Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-17 / 1609. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 17. A Szovjet átalakította a természetet Az UN egyik ülésén, amelyen az atombomba ellenőrzéséről volt vita, Vishinsky a szovjet külügyminisztere kijelentette, hogy a Szovjet robbantott atomot, de nem a levegőt rengette meg, mint Amerika, hanem arra használta fel az atomot “hogy hegyeket semmisítsen meg, csatornákat ásson és sivatagot változtasson termőföldé”. Vishins- kynek ezt a kijelentését leközölték ugyan az amerikai lapok, de csak mint egy frázist, amelynek jelentősége nincs. Azóta az amerikai lapok mélységesen hallgatnak, holott az európai lapok nem csak napirenden tartják a kérdést, de pontos leírást adnak arról, hogy hol történt meg az atomenergia használata. Itt közöljük a Neues Deutschland cimü német lap cikket, amelyben ismertett a szovjet atomenergia felhasználásának a leírását. Soha az emberiség történelmébe, még emberi akarat és tudás ilyen hatalmas, természetet átalakító műveletet nem hajtott végre, mint amilyen ma a szovjetekben folyik. íme a Neues Deutschland leírása : DAVIDOV MÉRNÖK ELŐADÁSA AZ OB ÉS JENISSZEJ FOLYÁSÁNAK MEGVÁLTOZTATÁSÁRÓL, A HOMOKPUSZTÁK TERMÉKENNYÉ TÉTELÉRŐL A Neues Deutschland ismerteti Davidov mérnök tervét az Ob és Jenisszej folyók uj mederbe tereléséről. Mitrofan Mihajlovics Davidov körülbelül egy évvel ezelőtt térképekkel és rajzokkal felszerelve előadást tartott a moszkvai Energia Intézetben a szakemberek számára. Figyelmüket egy “földrajzi értelmetlenségre” hívta fel, melyen segíteni kell. “Nézzék csak meg a térképet — mondotta — ellentét van a természetben a folyók eloszlása és gazdasági felhasználásuk letel szemben az ipari fejlődés hozta létre. • Nálunk a szakszerevezet, a tőkés rendszert támogató megalkuvó szakszervezeti vezérek és bürokrácia lerakodó helye, mig az ipari szervezet, melynek szülőanyja az I.W.W. a tőkés rendszer és ezzel együtt a szakszervezetek megszüntetésére irányuló forradalmi ipari szervezkedés a pillinatnyi előnyökért és ugyanakkor a társadalmi rendszert átváltoztató cél irányában. Az ipari elnevezés már magában ki kell zárja a szakszervezeti elnevezést és lényeget, mert nem szakmák szerint, hanem a munkatelepeken foglalkoztatott minden munkást, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végez, egy szervezetbe tömörít. Egyszóval az ipart szervezi az iparban dolgozó minden munkással, nem szakmai elkülönítés szerint. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok az okok, melyek esethetőségei között. A Szovjetunió délkeleti része nagyon szegény vízben. A forrón tűző nap alatt homokpuszták terülnek el, amelyek paradicsommá változtathatók, ha sikerülne öntözni őket. Ezzel szemben Szibéria, amelyen az Ob, a Jenisszej és a Léna folyik keresztül, vízben rendkívül gazdag. A szibériai víztömegek azonban a tajgán, mocsarakon és tundrákon keresztül folynak az Északi Jeges-tengerbe és jóformán semilyen kihasználási lehetőségük sincs.” A SZOVJET EMBER MEGMUTATTA . . . — A szovjet ember — folytatta — megmutatta, hogy képes átalakítani a természetet a népgazdaság szükségleteinek megfelelően. Átvezetni a vizbő folyókat a befagyott tundráról a forró Üzbekisztánba, Közép- Ázsia szubtrópikus vidékeire: ezt a feladatot kell most magunk elé tűzni és rövid időn belül megoldani. A feladatot kitűzték és az halad megvalósítása felé. A feladat a következő: A turáni