Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-30 / 1590. szám
4 oldal B É R M U N K Ä S 1949. julius 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months _____ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Sivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Válasz Byrd admirális levelére Az utóbbi hetekben az amerikai lapok szerkesztőségei, — tehát a Bérmunkás is, — nagy mennyiségű erélyes hangú propaganda anyagot kap a nemrégiben alakult “International Rescue Committee, Inc.” szervezettől .Ezen inkorporált (Inc.) társaság kimondott célja nagy segítő kampányt folytatni a Szovjet Unióból és a népi köztársaságokból menekült olyan egyéneknek, akik országuk kormányairól valami rosszat hajlandók mondani és ezzel a már amúgy is kiélesitett idegháborut tovább is elmélyeszt- hetik. Az inkorporált cég aktiv vezetői bizonyos David Martin nevű egyén vezetése alatt a kampány révén befolyt összegekből élnek s igy természetes, hogy nagy zajt igyekszenek csapni kampányuk érdekében. Hogy az ily mogalom sikeres legyen közismert nevű egyéneket kérnek fel patríciusoknak, akikre aztán a lapokhoz küldött propaganda írásaikban hivatkozhatnak. Legtöbb esetben az elfoglalt nagynevű patrónusok valójában nem is tudják, hogy miről van szó. így például jelen esetben a patrónusok között szerepelnek Mrs. Eleanor Roosevelt, Francis Biddle volt igazságügyminiszter és sokan mások, akik tudatosan aligha járulnának hozzá az idegháboru fejlesztéséhez. Ezt bizonyítja az is, hogy a bizottság diszelnöke gyanánt a már hónapok óta magával tehetetlen betegen fekvő Sumner Wellest szerepeltetik. De nagy szerepet adnak Richard E. Byrd admirális, hires sarkkutatónak is, aki mint a bizottság elnöke a szerkesztőkhöz intézett levelében többek között ezeket irja: Levelemnek az a célja, hogy önnek, mint fontos országos újság szerkesztőjének felhívjam figyelmét erre az igen fontos kampányra, hogy azt a megérdemelt sikerre juttassuk. Ezért arra kérem, hogy prominensen hozza a sajtóhoz küldött értesítéseinket. Mellékelem a vezércikknek szánt anyagot és 9 menekültnek az igaz (true) történetét, amelyeket ajánlom, hogy sorozat formájában hozzanak. Átnéztük a Byrd admirális által ajánlott 9 “true storyt”. Úgy vannak kiválogatva, hogy lehetőleg minden úgynevezett “vasfüggöny” ország szerepeljen benne. A magyar vonatkozású “igaz” történet igy hangzik: G. G. egy fiatal magyar újságíró, akinek nevét nem Írhatom ki, mert rokonai vannak Magyarországon. A háború alatt a náciellenes földalatti mozgalomban harcolt. Amikor a Vörös Hadsereg megérkezett, ahelyett, hogy szövetségeseknek tekintették volna ezt a csoportot, elfogták és a Szovjet Unióba vitték őket rabszolga munkára. “Láttam tiz- és tízezer embert összeesni és meghalni a Szovjet Union végtelen utjain,” — mondotta G. G. “‘Láttam élő csontvázakat, Kharkov bányáiban, hallottam az éhező emberek vinnyogását és a géppuskák ropogtak, amikor lekaszálták őket, mert panaszkodni mertek.” G. G. lesoványodott állapotban érkezett haza, ahol hazáját kommunista uralom alatt találta, amit nem bírt ki. Elmenekült tehát egy társával, akit a határon lelőttek, de ő átmenekült Ausztriába és most nagy nyomorban él, tehát segítségre szorul. Ez a “true story” olyan tipikusan elcsépelt, “kannázott” propaganda mese, hogy igazán nem érdemes vele komolyan foglalkozni. Nem érdemes megemlíteni, mert a Szovjet Unióból visszatért hadifoglyok százezrei már régen megcáfolták az ily általánosságban elmondott durva rágalmakat. Ehelyett mi egészen más dologra akarunk rámutatni, amit az International Rescue Committee, Inc, sajtóértesitőjében találtunk s amely megmagyarázza, hogyan kerülnek Uyen durva, szennyes hazugságok a sajtóba és egyben rávilágít az egész mozgalom céljára. Az igen nagynevű patrónusokkal rendelkező propaganda szervezet nem csak úgy, találomra, szedi fel a menekülteket, akiket segíteni akar. Hogy a segítséget csak az arra “érdemes” egyének kapják, nemzeti tanácsadó bizottságot szerveztek. Minden “vasfüggöny” országnak meg van a maga tanácsadó bizottsága, amely összeállítja a segélyre “érdemes” menekültek névsorát. A magyarok részéről ennek a tanácsadó bizottságnak ezek a tagjai: NAGY FERENC, FÁBIÁN BÉLA és VARGA BÉLA. Ez a három hírhedt áruló szolgáltatja az olyan “true storykat”, mint ami arról a G. G. menekültről szól s Byrd admirális közlésre ajánl. Nos, szótfogadtunk az admirálisnak. Közreadtuk G. G. “hontalan” magyar újságíró “megható” történetét, sőt még arra is rámutattunk, hogy ez a rémtörténet a Nagy Ferenc-Fábián Béla- Varga Béla hírhedt rágalmazó és hazugságforrásból eredt. így igazán csak sajnálni tudjuk azon nagynevű liberális, vagy