Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-02 / 1607. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. december 3. A CIO KONVENCIÓ MARGÓJÁRA Irta: KÖHLER SÁNDOR (Befejező rész) Az 1919-ben megalakult kommunista párt, csaknem az első teendői közé tartozott az IWW megsemmisítése. 1922-ben Moszkvában tartott nemzetközi ipari kongresszuson az IWW-t az AFL-be határozták beolvasztani. A belülről való fúrásra, amely annak idején a szocialista, ma a kommunista pártot állítja élet-halál harc elé. Az IWW visszavert minden támadást, egészen 1923-ig, amikor a belviszály, amely a centralizáló Tom Doyle, a decentralizáló John Grady alakulatokkal idéződött elő. A decentralizálok makacssága nem végzett olyan káros munkát az IWW- ban, mint Tom Doyle és követői végeztek. Ami nem sikerült a kommunista pártnak, az FBI- nak, azt csaknem sikeresen végezték el a centralizálok. De még ennél súlyosabb hibái vannak szervezetünknek amelynek okai, hogy a fentebb említett városok, iparok bérrabszolgáit nem tudtuk megtartani. Nagyon súlyos oknak tartom azon tényt, hogy az IWW titkárai, szervező, szerkesztőinek fizetését a vándor munkások élet- standarjához, keresetéhez viszonyítja, szabja meg és alkalmazottaitól a végtelen áldozatkészséget kívánja. Elvitathatatlan tény az, hogy minden forradalmi eszmék köztudatba vitelének érdekében nem csak anyagi, erkölcsi, hanem számtalan esetben annak terjesztői börtönnel, életükkel áldoznak. Áldozatkészséggel lehet mozgalmat létrehozni, de felépíteni nem! Ez sehol sem igazolódott be jobban mint az IWW szervezetnél. Egynéhány áldozatkész, rendíthetetlen, vakmerő forradalmár életrajzát kívánom vázolni. Vincent Saint John, aki az IWW- ba való belépésem idején 1911- ben központi tikár-pénztárosa volt az IWW-nak, nagyon sok esetben fizetés nélkül, hónapról hónapra mindennél előbbre valónak tartotta a központi iroda fentartását, a bérlet kifizetését. 1912-ben teljesen letörve hagyta el titkári állását. Helyét egy másik rendíthetetlen áldozatkész forradalmárnak William D. Haywoodnak adta át. Haywood- ot egy évvel azelőtt a szocialista kedésével amivel látszólag a munkásnép javára intézkedik az uralmon levő munkáspárt, ugyanakkor az uralkodó osztály védelmére tesznek szolgálatot. Az utóbbi évtizedek történelmi leckéje azt mutatja, hogy gyökeres társadalmi változás ott jön létre, ahol a változást előidéző politikai pártnak alig volt számottevő politikai ereje. Míg a gyökeres változás végrehajtásában a gazdasági szervezetek képezték azt a főerőt, amivel az ipari termelést megtartani és fokozni képesek voltak. Jó volna ha a munkástömegei: nem ringatnák hát tovább magukat politikai illúziókban, ha'em azokból kiábrándulva, párt mint túl radikálist kizárta vezetőségi tagságából. Ezt kö- vetőleg Charles Kerr, a szocialista irodalmak könyvkereskedésének tulajdonosa Haywoodnak sokkal nagyobb heti fizetést ajánlott fel, ha az International Socialist Review érdekében országos körútra indul. Haywood az IWW központi titkár-pénztárosi jelölést fogadta el, heti 21 dollárért. Éveken át alkalmazottja volt az egyetemes mozgalomnak, védelemnek. Akik közelebbről ismerték, tudták azt, hogy az egész földi vagyona éveken át egy öltöny fekete ruha, egy kalap, egy pár cipő, két ing és két öltözet rongyos, de nagyon rongyos alsóruha volt. Ebben a ruházatban ülte végig a hónapokig tartó tárgyalást, ebben a