Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-31 / 1611. szám
BÉEMUMKÁS 3 oida 1949. december 31. Beszámoló a VIT-ről Az amerikai küldöttség a Fesztiválra körülbelül 200 tagból állt. Köztünk voltak ifjúmunkások, farmerek, fiatal szakszervezeti vezetők, diákok, fiatal tudósok, keresztények és zsidók, négerek és fehérek, valamennyien bevándoroltak gyermekei. Találkozásunk előtt, hiába tudtuk, hogy rengetegen vagyunk akik a békét kívánjuk, mégis egyénileg gyengének és elszigeteltnek éreztük magunkat. Ez az érzés azonban majdnem egészen eltűnt, amikor az amerikai küldöttség először találkozott. Amikor a küldöttség tagjait személyesen megismertük, bizalmunk fokozatosan növekedett, mert tekintet nélkül a vallás és társadalmi állás különbözőségére, tekintet nélkül a faj és bőrünk színének különbözőségére, egybeolvasztott bennünket a békére való őszinte vágyunk. De mégis csak kevesen voltunk, ha figyelembe vesszük azt, hogy Amerika egy óriási ország. Mégis gyengének éreztük magunkat a hatalmas sajtó, rádió és az amerikai kormány háborús uszításával szemben. Amikor azonban Budapestre érkeztünk, 84 nemzet 10,000 képviselőjével, akik több mint 60 milliót számláló ifjúságot képviseltek, örömmel tapasztaltuk, hogy nem vagyunk többé gyengék. Ezrével jöttek. Puszta jelenlétük igazolta, hogy az egész világ megmozdult. Mert csak egy ilyen hatalmas megmozdulás tette anyaeilag lehetővé, hogy a küldöttek a nagyon költséges utat megtehették. Hogy csak egy példát említsek: a francia küldöttség, amely 1200 tagból állt, legnagyobb része, fiatal gyári munkás, akiket a gyár munkásai választottak meg. Költségeik fedezésére, gyűjtést rendeztek egész Franciaország munkásai és szegényei között. Megindult a gyűjtés a gyárakban, az utcasarkokon, vásártereken, gyűléseken, ahol csak emberek találkoznak. Ezek a szerény 10-20 frank adományokból (kb. 2-5c.) került ki a szükséges millió s millió frank. Ugyanaz ismétlődött meg majdnem minden országban, ahonnan csak küldöttek jöttek, pedig jöttek nagyon messziről, pl. Viet Námból, Indonéziából, Délame- rikából és Délamerika majdnem minden országából is. Ez bizonyítéka annak, hogy a békére való vágy és az érte való harci készség mennyire elterjedt és mennyire megerősödött. Nagyon sok egyéb akadályt gördítettek egyes országokban a küldöttek elutazása elé, pl. az olasz kormány nem adott kiutazási engedélyt száz meg száz jelentkezőnek, mégis 300-an jöttek el. Argentínában megtiltották, hogy az ifjúság gyűlést tártson, vagy társadalmi összejövetelen résztvegyen, vagy akár egy kultur előadást is rendezzen a VIT érdekében. Bebörtönözték őket és rendőri brutalitásnak vetették őket alá. Az útlevelek megszerzése nagy nehézségekbe ütközött, mégis 20 delegátus átjutott. Titokban gyűjtötték össze a szükséges összeget és az argentínai ifjúság legjobb ifjú művészeit s sportembereit küldte el. Igaz, hogy elkésve érkeztek, de mégis eljöttek, bár tudták, hogy mi vár rájuk visszatérésükre. A Porto Rico küldötteinek, akik amerikai útlevéllel utaztak, az amerikai hatóság megtagadta az átu- tazási engedélyt és igy kénytelenek voltak Párisban újabb gyűjtéseket rendezni, hogy repülőgépen egyenesen Budapestre repülhessenek. Az ifjúság jött minden irányból és minden elképzelhető közlekedési eszközzel. Sokan gyalogoltak és akadt egy olyan, aki hat hónapig gyalogolt Viet Námból, harctereken, mocsarakon, jugleken keresztül. Viet Nám, vagy Indokina, Ázsia délkeleti részén, ahol a nép halálmegvetéssel küzd függetlenségéért francia elnyomóik ellen. Sokan külön békevonatokon érkeztek Budapestre. Párisban. ahol az amerikai, francia, spanyol köztársasági, belga, angol, stb. küldöttei a különvonatra szálltak, Páris népe tömegesen búcsúzott a küldöttektől, ajándékokat küldtek a magyar ifjúságnak, szolidaritásuk jeléül. A vonatot fellobogózták és a világ minden nyelvén hirdették a békét. Mondanom sem kell, hogy az utón Franciaországban, Svájcban és Ausztriában hivatalos részről nem részesültünk valami barátságos fogadtatásban, sőt ellenséges indulatukat nem is leplezték. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor a magyar határra érkeztünk. Minden állomás fel volt díszítve, a helyiségek egész lakossága ujjongó lelkesedéssel szorított velünk kezet. Étellel és itallal, énekkel és tánccal fogadtak bennünket, így törtük át azt a hires ’’vasfüggönyt”, amelyről annyit hallunk. Ez a függöny nem vas, ha- hanem átlátszó hazugságból és rágalomból áll — és nem a kelet húzta le, hanem a nyugat próbálja a világot vele kettéosztani. Képzett tolmácsok, akik előkészültek a VIT küldötteinek fogadtatására, a határon csatlakoztak hozzánk és együtt érkeztünk meg a keleti pályaudvaron, ahol több ezerre rugó lelkes tömeg fogadott bennünket. Ragyogó uj autóbuszok vitték a küldötteket a különböző Kollégiumokba, ahol elszállásoltak amit nagy gonddal és szeretettel a magyar ifjúság készített és rendezett be számunkra. Nagyon kényelmesek voltak ezek a szállások, ahol egyébként a magyar tanuló ifjúság találja otthonát. Szeretnék itt sokat beszélni a gyárakról, amelyeket meglátogattunk. A munkások életéről, az uj lakásokról, amelyek a munkások részére épültek, az iskolákról, a kollégiumokról, ahol a munkások és parasztok gyermekei élnek, ahol teljes ellátásban részesülnek és tandíjmentesen, sőt ösztöndíjjal szerzik meg közép- és főiskolai képzettségüket, amely arra képesíti, hogy a jövőben a legmagasabb állást is betölthessék. Szeretném elmondani, hogy fiatal paraszt fiuk és leányok, milyen büszkén és lekesedéssel beszélnek az uj gép- és traktor állomásokról, az uj könyvtárakról, színházakról és kórházakról, amiről azelőtt még álmodni sem mertek. Szeretném megmeliteni, hogy találkoztam ifjúmunkások szávaival, akik büszkén beszéltek az üzemtervről, amelynek elkészítésében ők maguk is résztvettek. Szeretnék beszélni az üdülő telepekről, ahol a munkások és parasztok pihennek, a Balatonon és a Mátrában, ahol azelőtt csak bankárok és grófok nyaraltak. Szeretném bemutatni az úttörő köztársaságot., a gyermek vasutat, a posta hivatalt, amelyet gyerekek vezetnek s a rádió állomást, amelyet ők igazgatnak. Szeretnék sokat írni a főváros ellátásáról, a “Közért” nevű üzletekről és nép büffékről. Itt meg kell említenem, hogy a Marshall országok delegtáusai nem hittek a szemünknek, amikor éjfélkor a legszebb és legjobb ennivalóval megrakott “Közért” zsúfolva volt vevő közönséggel, ahol jutányos áron vásárolhattak. Sajnos azonban erről nem irhatok, mert mindegyikről külön-külön egy egész cikket kellene Írnom. Ezt csak azért említettem, mert ez magyarázza, hogy miért tartja a magyar ifjúság, valamint a magyar nép a legfontosabb feladatának a béke megvédését. De éppen ezért akarja és kívánja a békét a cseh, lengyel, román, bolgár, stb. népi demokráciák népe, hogy a kivívott uj szabadságukat országuk felépítésére és saját boldogságuk emelésére, kulturális és anyagi jólétük fokozására használják. Azon országok és gyarmatok ifjúsága, amely még mindig évezredes elnyomás alatt sínylődik, a békét saját felszabadításuk érdekében -óhajtják, mint pl. a görögök. Itt kissé bővebben szeretnék írni a görög küldöttségről. Százan jelentek meg a VIT-en, katonai egyenruhában, egyenesen a rajvonalból. Vezetőjük