Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-24 / 1610. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD \|||| under the Act *f March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 DEC. 24 NO. 1610 SZÁM Karácsonyi Levél HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Szinte már megszoktam, hogy igy a születésed napján igaz testvéri üdvözletemet küldjem és elbeszélgessek veled. Azt hi­szem, hogy te is jobban kedve­led az ilyen őszinte, testvéries megbecsülést, mint azt a sok kérő, könyörgő leveleket, melye­ket még tudatlan kis gyerme­kekkel is iratnak hozzád, min­dent tőled kérnek. Tőled; aki szintén nincstelen “jött-ment” üldözött proletár voltál életed­ben. Mi, akik szintén olyan “jött- ment” nincstelen proletárok, a tiedhez hasonló üldözöttek, ki­tagadottak vagyunk, ahol még elég erősek a főpapok, mint Je­ruzsálemben is voltak a te időd­ben és ahol a mi testvéreinket is meggyilkolják, amint tégedet is megnyilkoltattak. Megértjük a Te életed viszontagságait, ahelyett, hogy Tőled kérjünk, könyörögjünk, mint az álszen- teskedők tábora, mi próbáljuk megtalálni azt a közös tényezőt, amely úgy Téged, mint minket boldoggá tehet ezen karácsony, — születésed ünnepén — idejé­ben. Mivel tudjuk, hogy Te is bé­kéért, szeretetért, együttműkö­désért fáradoztál, szenvedtél, mivel az volt a célja tanításod­nak, szenvedéseidnek. Éppen az­ért végeztettek ki az akkoriban keresztfának nevezett bitófán, melyet akkor leginkább csak a rablógyükosok, gonosztevők ré­szére használtak, mint kivégzési formát. A mai akasztófa irgal- masabb kivégzési eszköz, mint a keresztfa volt, melyre téged ki- feszitettek, kivégeztek, mégis azokkal tiszteltetik ezt a kin- zószerszámot, akik azt állítják, hogy Téged szeretnek, Téged követnek, de ugyan akkor töme­gesen szeretnék kivégeztetni azokat, akik a Te tanításaidat szószerint veszik, megakarják azt valósítani, igazi békét, szere- tetet, testvériséget az emberek között. Ezeknek az álszenteskedők- nek a szeretetete olyan, mint a magyarországi rokonságé, test­vérekké, akik szintén csak kér­nek, könyörögnek, mitőlünk vár- já a megváltást, szabaditást, a dollárokat. De ha tanítani akar­juk őket, jobbra, modernebb életre, akkor ők is a papjaikkal együtt kigyót-békát kiabálnak ránk, sőt még a feszitsdmeget is, mint Te veled tették a roko­naid, papjaid, hazád fiai. Elhiszem, hogy Te betegeket gyógyítottál, vigasztaltál, éhező­ket jól tartottál, amikor jutott rá. Sőt tetszhalottakat is feltá­masztottál, amint a hagyomá­nyok állítják. De azt, hogy ne­ked is lett volna árjegyzéked, az ilyen szolgálatokra, még a száj- ról-szájra szállt, vagy hibásan fordított írásokból sem lehetne kiböngészni. Mind azt mondják, hogy Te is ezeket mind igaz testvéri szere- tetből, díjmentesen csináltad, nem úgy mint azok, akik most a Te nevedben kufárkodnak, ár­jegyzéket tartanak az imaháza­ikban is. Velük együtt hisszuk, valljuk, hogy a béke lehetséges, most már mindközelebb van a világ annak megvalósításához. Mert több és több a jóakaratu ember. Azért dolgozunk, fáradozunk, szenvedünk el minden üldözést, amint Te is tetted. A rosszakaratú emberek ha­talma mind kevesebb területre szorul össze, annál kevesebb harcokra, háborúkra, gyükolás- ra van kilátás a közel jövőben. Jön a béke, szeretet, testvériség országa. “Miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is” ezen neked tulajdonított fohász — ima — megvalósításához köze­ledünk. Mi hisszük, hogy Te a mennyországot csak mint egy olyan példát állítottad be, mely­ben béke, szeretet, testvériség létezik, de melyet itten a földön kell megvalósítani. Minden tani-' tásod, példázásod arra mutat, hogy Te is itten a földön akar­tad megvalósítani a béke, szere­tet, testvériség országát. A Te idődben is mint mostan, a pénzváltók, a római helytar­tók, azokkal szövetkezett főpa­pok akarják azt megakadályoz­ni. Részben a nevek változnak, ma nemzetközi bankároknak ne­vezik, a hajdani pénzváltókat, hercegprímásoknak a római helytartókat, csak a főpapok maradtak a régiek úgy neveik­ben, mint cselekedeteikben. Azt hiszem, hogy a legna­gyobb háborús veszedelem ép­pen a Te szülőhelyeddel kapcso­latban van. Ugyan az a kombi­náció, amely Téged is kivégez­tetett a római helytartók, pénz­váltók, bankárok és főpapok most az emlékeid fölötti pénz­szerzés vágyától hajtva, elakar­ják venni a nemzetedtől azt a helyet, ahol születtél és kivégez­tek az igazságért, melyet meg­mertél mondani a zsarnokok