fél-liberális egyéneket, akiket Uyen könnyen be lehet csapni, hogy nevüket használni engedik ilyen tipikusan káros népellenes uszító kampány élesztősére. Természetesen nekik csak azt mondják, hogy nyomorgó “politikai menekülteken” akarnak segíteni, holott valójában a gyülölethirdetés szolgálatába állítják őket. Ugylát- szik, hogy a jószívűségnek is vannak határai, amelyeket ha átlépünk jótétemény helyett éppen az ellenkezőjét csináljuk. Jelen esetben ezen nagynevű patrónusok segítik az idegháborut, tehát élesztik az uj, borzalmas világháború szikráját. De az is tény, hogy amikor ilyen nagynevű, tehát hatalmad és gazdag emberek segtiségét Ígérik a népi köztársaságok elégü- letleneinek, azok nagy számmal igyekeznek menekülni, remélve, hogy gyalázó rágalmaikért ez az inkorporált szervezet majd jól megjutalmazza s olyan gazdagsághoz jutnak, mint példáid Nagy Ferenc. íme, mi ezt látjuk az “International Rescue Committee, Inc.” cég működésében és ennek megfelelőleg ezt a választ adhattuk a hires sarkutazó, Byrd admirális levelére. A bírák megfélemlítése Az utóbbi napok eseményei mind tisztábban mutatják, hogy az amerikai túlzó reakciós elemek felhasználva a Truman admi- msztráció gyengeségét az amerikai alkotmány megsemmisitésé- sére törekszenek. Az amerikai alkotmány megszabja, hogy az amerikai kormányforma a törvényhozó, végrehajtó és a bírósági intézményeken nyugodjon. Az utóbbi időkben a túlzó hazafias jelszavakat hangoztató reakciósok úgy a végrehajtó, mint a bírósági hatalmat a törvényhozók kezébe akarják átjátszani. A mai választási rendszer mellett a kiépített pártgépezet segélyével a demagógok egész serege került úgy a képviselőházba, mint a szenátusba. Ezek összejátszva a nagytőkések által uralt és irányított sajtó és rádióval, máris annyira kezükbe kerítették a végrehajtó hatalmat, hogy az elnök csak az általuk jóváhagyott egyéneket nevezhet ki még íz alantasabb állásokra is. De ezenkívül hiába ígérget az elnök bármilyen újításokat is, a kongresszusban a saját pártja szavazza le, mutatva, hogy a kormányzat végrehajtó ága ma már teljesen a kongresszus alárendeltje lett. A bírósági ág azonban még eddig valamennyire független maradt. Akadt ugyan elég olyan biró, aki nagymérvű elfogultságot mutatott a fenálló rendszert kritizálókkal szemben, de akadtak olyanok is, akik bírói hivatásukat komolyan véve PÁRTATLANUL igyekszenek teljesíteni hivatásukat. Ilyen bírónak bizonyult például Sámuel H. Kaufman, aki a hamis esküvel vádolt Alger Hiss bünpörében elnökölt. Mint ismeretes, ebben a pörben az esküdtek nem tudtak egy séges ítéletet hozni és igy a tárgyalást megsemmisítették. Néhány képviselő, de különösen a liirhedt Amerikaiatlan Cselekedeteket Vizsgáló Bizottság tagjai közül Herold H. Velde és Richard M. Nixon azonnal kijelentették, hogy kongresszusi vizsgálatot kérnek Kaufman biró felülvizsgálására, aki szerintük Hiss-szel szimpatizált és oly részlehajlóau vezette a tárgyalást, hógy az esküdteket félrevezette. Valószínű, hogy ebből i vizsgálatból nem lesz semmi. Nixon és Velde urak is nagyon jól tudják ezt. De tudják azt is, hogy a legtöbb bírót ilyen fenyegetéssel meg lehet fölemlíteni. És ennek a vizsgálatkövetelésnek csupán ez a célja: amég mindig pártatlan és független bírák megfélemlítése. És ha bíróságok ily megfélemlítése sikerül Nixon, Velde meg a többi ultrahazafias, demagóg reakciós bandának, akkor az amerikai alkotmány hiába irja elő a kormányzat három alapvető ágát, mert a gyakorlatban csak a szélső reakciót szolgáló kongresszus akarata fog érvényesülni nem csak a törvényhozásban, hanem a törvények végrehajtásában és magyarázásában is. AZ A BŰNÖS VILÁG! Los Angeles egyik egyháza a misszionárusok költségeinek javára műsoros estét rendezett, ahol egy filmet is bemutattak, amelyet kölcsönző vállalattól kaptak s előzőleg nem nézték meg. Az “idegen országokat bemutató” filmről hamar kitűnt, hogy az éjjeli mulatók részére készített pornográfia, amelyen állítólagos Tahiti szigetlakok bemutatják nemzeti táncaikat, természetesen ugyancsak nemzeti viseletben, — vagyis csupán egy koszorú virággal a nyakukban, de máskülönben ruha nélkül. A tánc után pedig szerelmes jeleneteket mutatnak be. Az egyházi vezetők, de különösen a pap igen megrökönyödtek és a félig lepergetett filmet megállitatták, de a szentérzelmü közönség nagyon erélyesen követelte a kép folytatását. Végre a papnak mentő ötlete támadt. Felállt az emelvényre és kenetteljes hangon mondotta: “Ebből a képből láthatjátok híveim azt, hogy azon a szigeteken a pogány benszülöttek még mindig milyen bűnös életet élnek s igy milyen nagy szükség van arra, hogy ODAMENJÜNK ES MEGTÉRÍTSÜK ŐKET!”
