítőtársnak a Bérmunkást. Kosa Ferencné, Király András, Asztalos Károly és társai levelei, buzditólag hatnak az iró- gárdistákra, akik a gyári robot után írják meg hetenként a Bérmunkást, buzditólag hat azokra is, akik szintén díjtalanul végzik az adminisztráció és a csomagolás munkáját, hogy a lap pontosan eljusson az olvasókhoz, de buzditólag kell ,hogy hasson az amerikai olvasókra is, hogy terjesszék a lapunkat Amerika elöregedő magyarsága között s hogy eljuttassák azt az újra éledő, uj társadalmat építő magyar munkásság kezébe. Minden Bérmunkás egy tégla az Uj Magyarország gigászi nagy épületébe. BODÓNÉ Nem szívesen foglalkozunk kritikai vonalon más munkás szervezetekkel, mert a mi harcvonalunk, nem ezek ellen épült fel, csak abban az esetben tesz- szük ezt, ha a cselekményeik élesen munkás ellenesek. Ilyen okból került tollhegyre az SLP központi titkárának az a “jelentése” amellyel mint annak idején megírtuk, a rendőrkémek, párt renegátok nagyon kétes értékű vallomásait akarta alátámasztani a new yorki kommunista ellenes pörben. Megírtuk, hogy az egy rég elfelejtett kis füzetből való idézgetésnek nem volt más célja, mint önkéntes segítségére sietni a USA ügyészének. Megírtuk azt is, hogy Petterson anyagát az ügyész készségesen felhasználta a rendőrkémek és renegátok után. Amit Petterson megirt, azt természetesen sietve leközölte a magyar kulija Kudlik elvtárs is és igy érthető, hogy a súlyosan megbélyegző kitételeket saját magára is vonatkoztatta az SLP magyar bürokratája is. Mit tehet egy ilyen Kudlik, ha pőrére vetkőztették ? Védekezni nem tud, mert nem lehet, hát egyszerűen szemtelenül hazudik, amikor azt Írja, hogy e rovatban azért támadtuk meg, mert kritizálták a kommunisták taktikáját. A magyar nyelv elég gazdag ahoz, hogy bizonyos dolgokat különböző módon lehessen megjelölni, de azt amit Petterson— Kudlik bürokraták elkövettek, arra csak egyetlen jelzőt lehet alkalmazni, amit mi meg is tettünk, hogy az hitvány denunci- álás, még akkor is, vagy annál is inkább, ha az önkéntesen, suttyomban történt is meg. Nem ijedünk meg Kudlik ama fenyegetésétől sem, hogy ugyan azon az alapon az IWW ellen is eljárhatnak, ezzel mi eleve tisztába voltunk, de nincs kétségünk az iránt sem, hogy egy ilyen esetben, Kudlik párt parazita, nem mulasztaná el az alkalmat, hogy minket is denunciáljon. Kudlikék piszkolódása minket nem érint, az csak azt igazolja, hogy jó utón járunk, csak az váltana ki rossz érzést bennünk, ha az “A Munkás” megdicsérne bennünket, akkor meg kellene vizsgálni magunkat, mert kétségtelen, hogy ha az ő dicséretét kiérdemeltük, úgy rossz utón járnánk. MEGKÖNNYEBBÜLTEK Hetek óta, amióta a külügyminiszterek orosz kezdeményezésre összeültek, hogy megpróbálják kiküszöbölni az ellentéteket a nyugat és a szovjet hatalmak között, feltűnően nagy izgalom uralkodott az egész úgynevezett közvéleményen. Lapjaink, a rádiók, politikusok, közgazdászoknak állandó tárgya volt a párisi tárgyalás. Nem azon aggódtak, hogy esetleg ez a tárgyalás is, miként az előbbiek sikertelen lesz, dehogy is, az idegességet az okozta, hogy féltek, hogy a szovjet tulengedékeny lesz és lehetetlen lesz tovább folytatni a hideg háborút és olyan hangulatot igykeztek kialakítani, amely lehetetlenné teszi azt, hogy kölcsönös engedmények alapján legalább ideiglenesen megállapodás történjen azokban a kérdésekben, amelyek a fő ütköző pontok a nyugati hatalmak és a szovjet között. Ezért kellettek a kommunista és kém pörök, ezért tettek állandó harcias nyilatkozatokat a tábornokaink, akik kihangsúlyozták a mi nagyszerű felkészültségünket és sürgették a további fel- fegyverezést. Ezért sürgették az Atlantic Paktum aláírását és az európai szövetségesek felfegyverzésére való milliók megszavazását. Nem állítom, hogy ebbe a nagy zsivajba mindenki melegre kívánta fordítani a hideg háborút, de a régi jól bevált szokás szerint, az állandó háborús izgalom nagyon alkalmas arra, hogy a hadiszer gyárosok megkapják a maguk rendeléseit. A múltban nem egyszer igazolódott be, hogy a muníció gyárosok pénzelték a háborúra uszító lapokat és politikusokat, nem csak odahaza, hanem a kiszemelt ellenfélnél is, hogy a hadifelszerelést, az ágyú, hajó, repülőgép gyártást fokozzák. Ma a modem háborús technika idején, az egész ipar érdekelve van a hadiszer gyártásban, igy a nagy tőke érdeke a háborús hangulat fentar- tásában egységes és a külügyminiszterek álláspontja természetesen visszatükrözése