Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-24 / 1610. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 24. Az év végén — remény vagy csüggedés? Most, amikor ismét egy év közeledik a vége felé, vissza szoktunk tekinteni a fontosabb eseményekre, amelyek megtör­téntek az utolsó egy év leforgá­sa alatt. Az eseményeket anali­zálva megpróbáljuk a tanulsá­gokat levonni és ugyan akkor próbáljuk megállapítani, hogy ezeknek milyen befolyása lehet a jövőre. Mi, akik a termelő munkások csoportjához tartozunk, a világ- események fergetegéből legna­gyobb érdeklődéssel azon híre­ket szokjük kiragadni és tanul­mányozni, amelyek szorosan összefüggésben vannak világ­szerte a munkásság általános helyzetével, harcaival, a soha nem alvó osztályharc mozzana­taival. Hol történt valami a mun­kásság előnyére, vagy hátrányá­ra? Mit várhatunk és ezzel kap­csolatban mi lesz a munkásság teendője a jövőben? Hol nyert a reakció egy újabb csatát és hol billent a mérleg a forradalmi munkásság javára? Tudva azt, hogy az idejét múl­ta mostani termelési rendsze­rünk, miután társadalmi hivatá­sát betöltötte, már csak kárára lehet az emberiségnek, sőt an­nak létezését komolyan veszé­lyezteti és végpusztulással fe­nyegeti. Ennek dacára görcsö­sen ragaszkodik hatalmához és egyáltalán nem válogat az esz­közökben, melyek ezen célt szol­gálják. Ezen évben mindkét csoport részére hoztak úgy reményt, mint csalódást, a világban le­folyt események. . A nagytőke, melynek a végre­hajtó bizottsága az Egyesült Államokban székel, látva azt, hogy veszély fenyegeti világha­talmát, mindenütt lázasan szer­vezi meg a reakció minden réte­gét a feltörekvő erőkkel szem­ben. Ez, hála a mindenható dol­lárnak bizonyos mértékben sike­rül is nekik, de nem egészen úgy mint ők szeretnék. Mert dacára annák, hogy sikerült nekik a vi­lág egy részének kormányait le- kenyerezni, de nem sikerült ez annyira ezen országok népeivel. Ámbár miután azok hiányában voltak a létfentartáshoz szüksé­ges javaknak, az Amerikából ér­kező segély reményében, bedől­tek a demokratikus maszlagnak és csak most, mikor látják, hogy ezek eltűnnek más irányban és a nép tovább szenved és azzal biz­tatják őket, hogy majd kapnak fegyvert ismét és újra háborúz­hatnak, ettől meg ők éppen ir­tóznak, ebből elég volt, kenyér és béke után vágynak. Az Atlantic Pact-hez és Mar­shall tervhez becsatlakozott kor­mányoknak arra is Ígéretet kel­lett tenni, hogy országaikban rendet fognak teremteni, vagyis az elégedetleneket elfogják hall­gattatni bármi módon. És most ezen Ígéretet nem tudják betar­tani, ezt bizonyítják a francia- országi események. Most azon törik a fejüket a tőkések, hogy mit is kellene kitalálni, hogy egy újabb háború esetén hogyan tud­ják a francia népet harcba kül­deni, mivel a francia népben nem bizhatnak, fel akarják fegy­verezni Kelet-Németországot, ezt meg az európai országok ellenzik, félve a német militariz- mustól. tröszt nagy profitjából fizetés javításra jogosultak lettek vol­na. Ha bizonyos szemtelen em­berről van szó, azt szoktuk mon­dani, nahát ennek aztán vastag bőr van az arcán. A szemtelen­ség netovábbjának mintaképé­ben mutatkozik be az acéltröszt, amikor határozott és pontos ki­mutatásban beismeri, hogy ez év 9 hónapjában 133 millió 223 ezer és 409 dollár tiszta hasznot könyvelt el, mely a legmagasabb az utóbbi 20 évben és mégis be­jelentik, hogy az acélt tonnán­ként 4 dollárral felemelik. Igen, az acéltrösztnek csak egy egyszerű bejelentésre van szüksége, nem kell hozzá kor­mány engedély, sztrájkba sem kell lépjen a haszon emelés ér­dekében, sőt még az a vád sem éri, mint a