Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-31 / 1611. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 31. Újévi szokások JANUÁR ELSEJE NEM VOLT MINDIG ÚJÉV NAPJA. — DIONYSIUS PÁTER RENDELETE. — A GONOSZ SZELLEMEK KIŰZÉSE. — VOTJÄK ÉS FINN NÉPSZOKÁSOK. Boldog Újévet kívánunk! Az újévre vonatkozó cikkünket nem is lehetne másképpen kezdeni, mint ezen jókivánságunk nyilvánításával, mert ez ma már olyan általános szokássá lett vüágszerte, hogy alig akad civilizált ember, aki újév napján párszor meg ne ismételné. Engedve a nagyon elterjedt, jámbor és ártatlan szokásnak, mi is boldog újévet kívánunk olvasóinknak, noha sietünk elismerni, hogy ezzel nem mutatunk valami túlságos nagy eredetiséget. De hogyis mutathatnánk, ami- kor köztudomású, hogy az újévi jókívánságok egyidősek magával a civilizációval. A történelemkutatók elég adatot találtak annak bizonyítására, hogy ez a szokás nem a keresztény korszak szülötte, hanem ismeretes volt már az őskori népeknél is. Igaz ugyan, hogy az őskori népeknél nem a mai január első napját tartották az évfordulójának, hanem a különböző népeknél és korokban változatosan december 15-től március 15-ig hol ezen, hol pedig valamelyik másik napon kezdődött az év. A mai időszámítás (kalendárium) fejlődésének története igen hosszú és bonyolult. Elég, ha itt csak annyit jegyzünk meg,’ hogy a mai időszámítást egy egészen önkényesen kiválasztott naptól kezdik, amelyet — mint látni fogjuk tévesen, — Jézus születésnapjának tartanak. Ennek az önkényesen kijelölt napnap az 1950-es évfordulójához értünk most el s ezt az időszakot Krisztus utáni időnek nevezik, amig az azt megelőző időt visszafelé számítják és Krisztus előtti (Kr. e.) időnek mondják. MÁSFÉLE IDŐSZÁMÍTÁSOK Természetesen a keresztény időszámítás előtt is voltak már időszámitási rendszerek, másképpen nem is tudnánk visszafelé számítani. Ilyen naptár-rendszerük volt már a babiloniaknak, a görögöknek és a rómaiaknak is. A babilóniai időszámítás Na- bonassar nevű királyuk trónra- lépésével kezdődik. Átszámítva a mai időszámitsára ez a Krt előtti 747-ik évre esik. Ugyancsak abban a században vette kezdetét a görög időszámítás is, amelynek első évét az első olym- piai játék szabta meg. Ez viszont a mai számítás szerint a Kr. előt- . ti 776-ik évet jelenti. A rómaiak az évek számítását Róma város alapításának állítólagos idejével, vagyis a Kr. előtti 753-ik évvel kezdték. A Római Birodalom Julius Cézár és Augusztus Octavianus alatt élte a fénykorát, tehát éppen a keresztény időszámítást megelőző időkben. Ezért abban a korban az egész müveit világon a római időszámítást használták. Sokan úgy képzelik, hogy Krisztus állítólagos születésével megkezdődött mindjárt az uj időszámítás is. Dehogy is kezdődött. A római időszámítást használták igen sok helyen még 500 évvel a Krisztus állítólagos születésnapja után is. DIONYSIUS APÁT Ezerkilencszáz évvel ezelőtt valószínűleg még senki sem hallotta a hírét Jézus születésének, mert a krisztusi legendák jóval később keletkeztek. Az uj időszámítás Dionysius Exiguus római apát találta ki 533-ban. Ennek a története is elég érdekes. Dionysius atya idejében a katolikus vallás már igen nagy hatalomra tett szert, hiszen 324- ben Constantin császár állami vallássá tette s igy a római apátnak igen nagy tekintélye volt. Dionysius azzal akart halálos csapást mérni a Mithra pogány vallásra, amelynek még mindig nagy számmal akadtak követői, hogy Mithra isten születésnapját, december 