Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-17 / 1609. szám

1949. december 17. BÉRMUNKÁS 3 oidai A magyar urak siratják a régit A Bérmunkás olvasói a ta­núim, hogy nem szeretek a ma­gyar polgári lapokból szemetet összeszedni, ahol mást nem is igen lehet találni. De mostan olyan bődületes propganda ha­zugság, müfelháborodásról van szó, melyet a detroiti legreakció- sabb lapban olvastam, de mivel országos ellenforradalmi propa­ganda intézmény feje által lett írva, igy azt hiszem más ilyen helyi sajttakaró, egyházi hirde­tésekből élősködő lapocskákban is leközük, igy a gusztusom elle­nére is, bele kell markolnom ezen piszokba. Borshy Kerekes György ur si­ratja a, régi Habsburg címert, azzal együtt a régi Magyaror­szágot, a címeres bárók, grófok, hercegek országát. Azt a sok cí­meres zsarnokot, akiket a régi címerrel együtt temethet el, vagy ölelhet keblére itten a de­mokrácia, a cimertelenek orszá­gában. Igen, ezek a címeres urak, címereikkel és minden ócs­kasággal, letűntek Magyaror­szág színteréről és soha többé oda vissza nem kerülhetnek. Ez éppen azon keserű tanulságnak tudható be, melyet az első pró­bálkozás után 1919-ben ezek a címeres urak, Francia Kis Mihá- lyok, Prónayak, grófocskák, ran­gos admirálisok, tanítottak meg velünk, mely vérfürdőt ismét szeretnék ottan megcsinálni. A régit, az ócskát visszaállítani, a nagybirtokokkal együtt. Az előnevéről Ítélve, Kerekes ur talán tudja, hol van Borsi, Zemplén megyében. Biztosra ve­szem, hogy a királynélküli ki­rályság, hajónélküli admirális uralkodása idején többször járt odahaza, akkoriban nagyon ked­ves vendég volt az ilyen címeres, előneves nemes ur. Úgy tudnia kellene, hogy 1919-ben Sátoral­jaújhelyen a proletár diktatúra összeomlása első huszonnégy órájában 60 egyént végeztek ki, minden tárgyalás nélkül. Tudni, kellene, hogy ott találták ki a címeres urak, a “macska tán­cot”, melyben két élő macskát kötöttek be a proletárok nad­rágszárába és addig ütötték a macskát, amig ezen proletárok alsó testét szét nem marcangol­ták. Hallhatott azokról a válo­gatott kínzó eszközökről, a he- rélő bicskákról, Orgoványról, Hajmáskérről. 'A Markó utcai fegyházról. A címeres tiszti kü­lönítményekről. Ezen címeres banditák kínzásait, kivégzéseit még csak meg sem közelíti a mostani Népköztársaság törvé­nyes eljárásokkal követett elitél­arról, hogy itt olyan öncsinálta “tudósok és stratégák” mennyi- ri igyekeeznek leszólni a szovjet tudományt és igy érthető, hogy ők milyen mélységesen halgat- ők milyen mélységesen hallgat- ről, mert ezt csak egy szocialis­ta társadalom viheti keresztül, de egy profitra épült társadal­mi rendszer sohasem. Ez a tény annyira fontos és közérdekű, hogy a következő számunkban megvilágítjuk azt, hogy miért nem lehetséges^ egy hasonlóan gigászi terv végre­hajtása Amerikában. Figyelő. • tetései. MÉGIS Kerekes ur és társai akkor nem siratták a ma­gyar népet, a munkásokat, pa­rasztokat, pirókat művészeket, akiket tömegesen és minden tör­vényes eljárás nélkül kivégez­tek. Most siratja a hercegprí­mást, a Rajkokat, a kémkedés­ért elitélteket, vagy a feketéző­ket, a háborús bűnösöket, akik halomszámra gyilkolták a ma­gyar népet is, a Horthy-Hitler parancsára, ha azok ellen szólni vagy pláne ellenszegülni mertek azon címeres uraknak és a há­borúnak. Mégis Kerekes ur most sirat­ja azokat, akiket törvényes tár­gyalások, bűnösségük bebizonyí­tása után Ítélnek el és végeznek ki. Amikor a Horthy terror le­gényei, címeres tiszti különítmé­nyek végezték ki tömegesen a