volt a nagy tőke érdekeinek. A tárgyalások csak részleges sikerrel végződtek, úgy, hogy a hideg háború változatlanul fenn áll és a hadfelszerelés teljes erővel fog folytatódni. A VÁLSÁG Kétségtelen ma már mindenki előtt, hogy a háború utáni békés ipari fellendülés nagyon rövid volt és ma már csak mesterséges erővel lehet eltolni a gazdasági válság teljes kitörését. Hivatalos beismerések szerint is, a teljes munkanélküliek sáma 4 millió, de jól ismerjük az ilyen kimutatások megbízhatóságát és nem túlozunk ha azt állítjuk, hogy a munkanélküliek szába — beleértve az iskolákból kikerült fiatalságot is — ez a szám közelebb van a 6, mint a hivatalos 4 millióhoz. De ennél is nagyobb azok száma, akik rész időket, 3-4 napot dolgoznak hetenként, akiknek a keresete túl kevés ahoz, hogy megvásárolhassák a szükségletüket, igy a munkanélküliség folytonosan fokozódik, ha nem volnának a nagy hadirendelések, ha nem fordítaná a kormányunk az állami bevételek több mint felét hadi kiadásokra, akkor a válság ma már teljes erővel dühöngene s az 1930-as évek katasztrófája szakadna Amerika népére. Természetes velejárója a magát túlélt kapitalista rendszernek az, hogy egymást váltsák a háborúk és válságok, de még ebben a rendszerben is volna más megoldás, ha nem a profit, az uj piacok megszerzése volna a döntő a mai gazdasági rendszerben. Billiókat adunk ki haszontalan fegyverkezésre akkor, amikor nincsenek elegendő kórházaink, elhanyagoltak az iskoláink, millióknak nincs lakása, más milliók patkányfészkekbe laknak. A munkaidőnek a leszállítása heti 25-30 órára, 40 órás fizetések mellett és a fent említett építkezések végrehajtása lehetővé tenné a válság elkerülését, jobban mint a hadi felszerelés, de ez a tőke profitjának csökkenésével járna és inkább legyen munkanélküliség, kerüljön az utcára még több millió munkás, csak a profit sérthetetlensége maradjon meg. Ezért nem lehet megegyezés, ezért van hideg háború, amely feltétlen meleggé fog változni azért, hogy megvédjék azt a társadalmi rendszert, amely nem tud ma már emberséges életet biztosítani a tagjainak. A mai társadalmi rendszer tarthatatlanságát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy amig a tőkés termelési rendszerben folyton emelkedik a termelésből kizártak száma, addig azokban az országokban, amelyek megszüntették a profitra való termelést, ha még nem is a teljes szo- ciálista termelés alapján állnak, a munkanélküliséget és az attól való rettegést megszüntették és minden munkabíró embert bevonnak a termelésbe, mert ott a termelés nem profitra, hanem a szükségletre folyik, amelyben soha sem lehet túltermelés, mert nem egyesek, hanem az összesség javára folyik a termelés. Hideg és meleg háborúkat, gazdasági válságokat, a munkanélküliség rémét csak a termelési rendszer megváltoztatásával, a kollektív termelési rendszer behozatalával lehet megszüntetni. Ezért vagyunk mi Ipari Unionisták, akik az Ipari Demokráciáért harcolunk és baj- társainknak tartunk mindenkit, aki ezért harcol' a föld bármely részén. AZ ALGYŐI, SZEGEDI ÉS KISTELEKI MUNKÁSOKNAK KÜLDÖM A “BÉRMUNKÁST” Mert úgy gondolom, hogy Kisteleken és Algyőn éppen úgy vannak a tudás után vágyó munkásemberek, mint Magyar- ország sok-sok falu és városaiban vannak, ahonnét hetenként jönnek a levelek, hogy valaki fizesse elő a “Bérmunkást” és küldjük el a Magyar Dolgozók Pártja cimü szervezetnek. És ha az amerikai munkások megtehetnék, jó volna Magyarország minden falu és városába eljuttatni ezt a gazdag szellemi táplálékot a “Bérmunkást”. Ilyen meleg hangú ajánlat és megértés után, gondoltam az én rég elhagyott szülőfalumra Kistelekre, azután meg Algyőre. Mert tudom, hogy Kisteleken és Algyőn a dolgozó munkások éppen olyan megértő és tanulni vágyók mint Magyarország bármelyik falu és városában. Ezért bízom abban, hogy a küldött “Bérmunkást” nagy szeretettel fogják olvasgatni és tanulmányozni. Azt is hiszem, hogy a sok olvasó között lesznek olyanok is, akik megfogják Írni a Bérmunkásnak a három éves terv befe- zése után, Kistelek és Algyő munkásai milyen gazdasági, ipari és kulturális előnyökben gyarapodott vagy részesült? Mint hogy sem Algyőről, sem Kistelekről eddig még semilyen híreket sem olvastunk itt Amerikában, bizony jólesne hallani valamit, hogy az ottani munkások a tervgazdálkodás előnyét, vagy a hátrányát látják? Amint az újságok írják, a magyarországi munkásság egy uj öt éves tervet dolgozott ki, amelyben hatalmas építkezések