Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-02 / 1586. szám
BÉRMUNKÁS Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ 1949. julius 2. munkások megkérdezése, vagy beleegyezése nélkül. Más iparokban a munkáltatók határozzák meg, hogy mennyit termeljenek a munkások és ugyancsak ők határozzák meg, hogy mennyi munkást dobnak a munkanélküliek már jelenleg is jelentékeny táborába és a törvénytisztelő szakszerveze t e k minden ellenvetés nélkül térdre borulnak a munkáltatók határozata előtt. A szénbányászok kollektiv szerződése most jár le és a tárgyalások már folyamatban vannak az uj szerződés kidolgozására. Nyilvánvaló azonban, hogy a szenet használó iparokban a termelés redukálása folytán sokkal több szén van a felszinen, mint ami a bányászokra kedvező volna és a bányász szervezet egy heti munkaszünetet rendelt el az összes bányában az “ipar stabilizálására”. Hiába tiltakoztak a bányabárók, hiába üvöltött a kitartott sajtó, hiába fenyegetőztek a törvényhozók és azok végrehajtói, a bányákban szünetelt a munka, mert a báfnyászok jól felfogott érdekei igy kivánták. A bányászok nem vágják saját maguk alatt a fát, mint a többi szakszervezetek, hogy aztán menthetetlenül a mélységbe zuhanjanak. Az évben ez a második munkabeszüntetés volt a szénbányákban — két hónappal ezelőtt “ a munka hercterén elesett társaik gyászolására” két hétig ünnepeltek a bányászok — és amellett, hogy ezen akciójukkal jelentékenyen megerősítik állásaikat a munkáltatókkal folyamatban levő kollektív tárgyalások alkalmából, egyben szemléltetően DEMONSTRÁLJÁK A SZERVEZETT ERŐ hatásosságát. Pedig a Taft-Hartley törvény éle éppen úgy irányul a bányászok ellen mint a többi szervezetek ellen, sőt leginkább a bányászok ellen irányul, mert azok az egyetlen szervezett ipari tömeg, amely nem a munkáltatók lakájaitól — a törvényhozóktól — várja, hogy azok hozzanak törvényeket az érdekeik “védelme- zésére”, hanem a szervezetben hozzák az ilyen törvényeket és az iparban hajtják végre azokat, ~direkt akcióval. Ez természetesen nincs a munkáltatók és szolgáik — a törvényhozók — kedvére, a bányászok azonban úgy vélekednek, hogy a “kutya ugat és a karaván halad”. Egy bizonyos, hogy ha a 14 és félmillió tagot számláló többi szakszerevezetekben csak fél annyi gerincesség és cselekvésre való akarat volna, mint a fél millió bányászban, a munkásságnak nem kellene hason csúszva könyörögni a honatyák kegyeiért, hanem azok kényszerülnének térdre a munkásság szervezett ereje előtt. A bányászok direkt akciója felmérhetetlen szolgálatot tesz a munkásságnak a szervezett gazdasági erő ily demonstrálásával, ha a munkásság egyáltalán képes és akar tanulni. MÉGEGYSZER “BIBOP” Miután e rovat időt és fáradtságot nem kiméivé igyekszik olvasóival megismertetni a legújabb eszméket, mozgalmakat és társadalmi változásokat, csak önmagát vádolhatja az az olvasó, aki az általános műveltség terén elmarad és például még azt sem tudja, hogy milyen is az a hires “bibop” zene? Nem mintha a rovat írója tudná, de mint már a bop-zenéről előzőleg irt magas szárnyalásu értekezésünkben is kifejtettük, nem értünk a zenéhez, ennélfogva a legnagyobb szaktudással ismertethetjük a zenevilág e legújabb csemetétjét. Nem ellentmondás ez, mert a bopzenészek is azt mondják, hogy ezt a zenét ők, akik kitalálták s művelik sem tudják definiálni és magyarázni, akkor