proletárokat, Írókat, művésze­ket, újságszerkesztőket, akkor minden címeres előneves ur, köztük Kerekes ur is tapsolt ne­kik. Pedig minden címeres ur tud­ja, hogy Spanyolországban, Gö­rögországban egy hónap alatt több egyént végeztek és végez­nek ki, mint Magyarországon egy év alatt, mégis ezeket a ha­zugságokat irta össze Kerekes ur. “Napról-napra hullanak az újabb meg újabb áldozatok. Pa­raszt, munkás, iparos, kereske­dő, birtokos, vállalkozó, hivatal­nok, katona, művész, iró, pap, tanító, tudós, tudatlan, férfi, nő, ifjú vagy öreg, mindegy a hóhé- ri temetésrendezőknek. Gyűlik a gyász, telik a sir, nő a rettentő félelem azoktól, akik őrjöngő halotti torra készülnek.” Bacsó, Somogyi is irók voltak, azokat Horthy tisztjei minden tárgyalás, sőt vádak ismerteté­se nélkül drótoztak össze és ve­tettek a Dunába. Kerekes ur az általánosítás helyett, melyben mindenkit a halál listára tett, csak egyetlen egy ilyen esetet említsen, ahol bárkit is igy vád és törvény nélkül végeztek ki Magyarországon az utóbbi évek­ben. Csak egy esetet kérünk. Csak egyetlen orgoványi, haj­máskéri, tömeges kivégzésről te­gyen említést, beszámolót, ne­vek, helyek, napok, másszóval bizonyítékok megemlítésével. Ezt Kerekes és más urak sem tudják megtenni, a mostani Nép- köztársaságnak nincsenek orgo- ványai, Francia Kis Mihályai, Prónayiai vagy más címeres, minden törvényen felüli tiszti különítményei. Még az ilyen ha­lálos ellenségek sem tudnak ilyesmit ráfogni. Mégis Kerekes uréknak most jutott eszükbe a magyar parasztot, a munkást siratni. Nem amikor a grófok, bárók, hercegek és más címeres urak rabszolgái voltak. A siránkozás főcélja a címer elsiratása, a címerrel együtt ezen címeres urak és uralmuk siratása az eredmény. Kerekes uréknak nem tetszik, hogy az uj címerben helyet talált a pro­letár jelvény, a kalapács, a pa­raszt jelvény, a buzakalász. A kalapács, fnelynek a segítségé­vel újjáépítették azt az össze­roncsolt, romokban hevert Ma­gyarországot, melybe azok a cí­meres grófok, bárók, admiráli­sok döntötték. A buzakalász, mely eddig csak azoké a címeres báróké, grófo­ké, hercegeké volt, akiknek a Habsburgok ajándékozták, ami­ért hűen szolgálták őket és elá­rulták a szabadságra, felszaba­dulásra törekvő magyarokat. Most ezen nagybirtokokat fel­osztották a MAGYAR NÉP között, akik évszázadokon ke­resztül megdolgozták azt, de a termés az uraké volt. Az uj cí­mer, az uj rendszer ezt a szé­gyenfoltot tünteti el a. sokat szenvedett, elárult, parazita gró­fok, hercegek által kizsákmá* nyolt Magyarország arcáról. Az ötágú vörös csillagra meg azt írja Kerekes ur: “Antikrisz- tus csillagától beárnyékolt fur­csa alkotmány”. Mielőttünk a vörös csillag, a szeretet, az ösz- szetartás, a nemzetköziség jel­vénye, az összetartozó öt világ­résznek a testvéries összefogla­lása. A reménység csillaga, hogy lesz béke, szeretet az emberiség között, ha a címeres urakat ki- ebrudalják mindenfelé. Hogy Kerekes urat mentői ha­marább megüsse a guta mérgé­ben, hogy ez a vörös csillag any- nyira győzedelmeskedik minden­felé, nézzen Kínára! Nézzen a mostanában millió számra felál­lítandó karácsonyfákra. Minden­felé a szeretet, a testvériség jel­képének teszik fel az ötágú vö­rös csillagot, mely beárnyékol­ja az uj magyar címert is. A jö­NEW YORK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Bi­zottság 8-as számú csoport­ja az osztályháboru áldozatai­nak segélyzésére a rendes évi összejövetelét rendezi szomba­ton, december 17-én a Finnish Hallban, 43 E. 125th St. Szórakoztató magánszá­mok, tánc és hűsítők. Kérjük a tagok és barátaik tömeges megjelenését. Jegy kapható: O. Sokol, 219 W. 81th Street. A rendező bizottság. vőbe vetett reménynek a jele a vörös csillag. Annak a győzel­mét ünnepli a félvilág, még azok is, akik nem csak kenyérkere­setre használják Krisztus nevét, hanem valóban hiszik és köve­tik a tanítását, nem gyűlöletet, hanem szeretetet prédikálnak, gyakorolnak és az urak által annyira gyűlölt vörös csillagot rakják a fenyőfákra, hirdetni ezen felebaráti szeretetet, melyet valóságban jelképez, de amelyet az urak, papok, megakarnak semmisíteni, újból egymás tor­kának uszítani az embereket. Újabb háborút, öldöklést idézni elő, hazugságokon, általánosí­tott, hazug vádakra felépített gyűlölet terjesztése folytán. Mi azt mondjuk, Magyaror­szág nem volt, csak lesz. Egy uj és boldog, a címeres uraktól mentes Magyarország. Atomenergia Amint a zenészeket újabb és újabb komponálása, hangszere­lése, lejátszása és annak anali­zálása tartja izgalomban, nap­jainkban úgy tartja izgalomban tudósainkat — de főleg áltudó­sainkat a atomenergia. Gaz­dáikat — a nagytőkéseket — rendkívül érdekli az atombomba romboló ereje, hogyan lehet használni, milyen mértékben le­hetne vele ölni. Az atomenergiá­ról sehol sem olvasunk olyan le­írást, hogy mi jót lehetne vele csinálni. Legutóbb a washingtoni “At­om Energy Committee” adott ki egy terjedelmes jelentést, mely szerint például Washington vá­rosát 3 olyan bomba, amilyent Hiroshimára dobtak, teljesen el­pusztítaná mindenestől. Továb­bá minden nagyváros teljesen kiszolgáltatott célpont az atom­bombának. Az ilyen előző jelentésektől nem is nagyon ijedtek meg a tő­kések, mig azt gondolták, hogy az atombomba az ő kizárólagos tuljadonuk. Addig azt számítot­ták, hogy más ellenséges város­nak hány bomba elegendő. For­dult a kocka. Most azt számít­ják vájjon hány bomba kell a mi városaink elpusztításához. Lehetetlen észre nem venni a figyelmes olvasónak eme számí­tások propaganda célját: 1. Egy kellő ellenszenv felépítését a szé­les néprétegekben, egy elkép­zelt de meg nem nevezett ellen­séggel szemben. 2. Egy kellő há­borús hangulat felépítése, mely közben saját nyomorúságunkról, a nagy adók terhéről, a munka- nélküliségről, stb. megfeledke­zünk. Mig eme törekvésükhöz a nagy uniók ütik a dobot, addig a munkások tömege csak csóvál­ja a fejét és találgatózik. Könnyű észrevenni, hogy az egész dolog csak szemfényvesz­tésül szolgál. Azon egyszerű ok­nál fogva, mert jelenleg mind­két félnek egyenlő fegyvere van. Valamint 1917-23 között a kü­lönböző országok tőkései, gaz­dasági érdekeiknek összeütközé­se miatt nem tudtak egyöntetű támadást végrehajtani a fiatal szovjet ellen — mig ma sokkal nagyobb ellenetét van köztük — mert jelen barátaik (a Marshall országok) is szívesen változtat­ják véleményeiket, adott körül­mények között. Az atombomba veszélye, ugyanolyan veszélyt jelent a vi­lágra, mint a Mindszenti-Rajk ügy jelentett Magyarországra, mely igen nagy veszéllyé válha­tott volna, ha a munkásosztály kellő időben nem lokalizálja a veszélyt. A világ munkássága megfogja találni az atombomba ellenszerét, a népek ellenálló erejében. (bu-ká) Franciaországban a vasutak és motorkocsi alkalmazottak sztrájkba léptek, hogy a hábo­rú alatt befagyasztott fizetési törvényt érvényen kívül helyez­zék. Eme sztrájknak következ­tében az iparokban szünetel a termelés. San Franciscóban a szövetsé­gi biró hat hónapi börtönre ítél­te Harry Bridges védőügyvéd­jét, bírói tekintély megsértése címén.

Next

/
Thumbnails
Contents