25-ét kisajátította Jézus születésnapjának és elrendelte, hogy az éveket Jézus születésnapjától kell számítani, amit a római időszámítás 754-ik évében jelölt meg. Dionysius atya nagyon körültekintő ember volt, kiszámította, hogy ha Jézus december 25- én született, — akkor szeplőtlen fogantatás ide, szeplőtlen fogantatás oda, — de mégis 9 hónapon át fejlődött Mária mé- hében s igy március 25-ére esik a tényleges fogantatás. Ezt a kilenc hónapot tehát elnevezte a keresztény korszakot előkészítő időnek s maga a keresztény időszámítás tehát Dionysius eredeti terve szerint december 25- ével kezdődött. Azonban később többször is javítani kellett a naptárt, mert, mint tudjuk az év 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodpercből áll, vagyis a föld ennyi idő alatt teszi meg napkörüli útját, igy az órák, percek és másodpercek minden négy évben majdnem egy napot tesznek ki, — de nem egészen egy napot s igy a Julius Cézár által elrendelt minden negyedik évi szökőesztendő 1512-ben már 11 napi külömbséget tett ki. Ezért XIII. Gergely pápa abban az évben újra reformálta a naptárt és az év első napjául a mai január elsejét vette, amit fokozatosan az egész világon elfogadtak és 1752 óta, amikor Anglia és az amerikai gyarmatok is áttértek erre az időszámításra, január elseje lett az újév első napja. Az ősrégi újévi jókívánságok tradíciójának maradván y a i t megtaláljuk egyes népszokásokban, amelyekből igen sokat sorol fel Sir James G. Frazer “The Golden Bough” cimü hires munkájában. Mutatónak felsorolunk itt néhányat. A ROSSZ-SZELLEM ELŰZÉSE Scotland (Anglia) hegyes vidékének falvaiban egész a múlt század végéig szokásban volt, hogy a legények egyike marhabőrbe öltözött s társaival, akik botokkal fegyverkeztek fel sorba látogatták a házakat. A mar- hatbőrös legény az óramutató mozgásának megfelelő irányban háromszor egymásután körülszaladta a házat, legénytársai pedig éktelen nagy zajjal követték püfölve ajnarhabőrt. így űzték el a rossz-szellemet a háztól, amiért aztán valami jutalomban részesültek. (Talán egy- egy rossz zenekar ugyanezt csinálja ma is?) Más falvakban a legények csak a ház falát döngették es kergették a rossz-szellemet éktelen lármával, majd bementek a házba és nyergbőr-szij veget dugtak a tüzbe. Amikor a bor füstölni kezdett s kellemetlen szagot árasztott, körüljártak vele a szobákat abban a hiszem- ben, hogy ez a szag még azt a gonosz manót is elűzi, amelyiK nem ijedt meg a nagy zajtol. Es aki szagolt már égő nyersbőrt, az teljesen igazat ád nekik. Az európai pogány népek között is nagyon általános volt az a szokás, hogy a gonosz szellemet elzavarták ujevnapjan. Úgy a finneknél, mint a vöt jakoknál (magyarokkal rokon-ne- pek) még a múlt században szokásban volt, hogy a lányok ujev napján kisebb csoportokba gyűlve meglátogatták a szomszédok házait. Minden leány 2-3 láb hosszúságú pálcát vitt a kezében, a pálcák végét kilenc fele hasították, vagyis 8 bevágást ejtettek rajta s közedugott la- darabkákkal legyező alakuva formálták. Ezen pálcikákkal aztán minden irányban lokdostek és közben mondották: Kikergetjük a gonosz Sátánt a házból, sőt az egész faluból is. A sátán kiűzéséért természete- sen itt is jutalmat kaptak. kínai szokások De a Sátánüzésből a legények sem maradhattak ki Ezek: azonban már valamivel férfiasabban” láttak a dologhoz. Sorba- járták azokat a házakat, amelyeket a Sátántól meg_ akartak tisztítani, mindenütt kértek valami apróságot, de leginkább pálinkát