bizonyos, hogy a magyarázatra csak olyan iró képes, aki nem találta ki, nem is játsza, sőt még csak nem is hallotta ezt az uj zenét. Mert mint eddig megértettük, ez a zene olyasvalami, mint a “semmi”. Szeretnénk ha már egyszer valaki megmondaná, hogy mi is a “semmi”? Persze, a trükk abban áll, hogy mihelyt valaki mond valamit a semmiről, akkor már többé nem semmi, hanem valami az, amit mond róla. Nos, valami ilyesmi a bibop zene is. Éppen azért nem lepődtünk meg, amikor olvastuk, hogy a California Egyetem egyik szakosztályán is nagy érdeklődést keltett s elhatározták, hogy a már oly jól bevált véleménykutatás módszerével lerántják a leplet erről a misztikus zenéről s leleplezik a zörejhangokat. Bili Börtön segédtanár vezetése alatt a diákok egy csoportja kérdőívekkel felszerelve nekivágott az angyalok (Los Angeles) városának és a járókelőktől megkérdezték, hogy mit tudnak a bopzenéről ? SO’ SE HALLOTTÁK A diákriporterek már az első órában 200 egyént tartóztattak fel és szögezték melleiknek a ceruzát, hogy a bopzenéről valami információt csikarjanak ki az áldozatokból, de sajnos, az utonállás csak nagyon szegény eredményt hozott, mert a legtöbb egyén még a hírét sem hallotta. Bili Börtön ekkor taktikát változtatott és diákriportereinek kiadta a rendeletet; hogy most már igy adják fel a kérdést az utcán kiszemelt ártatlan áldozatoknak: — Kedveled-e a bibopzenét? így már határozottan kedvezőbb eredményhez jutottak, mert a megkérdezettek harminc százaléka határozott és kemény NEM-mel vállaszolt. A válász értékét valamivel leszállította az a tény, hogy az ily választadók kétharmada soha sem hallott még bopzenét. Bili Börtön tehát újból újjászervezte a vélemény- kutatást és a diákriporterek most már ilyen kérdéssel sújtottak le a kiszmelt áldozatokra: — Ha hallana, kedvelné-e a bopzenét ? Voltak, akik még ebben a feltételes esetben is megmaradtak a tagadó válasz mellett, ami azt mutatja, hogy a nagy néptömegek konzervatív érzelmüek és nagyon meggondolva követik a forradalmi átalakulásokat. Voltak, akik meggyőződésükre hivatkozva a várakozás álláspontjára helyezkedtek; ezek a szőrszálhasogatók, az óvatosak és az opportunisták soraiból kerültek ki, akik jól meggondolják, mielőtt az uj irányzathoz csatlakoznak. De legfontosabb volt azoknak a válasza, akik kijelentették, hogy a csendes bopot szeretik, de a gyorsat ki nem állhatják, Bili barátunk csaknem elájult, amikor megtudta, hogy a bopnak annyi változata van. A BOP-KORSZAK A diákriporterek jelentéséből kitűnt az is, hogy a bopzene kedvelői a fiatalság körébe tartoznak. Az érthető is, mondotta Paul Weston neves “bopista”, — mert a jazz zenét is csak a jazz korszak szülöttei élvezik igazán és ez áll a bopra is. — És mióta játszák a bopzenét? — kérdeztük szerényen. — Körülbelül három éve, — volt a válasz. Ebből következik, hogy három éves gyerek sivalkodása a legtökéletesebb bopének. Ezt ugyan tagadja Mr. Weston, aki most állítja össze ezen uj művészet szótárát, amit angolnyelven a “boptionary” szóval jelez. Weston szerint a bopzene nem olyan misztikus, mint ahogyan a kritikusok feltüntetni akarják, játszi könnyedséggel magyarázza meg a legfontosabb “bopak- torokat”, vagyis bop-elemeket. Először is, — mondja, — az ikerhangok a bÖpzenében különböznek az emberi ikrektől abban, hogy nem egy, hanem két vagy több anyától származnak. — És hány