Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-12-02 / 1607. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act af March 3, 1879

VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 DEC. 3.

NO. 1607 SZÄM

Általános sztrájk Franciaországban

(a.l.) A francia munkások helyzete még mindig a lehető legrosszabb. Különösen sújtotta a munkásokat a pénzhigitás. Nem azért mert talán a megtakarított pénzük értéke alábbszállt, hanem, mert a régi fizetések szerint kapják még mindig a bérüket és a szükségleti cikkek pedig a végtelenségig emelkedtek.

A francia munkásokat ezen tűrhetetlen gazdasági helyzetük cselekvésre kényszeritette. November 25-én általános sztrájkba léptek. A Central Confederation of Labor (CGI), amely a legnagyobb szervezet 2 és fél millió taggal kommunista irányítás alatt vesz részt a sztrájkban. Azonkívül a kommunista ellenes munkás csoport 900 ezer taggal és a harmadik számottevő munkás egyesület az Általános Keresztény Munkások szervezete.

A francia politikusok, akik állandóan abban a reményben éltek, hogy ha a munkások szervezeteit nem a kommunisták fogják irányítani, akkor nem lesznek többé nagy általános sztrájkok. Azért szervezték meg a kommunista ellenes szervezeteket. Igen ám, csakhogy a gyomrot nem lehet megtölteni kommunista ellenes propagandával, sem pedig vallási malasztokkal, azért ebben az általános sztrájkban az összes francia munkásoknak ugyan az a követelése. Jobb gazdasági viszonyokat! Arra vagyok csak kiváncsi, hogy a keresztény jelszóval ellátott szervezeteket, hogyan fogják majd bélyegezni, mert a kapitalizmus szemében minden munkás lázadó, aki jobb viszonyokért harcba mer szállni.

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.)

A japán békekötés nehézségei

(Vi.) Az amerikai politikusok akarva nem akarva, de leginkább elfogultságuk miatt, egész Ázsiában, de leginkább Kina, Korea, Japán, Burma, Indo-Ki- na és Indoázsiában a forradalmárok kezére játszanak. Azoknak segítenek a néppel megértetni, hogy saját uraik az amerikai urakkal, bankárokkal szövetkeztek, akik még nem régen halálos ellenségeik, kizsákmá- nyolóik voltak és azt szeretnék továbbra is megtartani, azt a helyzetet visszaállítani.

Amig Ausztriában, Németországban azzal okolják meg a békekötés elhalasztását, hogy nem tudnak a oroszokkal megegyezni, Japánban ezt nem hozhatják fel, mert ottan kizárólag az amerikaiak az urak, a diktátorok. Most már azt a néhány ezer angol, francia, ausztáliai katonákat is szép csendesen, minden bandaszó nélkül kivonták, melyeket odarendeltek mindjárt a háború után, az oroszoknak meg soha sem engedtek beleszólást a komolyabb ügyekbe.

Ha ügyes, képzett politikusok, igazi diplomaták lettek volna az amerikaiak, akkor már megkötötték volna a békét kedvező feltételekkel, amikor Kínában Chiangot és az amerikaiak által uralt kormányt ültethették volna le a béketárgyaló asztalhoz. Chiang még akkor tudta volna a többi ázsiai országot is befolyásolni, de most már attól is elkéstek és Kina nélkül nem lehet Japánnak békétkötni, ezen esetben az uj, forradalmi Kina 1

nélkül. Most már nem csak a vörös Kina nélkül, hanem azokon keresztül a Szovjetek nélkül sem, mivel ez a két nagy nemzet legközelebbi szomszédaik a japánoknak és évtizedes viszálykodások, harcok, háborúk megoldását keresik a követendő békében.

így ha külön békét kötnek is, melyet mostan készítenek elő az amerikai nép előtt a propagandisták, nem lehet béke a kínai és más ázsiai népeket illetőleg, sem az oroszoknak. Vagy ha igaz, hogy a japánok kérik az amerikai katonaság ott tartását, az is csak azt bizonyítja, hogy a japán urak, bankárok, nagyon félnek a forradalomtól. A japán nép látva azt, hogy saját uraik nem csak kiszolgálják a volt ellenséget, hanem még azoknak a fegyvereire támaszkodva saját népük ellen, csak a forradalmárok táborába láthatnak felszabadulási lehetőséget.,.

Most már tudják, hogy a Vörös Kina nélkül nem ülhetnek le a béketárgyalásra. Ha Chiangot ültetnék le a tárgyaló asztalhoz, akkor az egész világ előtt, de leginkább az ázsiai népek előtt nevetség tárgyává tennék önmagukat. így egyedüli lehetőséget, a külön békekötést szorgalmazzák, hogy úgy a Vörös Kínát, mint a Szovjeteket kifagyasszák a békeasztaltól.