felszerelésben vitték 1919-ben Leavenworth börtönébe. Amikor biztosíték mellett 1921-ben szabadlábra helyezték, visszajött Chicagóba, ahol hetekig tétlenül, teljesen letörve, jóbarátok, munkástársak- kegyelméből élt. Egy napon beszélgetés közben, bizalmasan elmondotta tervét. Azonnal a nyomda és az iroda alkalmazottaitól összeszedtem 25 dollárt. Pontosan 21 napra rá hírét hozta a táviró, hogy Haywood Oroszországban partra szállt. Megérkezése után Kuzbas Bassin szénbányászai között helyezkedett el, ahol az ipari uni- onizmus eszméjének, életbe léptetésének érdekében kísérletezett, amelyben az első világháború okozta letört gazdasági viszonyok akadályozták, ugyancsak a magával vitt cukorbetegsége visszakényszeritette őt Moszkvába, ahol 1927-ben 59 éves korában, a mindent alkotó és romboló természet pontot tett egy áldozatkész, megtörhetetlen forradalmár élete után. Ralph Chaplin, többszörösen volt kénytelen megválni szervezeti tisztségétől és máshol vállalt állást, hogy magának és családjának megélhetést biztosítson. Ugyan ezen okok kény- szeritettek a mozgalom előhala- dására nélkülözhetetlen egyéneket, mint Harrison George, Justus Ebert, John Sangren, George Hardy, Elizabeth Gurley Flynn, Tomas Chapman, John megtalálnák azt a helyes szervezkedési utat, melyen haladva a politikai kalandorok érvényesülését megakadályozza, ahelyett, hogy elősegítené azokat. A New York városi politikusok ráterjeszkedése a városi kasz- szára és betyáros módon abba belemarkolva, kicsiben tükrözi vissza azt a betyárpolitikát, amellyel a világhelyzetet ma irányítják a tőkés urak javára. Ne várjuk hát tétlenségben a következő négy évet, hanem állandóan ostorozzuk a betyárpolitikát és ugyanakkor figyelmeztessük a munkástömegeket a helyes ut követésére. Ipari szervezkedést a betyárpolitika helyébe ! Lehany, James P. Thompson, John Befell, Ralph Winstead, Howard Scott, Frank Cederwall és száz és száz más kiváló egyéniségeket, akik más pártokba, szervezetekbe, vagy magánvállalatokban helyezkedtek el. A kommunista párt legtehetségesebb tisztviselői a múltban és a jelenben is az IWW tagságából kerültek ki, mint Foster, Browder, Elizabeth Gurley Flynn, Minor, Harrison George, Benjamin Ford és mások. Chicagóban 1922-ben a Free Tom Mooney országos kongresz- szuson Minor, aki a kommunista párt központi vezetőségét képviselte, vitatkozás közben az IWW egyik küldötte megkérdezte “mi kifogása van az IWW ellen”, hármunk előtt Miss Flynn és Browder jelenlétében ezt mondotta: “abszolút semmi és ha az IWW azt a megélhetést biztosítaná amit a kommunista párt, szívesebben dolgoznék az IWW-ért”. Miss Flynn hozzávetőleg megjegyezte “Nem fér kétség hozzá”. Mi IWW-isták befejeztük a vitatkozást azzal, hogy “Pie Card artist”-nak neveztük őket. De nem is kellett volna az egyetemes mozgalomba vándorolnom annak bizonyítására, hogy az alacsony bér melyet alkalmazottainknak fizetünk, tartja vissza tehetséges, csaknem nélkülözhetetlen egyéneket, a szervezői, szerkesztői, titkári állások betöltésére, megtartására. A mi szerény magyar mozgalmunkban, nincsen két kezemen annyi ujj, ahányat fel tudnék sorolni, akik titkárai, szervezői, szerkesztői voltak hosszabb, rö- videbb ideig és leromlott gazdasági helyzetük visszakényszeritette őket a magánvállalatokba, pedig a magyar mozgalom mindig 5-10 dollárral többet fizetett alkalmazottainak, mint amit az egyetemes mozgalom szabálya irt elő. Az IWW fizetési szabályai egyike a legnagyobb akadálya annak, hogy megfelelő, t< kétséges egyéneket állítson munkába a szervezés és nevelés terén. Lehetetlenség még csak megközelíteni is a CIO-ból kizárt és kizárásra jelölt ipari departmen- tek tisztviselőit és tagságát. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy kövessük a szakszervezetek, tisztviselőnek 10-15 és NEW YORK FIGYELEM! Az Egyetemes Védelmi Bizottság 8-as számú csoportja az osztályháboru áldozatainak segélyzésére a rendes évi összejövetelét rendezi szombaton, december 17-én a Finnish Hallban, 43 E. 125th St. Szórakoztató magánszámok, tánc és hűsítők. Kérjük a tagok és barátaik tömeges megjelenését. Jegy kapható: O. Sokol, 219 W. 81th Street. A rendező bizottság. 25 ezer dolláros évi fizetési skáláját. Nem! De amig alkalmazottainknak nem fogunk fizetni olyan összegeket, amelyből gondtalanul családjaikkal egyetemben megélhessenek, addig mozgalmunk az áldozatkész forradalmárok megfeszített munkájának dacára is stagnálni fog! Az IWW szervezet1 tagságának meg kell keresni az utat, meg kell adni a lehetőséget, mely által nem csak a már beszervezett bérrabszolgákat tartsa szervezetének kötelékében, hanem lehetőséget nyújtson a csatlakozásra olyan szervezetek számára is, amelyek többé-ke- vésbé az osztályharc útjára léptek. Csakis igy leszünk képesek Amerika bérrabszolgáit együttesen felsorakoztatni a kapitalizmus, a bérrendszer megdöntésére. Az Egyesült Államok belügyi államtitkára kijelentette, hogy Amerika nem hajlandó elismerni Kina kommunista kormányát, dacára annak, hogy azt már Angolország elismerte! R. E. Hannegan, egy Saint Louis-i volt rendőrnek a fia elmondhatja, hogy ez az ország ad lehetőséget polgárai számára. Mint jó demokrata kortes- kodotf Truman elnök megválasztása érdekében. Kéz-kezet mos és Harry kinevezte őt az Egyesült Államok postai vezér- igazgatójának. Halála után leltárt vettek vagyonáról és megállapították, . hogy ..a szegény rendőr fia, egy millió 500 ezer dollár értékű vagyont hagyott hátra! Jól fizet a politika, kivált ha a nagy kutyák a szekértolói. A Bérmunkás Naptára A készülő naptárunkról eddig igen keveset szóltunk. Remélve, hogy a naptárt rövidesen tiküld- hetjük olvasóinkhoz, most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy felsorolhatjuk a naptár fontosabb cikkeit, amelyekből maguk az olvasók is megítélhetik, hogy az idén is éppen úgy, mint az előzi években, a Bérmunkás Naptára messze felette áll az átlagos naptárirodalomnak. “A Béke vagy Háború?” vezető cikk után az alábbi nagyobb cikkeket adjuk az idei naptárunkban: Robert E. Vicker: Olaj a tenger alatt. Visi István: Letűnt birodalmak, Ernest E. Obrecht: A harakiri művészete, Geréb József: A vallások eredete, Dr. Frank Thone: Szarvasmarhák nemzetközi védelme, Narciso Campillo: Antonia Nagyapó hagyatéka, Bustya Károly: Az olvasás előfeltételei. Anna L. New: Uj textilanyagok, Domby Géza: Idegeneknek tilos a bemenet, Victor R. Os- well: A kerti vetemények eredete. Esedékes a naptár-reform, Időkülönbözetek, Ipari demokrácia, Magyarországra vonatkozó adatok. Légi távolságok, A sötétség birodalma, Tudósok és legyek versenye, Utazás a holdba, Amire a Sphinx figyelmeztet. Továbbá versek és képek egészítik ki a Bérmunkás 1950- es naptárát és teszik állandó értékkel biró hasznos, nevelő és szórakoztató könyvvé.
