Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-31 / 1611. szám
1949. december 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal Miért haltak meg? “Miért halt meg az én apám?” -— ezt a kérdést adta fel fájdalmában azon 11 éves fiú, akit Lynn, Mass, városában nagyobb fiuk összevertek, leköpködtek és belerúgtak az árokba azért, mert zsidó származású. Ugyanis az ő apja a harctéren halt meg, a “demokrácia” védelmében. Olyan hangosan szólt ezen felkiáltás, hogy messze elhallatt- szott, még Washintonba is. A kérdésre a választ George H. Craig, az Amerikai Légió főparancsnoka adta meg ilyenképpen: “A veled történt eset megköveteli, hogy megválaszoljuk kérdésedet, hogy a te apád miért halt meg. A te apád elment a háborúba, hogy megakadályozza az emberi jogok teljes elpusztítását és az emberi szabadságot. Minden igazi amerikai, mellékes, hogy katolikus, protestáns vagy zsidó, küzdöttek azért, hogy visszaállitsák a nemzetközi törvényt, hogy ilyen esetek ne történhessenek meg, kiérdemelt büntetés nélkül.” Azon lap, amely ezen hirt közölte vezércikkben foglalkozott vele és hozzáfűzte, hogy a parancsnok válasza helyes, azonban csupán szavakkal nem lehet ezen fiúnak a kérdésére kie- légitő választ,. feleletet adni, mert a kérdés az egész amerikai néptől követeli a választ. Feleletet követel arra, hogy amiért nem csak az ő, hanem sok más ezer apa és fiú, akik szintén életüket áldozták ezen célért, miért nem teljesül. Ezek meghaltak, hogy biztosítva legyen a jog és szabadság. Mit csinálunk mi, hogy ezen jogokat minden amerikai élvezhesse. Hogyan neveljük gyermekeinket, tanitjuk-e arra őket, hogy hit és faj külömbség nélkül egyformán jogunk van élvezni ezen jogokat? És mit csinálunk mi a mindennapi életben? A mi gondolataink és cselekedeteink olyanok, amelyek odahatnak, hogy ilyen esetek soha meg ne ismétlődjenek ? Amint látjuk úgy a válasz, mint a hozzáfűzött kommentár, nagyszerűen hangzik, de mivel a tények igazolják, hogy hasonló esetek sokszor, sőt az utóbbi időkben mind gyakrabban megtörténnek, ahol nem is egy személyről, hanem egész tömegekről van szó, nem meggondolatlan gyermeki pajkosság, hanem megszervezett csőcselék, rúgja félre azon szent célokat, amelyekért állitólag a fiaink elvéreztek a harcok mezején. Azt kell megállapítanunk, hogy szemforgató hipokraták azok, akik ha1 bár mindenkire kiterjedő emberi jogokról beszélnek, de ugyan akkor a gyűlölködést, széthúzást, egyik népréteg elnyomatását, elnémitását szorgalmazzák cselekedetükkel egy bizonyos osztály érdekében. A nácizmus, fasizmus útját egyengetik ugyan annak a szörnyetegnek az útját, amely veszélyeztette az emberiség jogait, szabadságát. Mert hogyan is egyeztethető/ össze a parancsnok ur kijelentésével ezen esetben a picksküli csőcselék támadással, melyet az ő emberei hajtottak végre, vagy azon esettel, ahol egy vallásos szekta, a jehova tanúinak gyűlését fojtották vérbe, ugyancsak az ő tőkés hazafi maszlagtól elhódított bandája. A parancsnok ur ugyan várhatott volna a vá- lesszal mindaddig, amig a parancsnoksága alatt tömörülő volt vitézeket amerikai szellemre és humanitásra nem neveli, megmagyarázva nekik, hogy mi is az a “four freedom” az igazi amerikanizmus, amiért hivatva voltak harcolni. De ezt alig várhatjuk tőle, mert ő sem tudja. A tőkés lapokról meg csak annyit, hogy bár sokat írnak mindezen dolgokról, egyenlőség, szabadság, amerikanizmus, tü- relmesség, stb., de csak mind félrevezetés ez. Tudjuk, hogy milyen munkásfalók és hogyan végzik a háború uszítást, más nép elleni gyűlölet terjesztését, és minden gyalázatos dolgot, gazdáik a nagy tőkések érdekében. Iskolás gyerekek között a