Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-10 / 1608. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 10. Levél Goldsteinnénak és a zsidó vallásuakéból, mert itt már egyszerre támadták a színeseket, a zsidókat és minden másvallásu fehéreket, akik azok védelmére keltek. Minden ilyen jelenség dacára sem a kétségbeesést, sem a félelmet nem szabad előtérbe tolni előttünk. Az ön kisfia esete is azt mutatja, ő maga is példát mutatott a támadóival szemben, pedig neki még egy szines kis védőtársa sem volt, még sem futott meg a gonosszá tét', idősebb clubtársai elől, hanem visz- szavágott annyira, mint egy 11 éves gyermektől telik. Itten ahonnan a férje a demokrácia védelmére indult a harcba fegyveresen, melyért jó mindnyájan áldoztunk, itt az a demokrácia még csirájában volt csupán. Amott a zsarnokok porba hulltak ugyan, de nem volt még csirája sem a demokráciának, mig innen a demokráciát hangoztatták annak a leple alatt, amott feltámasztották a zsarnokokat és a zsarnokságot. Itt pedig ké- nesszagu, orfacsaró köddel takarják a demokrácia csiráját. A demokrácia nem halt meg még sehol, mert hiszen még nem is volt. Demokrácia népuralmat jelent, jogokkal, szabadsággal, testvéries egyenlőséggel. Demokráciák mégis születtek a zsarnokok és a zsarnokság nyomán a világ egyharmadrészen 800 millió lélekkel, sőt sok helyen már nem csirában van, hanem bimbóba szökött. A napokban kaptam egy darabjáról a demokrata világból képeket a demokrácia vívmányairól. A romokból virágzó, ragyogó modern iparokat, üdülőket, nyaralókat mutatnak be boldog építőkkel, nem különben mezőgazdaságokat, modern gépezetekkel, friss állatállománnyal. Az utolsó képen egészséges kis 11-12 éves fiukat és lánykákat, boldog zsivallyal az ajkukon sorrendben menetelve zajosan kiáltják a világba “mienk az ország és a jövő” és mintha az ön kisfiát is ott láttam volna menetelni asszonyom, melynek elgondolása közben az ön férje életét adta érte. Siket Gyula A HÍREK nyomában Mrs. E. Sylvia Goldstein és kisfia Lawrence Lynn, Mass. Kedves asszonyom. Bár elkésve, de olvastam megrázó levelét egy chicagói lapban, bár nem feltűnő helyen és az az oka annak, hogy ily későn válaszolok. Láttam az ország különböző részeiből prominens személyektől a válaszokat az ön közreadott levelére, ez tett nyugatalan- ná és késztetett az ön levelének megkeresésére, amit meg is találtam a már előbb átnézett lapszámban. Engedje meg asszonyom, hogy csak alább térek rá az ön kisfiának szomorú esetére és hogy a férjének miért kellett a háborúban, a demokrácia védelmében elesni? Amint ön sem tud rá helyes feleletet találni és azok a prominens személyek sem bizonyosak abban, akik hisznek a demokráciában és ők valóban élvezik is azt. Ezeknek az az egyoldalú demokrácia, melynek a fénye nekik melegséget és kényelmet biztosit, mig nekem, önnek és kisfiának és a tőlük elbúcsúzott és soha vissza nem tért férjének és a többi millió Goldsteinoknak csak az örökös nélkülözést, bizonytalanságot jelenti még akkor is, ha naponta munkára hiv a gyár és a bánya. Az ön férje asszonyom, ennek az egyoldalú demokráciának a védelmében adta oda életét, bár ő valóban hitt abban, hogy a zsarnokság elpusztítása után a demokrácia fénye önre, kisfiára, rám és a többi sok sok millió demokráciára sóvárgókra minden áldásával kiterjed. Az ön leveléből asszonyom, kiérzik ennek az elgondolásnak a füstbe szállása. Nem