Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-02 / 1586. szám

i oldal BÉRMUNKÁS 1949. julius 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Sivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «qj»42 Kémhajsza hisztéria Truman elnök mulheti ujságkonferenciáján azt a kijelentést tette, hogy a kommunista kémek utáni kutatás nem egyéb a há­borút követő hisztériánál, amely, — mint a történelem mutatja, — kiújult minden háború után, de éppen úgy el is halt és most sem fogja tönkretenni az országot, hanem idővel elcsendesül. Ha az elnök megmaradt volna ezen kijelentése mellett, nem sok hozzászólni valónk lenne, de amikor nyilatkozatához hozzá­fűzte még azt is, hogy ezen hisztériáért nem terheli felelőség a kormányt, “mert egészen biztos abban, hogy a kormány egyetlen intézménye sem bűnös ezen hisztéria élesztősében”, akkor már nagyon kétkedve fogadtuk ezt a kijelentést. Kétkedve fogadtuk azért, mert hiszen a Truman elnök által kinevezett Tom Clark igazságügyminiszter vezetése alatt álló mi­nisztérium egészen uj osztályt létesített a titkosrendőrség kebe­lében, amely egyebet sem csinál, mint “subversiv” aktivitással és kémkedéssel vádol száz meg száz szervezetet és ezer meg ezer egyént, akiknek még csak alkalmat sem adnak a védekezésre. Tom Clark már eddig közel másfélszáz szervezetről állitja, hogy felforgató (subversiv) munkát fejtenek ki s ez a lista még mindig női. De azonkívül, mint most szenátor Lucas kijelentéséből megtudtuk, a titkosrendőrség 3278 egyén ellen folytat deportálási eljárást. Ezek közül körülbelül 2000 a Szovjet Union területéről, vagy a vele rokonszenvező országokból jött ide, igy a legtöbbjé ellen az a vád, hogy kémkedtek, avagy “erőszakkal akarják meg- dönteni az amerikai kormányt”. Ezen tényeket figyelembevéve igazán nem fogadhatjuk el Truman elnök azon kijelentését, hogy a kormány nem felelős a je­lenlegi kémhajszoló hisztériáért. És ha Truman elnök komolyan és őszintén mondotta a nyilatkozatát, akkor csak arról tett tanú­ságot, hogy nem tudja mit csinálnak a kormány tagjai az ő háta mögött. Vallásszabadság-Spanyoiföidön Amíg az amerikai befolyás alatt álló világsajtó a Mindszenty üggyel kapcsolatban hónapokon keresztül folytatta Magyarország ellen a legélesebb támadásokat azon vád alapján, hogy ott meg­szüntették a vallások szabad gyakorlását, addig elhallgatja, hogy a Vatikán befolyása alá került országokban a római katolikus valláson kívül minden más szektától megvonják a szabadságot. Egészen természetes, hogy a vallási türelmetlenség és erő­szakoskodás mezején vezető helyen áll a pápa áldással és Musso­lini meg Hitler fegyveres segítségével hatalomra került spanyol kormány. Az amerikai sajtó azonban az utóbbi időben szárnya alá vette a világháborút átvészelő fasiszta diktátort, Francot és a megérdemelt leleplezés helyett csak dicséreteket ir róla. Csupán, — hogy úgy mondjuk, — “véletlenül” kerül az amerikai lapokba egy-egy olyan hirecske, amely a katolikus erőszakoskodásra rá­mutat. Ilyen kis hírre akadtunk a napokban Mrs. Eleanor Roose­velt, F. D. Roosevelt özvegyének napi rovatában, ahol többek kö­zött ezt irta: Felkértek, hogy fogadjak látogatáson egy protestáns papot, aki most tért vissza Spanyolországból és akinek igen érdekes mondanivalói vannak. Nagy sajnálatomra annyira el voltam foglalva, hogy csak addig beszélgethettem vele, amig behajtottunk (Hyde Parkból) New Yorkba. Ezen idő alatt elmondotta, hogy Spanyolországban a protestáns vallá­sok a föld alá menekültek és csakis a legnagyobb titokban tarthatnak istentiszteleteket. Ugylátszik, hogy az a protestáns pap Mrs. Roosevelten át kí­vánta felhívni a világ figyelmét arra, hogy az a Római Katolikus Egyház, amely