Persze az nem lesz béke, csak újabb módozata az ideg—hideg háborúnak. Mert a japánokkal való békekötésnél a főtényező

CFolytatás a 6-ik oldalon)

Nem tudom, hogy mi volna a leghelyesebb megnevezése annak a politikai garázdálkodásnak, mely jelenleg New York városában történik, alig két héttel a mindent ígérő választások után. Garázdálkodás, nem a helyes megnevezése ennek a rabló politikának, sőt még angolul is nehéz a pontos megnevezést megtalálni rá. Talán a legjobban ráülene a new yorki “gangszter politikai” vagy “hold up politika” megnevezése, de ez sem adja vissza pontosan azt, ami a politikai láthatáron történik New Yorkban. Mert egyik politikus kezében sincs revolver, hogy a szó értelmében gang- szteri hold upot kövessen el. Magyarul talán a leghelyesebben adja vissza a lényeget, ha azt mondjuk, hogy közönséges betyárpolitikát vagy zsebmetsző politikát űznek velünk.

Még a választó polgárok füléből nem csendült ki teljesen az az ígéret, amikor első Sorban O’Dwyer polgármester hívői minden utcasarkon teletorokkal kiabálták, hogy első céljuk lesz megvédeni a szavazó polgárokat attól, hogy újabb költségeket rakjanak rájuk a városi adminisztráció financirozásánál. Iskolák, kórházak, közlekedési eszközök és a munkásnép részére olcsó lakóházak építése az első lépésük, mihelyt a politikai állásokat elfoglalják. Be is szavazták őket a politikai hivatalba a hiszékeny szavazó bárány- kák. Ez történt pontosan e hónap 8-ik napján. Rá két hétre, vagyis november 25-én, amikor a szavazatok megszámlálása hivatalosan bejeződött, a Board of Estimate mind a nyolc tagja, 60-tól 100 százalékos fizetés javítást szavazott meg az összes városi politikusok részére.

Eddig a polgármester ur fizetése csak 25 ezer dollár volt évente, ami azonban az ellenpárton szaladó politikusok által, bizonyítva volt, hogy a mellék utakon szállingózó kedvezményekkel 60-70 ezer dollárra, sőt még talán annál is többre megy föl évente. Most aztán még mielőtt a választások után lélegzethez jutott volna a polgármester ur, a 25 ezer dolláros alapfizetést évi 40 ezer dollárra emelték föl. Az csak természetes, hogy ugyanilyen százálék arányban aztán a mellékjövedelem is emelkedni fog. A kerületi elnök urak fizetését, akik eddig csak évi 15 ezer dollárt kaptak, ezentúl évi 25 ezer dollár lesz a fizetésük. Mig a városi tanács elnökének az évi fizetését, 15 ezer dollárról 30 ezer dollárra emelték föl. Persze aztán a városi tanácsban gubbaszkodó 25 kis politikusról sem feledkeztek meg, leginkább azért, nehogy kinyissák szájukat a nagyobbak fizetés emelése ellen. Hát nekik is az eddigi évi 5 ezer dollár fizetésüket 7 ezer 500 dollárra emelték föl. Persze aztán a városi tanácsban gubbaszkodó 25 kis politikusról sem feledkeztek meg, leginkább azért, hogy nehogy kinyithassák a szájukat a nagyobb fizetés emelése ellen. Hát nekik is az eddigi évi 5 ezer dollár fizetésüket 7 ezer 500 dollárra emelték föl. így néz ki a new yorki politikai csendélet közvetlen a választások után két héttel, amikor éppen New York városában az autóbusz hajtó munkások az óránkénti 12 centes béremelésért kényszerítve vannak sztrájkba menni. Az olvasóra bízzuk, alkossan magának helyes megnevezést, hogy mi is ez, ha nem gangszter hold up, betyár és zsebmetsző politika együttvéve.

Nem kárörvendve, hanem inkább még mélyebb meggyőződéssel látjuk helyesnek álláspontunkat, mellyel távol tartjuk magunkat a politikától. Most négy évig kell várjanak az ösz- szes politikai pártok, hogy ebben a helyzetben legalább csak alkalmuk legyen változást megpróbálni eszközölni. Viszont ez alatt az idő alatt a munka színterén alkalmazott bérmunkásoknak, minden nap megvan a lehetőségük arra, hogy saját helyzetük javítására változásokat eszközöljenek és ha kell azokért harcba lépjenek. Ismét és ismét csak azt monjuk, ha azt az energiát, melyet elsősorban a munkás politikai pártok a választásokra pazarolnak el, a helyes és osztálytudatos munkásszervezet kiépítésére fordítanák, megfordítva volna a helyzet és nem a politikai lebzselők hatalma volna az irányadó, hanem a munkás szervezeti erő kormányozna, az össznépesség érdekét szemelőtt tartva.

Egyébként is a reformkorszak ideje lejárt még a politikai téren is és nem lehet olyan reformhelyzetet teremteni, melynek kihatása észrevehető változást eredményezne a termelő munkásságra. Ott van szemeink előtt az angliai helyzet most már jó néhány éve, minden tény-