akarom kétségbevonni teljesen'az ön levelére adott válaszok őszinteségét azoktól a prominens demokratáktól, akik önt mint hadiözvegyet méltányolják és 11 éves kisfiának a méltatlan megbántását mint zsidó vallásu, a nem zsidó vallásu- aktól. A sok választadók közül, amiben logikát találtam, szerintem kettő van csupán. Oxman me- thodista püspök szerint: “Édesapád halála segített Hitler elazt nem az oroszok, hanem a kínai nép ereje és elszántsága idézte elő. Hisz sem Görögországban, sem Olaszországban, sem Kínában vagy a harcban álló gyarmatokon egyetlen orosz katona sem vett részt a forradalomban. Természetesen a Népi Demokráciákban az orosz hadsereg jelenléte megkönnyítette a társadalmi változást, de nem az idézte elő, mert annak megvoltak a gazdasági előfeltételei és az, hogy a burzsoázia meggyengült egy vesztett háború folytán. Hisz a szovjet ismételten kijelentette, hogy hajlandó visszavonni a csapatait, ha azt a nyugati hatalmak is megteszik. A polgári demokráciát sem importálták, mégis előbb-utóbb mindenütt felváltotta a feudális rendszert és bizony minden esetpusztitásában, de eszméi még mindig életben vannak. Éppúgy mint apád meghalt azért, hogy az emberek szabadok maradjanak, neked azért kell élni, hogy másokkal összefogva olyan világot építs, melyben mindenki alkalmat kapjon az élet legteljesebb értelmében, olyan vüágot melyből száműzve lesz az igazságtalanság és felszínre kerül az egyenlőség és pusztítva legyen a megkülönböztetés és a zsarnokság.” Jó lett volna, ha a püspök ur visszanyúlt volna a múltba, pár történelmi példákért, mely megmutatta volna világosan, hogy a zsarnokokat a zsarnok rendszerrel együtt lehet csak megsemmisíteni. Dr. Ralph Bunche az iskolákat teszi felelőssé az óvodától a legfelsőbb iskolákig. Mig szerinte, mind a mai napig alig érintették azt a fontos kérdést, hogy ne bántsd a másszinü és másvallásu társadat. Nem tudom asszonyom, az ön levelének a tartalma olyan vészesen hangzik, mintha reményét veszítette volna az élettel és kortársabeli emberekkel szemben. Kétség kívül tragikus a társadalmi helyzetünk, de ez nem ok arra, hogy reménytelenül várjuk be mig a hatalmasak és a rablott javak őrült megszá- lottjai még több hasonló sorsú embertársainkat gonoszokká, támadókká tegyenek ellenünk, azok ellen, akik hiszünk a demokráciában, de nem hiszünk a halmozott javakban mely a demokrácia letartása és annak a zsarnoka. Az ön kisfia esete csak any- nyiban kivétel a sok közül, hogy még gyermek és másvallásu gyermekek követték el vele szembe a támadást, amit itt közelben, Chicagóban feketékkel követtek el a fehér negyedben, mivel azok a színesek a fehér munkás szervezőkhöz mentek a gazdasági és társadalmi helyzetük javításának a megbeszélésére. Azoknak a gonosz, felbérelt támadóknak az osztályhelyzete azonos ama fehérek és feketékével. Ha az ereiket felvágnák, éppen olyan vér permetezne belőlük, mint a fekete tömegekből ben forradalmak jelezték a rendszerváltozás útját. A Kominform a kommunista munkásoknak éppen olyan szervezete nemzetközi vonalon, mint a katolikus egyház, amelynek a feje ismételten lázadásra szólli- totta fel a felszabadult országokban élő híveit, kiátkozta a Népi Demokráciák aktiv résztvevőit, kémrendszereket, ellen- forradalmakat szervez, még sem vádolják a nyugati hatalmak a reakció importálásával. A Kominform egy nemzetközi információs szerv, amely irányelveket fektet