Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-10 / 1608. szám
* oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 10. Egy előző cikkünkben azt irtuk: “Jobb lett volna a vallásirtásnál kezdeni mozgalmaink felépítését.” Véltük hallami némely olvasó szörnyüködését, hogy de kérem még ilyesmit, hogy is lehet leírni. Véltünk olyan hangokat is hallani, hogy már elég volna mindég a vallást cibálni, jobbvolna többet Írni a politikai vagy szervezeti kérdésekről. Mindezekre és hasonló észrevételekre, most maga a pápa őszentsége frappáns választ adott. A napokban egy amerikai szenátusi tagokból álló látogatója volt Őszentségének, akiknek egy kihallgatáson a következő nem éppen ájtatosnak nevezhető véleményt mondott: “Helyes Nyugat Európa felfegyverzése, mert a háborútól való félelem rosszabb magánál a háborúnál. Mig egyetlen ország is lesz, mely nem ismeri el a magasabb hatalmat saját maga felett és visszautasítja a keresztény tanok magasabbrendü- ségének elismerését.” Nos, nyájas olvasó, mit jelentenek eme csalhatatlan pápai mondások? Röviden, magyarul: Ne készüljetek olyan sokáig, hanem támadjátok meg és irtsátok az istentelen komikat meg szocikat: mindenkit aki nem hagyja magát tőlem és tőletek kizsákmányolni. Legutóbbi napokban még egy lépéssel megtoldotta Őszentsége eme véleményét. Ukázt bocsátott ki, mely szerint kiátkozza azokat, akik katolikus létükre progresszív irodalom árusításával vagy terjesztésével foglalkoznak. A mi észrevételünk és a pápa ajánlata között egy ici-pici kis külömbség van. Mi a tanítás erejével óhajtjuk a vallást irtani. Tehát az elvett valami helyébe adunk egy sokkal szebbet, hasznosabbat. A pápa ellen7 ben egyszerű gyilkolással óhajtja célját elérni. Mig a munkásmozgalomban nagyrabecsüljük az őszinte hit- hü egyént, addig az isten földi helytartója csak dögölve szereti a munkásokat, mert szerintük, aki az utolsó kenet nélkül hunyja örök álamra szemeit, az csak egyszerűen megdöglik, az nem részesülhet az utolsó vallásos végtisztességben. Nem érdektelen átgondolni, vájjon mi indíthatja Őszentsé- gét üyen ájtatos gondolatokra. 1. A kapitalizmus érdekeit feltétlenül szolgálni. 2. Saját üzleti hatalmát menteni. Az utolsó évtizedben nagy számban téve- lyednek el a juhok. Sok akol marad üresen. Üzleti észjárás szerint, egy elégedetlen üzletfél vagy costumer, többet árthat, mint tiz elégedett használhat. A világ forradalmi munkásságának gyors előhaladása, nagyon kijózanitólag hat a hívők seregére. Elvégre mennyei mannával még sem lehet adót fizetni, no meg közben enni is kell, amit a gazdasági válságok erősen befolyásolnak. Eme kényszerítő erőknél fogva a népek mindjobban balra tolódnak. Dacára a pápai kiátkozásoknak és a fenti véleménynek a Pápa Őszentsége többet árt a hitnek mint használ. Ezek után a nyájas olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy mit is kellene a vallási szervezetekkel csinálni? A fent elmondott pápai bölcselet juttatja eszünkbe, hogy a hideg háborút meleggé akarják változtatni, de lehetőleg hamar. Eddig azt hittük, hogy a hideg háború kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az amerikai gazdasági összeomlást elodázza, a belső gazdasági ellentétekről a figyelmet elvonja. Most azonban egy közbejött harmadik tény — látszólag — sietteti a meleg háborúra való átváltozást. Ugyanis egy utóbbi UN bizottsági-ülésen maga Vishinsky jelentette be, hogy nem csak hogy atombombája van Oroszországnak annyi amennyi kell, sem több, sem kevesebb, hanem legújabban békés ipari célokra — az