vallások üldözésével vádolja a népidemokráciákat azért, mert megbüntetik a politikai összeesküvéseket szító papo­kat, valójában maga a legnagyobb vallásüldöző. A Római Katolikus Egyház is úgy csinál, mint a menekülő zsivány, aki legharsányabban kiabálja a fogjátok meg-et. Eltemetett szabadverseny A kormány kérésére a szövetségi Grand Jury a trösztellenes törvények megsértéséért Los Angeles városban vádat emelt négy nagy cég ellen. A vád szerin ezen cégek, — Walter Kiddé and Co., The General Pacific Corporation, C. O. Fire Equipment Co. és American LaFrance Foamite Corporation — összeesküdtek arra, hogy az üzemeikben készített tüzoltókészülékeket egyforma ár­ban adják, vagyis, hogy a versenyt kiküszöböljék üzemeikből. A Szövetségi hatóság úgy jött rá a trösztellenes törvény ily kijátszására, hogy ez a négy cég teljesen egyforma árajánlatot nyújtott be Los Angeles városhoz a város által hirdetett 164 da­rab széndioxidos tűzoltó szerszámra. Sőt kitűnt az is, hogy ez a négy cég megállapodott abbtn, hogy bármelyik kapja is a rende­lést, együttesen fogják szállítani s megosztoznak a jövedelmen. Ily módon természetesen kiküszöbölték a versenyt és jó magas árat szabtak meg, tudván azt, hogy senki sem fog alcsonyabb árajánlatot adni. Erről a dologról a nagyobb lapok hallgattak s még a califor- niai lapok is csak pár szóval emlékeztek meg. A közönség részé­ről is egyesek csak ldsebbs/.erü csalásnak tartják, mások pedig úgy veszik, hogy az érdekeli egyének csak igen ügyes üzletembe­reknek bizonyultak, mert a mai rendszerben a profit a fontos és az ilyen megállapodással nagyszerűen lehet emelni a hasznot. Valójában azonban ez sokkal fontosabb ügy és a szövetségi kormány is úgy tekinti. Fontosabb pedig azért, mert nagyon szé­pen mutatja, hogy a gyárosok és a kereskedők a valóságban már kiküszöbölték a termelésből és a szétosztásból a szabadversenyt, amelyre a tőkés termelési rendszer hívei és dicsőítői úgy tekinte­nek, mint az ily termelési rendszer alapzatára. A kollektív terme­lési rendszer ellen is éppen azért áskálódnak annyira, mert abban nem adnak helyet a versenynek, — mondják. És ime, most már a bíróságok mutatják ki, hogy a szabad­versenyen alapuló tőkés termelési rendszerben is eltemették a rendszer létjogosultságát igazoló szabadversenyt. Megbukott a hírhedt boszorkány-vadász SACRAMENTO, Cal. — Jack B. Tenney, California állami: ,ze- nátor, akit mint az ország má­sodik számú reakciósát és bo­szorkányüldözőjét emlegették, (az első J. Parnell Thomas, New Jersey államba való congress­man) nagyképü kijelentések kö­zepette lemondott az Ameri ka- ellenes Cselekedeteket Kutató Bizottság elnökségéről. A lemondás igazi oka az, hí így a bizottság “vizsgálataira” meg­szabott nagy összegeket elgref- telték. Tenney heti 220 dolláros fizetéssel fogadta fel a féregfa­siszták közé tartozó Edward Gibbsont, aki ugyancsak a Ten­ney támogatásával “konpnunis- ta ellenes” hetilapot adott ki, amelyben aztán Tenney minden politikai ellenfelére rámázolta a kommunista bélyeget. Az utóbbi időben már pár állami szenátort is kommunistának bélyegeztek, mire a szenátorok megelégelték a Tenney által vezetett “boszor­kányokat üldöző” bizottság mű­ködését és elhatározták, hogy jövőre nem szavazzák meg a költségeit. Pénz nélkül, greft nélkül per­sze Tenney nem tartja érdemes­nek a kommunisták üldözését s inkább lemondott. Erre a szená­torok hajlandónak mutatkoz­nak újabb százezer dollárt meg­szavazni a káros munkát végző bizottság céljaira. Az uj elnök Nathan F. Coombs, egy temet­kezési vállalkozó. Ez talán majd eltemeti a bizottság működését, mihelyt a százezer dollárt elköl­tik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents