Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-17 / 1609. szám
1949. december 17. BÉRMUNKÁS 3 oidai A magyar urak siratják a régit A Bérmunkás olvasói a tanúim, hogy nem szeretek a magyar polgári lapokból szemetet összeszedni, ahol mást nem is igen lehet találni. De mostan olyan bődületes propganda hazugság, müfelháborodásról van szó, melyet a detroiti legreakció- sabb lapban olvastam, de mivel országos ellenforradalmi propaganda intézmény feje által lett írva, igy azt hiszem más ilyen helyi sajttakaró, egyházi hirdetésekből élősködő lapocskákban is leközük, igy a gusztusom ellenére is, bele kell markolnom ezen piszokba. Borshy Kerekes György ur siratja a, régi Habsburg címert, azzal együtt a régi Magyarországot, a címeres bárók, grófok, hercegek országát. Azt a sok címeres zsarnokot, akiket a régi címerrel együtt temethet el, vagy ölelhet keblére itten a demokrácia, a cimertelenek országában. Igen, ezek a címeres urak, címereikkel és minden ócskasággal, letűntek Magyarország színteréről és soha többé oda vissza nem kerülhetnek. Ez éppen azon keserű tanulságnak tudható be, melyet az első próbálkozás után 1919-ben ezek a címeres urak, Francia Kis Mihá- lyok, Prónayak, grófocskák, rangos admirálisok, tanítottak meg velünk, mely vérfürdőt ismét szeretnék ottan megcsinálni. A régit, az ócskát visszaállítani, a nagybirtokokkal együtt. Az előnevéről Ítélve, Kerekes ur talán tudja, hol van Borsi, Zemplén megyében. Biztosra veszem, hogy a királynélküli királyság, hajónélküli admirális uralkodása idején többször járt odahaza, akkoriban nagyon kedves vendég volt az ilyen címeres, előneves nemes ur. Úgy tudnia kellene, hogy 1919-ben Sátoraljaújhelyen a proletár diktatúra összeomlása első huszonnégy órájában 60 egyént végeztek ki, minden tárgyalás nélkül. Tudni, kellene, hogy ott találták ki a címeres urak, a “macska táncot”, melyben két élő macskát kötöttek be a proletárok nadrágszárába és addig ütötték a macskát, amig ezen proletárok alsó testét szét nem marcangolták. Hallhatott azokról a válogatott kínzó eszközökről, a he- rélő bicskákról, Orgoványról, Hajmáskérről. 'A Markó utcai fegyházról. A címeres tiszti különítményekről. Ezen címeres banditák kínzásait, kivégzéseit még csak meg sem közelíti a mostani Népköztársaság törvényes eljárásokkal követett elitélarról, hogy itt olyan öncsinálta “tudósok és stratégák” mennyi- ri igyekeeznek leszólni a szovjet tudományt és igy érthető, hogy ők milyen mélységesen halgat- ők milyen mélységesen hallgat- ről, mert ezt csak egy szocialista társadalom viheti keresztül, de egy profitra épült társadalmi rendszer sohasem. Ez a tény annyira fontos és közérdekű, hogy a következő számunkban megvilágítjuk azt, hogy miért nem lehetséges^ egy hasonlóan gigászi terv végrehajtása Amerikában. Figyelő. • tetései. MÉGIS Kerekes ur és társai akkor nem siratták a magyar népet, a munkásokat, parasztokat, pirókat művészeket, akiket tömegesen és minden törvényes eljárás nélkül kivégeztek. Most siratja a hercegprímást, a Rajkokat, a kémkedésért elitélteket, vagy a feketézőket, a háborús bűnösöket, akik halomszámra gyilkolták a magyar népet is, a Horthy-Hitler parancsára, ha azok ellen szólni vagy pláne ellenszegülni mertek azon címeres uraknak és a háborúnak. Mégis Kerekes ur most siratja azokat, akiket törvényes tárgyalások, bűnösségük bebizonyítása után Ítélnek el és végeznek ki. Amikor a Horthy terror legényei, címeres tiszti különítmények végezték ki tömegesen