lapályt, amely 30 millió hektár terjedelemben a Káspi-tenger keleti részétől az Arai-tóig nyúlik, öntözéssel kell ellátni és termékennyé tenni. “Azt javaslom — mondotta Davidov —, hogy építsünk duzzasztógátat az Ob- folyón az Irtisz torkolata alatt, Belogorja falu környékén, mely a vizszintet 60 méterrel emeli. Itt olyan felduzzasztott tó keletkeznék, amelynek felülete körülbelül félakkora lenne, mint a Káspi-tenger.” Az Ob és a Jenisszej a világ leghatalmasabb folyamai közé tartozik. Az Ob, amely mellékfolyóival, az Irtisszel együtt 5200 kilométer hosszú, az Altáj hegységből ered és Nyugat-Szi- bérián keresztül a Jeges-tengerbe folyik. A 3807 kilométer hosz- szu Jenisszej útja Kelet-Szibéri- án keresztül vezet és ugyancsak a Jeges-tengerbe torkollik. leg szükségessé tették azt, hogy a szakszervezeti elnevezést megtartsák és elébe az ipari megnevezést fügesszék oda. De kedves magyarországi, a magyar nyelvet annyira szépen csengető újságíró munkástársak, kitöri a fülem ha fennhangon olvasom, IPARI SZAKSZERVEZET. Ha a szakszervezetek iparizálód- tak, akkor nincs szükség többé a szakszervezeti megnevezésre, ha pedig megmaradtak szakszervezetnek, akkor az ipari megnevezés még úgysem illik oda. Persze mindig az adott helyzethez mérten kell alkalmazni a harci taktikát, ezt megértve igyekszünk bírálni a magyarországi helyzetet és a forradalmi változásokat. Az Ipari Szakszervezet mélységesen érthetetlen előttünk, iehetséges, hogy talán csak azért, mert a munkásosztály végső fölszabadulását, a Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szervezetének fölépítésében látjuk. Az óriási építkezés, amelyet Davidov tervei alapján kivitelez a szocialista állam, kényszeríti a hatalmas víztömegeket, hogy északnak irányuló folyásukat megállítva, dél felé — pontosabban délnyugat felé — forduljanak vissza. 930 KILOMÉTER HOSSZÚ, 20 MÉTER MÉLY CSATORNA A Jenisszej folyót Igarka várostól délre — körülbelü a Sarkkör magasságában — duzzasztógát zárja el. A gát előtt tó keletkezik. Ebből a viz egy 400 kilométer hosszú csatornán keresztül a nagy Ob-Irisz tóba ömlik, amely a bjelogorjei gát alatt terül el és patkó alakot képez. A víztömeg lefolyásához egy körülbelül 4000 kilométer hosszú folyammedret készítenek, amely ettől a duzzasztott tótól délnyugati irányban halad az Arai-tóig, majd a turáni lapályt átszelve, folytatja útját és a Kaspi-tengerbe ömlik. Amikor Davidov a moszkvai Energiaintézetben tervét magyarázta, odalépett egy térkép elé és megmutatta hallgatóinak az úgynevezett Turgaj-kaput. “Ez a vállalkozás legnehezebb pontja — mondotta —. A Turgaj-kapu a vízválasztó Nyugat- Szibéria és az Aral-Kaspi-lapály között. Legmagasabb pontja 50 méterrel magasabb a folyó szintjénél. Ezt a természeti akadályt le kell győznünk. A szoroson keresztül csatornát kell építeni. Ahhoz, hogy a viz át tudjon folyni, egy 930 kilométer hosz- szu és 20 méter mély csatornára van szükség.” A hallgatóság körében néhány idősebb tudós gondterhelten rázta a fejét. Davidov azonban tántoríthatatlan maradt és igy szólt a kételkedőkhöz: “Ez nagyon nehéz és bonyolult dolog, de higyjék el nekem, a tegteljesebb mértékben technikánk lehetőségein belül fekszik”. ATOMROBBANÁS A TURGAJ-KAPUNÁL Már ismeretes a világ előtt, hogy egy évvel ezután a figyelemreméltó beszéd után hogyan győzedelmeskedtek a szovjet mérnökök a Davidov-terv legsúlyosabb akadálya felett. A Turgaj-kapu volt annak az atomrobbantásnak