sztrájkoló munkáso­kat, hogy a vörös uszítás köve­tői. A profit szent és annak eme­lése a Wall Street bibliája sze­rint, nemzeti erény. Igv aztán az a 4 dolláros emelés' az egész ipari termelésre kihatással lesz, mint például egy autóhoz való acél 8 dollárral lesz több, egy traktorhoz 3 dpllárral, egy hű­tőszekrényhez 60 centtel s megy le és fel az emelkedés, aszerint, hogy az árucikkhez mennyi és milyen minőségű acélt használ­nak. S ennek az emelési vérkerin­gésnek hatása aztán érezhető minden életszükségleti cikkben, aminek a következménye az, hogy a 133 milliónyi haszonhoz még újabb milliók hömpölyög­nek be, az acéltröszt feneketlen zsákjába, mig a munkásmilliók keresetéből kevesebb árucikket lesz lehet visszavásárolni. Mely­nek első következménye, “bel­jebb a nadrágszijjat” és aztán újabb sztrájk. Azok tehát akik rendszerint a sztrájkokban kor­mányellenes összeesküvés után szimatolnak, menjenek egyene­sen bekopogtatni az acéltröszt ajtajára. így néz ki valóságban az acél­tröszt nagylelkűsége, amikor egyes helyeken karácsonyi bo­nusz osztogatásáról beszélnek, a saját részükre már kivették a karácsonyi ajándékot. Az ilyen képmutatással még mindig ké­pesek ámítani a néptömegek mülióit, akiknek a karácsonyi szeretetről prédikálnak, ugyan­akkor mint közönséges útonálló banditák, kotorásznak a nép zse­bében. Ennek a bandita uralom­nak a megszüntetésére csak egy mód van, amit az IWW ipari szervezet ajánl, a termelés irá­nyítását és a termelt javak szét­osztását köztulajdonba helyezni. Amilyen mértékben szervezke­dik a munkásnép ennek a célnak az érdekében, annyira csökken a bandita tröszturalom kizsák­mányoló hatalma. Olaszországban hasonló a helyzet. Tudják azt, hogy ott a választások előtt mindent Ígér­tek a népnek, ha a kommunisták ellen szavaznak. Mindenféle se­gélyt, földreformot, csak éppen, hogy a holdat nem Ígérték ne­kik a fiastyukkal együtt. De mi­vel az ígéret csak Ígéret maradt, most a-nép kezdi ügyét saját ke­zébe venni, ami elég sok fejfá­jást okoz nem csak az ottani kormánynak, de támogatóiknak is. Az utolsó hetekben már nem sak Dél-Olaszországban és Szi­cíliában, hanem Róma közelében a földmunkások megunva a vá­rakozást és a nélkülözést, ma­guk kezdték a nagybirtokokat lefoglalni és még olyasmire is vetemedtek, hogy piros zászlót tűztek ki a földekre és most mit is csináljanak olyan kormánnyal amely ilyen cselekedettel szem­ben tehetetlen. Nem állítjuk azt, hogy ezen munkások már győz­tek is, azt sem állítjuk, hogy egyelőre megtudják tartani a lefoglalt birtokokat, de a harc folyik. Még Görögországból is olyan sztrájkhullámokról számolnak be, amely egy kicsit lehűti azon örömet, amelyet a lázadók leve­zetése okozott. A kormány na­gyon drasztikus erőszakkal pró­bálja a sztrájkokat megtörni. Az egyik rádió kommentátor szerint, ha ezt megpróbálják, akkor Görögországban csak azok a gyárak lesznek üzemben, ahol a kommunistákat termelik. A Marshall terv ellen olyan nagy már több országban az ellen­szenv, mert észrevették, hogy gyarmatokká akarják őket sül­lyeszteni, hogy az ott járt kuta­tó amerikaiak, mikor visszajöt­tek, azt mondották, hogy ezen és ezen országba ne küldjön kor­mányunk többé még egy centet sem, olyan fogadtatásban része­sültek. A United Nation gyűlésein is már néha kinyitják szájukat a kis nemzetek küldöttei, pedig az ő feladatuk csak bólintgatás vol­na. Ha emlékezetem nem csak a Phillipine szigetek megbízottja mondotta pár héttel ezelőtt, hogy a kis nemzeteknek ezideig is csak annyi szerep jutott, hogy mint bábuk szerepeltek a na­gyok sakktábláján, akiket ide- oda tologattak, de most már csak