apától? — vetettük fel a kérdést. — Az már nem fontos, — volt a válasz. A lényeg az, hogy a bopzenekarban az ikerhangokat elosztják a különböző hangszereken, igy születnek különböző anyáktól. Ez csak világos, ugy-e? Azonkívül megváltoztatjuk az ütemeket, ezt is iker, vagy esetleg triplet mintára. ELEJTETT HANGJEGYEK Triplet? — hördültünk fel, — hát még olyan is van? —Kérem, ez is nagyon egyszerű, — jött a válasz. — Azt csak tudja, hogy minden dalt valamely ütemben játszanak; van lassú, közepes és gyors étemü zene. A bopzenében egyszerre alkalmazzák ezen ütemeket, vagyis amig az egyik hangszer a lassú ,a másik már a leggyorsabb ütemben játszik. Nagyszerű élvezetet nyújt azoknak, akik már eljutottak a zeneélvezet ily magas fokára! 3 oldal A bop másik fontos jellemzője egyes hangok kicserélése — hallottuk tovább. Ez olyas valami, mintha a beszédben kicserélnénk egyes hangokat, illetőleg betűket. Mondjuk például, hogy a szerelmes nótában ezt irta a szerző: “Kedves szivem”. Egy kis szellemes bopfordulattal a bopénekes ezt igy énekelné: “Tetves hívem”. És végre ne feledjük el a hanglejtéseket. Hogy ez hogyan történik? Igen egyszerűen. Ha például ebben a sorban “mégis szeretnek a lányok”, minden szónak elejtjük az első szótagát, akkor ezt énekelnénk: “gis-ret- nek-nyok”. Nem gyönyörű ez?! Ez azt a gondolatot ébreszti bennünk, hogy ha bopék tovább mennek és hangjegyek helyett bankjegyeket fognak elejteni, sokkal népszerűbb és kedveltebb lesz a bopzene. így ni, most aztán ne panaszkodjanak e rovat olvasói, hogy nem kapnak “up-to-date” információkat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FÖKONZULATUSATÓL Kik Kérhetik Magyar Állampolgárságuk Rendezését Értesítem, hogy a magyar állampolgárságról szóló 1948: LX.tc.1949 február 1-én hatályba lépett. Az a személy, aki 1939 évi szeptember hó 1. napja előtt a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett gazdasági válság, vagy munkanélküliség miatt munka- vállalás céljából külföldre távozni kényszerült — amennyiben ő maga és tyja (ha házasságon kívül született: anyja) Magyarországnak akár jelenlegi, akár a régi területén született és külföldi állampolgárságot nem szerzett — 1950 évi január hó 31-i napjáig a magyar belügyminisztertől kérheti magyar állampolgárságának elismerését. A kérvényt a lakó (tartózkodó) hely szerint illetékes külképviseleti hatósághoz kell beadni. Abban elő kell adni, hogy a folyamodó mikor távozott külföldre, meg kell jelölni azokat a körülményeket, amelyek figyelem- bevételével valószinüsiteni lehet, hogy külföldre távozása a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett gazdasági válság, vagy munkanélküliség miatt történt, továbbá elő kell adni, hogy az 1939. évi szeptember hó 1. napja óta hol és milyen munkakörben dolgozott. A folyamodó megfelelő okirat bemutatásával köteles igazolni lakhelyét és foglalkozását (állását). A kérvényhez mellékelni kell a folyamodó atyjának (ha házasságon kívül született: anyjának) születési anyakönyvi kivonatát, melyekből kitűnik, hogy mind a folyamodó, mind atyja (anyja) Magyarországnak akár a jelenlegi, akár a régi határán kívül született. Amennyiben a folyamodó nős, házassági anyakönyvi kivonatát és felesége születési anyakönyvi kivonatát, ha pedig gyermeke (i) van (nak), úgy gyermeke (i) születési anyakönyvi kivonatát is mellékelnie kell. New York, 37 Wall St.