színhelye, amelyet az amerikai szeizmográfok jeleztek, amely Truman vészkiáltását előidézte, és amely az imperialista háborús uszítok idegeit annyira megviselte, hogy kísérteteket látnak. A nyugatszibériai és az Aral-Kaspi vízválasztónál mutatta meg a szocialista tudomány és technika a nagy példát, hogyan lehet az atomenergiát nem kegyetlen tö- meggyilkosságra, hanem az emberiség javára felhasználni. A Jenisszej, Ob és Irtisz vize most már szabad utat kapott. Akkora pusztaságot, mint amilyen Franciaország területe, változtat termékeny gyapotföldekké. A duzzasztott tavak lefolyásánál és a Turgaj-kapunál épített vizierőmüvekből ezenkívül még körülbelül 82 milliárd kilowattóra elektromos energiát fognak nyerni. Kerek 30 millió hektár terület és 82 milliárd kilowatt — ezek hatalmas számok, de mégsem merítik ki a Davidov-terv jelentőségét. “A forró száraz szelek, amelyek olyan ártalmasak a Volga és Don-vidék mező- gazdaságára az Aral-Kaspi alföldön keletkeznek — magyarázta Davidov. Ha ez az alföld bőségesen kap vizet, akkor természetesen a levegő páratartalma emelkedik s a félelmes, mindent elégető szelek megszűnnek.” Erről a gigászi erőfeszítésről cikkeznek az európai lapok, nyilatkoznak a tudósok, amelyből egy párat itt bemutatunk: Az angol Manchester Guardian ezt írja: “A Szovjet Unióba felfedezett újabb atom titkok, messze túlszárnyalják mindazt, amit Amerika eddig elért. A szovjet tudósok megtalálták az atom robbantó anyag kisebb menyiség- ben történő felhasználásának a lehetőségét, olyan titkokat találtak meg, amelyeket Amerika mindeddig hiába keresett. “Ha a Szovjet Unióba elég olcsón tudnak atom robbantó anyagot termelni, hogy nagyobb tömegben lehessen felhasználni, akkor az Egyesült Államokban ismeretlen termelési eljárásokat fedeztek fel.” A francia lapok vezető helyen írnak az eseményről: “A Szovjet Unióba bekövetkezett atom robbanás békés célokat szogál” — írja a polgári “Combat”. A jobboldali lapok ijedten állapítják meg, hogy a “Szovjet Unió közmunkára használja az atom energiát”. A “Liberator” megállapítja, hogy ”A Szovjet Unió atom erővel sok millió hektár földet tesz termékennyé”. A “Ce Soir” hosszú cikket közöl a szovjet atomenergia-kérdésről. A Szovjetunióban az atomerőt arra használják fel, hogy korrigálják a földrajzot — írja a lap. A szovjet tudósok kezében az atomerő eszköz lett a földrajz megváltoztatására. Nemcsak a föld arculatát, hanem az éghajlati viszonyokat is képesek ma már megváltoztatni és — óriási sivatagokat lakhatóvá téve — emelik az emberiség jólétét. A szovjet tudósok felfedezései után egészen utópisztikus tervek tűnnek megvalósithatók- nak. Miért ne lehetne felhasználni az atomerőt arra, hogy felolvasszák az Északi jégpáncélokat, felmelegitsék a sarkok levegőjét és visszaadják az életnek Grönland kétmülió négyzetkilométerét ? A szovjet módszerekkel a Földközi-tenger vizének egy részét a Szaharába lehetne vezetni és ezt meg lehetne termékenyíteni az úgynevezett belső tengerrel. Ugyancsak lehetségessé válna az egész Földközi-tenger kiszárítása, a gib- raltári és a gallipoli szorosok elzárásával. így két és félmillió négyzetkilométert lehetne elhódítani a tengertől. A kazahsztáni atomrobbanások mindezt lehetővé teszik és még nagyobb távlatokat is megnyitnak előttünk — fejezi be a cikk. Európa legkiválóbb atomfizikusai a legnagyobb elismeréssel adóznak a szovjet tudósok hatalmas eredményeiről. Csak nem rég irt lapunk