a nagyok vállain keresztül nézhetik, hogy azok hogyan ját­szanak. Több kisebb ország ki­küldötte hasonló, sőt szigorúbb kritikát mondott ezen társaság­ra. Nem tudjuk megérteni, hogy miért is építenek oly hatalmas nagy palotát a UN részére, in­kább egy csirke házat építettek volna, melynek valaki hasznát venné (lehet, hogy valami érde­keltség számit rá, hogy potom áron megkapja, ha a UN szét- bomlik). Ezen kívül a világ más részé­ben történnek dolgok, amelyek lapunk hasábjain kimerítően van ismertetve. A kínai helyzet, a forradalmárok győzelmei, a reakciós kormány futása, amely már vagy ötször cserélt fővá­rost és "most már leszorult azon hatalmas ország területéről és Formosa szigetén keresett me­nedéket, ahonnét guerilla har­cot akar folytatni. Az egyik nagy hírszolgálati vállalat alkalmazottja, aki Kí­nának már egy jó részét beutaz­ta és ismeri azt, mondja, hogy az a terület, ahol legutoljára ál­lott meg Chiang kormánya, de csak pár napra azután menekül­nie kellet — Changtu és vidéke — az egész ország legterméke­nyebb része. Állítása szerint ott mindent oly bőségben lehet ter­melni, hogy az ország egy jó ré­szét ellehetne látni élelemmel, ha megvolnának a szállítási esz­közök és ha ezen problémát a forradalmi kormány megtudja oldani, akkor a győzelmük gyü­mölcse maradandó lesz, akár el­ismeri Amerika, vagy nem. Hogy az amerikai nagytőke milyen hatalmas vereséget szen­vedett Kínában, még nem lehet pontosan kiszámítani. Az attól függ, hogy az uj kormány mi­lyen mértékben fogja a nép ér­dekeit szemelőtt tartani és az ország felépítése és iparizálódá- sáyal együtt, hogyan fogja az utat egyengetni az igazi szocia­lizmus megvalósítása felé. Egy azonban tény, a végtele­nül sanyargatott, marok rizsára kárhoztatott, nincstelen kínai nép kiegyenesítette a szolgaság­ban megggörnyedt derekát és el­zavarta évezredes elnyomóit és erre bátran mondhatjuk, hogy a legnagyobb esemény volt ezen évben. Csalódások ugyan érhetnek bennünket és már ehez hozzá is vagyunk szokva, de mégis az idáig felsorolt események bizal­mat, reményt nyújthatnak azon osztály tudatos munkásoknak, akik már hosszú idő óta küzde­nek a munkásság felszabadítá­sának érdekében, akiket már annyi csalódás ért, sokszor nem is annyira az uralkodó osztály, mint saját osztályuk részéről. A munkásság nemtörődömsége azonkívül a különböző szerveze­tek összeférhetetlensége, bizony sokszor annyira elcsüggesztet­ték, hogy egy jó része teljesen félrevonult, vagy csak néha hal­lani róluk. Történelmi időket élünk, min­denkinek fel kell figyelnie, nem is térhet ki előle. Ámbár a nagy karácsonyi készülődéssel most elbóditják a nép fejét, egy lö­véssel két madarat lőnek. Elő­ször is elköltetik a pénzüket azokkal akiknek még van, akik­nek meg nincs, még azt is rábe­szélik s majd a jövő évben fizet­heti (ha lesz bevétele). Ugyan akkor tömik a fejét a vallási ma­iasztal, mennyei dicsőségről, föl­di békességről zengedeznek oly ünnepi hanglatot keltenek, hogy a nép jórésze ezen időszakban egyáltalán nem képes másról gondolkodni, dehát csak majd elmúlik ez és az azt követő fej­fájás után csak ráébrednek a rideg valóságra és talán lehet velük beszélni. Az év eseményei, amint mon­dottuk nem mind reménykel­tők a munkásság részére, egy­részt a tőkések könyvelhetik el a részükre mint eredményt, eze­ket is ismertetni fogjuk a jövő­ben. Akroni proli. Prága, Csehországból hozza a táviró, hogy 20 amerikai és an­golország részére kémkedő egyének tárgyalását megkezd­ték. Ezt megelőzőleg 55 kémet ítéltek el 25 évig terjedő börtön­re, vezérüket pedig életfogytig- lanra.

Next

/
Thumbnails
Contents