emberiség hasznára — fordítják az atomenergiát, hegyeket tüntetnek el vele, stb. Az oroszok által ilyen hasonló hegyek megrenditésére már emlékszünk 1. a Mannerheim védővanal bevételénél, 2 a tíznapos japán összeütközésnél a második világháborút megelőzően. Nos kérem, ezek csak kimiskák voltak, a jövőben már el is tűnnek a hegyek. Most tessék elképzelni, hogy mi lesz a világ kapitalista piacából, ha Oroszország épit és szállít olyan erőmüveket, pl. csak traktorokat, teherkocsikat, hajókat, melyhez nem kell olaj vagy gazolin, hogy ne is beszéljünk olyan világitó berendezésről, melyhez nem kell erőközpont vagy dróthuzal, hogy csak péhányat említsünk. Uram bo- csá’ még odasülyedünk, hogy a munkásságnak alig kellene naponta 3-4 óránál többet dolgozni. Well, ilyen szégyent hozni a világra csak nem lehet. Igen ez az a harmadik tényező, ami nagyon érzékenyen érinti kapitalista társadalmunkat. Nem az atombomba, mely egyúttal a costumerek egyrészét is megöli a fő ok, hanem az a tény, hogy ezt a hatalmas energiát az orosz akarja BÉKÉS célokra használni. Ez az oka, amiért meleg háborúra kell, de nagyon gyorsan áttérni, hogy az atomenergia békés célra való felhasználását megakadályozzák. Illő kapitalista és vallásos ideológia szerint, saját prófétájukat idézzük: “Azon fegyver által pusztulhatsz el, mely fegyvert a kezedbe veszed.” Nagy ellenszenvei viseltetünk minden IKONOK iránt. Tudjuk, hogy minden bálvány végre a hamissághoz vezet, de lehetetlen a dicsérő szavakkal fukarkodni akkor, mikor látjuk, hogy a különböző forradalmi megmozdulások köz- és vezérkatonái, mily hősies munkát végeznek. A forradalmak harcmezején sok százezer munkás áldozta életét egy jobb jövőért. Ezek emlékének tisztelete váltja ki belőlünk a dicsérő, elismerő szavakat azok iránt, akik bár jól tudják elődeik sorsát, mégis bátran, hősiesen szolgálják osztálytársaik érdekeit. És itt nem a szalon forradalmárokra gondolunk — amiből sajnos Amerikában sok van — hanem azokra, akik ma a világ különböző részén mindennel szembeszáll- nak, egy mindent átfogó világbéke érdekében. Merjük remélni, hogy a pápa kiálltása, “Üresen hangzó szó a pusztában”. bu-ká sza és Trotzky éles tudásával, tapasztalataival megszervezte az orosz vörös hadsereget és leverte minden útjába álló ellenséget. Százával, ezrével tűntek el a kulákok, kiirtották a cári család, a főhercegek minden fajtáj át. Erőszakkal! Fegyveres erőszakkal jutottak hatalomra. Kínában már évek óta fegyveres erőszakkal verik le a kiváltságos osztályt. És nagyjában, egészében ugyan ez áll Európa minden egyes államára is, ahol a munkás demokrácia előhimöke, a kommunista párt vette át a vezető szerepet. A napokban ünnepeltük az orosz forradalom 32-ik évfordulóját. Sokan azt mondják 32 év csaknem egy emberi élet, egy generáció és még mindig nincsen Oroszországban kommunizmus. Vizsgáljuk meg, hogy miért nincsen. Az első világháború és a proletár forradalom kitörése idején Oroszország nem csak szellemileg, hanem az ipari fejlődés az európai számottevő államok között a legalacsonyabb fokon állott, amelyet a három éven keresztül folytatott háború és a belforradalom teljesen megsemmisített, az elenyésző kisszámú szakképzett ipari munkásokkal egyetemben. Ezért volt szüksége az orosz bolsheviki kormánynak, hogy az iparok helyreállítására és annak fejlesztésére, felhívja a világ szakképzett mérnökeit, ipari munkásait Oroszországba való letelepülésre. Hoz- kápitalizmusa ellen vívtak élet- tékenyen — az is, hogy a fejlett ipari államok bojkottálták, szabotálták