a proletárokat, Írókat, művészeket, újságszerkesztőket, akkor minden címeres előneves ur, köztük Kerekes ur is tapsolt nekik. Pedig minden címeres ur tudja, hogy Spanyolországban, Görögországban egy hónap alatt több egyént végeztek és végeznek ki, mint Magyarországon egy év alatt, mégis ezeket a hazugságokat irta össze Kerekes ur. “Napról-napra hullanak az újabb meg újabb áldozatok. Paraszt, munkás, iparos, kereskedő, birtokos, vállalkozó, hivatalnok, katona, művész, iró, pap, tanító, tudós, tudatlan, férfi, nő, ifjú vagy öreg, mindegy a hóhé- ri temetésrendezőknek. Gyűlik a gyász, telik a sir, nő a rettentő félelem azoktól, akik őrjöngő halotti torra készülnek.” Bacsó, Somogyi is irók voltak, azokat Horthy tisztjei minden tárgyalás, sőt vádak ismertetése nélkül drótoztak össze és vetettek a Dunába. Kerekes ur az általánosítás helyett, melyben mindenkit a halál listára tett, csak egyetlen egy ilyen esetet említsen, ahol bárkit is igy vád és törvény nélkül végeztek ki Magyarországon az utóbbi években. Csak egy esetet kérünk. Csak egyetlen orgoványi, hajmáskéri, tömeges kivégzésről tegyen említést, beszámolót, nevek, helyek, napok, másszóval bizonyítékok megemlítésével. Ezt Kerekes és más urak sem tudják megtenni, a mostani Nép- köztársaságnak nincsenek orgo- ványai, Francia Kis Mihályai, Prónayiai vagy más címeres, minden törvényen felüli tiszti különítményei. Még az ilyen halálos ellenségek sem tudnak ilyesmit ráfogni. Mégis Kerekes uréknak most jutott eszükbe a magyar parasztot, a munkást siratni. Nem amikor a grófok, bárók, hercegek és más címeres urak rabszolgái voltak. A siránkozás főcélja a címer elsiratása, a címerrel együtt ezen címeres urak és uralmuk siratása az eredmény. Kerekes uréknak nem tetszik, hogy az uj címerben helyet talált a proletár jelvény, a kalapács, a paraszt jelvény, a buzakalász. A kalapács, fnelynek a segítségével újjáépítették azt az összeroncsolt, romokban hevert Magyarországot, melybe azok a címeres grófok, bárók, admirálisok döntötték. A buzakalász, mely eddig csak azoké a címeres báróké, grófoké, hercegeké volt, akiknek a Habsburgok ajándékozták, amiért hűen szolgálták őket és elárulták a szabadságra, felszabadulásra törekvő magyarokat. Most ezen nagybirtokokat felosztották a MAGYAR NÉP között, akik évszázadokon keresztül megdolgozták azt, de a termés az uraké volt. Az uj címer, az uj rendszer ezt a szégyenfoltot tünteti el a. sokat szenvedett, elárult, parazita grófok, hercegek által kizsákmá* nyolt Magyarország arcáról. Az ötágú vörös csillagra meg azt írja Kerekes ur: “Antikrisz- tus csillagától beárnyékolt furcsa alkotmány”. Mielőttünk a vörös csillag, a szeretet, az ösz- szetartás, a nemzetköziség jelvénye, az összetartozó öt világrésznek a testvéries összefoglalása. A reménység csillaga, hogy lesz béke, szeretet az emberiség között, ha a címeres urakat ki- ebrudalják mindenfelé. Hogy Kerekes urat mentői hamarább megüsse a guta mérgében, hogy ez a vörös csillag any- nyira győzedelmeskedik mindenfelé, nézzen Kínára! Nézzen a mostanában millió számra felállítandó karácsonyfákra. Mindenfelé a szeretet, a testvériség jelképének teszik fel az ötágú vörös csillagot, mely beárnyékolja az uj magyar címert is. A jöNEW YORK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Bizottság 8-as számú csoportja az osztályháboru áldozatainak segélyzésére a rendes évi összejövetelét rendezi szombaton, december 17-én a Finnish Hallban, 43 E. 125th St. Szórakoztató