a 24 éves kapitány, aki elmondta, hogy embertelen kínzásokat kell elszenvedni honfitársaik ezreinek Makroniszosz szigetén, a görög Dachauban. Fele a küldöttségnek fiatal leány volt, amint a demokratikus hadseregük majdnem fele nőkből áll, akik a hegyekben harcolnak évek óta szabadságukért. Egy 19 éves leány gyönyörű arcát eltorzította egy ameri- rikai shrapnel, egy másik 17 éves hősiességért volt kitüntetve és egy idősebb férfiakból álló zászlóaljnak volt parancsnoka. Ezek is szeretnének normális és békés életet folytatni. Azért jöttek, hogy a világ ifjúságával együtt harcoljanak a békéért. Az amerikai küldöttség különösen kereste az alkalmat, hogy ezzel a derék küldöttséggel kezetszoritsan és hogy biztosítsuk, hogy mint Görögországban nem mindenki monar- cho-fasiszta, éppúgy Amerikában is, nem mindenki követője az úgynevezett “Truman doktrínának”. Nem volna ez a beszámoló teljes, ha nem szentelnék egy néhány sort a szovjet delegáció jellemzésére. Kinézésük és magatartásuk külső bizonyítéka annak, hogy a szovjetunió nagy gondot fordít ifjúsága kiképzésére és nevelésére. Boldog mosolyuk, ragyogó szemük elárulja, hogy ők bizalommal néznek a jövőbe. Tudományos képzettségüket és testi fejlettségüket bebizonyították a kultur- és sport- versenyeken, ahol kimagaslottak a többi országok résztvevői között. Világos, hogy az ilyen ifjúságnak sok veszíteni valója van a háborúban. Tehát a békéért, a fasizmus ellen harcolnak. Tévedés volna azt hinni, hogy Hitler és Mussolini elpusztulásával az emberiség rákfenéje a fasizmus is elmúlt. Hallottuk a spanyol köztársaság száműzött küldötteitől, hogy a spanyol börtönök telve vannak a köztársaság harcosaival. Soknak a gyermeke ott született s ott nőtt fel, akik soha a szabad napot nem látták. Hallottuk a francia küldöttség panaszait, hogy az ellenállás harcosait mindenféle ürügy alatt bebörtönzik mig a Vichy kollaborátorait kiszabadítják a börtönökből. Mig a francia kormány billiókat költ Viet Nám hősei ellen folytatott háborúra, addig például olyan intézményeket, mint a tanonciskolák, fedezet hijján bezárnak (150-et zártak be nem régen). Panaszkodnak még arról, hogy a munkanélküliség és vele a nyomor, napról-napra növekszik. A repülő és traktorgyárak (a SNECMA) gyárak) lezártak. Ők is békéért harcolnak mert nem engedhetik meg, hogy Franciaország újból harctérré váljon és az ifjúság ágyutölte- lékké. . . Ezeket a tanulságokat vontuk le, ezeket a leckéket tanultuk meg a VIT-en és hirdetjük világgá, hogy csak egy fasizta- mentes és békés világ, hozhatja meg a világ ifjúságának a vágyát és valósíthatja meg reményét, hogy a világ békés fejlődésében, alkotó képességükkel, a társadalom építőkké váljanak. Amint a jelszavunk is az: EGYSÉGBE IFJÚSÁG! A BÉKÉÉRT, A DEMOKRÁCIÁÉRT, A NÉPEK NEMZETI FÜGGETLENSÉGÉÉRT ÉS A JOBB JÖVŐÉRT! Rácz Erzsébet Az Egyesült Államok népszámláló bizottsága nagyban készülődik az -950 évben tartandó népszámlálásra. A honatyáink a költségek fedezésére megszavaztak kerek száz millió dollárt. Az alkalmazottak fizetését is szabályozták, amely napi nyolc dollártól 21 dollárig terjed. Tíz esztendővel ezelőtt volt az utolsó hivatalos népszámlálás, amelynek költségeire az akkori kongresszus 39 millió dollárt szavazott meg. Oak Ridge, Tenn, államban az Egyesült Államok hatalmas modern atombomba gyártó telepet épített. Ezen a telepen vagyis épületeken a munkások sztrájkba léptek, egyéb követeléseik között kívánják, hogy a nem szervezett munkásokat távolítsák el. Ugylátszik, hogy a kormány munkáján levő vállalkozók nem hajlandók ezt teljesíteni, mert a sztrájk napról- napra terjed.
