Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-24 / 1610. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 24. Az év végén — remény vagy csüggedés? Most, amikor ismét egy év közeledik a vége felé, vissza szoktunk tekinteni a fontosabb eseményekre, amelyek megtörténtek az utolsó egy év leforgása alatt. Az eseményeket analizálva megpróbáljuk a tanulságokat levonni és ugyan akkor próbáljuk megállapítani, hogy ezeknek milyen befolyása lehet a jövőre. Mi, akik a termelő munkások csoportjához tartozunk, a világ- események fergetegéből legnagyobb érdeklődéssel azon híreket szokjük kiragadni és tanulmányozni, amelyek szorosan összefüggésben vannak világszerte a munkásság általános helyzetével, harcaival, a soha nem alvó osztályharc mozzanataival. Hol történt valami a munkásság előnyére, vagy hátrányára? Mit várhatunk és ezzel kapcsolatban mi lesz a munkásság teendője a jövőben? Hol nyert a reakció egy újabb csatát és hol billent a mérleg a forradalmi munkásság javára? Tudva azt, hogy az idejét múlta mostani termelési rendszerünk, miután társadalmi hivatását betöltötte, már csak kárára lehet az emberiségnek, sőt annak létezését komolyan veszélyezteti és végpusztulással fenyegeti. Ennek dacára görcsösen ragaszkodik hatalmához és egyáltalán nem válogat az eszközökben, melyek ezen célt szolgálják. Ezen évben mindkét csoport részére hoztak úgy reményt, mint csalódást, a világban lefolyt események. . A nagytőke, melynek a végrehajtó bizottsága az Egyesült Államokban székel, látva azt, hogy veszély fenyegeti világhatalmát, mindenütt lázasan szervezi meg a reakció minden rétegét a feltörekvő erőkkel szemben. Ez, hála a mindenható dollárnak bizonyos mértékben sikerül is nekik, de nem egészen úgy mint ők szeretnék. Mert dacára annák, hogy sikerült nekik a világ egy részének kormányait le- kenyerezni, de nem sikerült ez annyira ezen országok népeivel. Ámbár miután azok hiányában voltak a létfentartáshoz szükséges javaknak, az Amerikából érkező segély reményében, bedőltek a demokratikus maszlagnak és csak most, mikor látják, hogy ezek eltűnnek más irányban és a nép tovább szenved és azzal biztatják őket, hogy majd kapnak fegyvert ismét és újra háborúzhatnak, ettől meg ők éppen irtóznak, ebből elég volt, kenyér és béke után vágynak. Az Atlantic Pact-hez és Marshall tervhez becsatlakozott kormányoknak arra is Ígéretet kellett tenni, hogy országaikban rendet fognak teremteni, vagyis az elégedetleneket elfogják hallgattatni bármi módon. És most ezen Ígéretet nem tudják betartani, ezt bizonyítják a francia- országi események. Most azon törik a fejüket a tőkések, hogy mit is kellene kitalálni, hogy egy újabb háború esetén hogyan tudják a francia népet harcba küldeni, mivel a francia népben nem bizhatnak, fel akarják fegyverezni Kelet-Németországot, ezt meg az európai országok ellenzik, félve a német militariz- mustól. tröszt nagy profitjából fizetés javításra jogosultak lettek volna. Ha bizonyos szemtelen emberről van szó, azt szoktuk mondani, nahát ennek aztán vastag bőr van az arcán. A szemtelenség netovábbjának mintaképében mutatkozik be az acéltröszt, amikor határozott és pontos kimutatásban beismeri, hogy ez év 9 hónapjában 133 millió 223 ezer és 409 dollár tiszta hasznot könyvelt el, mely a legmagasabb az utóbbi 20 évben és mégis bejelentik, hogy az acélt tonnánként 4 dollárral felemelik. Igen, az acéltrösztnek csak egy egyszerű bejelentésre van szüksége, nem kell hozzá kormány engedély, sztrájkba sem kell lépjen a haszon emelés érdekében, sőt még az a vád sem éri, mint