vagy más hasonló szeszesitalt és valamennyi eleimet. Mindezeket kivittek a falu szelére, ahol nagy tüzet raktak, elfogyasztották az élelmet es az italt, miközben a hulladékot a tüzbe dobálták es kiabáltak, “így égjen el a gonosz Satan is'” Azután visszamentek a faluba, sorba vették a házakat es ahol lányt találtak azt megfürdették a hóban. Lehet, hogy a hóban lubickoló lányoktól ijedt meg a Sátán annyira, hogy örökre elszaladt. De megtaláljuk ezt a szokást az ázsiai népeknél is. így például Kina egyes vidékéin az újévét, amely február 4-ikereesik, igy ünnepelték: A falu előkelői (gazdagabbjaj) nagy ökröt ke- szitettek papírból, fából tákolt vázára ragasztottak a papír burkolatot. A báb be sej e- be bizonyos mennyiségű kukon cát vagy mésféle gabonát helyeztek el. Díszítésre kulonbozo szinü papírdarabokat hasznal- I tak, amelyeket előzőleg összeke- ' vertek egy zsákban, amiből egyenként húzta ki a darabokat egy vak ember. Az igy kihúzott színes darabokat bizonyos sorrend szerint ragasztják fel. így színes ábrákat, rajzokat kapnak, amiből az öregek kiolvassák, hogy bő, avagy sovány év kö- vetkezik-e ? Ha az eredmény az, hogy sovány esztendő következik, akkor botokat ragadnak és addig verik az örök-bábut, amig szétesik s az elrejtett gabona kihull belőle. Mindenki igyekszik abból pár szemet megkeriteni, mert az a jövendölés dacára is képes lesz az évet bőségessé tenni. Nagyon nevetséges dolgok ezek, de ha meggondoljuk, érnek annyit, mint a mai szenteltvíz, avagy az imádkozás, amelyek ezen régi pogány szokásoknak maradványai. Két hatalmas vasúttársaság 250 ezer alkalmazottja december harmadik hetében sztrájkra szavaztak, hogy a 40 órás munkahetet keresztülvigyék. Ez a sztrájk csak néhány hónap múlva lesz esedékes, mert a vasúti munkások szerzó'déseik értelmében nem sztrákolhatnak. A vasutasok szervezetének tisztviselői a kormányhoz fordultak, hogy nevezzen ki egy tényeket felderítő bizottságot. Ugylátszik, hogy a vasutas szervezetek vezetői igen meg vannak elégedve az acéliparban elért viszgáló bizottság jelentésével és határozatával, több mint valószínű, hogy ők is követni óhajtják Murray és társainak árulását. VÁLTOZNAK AZ IDŐK ÉS UGYANCSAK AZ EMBEREK Manapság bárhol járunk, bárkivel találkozunk, a beszéd tárgya Európáról, különösképpen azon országokról folyik, amelyekben a társadalmi fejlődés, lerázva az évezredes megkötöttséget balratolódásával, az osztálytudatos munkások évtizedes álma, a szocializmus útjára lépve halad. Ilyenkor felragyog a proletár szeme, mert beigazolva látja évtizedes munkásmozgalmi tevékenységének, az eszme elhinté- sének gyökérbe jutását. Nem zavarja ezt az érzést, hogy a kezdet göröngyös utján, sok mellék utat jár a láncaitól megszabadult világ, amely lé- pésről-lépésre az építés önkritikájában állapítja meg, hogy az átmenet törvényszerűségén haladva jut el a szocializmus végcéljához, az ipari demokráciához. A magunk társadalmi forradalmának útját látjuk a hős orosz nép, a cselédsorba tartott kelet Európa és az emberszámba alig vett kínai proletár uj életre lépett feltámadásában, ahol a végcélhoz való jutás mint egy emberré forrasztja össze az alkotó, építő millió kezeket az ipari demokrácia megteremtésére. Kelet és nyugat, észak és dél vagy népszerűbben az Industrial Workers of the World tanítása szerint a világ dolgozóinak kell összefogni, hogy megszüntesse a nyomor kutforrását a bérrendszert és helyébe állítsa a tervgazdaság demokratikus rendszerét. G. Bakos