magánszámok, tánc és hűsítők. Kérjük a tagok és barátaik tömeges megjelenését. Jegy kapható: O. Sokol, 219 W. 81th Street. A rendező bizottság. vőbe vetett reménynek a jele a vörös csillag. Annak a győzelmét ünnepli a félvilág, még azok is, akik nem csak kenyérkeresetre használják Krisztus nevét, hanem valóban hiszik és követik a tanítását, nem gyűlöletet, hanem szeretetet prédikálnak, gyakorolnak és az urak által annyira gyűlölt vörös csillagot rakják a fenyőfákra, hirdetni ezen felebaráti szeretetet, melyet valóságban jelképez, de amelyet az urak, papok, megakarnak semmisíteni, újból egymás torkának uszítani az embereket. Újabb háborút, öldöklést idézni elő, hazugságokon, általánosított, hazug vádakra felépített gyűlölet terjesztése folytán. Mi azt mondjuk, Magyarország nem volt, csak lesz. Egy uj és boldog, a címeres uraktól mentes Magyarország. Atomenergia Amint a zenészeket újabb és újabb komponálása, hangszerelése, lejátszása és annak analizálása tartja izgalomban, napjainkban úgy tartja izgalomban tudósainkat — de főleg áltudósainkat a atomenergia. Gazdáikat — a nagytőkéseket — rendkívül érdekli az atombomba romboló ereje, hogyan lehet használni, milyen mértékben lehetne vele ölni. Az atomenergiáról sehol sem olvasunk olyan leírást, hogy mi jót lehetne vele csinálni. Legutóbb a washingtoni “Atom Energy Committee” adott ki egy terjedelmes jelentést, mely szerint például Washington városát 3 olyan bomba, amilyent Hiroshimára dobtak, teljesen elpusztítaná mindenestől. Továbbá minden nagyváros teljesen kiszolgáltatott célpont az atombombának. Az ilyen előző jelentésektől nem is nagyon ijedtek meg a tőkések, mig azt gondolták, hogy az atombomba az ő kizárólagos tuljadonuk. Addig azt számították, hogy más ellenséges városnak hány bomba elegendő. Fordult a kocka. Most azt számítják vájjon hány bomba kell a mi városaink elpusztításához. Lehetetlen észre nem venni a figyelmes olvasónak eme számítások propaganda célját: 1. Egy kellő ellenszenv felépítését a széles néprétegekben, egy elképzelt de meg nem nevezett ellenséggel szemben. 2. Egy kellő háborús hangulat felépítése, mely közben saját nyomorúságunkról, a nagy adók terhéről, a munka- nélküliségről, stb. megfeledkezünk. Mig eme törekvésükhöz a nagy uniók ütik a dobot, addig a munkások tömege csak csóválja a fejét és találgatózik. Könnyű észrevenni, hogy az egész dolog csak szemfényvesztésül szolgál. Azon egyszerű oknál fogva, mert jelenleg mindkét félnek egyenlő fegyvere van. Valamint 1917-23 között a különböző országok tőkései, gazdasági érdekeiknek összeütközése miatt nem tudtak egyöntetű támadást végrehajtani a fiatal szovjet ellen — mig ma sokkal nagyobb ellenetét van köztük — mert jelen barátaik (a Marshall országok) is szívesen változtatják véleményeiket, adott körülmények között. Az atombomba veszélye, ugyanolyan veszélyt jelent a világra, mint a Mindszenti-Rajk ügy jelentett Magyarországra, mely igen nagy veszéllyé válhatott volna, ha a munkásosztály kellő időben nem lokalizálja a veszélyt. A világ munkássága megfogja találni az atombomba ellenszerét, a népek ellenálló erejében. (bu-ká) Franciaországban a vasutak és motorkocsi alkalmazottak sztrájkba léptek, hogy a háború alatt befagyasztott fizetési törvényt érvényen kívül helyezzék. Eme sztrájknak következtében az iparokban szünetel a termelés. San Franciscóban a szövetségi biró hat hónapi börtönre ítélte Harry Bridges védőügyvédjét, bírói tekintély megsértése címén.