verekedés mindennapi dolog, mi is gyermek korainkban sokszor hajbakaptunk és előszeretettel raktuk el azokat, akik más vallá- suak voltak. Azt mondották azt azért üssünk mert lutheránus (ugyanis a községben a róm. katolikusok voltak túlnyomó többségben), tehát nem is azért tartjuk érdemesnek az esettel foglalkozni, hanem az elhangzott kérdés, amely elhangzott annak ellenére, hogy az amerikai zászló védelmet nyújt minden polgárnak vallás, származás vagy szin külömbség nélkül, legalább is igy tanítják az iskolákban, amelyre Amerika felette büszke, hogy azután mégis valakit összevernek mert zsidó, vagy néger és igy tovább és pedig idősebb fiuk, az mellékes. Igaz amint említettem is, ilyesmit megtesznek másutt is, de mint például a régi Magyar- országban, nem is hivatkoztak demokráciára, nekünk azt mondották, hogy a katolikus valláson kívül állók, még csak nem is üdvözülhetnek, tehát azt hittük, hogy mi, akik ezen hitet valljuk magunkénak, felsőbb- rendű lények vagyunk, a többiek csak csapnivalók. Ha körülnézünk az országban, hogy az utóbbi időben milyen mértékben folyik a háború uszítás és a testvér gyűlölet terjesztése, hogy milyen nagy mértékben segíti a mi kormányunk egész világon a reakciót, azokat, akik minden emberi jogokat legázolnak s népeiket szolga sorban tartják és a feltörekvő elemekkel szemben a nácizmust újra hatalomra akarják juttatni. Komolyan tervezik, hogy Németországot újra felfegyverzik, a tömeggyilkos Francot jobbról- balról dicsőítik, keblükre akarják ölelni. Aki szót emel a munkás- osztály érdekében, azt megbélyegzik, és ami reánk amerikai munkásokra nézve legtragikusabb, a hatalmas munkásszervezeteket is széttépik, a vörös mumus becsempészése által. Azt látjuk, hogy ahelyet, hogy a tagság, vagyis a munkások érdekében dolgoznának, tépik marják egymást, mert a tőkések érdeke igy kivánja. A vezetőséget leke- nyerezik és a balga tagság jórésze meg bedől a maszlagnak és igy most már tettlegesen bántalmazzák egymást a “testvérek”. Gyűléseken véresre verik egymást, mert van jobb és baloldal. Nagy szervezetek szétszakadnak. Milyen jövője lehet ilyen körülmények között a munkásságnak ha csak fel nem ébred, martalékává fog esni a tőke profitéhségének. Délen a fehér csuklyás terroristák ismét nagy mértékben garázdálkodnak. Elhurcolnak és összevernek, sőt meggyilkolnak embereket, mert nem úgy viselkednek, vagy nem olyan színűek, amilyen nekik tetszene, sok esetben a hatóságok tudta és beleegyezésével. Vájjon mindezeket továbbitja-e Amerika Hangja? Felmerül a kérdés, hogyan neveljük gyermekeinket. Ez a nevelés attól függ, hogy mennyit tudnak maguk a szülők? Ha ők megvannak tévesztve a tőkés propaganda által, gyermekeiket sem nevelhetik helyesen, de még ha a szülők jól nevelnék is őket, ma már tehetetlenek, mert a külső befolyás sokkal erősebb, mint a családi. Legtöbb esetben a családi kötelék csak annyiból áll, hogy egy fedél alá járnak aludni. A külső befolyás, a mozik, a rádió, templomok, iskolák, mind tőkés felügyelet alatt vannak, tehát ezek elvégzik romboló hatásukat és a gyermekeket egyenesen a szülők ellen fordítják. Talán valakinek feltűnik, hogy az iskolákat is ide sorozzuk. Éppen olvasok egy panaszos levelet a Beacon Journal levélszekrényében, amely elpanaszolja, hogy a tanítók nem élvezhetik a demokráciát, holott azt kell nekik tanítani. Elmondja, hogy semmiféle kisebbségi mozgalomban sem vehetnek részt, nem tiltakozhatnak semmi ellen, az iskolatanács minden intézkedésére igent kell mondani, tehát valóságos szellemi rabszolgák, sőt a privát életben sem cselekedhetnek akaratuk szerint. És milyenek ezen iskola tanácsok? Csak egy példát adok: Mikor Paul Robeson, a szines- bőrü énekes itt Akronban hangversenyt akart tartani, az előkészítő bizottság termet akart bérelni. Az iskola tanács megtagadta, hogy bármelyik iskolát is rendelkezésükre bocsájtsák. Úgy okolta meg, hogy az “trouble maker”, vagyis zavarkeltő. Vájjon hol csinált már ez az ember zavart? Sehol, mindenütt az őt ellenző csőcselék csinálta, volt, tehát ez is bizonyítja, hogy mert más világnézetű és más színű. Ez más városban is igy van, tanrendszerünk is teljesen a tőke fenhatósága alatt áll. Mivel itt egy zsidó származású fiúról van szó, ezep kérdéshez csak ennyit: nem csak itt, hanem más országokban azon mód mikor zsidóról van szó, azt úgy értelmezik, hogy üzérkedő, nyerészkedő, a tisztességtelen haszon hajszolás a “zsidó” szóval van jellemezve, tehát könnyű ellenszenvet kelteni ellenük. Pedig különösen ezen országban, nincs egyáltalán mit szemre- hányi a zsidóságnak, mert azt látjuk, hogy itt ha a haszonlesést vesszük alapul, akkor mindenki zsidó, mert már a nép minden rétege annyira eltanulta a bizniszkedést, üzleti szellemet (tisztelet a kivételnek, ami bizony kevés), hogy mindenki hasznot akar csinálni embertársa rovására, nem is szólva arról, hogy ingatlanon, házon, stb. mindenki pénzt akar csinálni. Próbáljon csak valaki egy használt bútordarabot, autót vagy bármilyen néven nevezendő tárgyat venni, azt látja, hogy beakarják csapni, ha nem vigyáz. Ugyebár-tapasztaltuk, hogy hazudnak, amikor azon tárgynak a minőségéről, jóságáról beszélnek és amellett ahogy csak lehet, tulmagas árért akarják eladni. Az is megtörténik sokszor, hogy egy bizonyos tárgy csak addig jó, amig a vásárló elviszi. Azt is már sokszor tapasztaltuk, hogy a farmer a kosár tetejére rakja a szép gyümölcsöt, vagy bármi terméket, az alján pedig olyant találunk, hogy a hulladék kannába kell dobálnunk (itt ismét tisztelet a kivételnek). Az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy már csirkét és más baromfiakat is tenyésztenek olyanokat, hogy csak eladásra jók és nem evésre, mert olyan tudományos élelmi és vegyiszereken nevelik, hogy gyorsan nő tőle és nagyra, de amikor a háziasz- szony beteszi a sütőbe, már a szaga sem jó, hát még az ize? Nem a jó zamatu csirkéhez hasonlít ez, hanem inkább a romlott haléhoz. így tovább folytathatnánk, de elég ez, elegendő bizonyíték arra, hogy a nép any- nyira átvette ezen szokást, a haszonleső tőkésektől, hogy minden lelkifurdalás nélkül folytatja, nem is gondolva arra, hogy ő túltesz még a zsidókon is, akiket pedig éppen ezen oknál fogva gyűlöl. Nekünk van egy megoldásunk, vagyis elméletben meg van, csak a munkásságnak kell osztálytudatra ébredni és gyakorlatba hozni. Megszüntetni a profit rendszert s automatikusan megszűnik annak lehetősége, hogy egyik ember a másik rovására hasznot csinálhasson, hogy egyik ember a másikat kizsákmányolhassa, ahol mindenkinek ki kell venni a részét a létfen- tartáshoz szükséges javak előállításából, tehát dolgozni kell a megélhetésért és akkor nem lesz többé zsidó kérdés. Akkor elfog tűnni úgy az izrealita, mint a keresztény “zsidó”..Ezen rendszer a szocializmus (nem angol mintájú), melynek alapja az ipari demokrácia. Mindezeket összevéve, mi egészen határozottan felelhetjük azon elkeseredett fiúnak, hogy az ő apja hiába halt meg. Mert azon eszme, amelyért ő életét áldozta az igazi demokrácia, keresztre van feszítve. A fiának kötelessége lesz, hogy tovább küzdjön érte, de nem az uralkodó osztály által kijelölt harctereken, hanem a munka harcterén, ahol már annyi névtelen hős áldozta életét, egy jobb, szebb jövőért, pedig a nagy harc a végcél megvalósításáért még hátra van. Akroni Proli