a sztrájkoló munkásokat, hogy a vörös uszítás követői. A profit szent és annak emelése a Wall Street bibliája szerint, nemzeti erény. Igv aztán az a 4 dolláros emelés' az egész ipari termelésre kihatással lesz, mint például egy autóhoz való acél 8 dollárral lesz több, egy traktorhoz 3 dpllárral, egy hűtőszekrényhez 60 centtel s megy le és fel az emelkedés, aszerint, hogy az árucikkhez mennyi és milyen minőségű acélt használnak. S ennek az emelési vérkeringésnek hatása aztán érezhető minden életszükségleti cikkben, aminek a következménye az, hogy a 133 milliónyi haszonhoz még újabb milliók hömpölyögnek be, az acéltröszt feneketlen zsákjába, mig a munkásmilliók keresetéből kevesebb árucikket lesz lehet visszavásárolni. Melynek első következménye, “beljebb a nadrágszijjat” és aztán újabb sztrájk. Azok tehát akik rendszerint a sztrájkokban kormányellenes összeesküvés után szimatolnak, menjenek egyenesen bekopogtatni az acéltröszt ajtajára. így néz ki valóságban az acéltröszt nagylelkűsége, amikor egyes helyeken karácsonyi bonusz osztogatásáról beszélnek, a saját részükre már kivették a karácsonyi ajándékot. Az ilyen képmutatással még mindig képesek ámítani a néptömegek mülióit, akiknek a karácsonyi szeretetről prédikálnak, ugyanakkor mint közönséges útonálló banditák, kotorásznak a nép zsebében. Ennek a bandita uralomnak a megszüntetésére csak egy mód van, amit az IWW ipari szervezet ajánl, a termelés irányítását és a termelt javak szétosztását köztulajdonba helyezni. Amilyen mértékben szervezkedik a munkásnép ennek a célnak az érdekében, annyira csökken a bandita tröszturalom kizsákmányoló hatalma. Olaszországban hasonló a helyzet. Tudják azt, hogy ott a választások előtt mindent Ígértek a népnek, ha a kommunisták ellen szavaznak. Mindenféle segélyt, földreformot, csak éppen, hogy a holdat nem Ígérték nekik a fiastyukkal együtt. De mivel az ígéret csak Ígéret maradt, most a-nép kezdi ügyét saját kezébe venni, ami elég sok fejfájást okoz nem csak az ottani kormánynak, de támogatóiknak is. Az utolsó hetekben már nem sak Dél-Olaszországban és Szicíliában, hanem Róma közelében a földmunkások megunva a várakozást és a nélkülözést, maguk kezdték a nagybirtokokat lefoglalni és még olyasmire is vetemedtek, hogy piros zászlót tűztek ki a földekre és most mit is csináljanak olyan kormánnyal amely ilyen cselekedettel szemben tehetetlen. Nem állítjuk azt, hogy ezen munkások már győztek is, azt sem állítjuk, hogy egyelőre megtudják tartani a lefoglalt birtokokat, de a harc folyik. Még Görögországból is olyan sztrájkhullámokról számolnak be, amely egy kicsit lehűti azon örömet, amelyet a lázadók levezetése okozott. A kormány nagyon drasztikus erőszakkal próbálja a sztrájkokat megtörni. Az egyik rádió kommentátor szerint, ha ezt megpróbálják, akkor Görögországban csak azok a gyárak lesznek üzemben, ahol a kommunistákat termelik. A Marshall terv ellen olyan nagy már több országban az ellenszenv, mert észrevették, hogy gyarmatokká akarják őket süllyeszteni, hogy az ott járt kutató amerikaiak, mikor visszajöttek, azt mondották, hogy ezen és ezen országba ne küldjön kormányunk többé még egy centet sem, olyan fogadtatásban részesültek. A United Nation gyűlésein is már néha kinyitják szájukat a kis nemzetek küldöttei, pedig az ő feladatuk csak bólintgatás volna. Ha emlékezetem nem csak a Phillipine szigetek megbízottja mondotta pár héttel ezelőtt, hogy a kis nemzeteknek ezideig is csak annyi szerep jutott, hogy mint bábuk szerepeltek a nagyok sakktábláján, akiket ide- oda tologattak, de most már csak a nagyok vállain keresztül nézhetik, hogy azok hogyan játszanak. Több kisebb ország kiküldötte hasonló, sőt szigorúbb kritikát mondott ezen társaságra. Nem tudjuk megérteni, hogy miért is építenek oly hatalmas nagy palotát a UN részére, inkább egy csirke házat építettek volna, melynek valaki hasznát venné (lehet, hogy valami érdekeltség számit rá, hogy potom áron megkapja, ha a UN szét- bomlik). Ezen kívül a világ más részében történnek dolgok, amelyek lapunk hasábjain kimerítően van ismertetve. A kínai helyzet, a forradalmárok győzelmei, a reakciós kormány futása, amely már vagy ötször cserélt fővárost és "most már leszorult azon hatalmas ország területéről és Formosa szigetén keresett menedéket, ahonnét guerilla harcot akar folytatni. Az egyik nagy hírszolgálati vállalat alkalmazottja, aki Kínának már egy jó részét beutazta és ismeri azt, mondja, hogy az a terület, ahol legutoljára állott meg Chiang kormánya, de csak pár napra azután menekülnie kellet — Changtu és vidéke — az egész ország legtermékenyebb része. Állítása szerint ott mindent oly bőségben lehet termelni, hogy az ország egy jó részét ellehetne látni élelemmel, ha megvolnának a szállítási eszközök és ha ezen problémát a forradalmi kormány megtudja oldani, akkor a győzelmük gyümölcse maradandó lesz, akár elismeri Amerika, vagy nem. Hogy az amerikai nagytőke milyen hatalmas vereséget szenvedett Kínában, még nem lehet pontosan kiszámítani. Az attól függ, hogy az uj kormány milyen mértékben fogja a nép érdekeit szemelőtt tartani és az ország felépítése és iparizálódá- sáyal együtt, hogyan fogja az utat egyengetni az igazi szocializmus megvalósítása felé. Egy azonban tény, a végtelenül sanyargatott, marok rizsára kárhoztatott, nincstelen kínai nép kiegyenesítette a szolgaságban megggörnyedt derekát és elzavarta évezredes elnyomóit és erre bátran mondhatjuk, hogy a legnagyobb esemény volt ezen évben. Csalódások ugyan érhetnek bennünket és már ehez hozzá is vagyunk szokva, de mégis az idáig felsorolt események bizalmat, reményt nyújthatnak azon osztály tudatos munkásoknak, akik már hosszú idő óta küzdenek a munkásság felszabadításának érdekében, akiket már annyi csalódás ért, sokszor nem is annyira az uralkodó osztály, mint saját osztályuk részéről. A munkásság nemtörődömsége azonkívül a különböző szervezetek összeférhetetlensége, bizony sokszor annyira elcsüggesztették, hogy egy jó része teljesen félrevonult, vagy csak néha hallani róluk. Történelmi időket élünk, mindenkinek fel kell figyelnie, nem is térhet ki előle. Ámbár a nagy karácsonyi készülődéssel most elbóditják a nép fejét, egy lövéssel két madarat lőnek. Először is elköltetik a pénzüket azokkal akiknek még van, akiknek meg nincs, még azt is rábeszélik s majd a jövő évben fizetheti (ha lesz bevétele). Ugyan akkor tömik a fejét a vallási maiasztal, mennyei dicsőségről, földi békességről zengedeznek oly ünnepi hanglatot keltenek, hogy a nép jórésze ezen időszakban egyáltalán nem képes másról gondolkodni, dehát csak majd elmúlik ez és az azt követő fejfájás után csak ráébrednek a rideg valóságra és talán lehet velük beszélni. Az év eseményei, amint mondottuk nem mind reménykeltők a munkásság részére, egyrészt a tőkések könyvelhetik el a részükre mint eredményt, ezeket is ismertetni fogjuk a jövőben. Akroni proli. Prága, Csehországból hozza a táviró, hogy 20 amerikai és angolország részére kémkedő egyének tárgyalását megkezdték. Ezt megelőzőleg 55 kémet ítéltek el 25 évig terjedő börtönre, vezérüket pedig életfogytig- lanra.
