Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-17 / 1609. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act af March 3. 187Ö CLEVELAND^94^PECni7^^^p^^ VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM NO. 1609 SZÁM HETI KRÓNIKA A 100 percentesek Az amerikai lapokban nagyon sűrűn szerepelt Thomas, New Jersey kongresszman, egy pár éven keresztül, mint az Amerika Ellenes Mozgalmak Kivizsgáló Bizottságának az elnöke. Kérlel­hetetlen szigorúsággal üldözött mindenkit, aki hive volt az em­beri haladásnak. írók, tudósok, művészek kerültek eléje, kiket vad gyűlölettel, rosszakarattal vallatott, mint valami gyilkoso­kat, kiknek csak egyetlen bünük volt, hogy gondolkodni mertek, hogy másként látták a világ fo­lyását, mint a kongresszman ur. Ha törvényellenes kérdéseire megtagadták a törvényadta jo­guknál fogva a választ, egy-ket­tőre börtönbe juttatta őket, a törvényhozás elleni tiszteletlen­ség címén. Szerinte veszedelmes kommu­nista volt Mrs. Roosevelt, Wal­lace és sok más polgári politikus is éppen úgy, mint a hollywoodi színészek, rendezők és irók. Nem egy ekzisztenciát tört ketté ez a “Százpercentes” amerikai. Egy évvel ezelőtt hirtelen el­tűnt a közéletből, “súlyos bete­gen” kórházba vonult. A hirte­len megbetegedését az idézte elő, hogy leleplezték ezf a nagy ha­zafit mint közönséges csalót, ki nemlétező szolgálatokért utalt ki fizetéseket, amelyeket azután ő zsebelt be. Először tagadta és kommunista áskálódásnak ne­vezte a vádakat, de a bíróság elől a betegségével igyeke­zett menekülni, de egy év után, kénytelen volt bíróság elé állni és bűnösnek mondotta magát és a bíróság könyörületességéért esedezett. Ő, aki olyan könyör­telen volt az eléje kerülő “vörö­sökkel” szemben. És a biró, mert itt nem kom­munistáról, vagy éhezéstől bűn útjára tévedt proliról volt szó, kegyelmes volt, nem alkalmazta ezzel a hazafias csalóval szem­ben a törvény által megengedett 30 évi fegyházat, nagy kegyesen 6 hónaptól 18 hónapig tartó bör­tönre Ítélte. Megvagyunk győ­ződve arról, hogy Thomas ur a “hazafias érdemeire való tekin­tettel” egy nappal sem ül többet a hat hónapnál, ha ugyan előbb kegyelmet nem kap. De ami a legszégyenteljesebb, ez a csaló, tolvaj, hamisító, pár év múlva jogos lesz arra, hogy évente 3.5Ó0 dollárt vegyen fel az államtól, mint megérdemelt nyugdijat. Természetesen Tho­mas képviselő ur annak idején a végsőkig ellenezte, hogy a 65 éves megrokkant proli, havi 25- 30 dollár nyugdijat kapjon. Nála is mint legtöbbnyire a nagyszájú hazafiaskodás csak takaró volt az üzletnek, a csa­lásnak, a reakciónak. A francia Taft-Hartley törvény A francia munkásság sikeres általános sztrájkja megmutatta azt, hogy a francia szervezett munkásság a régi forradalmi hagyományok méltó örököse, kik készek és képesek harcba menni a jogaikért. A font leértékelése még lejebb szállította a francia munkásság amúgy is alacsony életnívóját, amelyre a sztrájkok sorozatá­val fejelt, átlag havonta 200 na­gyobb sztrájk van Franciaor­szágban, amelyek magasabb bé­rekért, a letevések ellen, jobb munkaviszonyokért indu Inak meg. A sztrájkokat a francia mun­kások forradalmi szervezete a C.G.T., amelyek a szervezett munkások 70 százalékát képvi­seli indítja meg, amelyhez leg­többször lecsatlakoznak a ke­resztény szakszervezetek, ame­lyek 20 és a szoc. dem. szakadá- selik indítja meg, amelyhez leg- kát képviselik a szervezett mun­kásságnak. A mostani sztrájk a bérköve­teléseken túl a sztrájk jogáért való harc előkészítése is volt. Az egynapos általános sztrájk fi­gyelmeztetés volt arra, hogy a francia munkásság nem fogja tűrni a sztrájk jogának a korlá­tozását, vagy elkobzását. A kormány egy törvényjavas­latot készít, amely kötelezővé tenné a döntőbíráskodást, min­den egyes esetben. A tervezet törvénytelennek nyilvánít min­den egyes sztrájkot, amely a döntőbíróság igénybevétele nél­kül tör ki. Csak abban az eset­ben engedélyezi a sztrájkot, ha a munkaadó nem veti alá magát döntőbíróság határozatának. Ez a tervezet 10 ezer frank bérminimumot állapit meg, ho­lott a hivatalos megállapítás szerint is a létminimum 15,500 frank. A francia munkásság Taft- Hartley törvénynek nevezi ezt a tervezetet és el van tökéivé ar­ra, hogy kíméletlen harcot indít ellene és ebbe belekapcsolódnak a keresztény és