le, megjelöli a követendő taktikát, de forradalmat nem csinál, nem is csinálhat, azt mindenütt a munkásosztálynak kell elvégeznie, mint ahogy azt mint történelmi feladatot el is végez, ha arra a viszonyok esedékessé válnak. MEGINT A NÁCIK . . . Sokan azt reméltük, hogy a háború elvesztésével, ellett intézve a nácik csoportja is. Csalódtunk, mi már régen irtuk, hogy azok a nácik, akik a világháborút a népesség nyakára zúdították, megint visszakerültek hatalomra. De mostan már még nyíltabban csinálják az ilyen visszaszivárgást, melyet nem tartanak elég fontos hírnek a polgári lapok, de leginkább az amerikai hatóságok nyugat Németországban. Az utazgató amerikai politikusokkal j ár-kel Blair Moody újságíró, aki meglepetve és csodálkozva írja meg, mint valami újságot, hogy több mint hatvan százaléka a nyugat Németország hivatalnokainak, vezéreinek közismert náci vezér. Azt mi már régebben megírtuk, most Moody még hozzá teszi, hogy ez nagyban fokozódik, mindég többen és többen kerülnek vissza a vezető állásokba. Persze Moody nem Írja meg, hogy nyugati Németországban, amint minden Mashallizált országban, legjobb ajánlólevél az amerikaiaknál, hogy valaki szidja, átkozza a vörösöket, az oroszokat. Hát kitudja azt jobban meggyőzőbben csinálni, mint a náci vezérek? Nem Írja meg Moody, hogy mindjárt a háború befejezése után, nagyon sok sárga szocialistát kirúgtak az ilyen rögtönzött hivatalokból, mert a nácik bemondták az amerikaiaknak, hogy azokat Hitler bebörtönözte, mint vörösöket. A NEW ZEALANDI VÁLASZTÁSOK Az angol reakciós körökben nagy az öröm. Egyik angliai gyarmaton, New Zealandban, ahol több mint 14 évig kormányon volt az úgynevezett munkáskormány, a mostani választásoknál ki lett buktatva. Ezt arra magyarázzák, hogy majd [ Angliában is igy fog járni a í munkáskormány. Hát ugylátszik mind két helyen megérdemelnék, hogy fenéken rúgják az ily álnév alatt működő politikus hadat. Mert amig a toryk ráfoghatják, hogy munkáskormány, de éppen a munkások nem hiszik azt el, hiszen ők vannak hivatva megválasztani az embereiket, barátaikat, nem a toryk. De ugylátszik úgy gondolkoznak, hogy az “Isten mentse meg őket az olyan barátoktól, az ellenséggel maguk is el tudnak bánni”. És ez az igaz, hogy inkább az ismert ellenségtől féljen, akkor tud vigyázni, mint az álbarátoktól, akikben bízik és akkor szúrják hátba, amikor nem is vigyáz. Nekünk is volt sok példa, hogy a szocialista polgármester rendőrei éppen úgy verték ki a Yanky Doodle taktust a fejeinken, mint a reakciós polgármester rendőrei. A BÉKE HADIBÁZISAI A napokban zajlott le Páris- ban az Atlantic Szövetségek haditanácsa. A hinek szerint, fel lett osztva a hadiállások, cselekvések szintere. Az amerikaiak, akiknek sok repülőgépük van, nem csak Európában, hanem Afrikában is, fogják a távoli bombázásokat végezni. A közeli bombázásokat az angolok, franciák végzik. Ugyanakkor kérik, hogy Ameria több katonaságot küldjön oda, ezen hadibázisok megvédésére és a németországi megszálló csapatok megerősítésére. Ugyanakkor ezen Atlantic Szövetség hadseregének főparancsnoka, gróf Montgomery generális, itt tárgyalgat az amerikai hadurakkal, hogy hol és mennyi hadibázisokat állítsanak fel, miket küldjenek oda hadifelszerelésekben, stb. Mindezt a hadi készülődést, tervezgetést, a béke nevében csinálják. Csak azon csodálkoznak, hogy sokan vannak, akik ezt nem hiszik el nekik. Amig a bé-