az orosz piacot. Nem csak a világ ipari és finánc zájárult ehez — és pedig jelenhalál harcot, hanem az évezredes orosz rendszer fentartása a nép határtalan kizsákmányo- lói, a cári család, a kulákok, a rasputinok, gaponok, a hatalomhoz, az uralomhoz való ragaszkodás ellen is. A szívós, kitartás megtörte a kapitalista államok magatartását Oroszországgal szemben s a profit szent nevében megnyitották a kereskedelmet. Amerika 1933-ban ismerte el hivatalosan az orosz kormányt. Ettől az időtől kezd- ! ve az orosz ipar, kereskedelem elképzelhetetlen gyorsasággal haladt előre, veszélyeztette nem csak Németország, hanem az egész világ kizsákmányoló osztályának piacát. Ennek követ- kezményeképen megindult 1939- ben a második világháború. Az ellenséges hadseregek behatoltak Leningradig, Moszkváig. Elsöpörtek, felperzseltek útjukban minden fejlődést, az épen maradt termelőeszközöket elrabolták, a szállítás és közlekedést teljesen tönkretették. Amerika, Anglia és Franciaország a háború ideje alatt szinleges barátságot tanúsítottak, ugyanakkor mindbenben ahol csak lehetett szabotálták az orosz gazdasági rendszer fejlődését. A háború áldozatait el sem takarították, a puskapor szaga, füstje el sem oszlott, Amerikába repült az angol lordok tipikus képviselője Churchill és az Egyesült Államok elnökével egy pódiumról megindította Oroszország ellen az ismeretes hideg háborút. Elmondhatja Oroszország ama jó magyar közmondást, hogy “Ments meg uram a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok”. Ennélfogva Oroszország ipari termelése, békés ipari termelése óriási módon hátráltatva van a legmagasabb fokú ipari- zálódás, a szükségletre való termelés és szétosztás elengedhetetlen tényezője, egy kommunista társadalom bevezetésében. Oroszországnak — a világ kapitalizmusának legnagyobb szerencsétlenségére — óriási előnyére van a balkán államok, de leginkább Kina munkás demokrácia útjára való térése. A kommunizmus eszméjéért vágyó száz és száz milliók áradata, akár lesz egy harmadik világháború, akár nem, elsöpri ut- jából a magántulajdonra, a kizsákmányolásra alapult társadalmi rendszert. Most már aztán felmerül az a kérdés is, hogy a népi demokrácia, amikor már olyan magas fokra emeli a termelés és szétosztás eszközeit, hogy tovább nem lesz szükség átmeneti rendszerre, a parlamenti politikai rendszer, amely még az marxi tanítás alapján is csak az átmeneti időszakra szükséges, át-e fogja adni helyét forradalom, fegyveres erőszak nélkül az ár és bérrendszer eltörlését magával hozó ipari demokráciának! A múlt térténelmei szomorú példa erre. Minden társadalmi rendszerből az átmenet erőszakkal, fegyveres erőszakkal történt. A rabszolgaságból, a jobbágyságba, a jobbágyságból a hűbéri rendszerbe, a hűbéri rendszerből a bérrabszolgaságba, nyers erőszak utján jött létre. Amerika történelme is ugyan azt bizonyítja. Washington idejében az angol elnyomatás alól fegyveres erőszakkal kényszeri- tették ki a részleges felszabadulást, a polgárháború a déli és nyugati államok között Lincoln idejében a négerek részleges felszabadítását, fegyveres erőszakkal hozták létre. Legyen szabad remélnünk, hogy azon országok, amelyek többé-kevésbé megszüntették a magántulajdont, ahol a népi demokrácia útjára léptek, hogy amikor elérik az iparizálódás tetőfokát, tökéletesítették a termelés és szétosztás eszközeit, nem lesz szüksége a népek millióinak erőszakra, hogy bevezessék a parlamentáris politikai rendszerű termelésből a termelő hadsereget az ipari demokráciába. Köhler SZEMLE