szoc. dem. szer­ÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . . A múlt hét folyamán ismét kezembe került néhány magyar- országi újság és igazán mond­hatom nagy élvezettel olvasgat­tam, nézegettem azokat. Átolva­sás után szerettem volna azok­nak az amerikai fajankóknak az orra alá dörgölni, akik még min- i dig a pánszlávizmus elnyelésével rémitgetik azt az amerikai ma­gyarságot, akiket úgy neveltek nagy magyarnak, hogy a Habs­burg szó említésénél hasra kell vágódni. Alig két éve annak, hogy az egyik ilyen pánszláviz­mustól rettegő magyarral vitába kerültem, aki mintha csak egy pontosan lefektetett tervnek a belső titkairól biztos informá­ciókkal rendelkezett volna, azt mondta nekem, hogy két év múl­va a magyar nyelvben minden harmadik szó orosz lesz, 5 év múlva minden második szó oro­szul lesz beszúrva a magyar tan­könyvekbe és újságokba és.nem ad neki tiz évet, a magyar nyelv meg lesz semmisítve s helyébe az orosz nyelvet fogja elsajátí­tani a magyar nép. Nagy Ferenc és Sulyok féle idelógott vadmagyarok külö­nös előszeretettel hangoztatják a pánszlávizmus veszélyét, amit aztán még nagyobb hévvel ka­roltak föl az amerikai magyar reakció újságjai, igy aztán azok­nak olvasói már szavakba és évekbe öntötték bele a pánszláv hódítást, ami tiz év alatt telje­sen befejeződik s aztán egysze­rűen keresztet vethetünk az év­ezredes magyar nyelvre. Ennek a propagandának még ma is na­gyon sok komoly, de annál sze­rencsétlenebb követői vannak bizonyos magyar körökben, akiktől legkönnyebben ado­mányt és előfizetést a pánszláv­izmus meséjével tudnak kiemel­ni. Ezeknek hiába mondjuk, hogy vegyék kezükbe, bármelyik ma­gyarországi lapokat, nézzék át és kutassanak azokban, hogy vájjon találnak-e azokban egyet­len orosz szót. Olvassák fön- hangon ezeknek a lapoknak cik­vezetek többsége is dacára a vezéreik tilalmának. Kétségtelen, hogy a francia munkásság' követni fogja a C.G. T. harci felhívását és harcba megy a rabszolga törvény ellen és a mozgó bérskáláért, amely lehetővé teszi, hogy a bérek a folyton emelkedő árakkal lépést tartsanak, amely a munkásság ellen-követelése a francia Taft- Hartley törvénnyel szemben. t keit és azt fogják gondolni,- hogy valami klasszikus muzsi­- ka szól füleikbe, különösen ha- az amerikai magyar lapok ma­- gyár nyelvtani Írásaihoz hason­- litják azokat. A magyarországi s újságírás mindig fölötte állt az- amerikai magyar nyelvtanilag 1 nyakatekert újságírásnak, de- ilyen és ennyire gyönyörű ma- c gyár nyelvezettel még soha nem- írtak odaát sem magyar ujsá- 1 got, mint most. A magyar kul- , túra mérföldes haladását tapasz­- talhatjuk az újságírás terén, i ami aztán a tükrét képezi az r egész magyar kultúra fejlődé- l sének. Ne óbégassanak hát többé : pánszlávizmusról az itteni ma- ■ gyár berkekben s ne féltsék a L magyar nyelvet és magyar kul­túrát, mert most különösen jó • kezekben és fejlődés utján van. ' Hanem inkább, ahogyan mi az 1 amerikai viszonyok informálá­sának céljából küldjük át lap- : jainkat, ugyanúgy arra kéne ak- ' ciót indítani, hogy az amerikai magyarság körében, minél töb- ; ben olvassák az óhazai újságo­kat. Nem csak azért, hogy az ottani helyzetről kellően infor­málva lennének, hanem azért is, mert megtanulnának magyarul. Igen, megtanulnának magyarul, különösen azok, akik a pánszláv­izmus meséknek bedőltek, ha a mostani magyar újságokat ol­vasni fogják, megtudják azt, hogy a hosszú amerikai tartóz­kodásuk alatt, nem hogy elfelej­tették a magyar nyelvet, de so­hasem tudtak magyarul! Aki saját szemével lát és saját fe­jével gondolkodni tud, a ma­gyarországi lapokból csak arról nyerhet meggyőződést, hogy a magyar nyelv és kultúra nem­csak él, hanem a múlthoz ará- nyitva, már eddig is korszakal­kotó hivatást töltött be. E sorok írója amilyen elra­gadtatással adózik a magyar nyelv és a nyelvtanilag irt ma­gyar újságírásnak, annyira kép­telen elfogadni bizonyos helyte- telen elfogadni bizonyos megne­vezéseket. Ezek közé tarto­zik elsősorban az Ipari Szakszer­vezet megnevezése. Lehetsé­ges, hogy ez az adott helyzet és körülményekhez képest talán helyes megnevezés, de az ame­rikai viszonylatban bírálva “ipa­ri szakszerevezet” fából vaskari­ka. Nálunk az ipari szervezet éles ellentéte a szakszervezet­nek, az idejétmulta szakszervez- I kedést ápolgató szakszervezet-

Next

/
Thumbnails
Contents