el­lenében. Most születésed és szen­vedéseid szinterét akarják üzle­ti célokra kihasználni, kontrolál­ni, még akkor is, ha egynéhány ezer hazádfiát le kell gyilkoltat- ni. Másféle nagyobb kilátás van “Társadalmi felforgatok” csa­patának élére került az egész New York városi adminisztráció. Eddig csak azok voltak a felfor­gatási címerrel ellátva, akik azt hangoztatták, “aki nem dolgo­zik ne is egyék”. Ez most aztán egész kis ártatlan megállapítás, ahoz a forradalmi felforgatás­hoz arányitva, melyet New York város úri megbízottai visznek most végbe. Ők most azt mond­ják New York 8 müliónyi népe, még csak ne is igyon. Szóval túl­licitáltak rajtunk, mert mi csak azoknak a parazitáknak a szá­jától szeretnénk elvonni az ételt, akik elég erősek volnának hasz­nos társadalmi munka elvégzé­sére, de nem akarnak dolgozni és mások munkájából élősköd- nek, mig a város vezetői még a vizet is elveszik a néptől. Hát mi nem bánjuk akármilyen reakci­ósoknak is nézünk ki politikus uraink intézkedésével szemben, mégis azt mondjuk, hogy hideg vizet nekik is és minden parazi­tának szívesen szolgáltatnánk bőven. Igen ám, de azt mondják ők, hogy nincs viz, a nagy száraz­ság miatt, a városi víztartály annyira leapadt, hogy muszáj spórolni a vízzel, máskülönben még komolyabb veszély fenye­get bennünket a viz kérdés dol­gában. Ebben az évben a szoká­sos 42 incsnyi eső helyett, mind­össze 31 incs eső esett, aminek a következménye lett, a víztar­tály leapadása, dacára annak, hogy a város összes papjai, a rabbikat is beleértve, már hetek­kel előbb esőért imádkoztak. Mi­vel ez semmi eredményt nem ho­zott, a város fejei kiadták a pa­rancsot, hogy egy napot egy hé­ten, senki se fürödjön, nem sza­bad borotválkozni, szóval ezen a napon senki se használjon vizet. Nagyobb éttermekben a viz foutain elé táblát akasztottak, a “városi rendelet értelmében a békére, mint bármikor a múlt­ban. Ez tesz minket is boldog­gá, amint gondoljuk Neked is a béke lehetősége okoz legnagyobb örömet. Nem csak üres kívánsá­gok, hipokrata kijelentések, ha­nem valóság lesz a béke, a jó­akaratu emberek között, miu­tán a rosszakaratuakat, a pénz­váltókat, helytartókat kiebru- dalják a Te templomodból, a megújult társadalmi közösség­ből. Ezen reményben testvéri sze­retettel. Visi. mai napon zárva”. Persze jó né­hány pohármosó elvesztett egy napi munkát, itt aztán ismét egész nyugodtan mondhatjuk, hogy “nincs olyan kár amiből valakinek haszna ne lenne”. De ne gondolja senkisem azt, hogy annyira rosszmájuak va­gyunk, hogy még a szárazság­ért is a politikusokat tesszük felelőssé. Amennyire nem fele­lősek a politikus uraink a szá­razságért, annyira felelősek az­ért, mert nem védekeztek ellene. Az is igaz, hogy senki sem tud­hatta előre, hogy szárazság lesz és a víztartály leapad, még azt sem tudja senkisem, hogy hol és mikor lesz tűz, de a tűzoltók mégis készenlétben állanak. Hogy New York vizszolgálata nem volt egészséges alapon, az most kiderült, hogy bizonyos szakértői közegek már évekkel ezelőtt figyelmeztették a város politikai vezetőit, hogy a lét­számban megnövekedett város­nak, uj víztartály után kell néz­ni. Ennek érdekében tettek is valamilyen intézkedést, csak ed­dig még kevés látszata van. Ilyen ügyekbe nem fáradnak úgy el a politikus urak, mint amikor a saját megválasztásuk érdekében munkálkodnak. De ezzel a viztilalommal az­tán más dolgok is napfényre ke­rülnek, többek közt az is, hogy a város politikus urai, akik a saját részükre már jó előre szá­mítottak fizetésemelésért a pénz­tárba markolni, több mint ötven csatorna felügyelőt elbocsátot­tak, takarékoskodás címén, Ál­lítólag, az észrevétlenül hagyott megrepedt csatornákon folyt le nagyon sok viz, mely a tartály apadást elősegítette. De akárho­gyan is van, sajnálkozhatnak rajtunk New Yorkiakon, akiktől eddig úgyszólván elzárták a le­vegőt, a kalitka nagyságú szo­bákba zárva bennünket, kizse­belve a magas lakbérrel, elvet­ték a pénzünk nagyrészét. Se pénz, se kenyér és most már vi­zünk sincs! Mire várnak még a munkásmilliók, hogy meglássák azt, hogy a pusztulásra minden­félekép megérett kapitalista rendszerben élünk?! Azt már jól tudjuk, hogy a 42 napig sztrájkoló acélipari munkásokat hogyan játszották ki, “nesze semmi fogd meg jól” közmondás alapján, visszaren­delve őket munkába, minden tényleges fizetés emelés nélkül Azt is tudjuk, hogy a kormány által kiküldött “fact-finding board” ajánlata alapján, az acél-

Next

/
Thumbnails
Contents